Békés Megyei Népújság, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-21 / 17. szám
Fluent«! és Henriié =■ Lengyel János, Csermák Árpád. (Deménf felv.). , osszon töpreng az em= bér Shakespeare királydrámái láttán: és ez a töprengés sorra ’új és új titkokat fed fel a szavak, remek dikciók mélyáramából, a mögöttük húzódó jelentés-tartalmakból. Igaz, hogy ez az íróóriás nagyon is félreérthetetlenül igyekezett megmutatni hősei jellemét, lelkivilágát, magatartásuk rúgóit különböző fizikai és pszichológiai helyzetekben. persze nem mindig azonnal követhetően, de ha figyelmünket megfelelően összpontosítjuk, akkor elkerülhetjük a félreértéseket. Ezek a királydrámák nem tűrik meg — az igazság csorbítása nélkül —, hogy bárki is kiragadva ítélkezzen alakjaikról, hogy bárki is felületesen, a mélyáramlásokat nem figyelve beszéljen hőseiről. Nyilván, nemcsak a kritikusról van szó ebben az esetben. hanem a drámák megjelenítőiről, színészekről, rendezőkről, jelmez- és díszlettervezőkről, az egész kollektíváról, melynek összhangban, egymással harmonizálva keli egyetlen nagy művészi egységgé formálnia az előadást, azt amit a néző lát. hall, melynek teljes szellemi atmoszférája kell, hogy rezonanciát váltson ki a széksorok emberéből. Az V. Henrik a IV. Henrik és a II. Richárd után, a Sándor János rendező elképzelte trilógia harmadik darabjaként került a békéscsabai színpadra. A II. Richárdban megütött hangvételt végigvezeti, a három dráma gondolati töltése adott: a hatalom vizsgálata különböző oldalról, körbejárva lehetséges és megtörtént következményeit, a torz hatalom csődbe jutását, vagy — mint éppen a záródarabban — a nemzeti egységet megteremtő királyban jelképpé emelve a sokak hasznára való hatalom emberformáló jegyeit Szép feladat, hatalmas vállalkozás. Valóban az, nem túlzás! Vidéki színházban vállalni ezt — régen úgy mondtuk volna, hogy már a szándék is elismerésre méltó, de ma már tudjuk, hogy az ilyen értékítélet nevetségesen helytelen — nos, vidéki színházban vállalni három évadban egynfás után három Shakespeare-királydrá- mát, nem énpen bátorság nélkül való művészi tett. És. ha még több is annál, mert több: Shakespeare nagyon nyíltan vagy nem túlságosan virágnyelven politizál is ezekben a drámákban — akkor a Sándor- féle trilógia záróakkordjánál ezt a színház és a rendező javára kell írnunk. Kérdés ezután: a bátor vállalásból miként lett látható, hallható, megfelelő hőfokú színházi előadás, embert jobbító, okosító? Shakespeare nemcsak jobbít, okosít is. És. ha úey figvelünk erre az V. Henrikre, ahogyan kell, akkor rájövünk hamarosan, hogy az író véleményt mond a hatalom megnvilvánulási formáiról, a politikáról is, és nem övezi annyi d’'''sfénnvel a nemzeti király V. Henriket, amilyennek az első pillantásra tűnik, és ahogyan több hazájabeü kritiY. HENRIK kus látta, magasztalva a dráma „hősi költőiségét" és ezt a Henriket, mint „Anglia vezér- csillagát”. Furcsa Henrik ez az ötödik, ember-Henrik és nem isten-Henrik, mint még a másik királyt, a II. Richárdot jelölte, és mint ahogyan minden királyok istentől eredeztetik hatalmukat, nagyságukat. tehát isteni voltukat általában. Ez a Henrik igaz, hogy összefogja a nemzetet, nemest és nemtelent, kihúzza méregfogát a pártvillongásoknak (nagy politikus, de nem egy született hasonló a világon!), és híven követi haldokló apja parancsát, melyre még a IV. Henrikből emlékezünk: „Foglalkoztasd izgága lelkűket idegen harccal...”, magyarul : a belviszályj/ hódító háborúval fékezd, nagy „hősi” (sajnos, idézőjelbé kívánkozik máris!) harcot-célt tűzve az ország elé. Szóval, ez a nagy, jó király, aki miután az első jelenetben a canterburyi érsekkel „győzeti meg magét” arról, hogy jogos a támadása Franciaország ellen, hogy így a felelősséget is áthárítsa, hiszen már valamennÿi nemes a harcra ösztönzi — elindul a franciák ellen, akik felett elsöprő