Békés Megyei Népújság, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-21 / 17. szám
MIMI i a hosszúhajáak... A G r 2 ! N *aaaBSSBva«B»a=ieaacaiaee! L. &) Darabokra törted a szí- : vem I (Bergendy) s 2. (1) Elmúlt egy év (Koncz Zsuzsa) • Î. (4) Szerenád szerelmemnek i ha lenne (LGT) • 4. (5) Sirályok (Mini) : 5. (3) Aranyhídon mentem • (Kovács Kati) s í. (6) Azt hittem (LGT) ! %, (7) Szentiván (Koncz Zsuzsa) : 8. (9) Kövér nap (Generál) ■ 9. (10) Kotta nélkül * (LGT) 10. (8) Csend van (Non Stop) : Éjiéi körül jár. A csillagok pislákolnak a holdvilágtalan éjszakában. A közvilágítás ebben az utcában sztrájkol, így hát csak hallom inkább, mint látom, hogy valaki ... de most már jól hallani: valakik jönnek velem szemben. Kik lehetnek ilyen későn? A járásuk után ítélve fiatalok. Nem beszélgetnek. Ha fiatalok, akkor ez nem jó jel. Kis szorongás fog eL Annyit beszélnek mostanában ezekről az erőszakoskodó hosszúhajú fiatal emberekről, hogy ilyen sötétben mindenre gondol az ember. Igaz, nincs nálam komoly pénz, de hát azt nem tudhatják. öltek meg már embert 40 fillérért is. Megállók. Hallga•• tódzom. Jönnek. De miért nem beszélgetnek? Üjra elindulok, de néhány lépés után megállók. Jönnek. Kíméletlenül közeledik a kopogásuk. Na persze, ha jönnek akkor közelednek — nyugtatom meg magam. Nem indulok tovább, lelépek a betonjárdáról és egy fa mellé állok. Hozzásimulok a törzséhez, hátha nem vesznek észre. Már egészen közel vannak. A vonalakból látom, két férfi. Most mellém érnek. Az egyik észre vesz. Megáll. Úristen — nyilai a szívembe — egy hosszúhajú. A férfi még közelebb lép és megnéz. Arca alig félméterre van hozzám. Végem van. Még szakállas is. Arcomat kiveri a veríték. Talán szólnék is, ha tudnék, de valamilyen erő úgy összeszorítja a számat, hogy nem tudom kinyitni. Odaadom a pénzem — ötlik fél a gondolat —, de a kezem nem engedelmeskedik. Nézzük egymást pán másodpercig, aztán a férfi elindul. Mond valamit a társának halkan. Visszanéznek mind a ketten, de csak mennek. Mintha «flBa«a«ccatB!iEiQ{B0eiiBaaBSQaQS0eav° DILEMMA Egy maradék unalommal a zsebemben kóborolok. Utcák és csak utcák. Kellene már valamit csinálni, mert elvégre unalomból nyugdíjba menni aztán semmi kedvem. Jé! Hát ez meg mi a fene lenne, ha nem telefonfülke. Odacsörögjek a Jácintnak? Jó kis balekot csinálna belőlem. Inkább hívja fel telefonon helyettem a Victorio de Sica, vagy ki a csoda. Hogy másnap óbégatásával a többi csajt rekedtre beszélje: Képzeljétek az a magas, cingár srác, aid a múltkor zuhogó esőben egy órát várt reám, fut utánam és kilóg a nyelve. Én utánam, akit már számtalanszor hívtak fotómodellnek és manökennek. — Persze, húsom, vedd tudomásul és hozdd a szüleid tudtára is, hogy én nem égetem magam utánad még akkor sem, ha tudj’ Isten egyszer te játszod a Richard Burtonnal a főszerepet egy koprodukciós (»■■•■■■■■■B®®®«®®®®®®®®®®®31®®®®®®01®®®®®®®®®®*? Lapunkból értesült — Moszkvában Moszkvából kapott levelet nemrégen az eleki nagyközségi tanács elnöke, dr. Bau kő Márton. Az egyik kint tanuló fiatal Klampeczki Károly írta. Sok mindenről szól a levél, de számunkra különösen érdekesek az ídőbbi so-ok: ,A Békés n egyei Népij 'got, a járás jívoi_ trbói rends/,e. esen mifekao ,i igaz tíz napi késései, de nagyjából ismerem a megye gazdasági, politikai életét. Külön örömömre szolgál, hogy Elek nagyközség nevével, rendezvényeivel sűrűn találkozom. Az pedig határozottan jól esett — ezt is lapunkból tudta meg a Moszkvában tanuló diák —, bogi új buszvárótermünk lesz”. filmben. Most semmi kedvem • ehhez meg a többi hülyeség- : hez. Tegnap is milyen kabaré ■ volt! A lemezjátszón egy ócska, « százéves Dee Purple