Békés Megyei Népújság, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-31 / 307. szám

Jeles könyv: Petőfi életútja

artinkó András,

a kötet összeállítója és kommentátora így felel a ma- ga-feltette — mit értünk Petőfi életút jón? — kérdésre: „Nem egyszerűen egy életet, mely Kiskőrösön indul és a fehéregyházi csatatéren fejeződik be, hanem egy költőileg, költőként végigrohant életutat. Olyan életutat, melynél teljesebbet, egészebbet 28 éves csonkasága ellenére sem futott be magyar költő, de világirodalmi költő is kevés. Teljes élet ez: a biológiai, a társadalmi és a művészi ember teljes élete.-’ Ezt az életutat mutatja be elemző módon a kötet, a Kossuth Könyvkiadó nagyon jó és nagyon szép emlékezése a költő születésének másfél százados évfordulóján. Petőfi verseivel és prózai írásaival, a kortársak feljegyzéseivel, százados festmények, rajzok, fotók reprodukciójával. Gyerekkori barátok kései emlékezete villantja elénk az ifjú Petőfi termetét, temperamentumát, 1844-es színlap idézi utolsó színészi fellépését Egressy Gábor jutalomjátékán, fénykép a híres ,.négyökrös szekér” Borjád és Űzd közötti útját, Barabás Miklós rajza Szendrey Júlia finom szépségét, a költő Üti leveleinek egyik darabja a lány iránti szerelmét, Táncsics lapjának, a Munkások Újságának faMihalik József

Naptár

Asszony kerestetik

r

O Kovács István írása

Az egyik szép, napsüté ses decemberi napon össze találkoztam Tyúk Lajossal kedves felebarátommal és állandó panaszosommal Legelőször az tűnt fel nekem, hogy egy ócska viharlámpát lóbált a kezében mint pap a tömjénezőt, csali nem füstölt annyira.

— Üjév jön, új életei kezdek — jelentette ki köszönés helyett, miközben lejjebb srófolta a lámpabelet.

— De miért jársz fényes nappal égő lámpával?

Lemondó csodálkozással nézett rám:

— Te sosem fogsz megérteni engem. Most Dioge- nész vagyok és asszonyt keresek.

— Igen?!? És hányadikat, ha szabad érdeklődnöm?

Vállamra tette szabad balkezét, merően a szemembe nézett és halkan, de nyomatékosan ennyit mondott:

— Ez nem olyan egyszerű. Menjünk be egy presz- szóba. Bővebbet ott. Ha érdekel ...

Ha már hülyeség, persze, hogy érdekel. Ez pedig erősen úgy nézett ki. Elhelyezkedtünk egy üres asztalnál és megkérdeztem:

csak három naponként kaptam egy doboz Munkásra valót. Aztán lefogta a kosztunkat is. Reggelire vöröshagyma hajából főzött teát, az ebéd legtöbbször hajában főtt, vagy sült krumpli volt. Amikor meg spenótot főzött tükörtojással, a tojást elvette az orrom elől azzal, hogy nem kell mindent egyszerre felfalni, az majd jó lesz vacsorára. Képzeld el, ha véletlenül megkezdett egy szál kolbászt colstokkal lemérte és ha csak egy centi is hiányzott belőle, úgy megtépett, hogy csak úgy szállt a toliam. Igaz, hogy a bankbetétünk rohamosan nőtt, de rajtam már alig állt meg a nadrág. Ha tüsszentettem, fogódzkodnom kellett, különben hasra estem volna. Mit részletezzem? A válóperre csak egy kölcsön tolókocsival tudtam elmenni.

Amikor egy kicsit felpen- dűltem, megint kínozni kezdett az átkozott magány és új asszony után néztem. Hát nem mondom, a negyedik olyan elegáns volt, hogy megfordultak utána. Ennek érdekében aztán meg is tett mindent, csak öltözött és ruhát tervezett, majd meg is csináltatta. Nagy konyhát is vezetett, de vacsorára például — otthon! — kis- estélyit öltött, mondván, hogy „egy asszony a konyhában, mosogatás közben is legyen nett”. Amikor ezt kifogásoltam, igazat adott nekem és jövőbelátóén a kezembe nyomta a mosogatórongyot. Azóta se tette be lábát a konyhába. Ellenben tovább cicomázkodott, paróka, műszempllla, miegymás. Sokszor meg sem ismertem, ha pedig közeledtem hozzá, visszautasított azzal, hogy konyhaszagom van. Mit mondjak még? Ahhoz nem vagyok elég öreg, hogy magamra maradjak, de nem akarok ötöd- jére is póruljárni. Kellene hát végre egy olyan asz- szony, aki egy kicsit féltékeny, egy kicsit szemethu- nyó, jól öltözik, de takarékos, házias és társaságbeli és persze mindezek felett hűséges is. Kiszáradt a torkom — fejezte be Tyúk Lajos nejei jellemzését.