győzelmet arat Agincourt-nál. Hogy miként, és hogyan — lényegében fontos kérdés, de nem egyedül meghatározó. Abban a történelmi helyzetben nem vitás, hogy Henrik Angliája a több, a haladóbb, bármennyi vér is ömlik érette és miatta, és VI. Károly Franciaországa a megmerevedett, a maradi, feudális észjárású, néptől, pórtól elforduló piperkőc, túlfinomult uralkodóosztályának sorsa csak a bukás lehet. Igaz az is, és remekül jellemzi az angol királyt, hogy a döntő csata előtt álruhában lemegy a katonái közé, mert közvetlenül akar tájékozódni a hangulatról (nemes szándék!) és ügyesen —. mert ez a Henrik roppant skálájú ember —, szót ejt arról is. hogy „A király... ha ceremóniáit elhagyja, meztelenségében ő is csak ember.” Ezevben a mondatokban talán súllyal inkább Shakespeare szólal meg. az a Shakespeare, aki a teljes embert látja Henrikben, és tudja, hogv jótulajdonságait rosszak is felhőzik. Akit — bár az érsekkel igazoltatta francia hadjáratát — mégis feltétlen mellbevág az egyszerű katona indulatos szava, hogy mi lesz majd, „ha ez a sok comb, kar, fej, amit a csatában lecsaptak, az ítélet navján mind összeáll, és azt kiáltja: mi itt és itt haltunk meg...!” Szóval a háborús mészárszék a háborús törvény: „én ölök előbb, hogy engem meg ne öljenek” azért visszakiált a még olv nagy nemzeti királyra is, mint ez a Henrik volt. A történelmi helvzet és Henrik emberi jellemzői egyformán hatnak abban, hogy milyenné válik ő és Angliáia: a politika fogásai, cselvetései, kimagyarázkodásai és felelősségáthárításai az élet nagy színpadán keverednek kevesek és sokak felvilágosult jóratörekvésével, jobbító szándékával, és mint egy óriási kohóban eggyé vegyülve ömlik ki — a történelem. Több oldalról is felvillantottam mindazt, amin az V. Henrik bemutatója után töprengtem, vitatkoztam, eszmét cseréltem másokkal. Tudom, hogy az előadás valamennyi látható és nem látható résztvevője átgondolta, mit és miért teszi azt, amit tesz, hogyan kell a kor igazi atmoszféráját a színpadra hozni a színházi varázslat szinte korlátlan eszközeivel. A rendező elképzelése megvalósult. Az előadások külső megjelenítése is sokat tisztult, egyszerűsödött a II. Richárd óta, különösen a jelmezekre vonatkozik ez, akkor kissé sokalltuk az egyoldalú modernizálást, mely bizony kimerült a virágos ingek és hosszú sálak, farmernadrág-szabású pantallók és más egyéb táncfesztiváli kellékekben. más oldalról a mai katonai sátorlapokban; ezeket az eszközöket már sokkal ökonó- mikusabban és tartalmilag is hasznosíthatóbban kezeli a rendező. A színészvezetés is elhagyta a II. Richárdban még itt-ott zavaró sók mozgást, az V. Henrik szereplői csak annyit jönnek-mennek-ülnek a földön, amennyit minden erőszakoltság érzése nélkül elfogadhatunk. A rusztikus aneol humor draszti- kuma is átsüt az előadáson, de- hát mit tegyünk, ha Pistol és pajtásai olyan sokat isznak.. Egyszerű anyagcsere ez, szerencse, hogy sokat nem ettek az- időben. V. Henrik királyt Csémák Árpád mutatja fel művészi hittel és magabiztossággal. Jó érzés szemtanúja lenni egy fiatal művész hatalmas birkózásának, amellyel Henrik szerepének birtokbavételére tör. A magatartás tiszta megformálásának példáia Bángyörgyi Károly VI. Károlya; Bicskey Károly, mint Pistol remek, élettel teli fisura, hason’óan értékelhetjük Szép- laky Endre, Vajda Károly, Valkay Pál és Cseresnyés Rózsa alakítását. Lengyel János amikor megjelenik a színpadon, lebilincseli a figyelmet. Fluel- len-je kitűnő alakítás. Alig né- hánvszor látjuk Kovács Lajost (Williams-katnna). különösen a dráma egyik kulcs jelenetében hiteles, őszinte, igaz. A francia udvarban mozgók közül Szűcs András dauphinje, Lukács József tábornagya és Konter László hírnöke értő, jó alakítás, Kalmár Zsuzsa Katalinja és Szentirmay Éva Isabelje szintúgy. A díszlettervező Csányi Árpád a trilógiát következetesen, végső soron azonos