Békés Megyei Népújság, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-31 / 307. szám

Ezerszfnu életünkből:

Szilveszter fóliában

HO éve született ■ és csak 28 éves

r Akárcsak 10—12 évvel ezelőtt, (három éven át minden hétfőn) úgy most is sétára csalogatón kanyarodik lábaim elé a inéi leg. ház mögül a simára taposott keskeny földút. Akkor — gimnazista társaimmal együtt — a- asért fogtam lassúbbra lépteim, hogy minél később érjek a politechnikai oktatás színhelyére, a zöldségkertószetbe. Most a nt- ka téli ajándék, a napsütés csábít megnyújtani a fóliasátrakhoz vezető utat

Balra féligtelt góréban kukoricacsövek sárga tömege, jobbra szénakazlak, zúzmaráé zöldje fürdik a fakó fényben. A madárdalt verebek csiripelése helyettesíti. S „amerre a szem ellát puszta földön égen" két csak két „legény van talpon a vidéken”. Hrabovszki Mihály és Bajezer György. Valóban legények. Nőtlenek. Takarmányosok. Az egyik öt méteres kazal tetejéről villával hányják a lucernaszénát « lovaskocsira. Éppen csak köszöntjük egymást, s már visz is tovább az út

öt nő,

nyolc sátorban

Engem sülősre váró hatalmas beiglikre emlékeztetnek a kertészet fóliasátrai. Farkas János fűtőt pedig arra, hogy ellenőrizze: elég meleg van-e mind a nyolc sátorban. Nehogy megfázzanak a salátapalánták. No meg az az öt nő: egy asszony és négy hajadon, akik most itt összesen húrom .zázliarmincezer salátát dajkálnak februárig, márciusig. Míg eladósorba nem kerülnek. Mármint a saláták. Mert a lányoknak . Kovács Máriának, Petrina Zsófiának, Szar.ag Dorottyának és Szlávik Máriának egyáltalán nem sietős még. Életkoruk átlaga alig haladja meg a 20 évet.

Ez az alacsony szám azonban. Csicsely Andrásnénak egyáltalán nem okoz gondot. Ért a lányok nyelvén. Ha kell még beszél is helyettük. „Vigyáz” is rájuk, amikor Pataki Éva, a kertészet vezetője nincs itt. És most éppen távol van. A küldöttgyűlésen vesz részt a tsz központjában. Az őszi munkákat értékelik, meg a zárszámadást ké- | szítik elő. Azért a munka nem áll meg. Tudja itt mindenki a dolgát

Abban azért mindannyian egyetértenek, hogy itt Lazán nem rossz dolgozni. A sátrak- ban jó meleg van. Ilyenkor is. Egy kis tavasz a télben. Talán ezért is feszül bennük a jókedv. Ami, szinte percenként talál rá a megfelelő megnyilvánulási formáira Olyankor aztán:

Dőlnek a kacagástól

Még Szlávik Mária is. Pedig 6 vezetőségi tag. Node ne legyünk ilyen vaskalaposok. Egy vezetőség tagnak is szabad nevetnie. Szabad jókedvűnek lennie. Meg fiatalnak is. Főképpen itt, a békéscsabai Szabadság Tsz-ben, ahová az elmúlt évben is 37 fiatal lépett be, közvetlenül az iskola elvégzése után.

Azért Kovács Mária derűje már sokkal inkább helyénvaló. Jobban érzi ma"át a kertészet^ ben, mint a tejházban, ahol ko-1 rábban dolgozott. Könnyebb is a munka és a zöldségtermesztés mégiscsak kévé bé köti le az ember idejét, mint az állatgondozás. Jut idő arra, is, hogy a fólia-telep szocialista bri"ádíá- nak tagjai együtt járjanak moziba. színházba. Leg"tóbb no. vemberben voltak moziban.