nyeker- ! gett ,nos és hozzá felváltva a : fater a muterral szövegelt Sze- « rintük, én szerencsétlen egyke, » fene jó dolgomban azt sem tu- J dóm, mit tegyek. De bezzeg az ~ ő idejükben, amikor „hatan szoptak egy szem cukrot”, ajkkor ilyen az eszükbe sem juthatott. Apám szerint a téli szünetben dolgoznom kellett volna, hogy a munka ízét saját bőrömön érezzem. Anyám erre a következőket mondotta: — Eddig is megvoltunk a kereseted nélkül, és különben is, nézz rá, milyen sápadt a szegényke. Most csak üdüljön és pihenjen, hiszen jövőre érettségizik, majd felvételije lesz az egyetemen. Szegény kis mütyürkémnek éppen elege lesz — mondotta a mama. Hát vegyétek tudomásul tisztelt őseim, hogy egy vagyonért sem megyek egyetemre. Még ha az Imre bácsi sógorának a haverjának a veje is lesz a vizsgabizottság elnöke. És az a summa kereken háromezer, amit a ház feje a célra szentel, az nálam is beszédesebb lesz annál a korrupt haver vejénél. Most figyeljetek és cseppet se hüledezzetek. Ünnepélyesen kijelentem, az egyetemi álmokról mondjatok le. Igen jól hallottátok, de ha óhajtjátok megismétlem: tanulmányok helyett dolgozni megyeik. — Mit integet az a pasas „a beteg Trabantjából”? Inkább fektetné ágyba köhögő kocsiját és békén hagyna ő is engem. Ja. hogy a járdának régen vége, jómagam meg az úton lépegetek? Hát mi köze hozzá, ha elüt egy kocsi. Úgysem öt terheli a temetkezési költségem, hiszen vannak nekem szüleim is, ha nem csal az emlékezetem. Rácz György lassabban mennének mint eddig. Na, ezt megúsztam — nyugtázom szívdobogva —, sietve indulok tovább. Mindjárt hazaérek. Még az italbolt előtt kell elmennem, aztán... most a hátam mögött hallak lépéseket, méghozzá sietőseiket Megismerem a lépéseket Az előbbi hosszúhajú és társa. Szóval mégis megtámadnak. Gondolhattam volna, hiszen összesúgtak, amikor találkoztunk. Sietni kezdek, hátha sikerül egér- utat nyernem. Szívem a torkomban dobog. Gyerünk, gyerünk. Már szinte rohanók. Mindjárt a sarokhoz érek, és onnan mái- csak egy lépés a lakásom. Igen, mindent bele és... a saraknál kinyúl egy kéz és megragadja a kabátomat — Állj meg, apuskám — hajol az arcomba egy szeszkazán. — Hová rohansz? — Haza — szalad ki a számon miközben igyekszem megszabadulni a támadótól. Bekerítettek — villan a gon.IBfHtlIIISII dolat, és rángatom a kabátom, de eredmény nélkül. — Apuskám, fizess egy féldecit — húz magához közelebb —; mert ha nem. kinyújta1 alk. — N... nincs pénzem — tiltakozom —; meg nincs is már nyitva a kocsma. — Ahol megiszom, az nyitva van, ne búsulj — és egészen magához húz. — Adod a pénzt vagy beléd nyomom a bicskám. — A... adom — dadogom —, adom. Nincs mit tenni, hiszen már itt szalad a másik is. Nagy erővel nekünk ugrik valaki. Én beleesem az árokba. Ütések zuhognak. Káromkodás. Fájdalmas ordítás és szaladó lábak robaja. Most én következem — hunyom le a szemem. Fölém hajol valaki. Jaj, a hosz- szúhajú. Most kapók. Felemelnek. — Megütötte magát? — kérdi a hosszúhajú és társával együtt a járdára segítenek. — Nem. Dehogy — pislogok óvatosan rájuk. Most mit akarnak velem vajon? — seper végig a gondolat —, adom a pénzem, csak ne bántsanak. — Jó, hogy így sikerült — porolja a kabátomat a hosszúhajú —, de azért egy kicsit késtünk. Mikor megismertem Józsi bácsit, indultunk maga után mindjárt, de úgy sietett, mintha félt volna tőlünk. — Á, dehogy — sütöm le a szemem. — Csak már igyekeztem haza. De miért siettetek utánam? — Mert láttuk azt a részeg pofát a kocsma előtt dülöngélni és ismerjük, milyen erőszakos, verekedős. Na, hát, mi megyünk is. Jó éjszakát. — Jó éjszakát — inddlok e! én is, de hirtelen megállók. Fiúk, köszönöm. Nagyon rendesek vagytok... kiáltok