díszletépítménnyel. korhű hangulatot keltve segítette, a jelmezekről már fentebb bővebben szóltunk. A rendezői trilógia ezzel beteljesedett, bizonyos, hogy feljegyzik és aláhúzzák majd Békéscsaba színházi életének később születő, korszakot összefoglaló krónikásai. Base Krv& Kiváló határőrök Az elmúlt napokban ünnepséget rendeztek Eleken a határőrségen abból az alkalomból, hogy az őrs tagjai az elmúlt évben nagyszerű eredményeket értek el a határőrizeti munkában, a kiképzési feladatok elsajátításában és ezért elnyerték a BM Határőrség Kiváló őrse címet. A felsorakozott határőrök előtt az egység parancsnoka, Cukor József alezredes olvasta fel a parancsot a kiváló cím odaítéléséről, és mondott rövid beszédet a szocialista verseny jelentőségéről, majd 12 határőr Kiváló és Élenjáró kitüntetést kapott a velejáró emléklappal. Ezt követően Arany Tóth Lajos, a párt gyulai járási bizottságának titkára köszöntötte az őrs katonáit, tisztjeit és Perei András, az MSZMP Nagyközségi Bizottságának titkára mondott rövid beszédet. Többek között elgálatot teljesítő határőrök közös nyelven beszélnek: a kölcsönös megbecsülés és támogatás, határaink szilárd védelmének cselekvő nyelvén. Majd a nagyközségi pártbizottság, tanács és társadalmi szervek, valamint a lakosság nevében további eredményes munkát kívánt az egység valamennyi tagjának. A kitüntetett egység parancsnoka Ígéretet tett az állomány nevében, hogy a jövőben is a párt X. kongresszusának szellemében tevékenykednek, lelkiismeretesen teljesítik a rájuk bízott feladatokat és igyekeznek, hogy a következő években is kiérdemeljék a Kiváló címet Az ünnepségen részt vett Arany Tóth Lajos, a párt gyulai járási bizottságának első titkára, dr. Baukó Márton, a nagyközségi tanács elnöke, Sebesi mondta, hogy e többnemzetiségű határmenti község magyar, román, német, szlovák anyanyelvű polgárai és az ország különböző részeiből bevonult, szolLászlóné országgyűlési képviselő, valamint a KISZ járási és helyi bizottságának titkára és az orosházi magasabb egység több főtisztje. «•asBBsesaosasas Kudarcot vallott a jó szándék A kisiparost munkája közben éppen úgy baleset érheti, mint az üzemi munkásokat. Egészségre káros hatásoknak is ki van téve, ha nem megfelelően rendezi be a műhelyét. Hasonlóan a segédjének, tanulójának, vagy a műhelyben ideiglenesen tartózkodó személyeknek az egészségét, testi épségét b veszélyezteti. Fontos tehát, hogy a munka- védelmi előírásokat ismerje a kisiparos is, mert csak úgy tudja megelőzni a bajt. Ezt akarta elősegíteni a KIOSZ Orosházi Körzeti Csoportja, amikor filmvetítéssel egybekötött munkavédelmi előadást szervezett, melynek megtartására a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsának munkavédelmi felügyelőjét kérte fel. Sajnos azonban az előadásra csak néhányan mentek el. pedig — ahogy azt Torda Sándor, a csoport irodavezetője közölte — 60-an kaptak meghívót. Főként olyanok, akik gépekkel, vegyi anyagokkal, elektromossággal foglalkoznak, munkájukban tehát a legtöbb veszély rejlik. Az ilyen érdektelenség arra vall, hogy a kisiparosok nagy része nem tudja, hogy az óvórendszabályok betartásának kötelezettsége rájuk is vonatkozik* életük, testi épségük, egészségük védelme sem másodrendű kérdés. Ugyanúgy a környezetíik-i höz tartozóké sem. Csakhogy nekik — mint önállóan dolgozóknak — maguknak kel] a szükséges ismereteket elsajátítaniuk. Ehhez akart segítséget nyújtani 60 orosházi kisiparosnak a KIOSZ-szervezet, de a jó szándék kudarcot vallott. Most már csak abban lehet reménykedni, hogy legközelebb nagyobb lesz az érdeklődés Orosházán. És másutt is, ahol a kisiparosoknak munkavédelmi előadást tartanak, hogy az ismereteket önmaguk és a társadalom javára is hasznosítsák. Valamennyi típusú motorkerékpár garanciális és iizefő javítását rövid átfutási időre vállaljuk Vasipari Szövetkezet, Békéscsaba. Bartók Béla Út 46. 315356