Ittunk. Aztán meggyújtotta a viharlámpát és mé~ labúsan rámmosolygott:

— Most már érted ugye, hogy miért járok lámpással?

Egy magyar fordító Petőfi archívuma

antikváriumokat, levelezők magyar barátaimmal, s ma már azt hiszem, kijelenthetem, minden Petőfi-munka, minden kiadásban, az elmúlt századtól kezdődően, birtokomban van, és archívumomban feltalálható a világ minden részén megjelent Petőfire vonatkozó monográfia, visszaemlékezés, adat és fényképmásoiat is. Egyébként, ha már Petőfiről van szó, Petőfi Sándor kitűnő drámaíró is volt, nemcsak költő. Amikor Tigris és hiéna című színdarabL

akása falán magyar festőik műved: reprodukciók. Dolgozószobájának könyvespolcain magyar írók alkotásai. Alekszandr Gerákovics, a moszkvai művészettörténeti »intézet főmunka, táraánaik, a művészettudományok kandidátusának vendége vagyok.

— Első élményem Magyarországról — háborús élmény. Tizenkilenc éves voltam, tiszt a szovjet hadseregben, részt vettem Magyarország felszabadításában. Hadosztályunk Szolnokon harcolt, a gyalogság, melynek tagja voltam kelt át először a Tiszán. Másfél évig tartózkodtam Magyar- országon. B éj évig a hadműveletekben vettem részt, majd egy évig a hadtest lapjának voltam a munkatársa. Másfél év alatt módom volt rá, hogy a magyar nyelvvel ismerkedjem, de bevallom, akkor még nem gondoltam arra, hegy magyar drámák, prózai művek fordítója leszek. Amikor visszakerültem Moszkvába, azzal a gondolattal foglalkoztam, hogy angolul tanulóik. A, idegennyelvű főiskolán mégis a magyar szakra kerültem, úgy éreztem, a magyar nyelvet már valamelyest ismerem, ezért határoztam így. Itt kezdtem rendszeresen foglalkozni a magyar irodalommal, és ugyanakkor befejeztem a háború ideje alatt félbeszakított tanulmányaimat is, a Gorkijról elnevezett irodalmi intézetben. Négy éven keresztül ismerkedtem a

magyar nyelvvel, a magyar irodalommal Diplomamunkámat 1949-ben védtem meg, a dolgozat témája ez volt: Puskin műved Magyar- országon. Á Novij Mir című irodalmi folyóiratban jelent meg. Ez volt az első munkám, amit publikáltak.

— Az eümúLt 23 óv alatt lefordítottam sok magyar regényt, színdarabot, novellát Első munkáim a magyar klasszikusok voltak. Vörösmarty Csongor és Tündéje, Móricz Zs'gmond Űtrd‘ muri című munkája, Jókai A kőszívű ember fiai című alkotása. Én írtam az első külföldi monográfiát Katonáról, a nagy dráma- költőről. Végülis mintegy 50 magyar drámát fordítottam orosz nyelvre, a többi között Petőfi egyetlen színpadi! művét, a Tigris és hiénát is.

A., évek során sűrűn ellátogattam Magyarországra.

„Budapest színházi élete” címmel jelent meg munkám, majd Fábri Zoltán filmrendezőről írtam könyvet. S nemrég Petőfi Sándorról.

Alekszandr Gerskovics dolgozószobájának egyik sarka Petőfi-archívum.

— Húsz éve gyűjtöm a Petőfi-archívum anyagát. Petőfi verseit, költeményeit jól isimerik a Szovjetunióban. de nem ismerik a költőt, az embert. Hiszem, hogv nemcsak a magyar irodalomnak, hanem a világirodalomnak is kev<% oilvan alaki a van. mim Pe- főfi. akinél a költői és emberi . magatartás tel'Osan azonos. Hús* éve járom az

Altató

Oláh Éva

SQt a szemed, süt a bánat, Hold öli a körteágat,

Hold sarlóján fagy világot, Cseng a penge, sír a távol,

Körbe-körbe jár az este, Elfáradt, álmot keresne.

S nincs a kulcsrazárt világon Más, csupán egy madár-lábnyo tn..

—- Iszol egy három centest?

— Nem szoktam keverni, mindig féldecit iszom.

Ezen is túl voltunk és kíváncsian vártam a folytatást. Tyúk Lajos felemelte a lámpát, körülnézett, majd miután nem látott érdemes „anyagot” elfújta a lángot, minek égjen potyára és nagyot sóhajtva belekezdett:

— Korábbi kérdésed profán volt, de jogos, miután már négy feleségem volt. Viszont ahhoz, hogy megértsed, miért keresek most mégis asszonyt — méghozzá lámpással —, némi magyarázatot kell fűznöm.