utánuk. Nyakamat behúzva ballagok hazafelé. Ezek a hosszúhajúak megint rámpirítottak. Várhalmi Dániel A Bergendy együttes tagjai ezekben a napokban gyakori vendégei Budapesten a Hangi- lemezgyár Rottenbiller utcai stúdiójának. Lassan befejezéshez közelednek második albumuk felvételei. Érdekessége, hogy — először Magyarországon — kettős könnyűzenei album lesz, ösz- szesen 34 dalt tartalmaz majd. A műszaki egyetem szokásos, szombatonkénti klubestjén találkoztunk Bergendyékkel, akiknek népszerűsége változatlanul felfelé ível. Bergendy István és Demjén Ferenc (vagy ahogy a beat-kedvelők 15 éve inkább ismerik — Rózsi) mondták készülő nagylemezükről: — Előreláthatólag húsvétra készül el, még néhány számot kell ráénekelnünk. Reméljük, találkozunk majd a közönség tetszésével — újságolta az együttes vezetője. A nagylemez 24 dalából huszonháromnak zeneszerzője, illetve szövegírója Demjén Ferenc (képünkön). Miről szólnak a dalok? — Mint tervezett címe — Hétfő — is utal rá, egy hétköznap történetét próbáljuk felvillantani, hajnaltól hajnalig. Mozaikok, apró villanások, rövid történetek, melyek mindenkivel előfordulhatnak. A Mini Magazint fessas- állította: Vitessek Zoltán sa«S20S2Ga«aoBBO3QOBQcacQOoaac;oosESsa®i Rózsiék 8 mis mm MtPUSMCt 1912. JANUÁR 2JL A rngvlemez "'íme kettős értelmű, egyben a Hétfő-t is jelenti, ennyi remek muzsikus van ugyanis a Bergendy együttesben, akiket legközelebb áprilisban láthatnak Békéscsabán a fiatalok. Fîalaïo* arrtfépcsarnolto Az intézeti KISZ-titkár „Nekünk leendő szakmunkásoknak tanul óéveik alatt elsősorban önbizalmunkat kell növelni. Igaz, ere néha szükségünk is van. Különösen a munkahelyeken, az idősebb szakmunkások marasztalnak ei formai dolgok (például hajviseletünk) miatt. Kérjük, munkánk alapján ítéljenek meg minket”. Bereczka Balázs mondta ezeket, amikor az Országos Diák- parlamenten több társával együtt képviselte megyénk ifjúságát Nem magáéit szólt —i önbizalma megvan, s a megjelenése, magatartása is kifogástalan —, hanem másokért Azokért a fiatalokért, akiket képviselt: csupán a saját intézetében, ahol harmadéves tanuló, a öl 3-as Gyulai Ipari Szakmunkásképző Intézetben tanuló több száz fiatalért. Bereczka Balázs intézeti KISZ- titkár, s úgy érezte, ha már ilyen fórumra eljutott, a pozíciója is kötelezi arra, hogy szóljon a többiek nevében, A pályát egyáltalán nem úgy kezdte, mint általános iskolás korában elképzelte. Orvos szeretett volna lenni, mégis az autószerelés mellett döntött Nem mintha az előbbiekhez nem lettek volna meg a képességei — mindvégig, és most is kitűnő tanuló — csupán a véletlenen múlott elhatározása Volt egy állatorvos ismerőse, akinek kocsijával sokat járt kirándulni. Amikor a jármű elromlott a, orvos maga javította, a fiatal fiú pedig segített. Most már könnyű kitalálni hogyan lett végül is a motorszerelés szerelmese. Mert valóban az! Nagyon szereti a szakmáját s nem bánta meg. hogy ezt választotta, sőt terve a továbbtanulás, a magasabb képesítés megszerzése. Az igyekvő, mindenre odafigyelő ég önálló véleményt alkotó fiúra hamar felfigyeltek. Már első éves korában a tanév kezdetén alapszervezeti titkár lett. Az ifjúsági mozgalmat nagyon megszerette. — Ebben része volt a kollégiumi nevelőtanárnak is. — Felszólalásában talán éppen ezért állt ki a sok sok becsületes ifjúmunkás érdekéért, itthon pedig arra törekszik, hogy minél többen megismerjék a KISZ-életet. Bizonyára ezért esett rá a választás, amikor arról volt szó, hogy intézeti KISZ-titkár kellene. Szívesen vállalta, mondván: szép feladat a fiatalokkal való foglalkozás. Becsülettel helyt is áll ezen a poszton, társai példaként tekintenek rá. Kasnyik Judit