Szarvas Dorottya pedig az elmúlt héten. Neki az az egyet_ len fáidalma, hogy kertész szakmát nem lehet levelező tagozaton szerezni (csak diplomát! pedig nagyon szeretne szakmunkás lenni, de hát a keresetre is szüksége van. Flőtte éli Petrina Zsófia példa'a ugyanakkor, aki ebben az év- tea végzett kertészként a szar

badkígyósí szakmunkásképzőben, Most meg már gimnáziumba jár. Harmadikba. Nem mintha búcsút akarna mondani a mezőgazdaságnak. Sem ő, sem a többiek. Hiszen nem véletlenül kerülték ide.

Szarvas Dórinak a szülei is a kerté ze'ben d o goznak, Petrina Zsófi édesanyja pedig éppen a fólia-telep vezetője. Szlávik Ma-inak is innen ment nyugdíjba az édesapja. Kovács Marinak két testvére meg az édesapja is tagja a tsz-nek. Csicselyné a férjével együtt dolgozik itt, néha még az ünnepnapokon is. Nincs mese, a palántákat mindennap öntözni kelL

Még űfév napján is

Ezért kezdi a szHveszte«*?ést Kovács Mari is ..fóliában”. Ez nem j lenti azt, mintha az újévi pezsgőt nem vette volna már meg. Sőt egy sor kívánsága is van 1973-ra. Az egyik így hangzik:

— Van egy sorsjegyem. Szeretném vele megnyerni a főnve_ reményt, a Zsigulit.

Petrina Zsófi sikeres félévi vizsgákat kíván magának. Szlá. vik Mari első kívánsága az, hogy a fiúja mint eddig, az új évben se „ejtse át”. A második az, hogy sikerüljön végre kifizetni a részletre vásárolt bútort Azután végre Csicsely né is szóhoz jut:

— Én kívánom, hogy felépüljön a tsz-ünkben egy zuhanyozó, hogy ugyanolyan körülmények közöt* do'-ozha'runk. m nt amilyet az üzemek, gyárak biztosítanak.

Szarvas Dóri a legfiatalabb. Talán ezért is a legszerényebb:

— Nősüljenek meg az új évben a bátyjaim, hogy szabad legyen a terep otthon. De ha ez nem megy, leg lább nyerjem meg én a kocsit, a Kovács helyett

Egy kacsintás — a harmadik jelzőrendszer — amit csak ők ériének, hiszen évek óta együtt dolgoznak már, tavasszal, n-á- ron. ősszel, télen ,egy kacsintás és már dőlnek is a kacagástól. még akkor is. ha ünnepelni, s így szilveszterezni is fóliában kénytelenek.. „

* * •

így sikerült a tavaszra bukkannom a télbon. Mert tavaszt hozó a téli közö ben, a közösség töretlen jókedve. Marasztaló vígsága.

Sz'vesen maradtam volna én is. De sietnem kellett, nehogy, ez az év itt felejtsen. Nehogy „lekéssem" Kojnok Pál zetorját. ame’lvel a fólia-sátrak fű'é. séhez olajat hozni indult éppen...

Köváry E. Péter

ÄÄKÖCZS-TELEP. Orosháza város nyolcadik kerülete — háromezer-ket tőszáz lakosával akár egy falu is lehetne. Régen azt mondtuk, hogy nagy dolgok a városban történnek. A falu, a ía’ep alszik, szunyókál, legfeljebb csodálja, hogy mi történik a városban. Nem volt ez másképpen Rákóczi-telepen sem. Már a születése is fájdalmas vajúdással jött létre 1922-ben.

Az akkori kormány kimondta: „minden állami támogatás nélkül településeket kell létrehozni, a nincstelenek részére házhelyeket kell osztani”. Az intézkedés hátterében nem a szegényeken való segítés volt, hanem a lakáshiány, és a fő ok, hogy a környező földbirtokosok olcsó munkaerőhöz jussanak. Gróf Zselinszky birtokából par- celláztak részben 1922-ben, részben 1924-ben az Orosházán és környékén nyilvántartott nincstelenek részére És lassan megjelentek az első, úgynevezett nyomortanya lakói, a maguk tákolta viskóikban. Földputrikban, me’yeknek fala alig volt több a föld felett, mint egy méter magas — lefelé ásott „lakószoba”. Két család is élt egy- egv ilyen odúban. Orosháza urai csak legyintettek, ha valaki rá- kóczi-telepinek vallotta magát.