Az első feleségem egy angyalian naiv teremtés volt, aki mindent elhitt, akármit mondtam neki. Ha kimaradtam — és elég sűrűn — csak annyit mondtam, hogy „túlóra”, és már el is volt intézve. Egyszer egy hétig oda voltam és azzal indokoltam, hogy azonnali behívás hadgyakorlaton vettem részt. Mondanom sem kell, hogy sosem voltam katona, hiszen olyan lúdtalpam van, hogy hozzá képest egy vasaló dunántúli dombos vidéknek számít. Soha eszébe sem jutott féltékenykednl, már direkt pipásított, hogy olyannak néz vajon, akire rá se néznek a nők? Az önbecsülésem egyre fogyott, már a kimaradás se esett jól. Szóval nem nekem való eset volt.

így aztán másodjára már jobban körülnéztem, sőt talán túlságosan is, mert sikerült egy Olyan kardos menyecskére szert tennem, aki mellett egyetlen szabad perc is ünnepnapnak tűnt. Ha leugrott a boltba rámzárta az ajtót. Minden éjjel pontban egy órakor megrázott, felköltött és megkérdezte, hogy itthon vagy ok-e. Lassan már sóhajtani sem mertem, mert rögtön faggatni kezdett, hogy kire gondoltam. Végül már hangfogóval lélegeztem. Munkatársnőimről önéletrajzokat szerzett be és addig ölt, míg végül a vénasszonyok nyara légkörében dolgoztam, csupa matróna vett körül. A betetőzést az jelentette, hogy legutóbb a legintimebb pillanatok közben minden átmenet nélkül azt kérdezte: „Most kire gondolsz?”

Ráment a gatyám is, mire elváltunk. Elvitt mindenemet, de nem bántam. Persze ilyen helyzetben valami jó, takarékos nőszemély után kellett néznem, aki rendbehozza zilált anyagi helyzetemet. Szerencsém volt, mint mindig, mert a harmadik feleségem ősei biztosan Skóciából származhattak. Még asszonykorában is a lánykori ruháit hordta, ferdére taposott sarkú cipőkben járt, a szó szoros értelmében fogához verte a garast. Talán attól is hullottak ki a szemfogai. Sokallotta a cigarettára költött pénzt is, és ócska zéi- lettpengéből csinált egy házi guílottint, három felé fejezett egy-egy Munkás cigit és meggyfa-szipkából szívatta velem a másfél centis csikket. Es persze

Tűnődve néztem utána* Nem tudom, hogy annakidején az a hordólakó Dioge- nész talált-e embert, de hogy Tyúk Lajosnak nem lesz ötödik, lámpázott fe- lésége, afelől teljesen nyugodt vagyok.

Méltó a költőhöz, a János vitéz, A helység kalapácsa, Az Apostol, a Nemzeti dal, az Egy gondolat bánt engemet, A Tisza, A XIX. század költői, A vén zászlótartó, a Szeretlek, kedvesem, a Csatadal, az Európa csendes, újra csendes .,. alkotójához a Petőfi életútja. Jó volna hinni, hogy kevés lesz az első kiadásként megjelentetett húszezer példány. Hogy hamarosan utánnyomásra, második kiadásra késztetik az olvasók, érdeklődők a lei- adót.

csimiléje a kor forradalmas

hangulatát, az Egy goromba tábornokhoz című költemény sorai Petőfi katonai pályája egyik legfájóbb mozzanatát, Gyalókay Lajos emlékezése halálának valószínű körülményeit.

A csaknem háromszáz oldalas kiadvány külön értéke ritkaságszámba menően szép külső formája: a szöveg és a képek szerencsés elhelyezése, a szövegek sötétszürke, az illusztrációk barna nyomása, a zsúfoltság elkerülése, a tartalom könnyű áttekinthetősége.

Ját fordítottam, akkor éreztem ezt. Ha mi Puskint nemcsak mint költőt értékeljük, hanem mint az Anyegin, vagy mint a Borisz Godunov és más dráma szerzőjét, akkor Petőfi írói arcképe is csak úgy válhat teljessé, ha megismerkedünk vele, mint színpadi szerzővel ás. Egyébként nemrég jelent meg a moszkvai Isskusztvo kiadó gondozásában erről a témáról egy könyvem, Petőd drámai színháza címmel

— Jelenleg min dolgozik?

— Petőfi születésének 150. évfordulójára készülünk a Szovjetunióban. Reprezentatív kiállítást rendezünk és megjelentetjük Petőfi válogatott költeményeit. Én írtam a kötet előszavát, és részt veszek a kiállítás előkészítésében is.

H. Barts Lajos