EZ A TELEPÜLÉS, — no meg Orosháza másik részén a Nagyatádi-telep — táplálta Orosháza emberpiacát, a „köpködőt”. Csütörtökön és vasárnaponként férfiak és nők áru’- ták munkaerejüket a Kossuth- szobomál. Ügy mus trál gáttá a nagygazda az embert, mint ku- pec az állatot.

Nem akarok ünneprontó lenni, de ezeket el kellett mondanom, — hogy Hován Pálnak, a kerület párttitkárának szavait kölcsönözzem: „Sokan részesei voltunk ennek, csak ezt már sokan elfelejtették. Azoknak is egynéhánya elfelejtette, akik télen is mezítlábasok voltak, s ma saját autójukon járnak. Hiába, autóba1 más a világ...”

Hogy felejtették a múltat, talán nem is olyan nagy baj, annál szomorúbb, ha a jelent nem veszik észre. Különösen 1944. október 6_a óta számított időt — hiszen valójában innen az igazi születésnap, a 28 esztendő. Közben azonban sok minden történt, átvészelték a megaláztatással teli éveket. A mai Rá- kóczi-telepre nem lehetne ráismerni a régi fényképekről1, hacsak a temetőben sokasodó sír- hantokról nem, melyek jelzik az éhező gyermekek sorsát, a mú’t rendszer vészes gyermekhalandóságát,

ötven esztendő nagy idő. Űj házak sorával találkoztam. Hiába kerestem a gödörházakat, a rokkant tetejű viskókat, eltűntek, mintha valóban a föld nyelte volna el őket. A közelmúlt és a jelen keresetlenül áll kígyózó utcái mentén. Akad még néhány a harmincas évek apró ablakos parasztházaiból, ám legtöbbje a mai igény a mai mód szülötte, a tágas, nagy ablakos otthonok. .

Hol tanulták ezek a „cselédek” a jó ízlést? Olyan lakásokat is emeltek, hogy valaha úri intézőlakásnak néztem volna. Honnan kerestek rá valót? Dolgoztak. maguknak immár 28 éve.

MEGVÁLTOZOTT a telep külső képié, az emberek sem maradhattak a régiek — változ. niok kel’ett. Hogy mennyire megváltozott a dolgozó emberek gondolkodásmód’a. azt az veszi igazán észre, aki hosszas távo1- lét után visszacsöppien közéjük- Az idő nem áll meg, magával sodorja az embereket, kicserélődnek, s a visszatérő meglepetéssel állapítja meg. hogy az akkoriak már mások, egészen mások.

Valahol, a messziség ködébe vész a régi kép, amikor az emberek százával mentek kubikos- talicskával a város vezetőihez munkát, kenyeret kérni. Egy_ egy kép azonban örökkön fennmarad, amikor a felszabadulás után a kommunista párt hívó szavára az egész Rákóczi-telep a városba vonult a reakció megfékezésére.

Azelőtt parancsra ment itt minden. Parancsra keltek, p>a- ranesra feküdtek. Mindenki féltette a kenyerét, ami éppenséggel nem volt valami vastag. Az uradalom gondoskodott arról, hogy cselédei meg ne „tol- lasodjanak”. Akkor az intéző, meg a többi hajcsár volt áz úr. Most ahány tsz-tag. annyi gazda. annyi úr. így fordították le nekem az új viszonyt, a régi idők nye’vére.

Azelőtt duplán kellett megdolgozni a pénzért. Mindenki tisztában volt azzal; ha lopia a napot, útilapot kötnek a talpa alá. Ez a húsbavágó, kegyetlenül egyoldalú törvény diktálta az emberek sorsát Ma is a törvény szerint élnek. Ezekben a törvényekben azonban benne van a telep 58 kommunistájának és a maguk vá’asztotta kilenc városi tanácstag által saját akaratuk, véleményük. Képviseletük van a városi tanács végrehajtó bizottságánál is, Kiss János személyében,

JÖ NÉHÁNY ÉVE éppenséggel azt sem vették volna rossznéven egyesek, ha kizárják

a tsz-bőL Szemükbe nevetteSÉ volna. Megvallom őszintén, ez abban az időben volt, amikor nem hoztak ki többet a földből* mint annak idején az uradalomban. vagy a földosztás után aa egyéni gazdaságokban. Most, ha azt akarnák, hogy menjenek el, könyörögnének; tartsák meg őket. Nemcsak a jövedelem teszi ezt. valami más: a ’egelesettebb emberek életében végbement változás, hogy megszűnt a földtulajdon nagyságán alapuló különbség. Még valami: az egy-? szerű emberek büszkesége, hogy évek elteltével olyan közös gazdaságot hoztak létre, amit megnézhet bárki is. Ehért is ragaszkodnak a tsz-hez azok is, akik kezdetben idegenkedtek tőle. Pedig ma sincs bedeszkáz- va a városba vezető út, amely most nem a „köpködőhöz” vezet, hanem az üveggyárhoz. & BARNEVÁL-hoz, az olajosok- hoz, a ruhagyárhoz. Nyolcszáz- hetvenhatan ezt az utat választották. 416-an a város termelőszövetkezeteiben dolgoznak.

Afelől is ’biztosak, hogy a mostani városi politika követ., kezetesen törekszik a VIII. kerületiek igényeinek kielégítésére. Van, aki ezt megérti, van, aki csak „ez ke'lene. az kellene” óhaját ha ; fogatja, No meg azt ismételgetik, sok a közadó. Azok számára jegyeztem fel az adatot, akik úgy képizeiik: többet adnak, mint amennyit kapnak, Az arány: 800 ezer forint 'lakossági befizetésre kétmiVió forint tanácsi beruházás a VIIL kerület részére. És mi épült belőle? Legtöbbje a jelölőgyűléseken kért létesítmények- Nagyot* szép orvosi rendelőjük van, orvosi lakással. Megoldódott a fűtőolaj-ellátás, elkészült a gázcseretelep is, me'yet bővíteni is akarnak, 420o méter járdát építettek.

DE MINEK tovább sorolni?

Ügy sincs kész. nem is lehet kész a leltár, mert mire az egyik kész. máris újat kellene készíteni. Ezt is csupán azért soroltam... szóval sokkal többet vettek ki a nagykalapból, mint amennyit be'etettek. És jubileum ide, jubileum oda, jó ezt is tudni.

Nem közelíteném meg a teljes va’óságot, ha nem szólnék további terveikről, gondjaikról. Ügy tájékoztattak, hogy a vízellátás végleges megoldása folyamatban van. Felújítják a húsboltot és újabb járdák épiül- nek a Rét. a Tábor, a Hosszú, a Lórántffy, a Rezeda. a Lenin utcában és a Park-közben. Ezzel a település területén szinte minden utcának egyik oldalán lesz járda Felújítják a műve- 'ődési házat, klubhelyiséggel látják el.

Lehetne mindez több? Lehetne! Valahogy úgy, ahogy % Gyopiárhalmi, a Határ utcában, no meg a központban elkészült az út: társadalmi munkávaL Ilyen ajánlatot a lakosságnál« a tanácstagok máris tesznek: a Rezeda utcáról felszedett téglát a Szentesi utcába, a Lenin utcából piedig a Középdűlőbe, a 61-es választókörzetbe kel’ene majd lerakni. Szóval így, valahogy együtt lépegetni — mindenki, aki nemcsak saját házában, autójában szeret gyönyörködni, hanem örül annak, hogy az ő munkáját is számon- lartják a közösség emlékönyvé- ben.

A ma embere ezt szokta meg márEGY TELEPÜLÉSRŐL, azaz egy város kerületéről számoltam be, mely 50 éve született és mégis csak 28 éves. Megfiatalodva siet a város után. Fut. rohan, igyekszik elsodorni ezernyi akadályt. mintha évek alatt pótolni akarná, amit é’ete első részében elmulasztott.

Egy építő élet igenlése ezS Socskir Janóé