Békés Megyei Népújság, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-31 / 307. szám
KOROS KULTURÁLIS MELLÉKLET PETŐFI ÉS NÉPE költs, akit ünnepiünk, nem R'e_ rette az ünnepélyes» get Rendkívüli hatásának egyik titka épp az, hogy az emelkedett, íellengző nemesi költészettel szemben a nép egyszerű, eieomátlan nyelvén szólalt meg, elutasított minden dagályt, álbeszédnek minősítette a valóságtól elszakadt, mesterkélt, finomkodó, hamis stílust. Vigyá nunk kell hát, ha róla ín nk: esetleg épp leghangzatosabb szavaink kerülnek legmesszebb az ó szellemétől. És nem is csak a stílusról van itt szó. Sokkal többről, elvekről. Amikor 1848 tavaszán, a forradalmi lelkesüllségben úszó főváros népe egymásután rendezte a fáklyás felvonulásokat és kitágításokat az új kormánvférfiak tiszteletére, a költő keserű szavakat rögzített naplójába; ,.Mennyi ünnep egy hónap alatt! Vigyázzatok, hogy ezek után a fényes éjek után sötét napok ne következzenek. Ha vesszük, e férfiak valamennyien megérdemelték a megtiszteltetést, melyben részesültek; de ha meg nem érdemelnék is, csak úgy megtiszteltük volna őket, és ez a szórna rí tó a dologban. Bor. zasztó vasárnapi nép vagyunk! Nekünk mindig ünnep kell, és ha egyszer nem lesz emberünk, akit megünnepeljünk, majd a holdvilágnak viszünk fáklyás zenét, s csinálunk kivilágítást. Taláín azért vagyunk olyan rongyosak, mert mindig ragyogni akartunk.” Kétszeresen vigyázzunk hát, ha ünnepeljük őt, nehogy „vasárnapi nép” módjára fogjuk fel az ünnepet. Ma már legkonokabb ellenségeink sem állítják, hogy rongyosak volnánk, de azzal sem áltathatjuk magunkat, hogy a „vasárnapi népre” jel em~ ző hangulatokból végleg kigyógyult nk. Bármennyire megeső- mörlött;!nk is ham>s kultuszok ün"epeit31, s ületé- sének másfél százados ev_ fordulóján őt mégis ünnepelnünk kell. Kit, ha nem őt? Hol van, 'nemcsak irodalmunknak, kultúránknak, de egész történelmünknek olyan alakja, aki méltóbb volna kegyeletünkre? Az általa annyira szeretett Rákóczi, s az általa nem túlzottan kedvelt, de azért őszintén nagyrabe- csült Kossu+h mellett, tehát a vitathatatlan leg- nagvobb magyarok mellett * helye Igjy látja őt a nagyvilág is. Az egész művelt emberiség számára mind nck- előtt ő a magyar költő, sőt egész népünknek is ő a legismertebb és legnagyobb hatású képviselője a világban. Csak természetes — gondoljuk magától értetődően —, hogy az irodalmi divatok szükségszerű hullámzása, s a korvi zonj ok változásával járó íz’ésvál- tozások el en 're a magyar nép legkedvesebb köl.ője ma is — Petőfi Sándor. Le így van e? A hozzá méltó ünneplés első jellemvonása az igazságra t rekvés Az igaz za- vú költőről jószándékkal sem szabad va'ó lant állítani. Víz gáljuk hát meg őszintén .szólamok nélkül, csakugyan igaz-e a fen i téléi? igaz e, hogy nepi- csak Petőfi tekintette magát a nép költőjének, hanem a nép is — ma is! — a magáénak érzi Petőfi Són, őrt? A statisztikai adatok biztatóan hangzanak. Egyetlen magyar költő műved sem fogytak el olyan példányszámban, mint az övéi. Nincs is még egy magyar költő, akiről dy sokan tudnának ebben az országban: Ha mást nem — mint a tévé egyik sorozatában láttuk — legal'.bb annyit, hagy költő volt, ő volt a költi Saját tapasztalataim is ezt igazolj k. Hivatás s Petőfi-kutató lévén, tudnom kell, hogy mit tudnak azok akiknek írok, s így gyakran vállalok előadást, vitát, beszélgetést. 1972- ben mintegy 45 alka'om- mal talá k 'Z am Petőfi iránt érdeklődő hal’g itók. kel, az ország legkülönbözőbb tájain. Majdnem mindenütt tapasztaltam, hogy miijén megkülönböztetett tisztelet él a költő iránt. Majdnem mindenütt, de nem egyformán. Volt protokolláris, nem túl tartalmas összejövetelünk is, volt. ahol a költőnek csak néhány igaz híve jelent meg de nem kevés helyen több"rai eszmecsere után is alig lehetett berekeszteni a vitát S ha őszinték akarunk lenni, azt is látnunk kell, hrgv nem minden tisztelet egyformán ért ókas. Sok^k c~ámárn a költő csak néhány népdal, s a legismertebb szerelmes és tái- leíró versek alkotója. Ezek az olvasók nem jutottak el * nagy forradalmi költeményekig, még kevésbé a gondolati lírá'g, a Világosságot! és Az apostol szintjéig, vagy a prózáig, a nagyszerű úti levelekig, a pubMcisztikai cikkekig, az 1848-as naplóig. Ahol sikerült őszinte vi- taliang -latot teremteni, ott rendszerint felléptek azok is* akik a költőt elavultnak, túlhaladottnak, korszerűtlennek ítélik. Igaz tehát — szinte statisztikailag ia* — hogy mindennek ellenére Petőfit ismerik és szeretik a legtöbben. De az is igaz, hogy öncsalás volna nem látni, milyen nagy még a tájékozatlanság és az értet enség is. Petőfi szeremének napvilága még nem ragyog be minden ház ablakán. Erről beszélgetve igen sok becsületes és jószándékú tanár panaszkodott vitáinkon, hogy nem találja meg Petőfi korszerű tan tásá..ak módjait, hogy kudarcnak érzi a Petőfi- órákat és így tovább Biztos, hogy sok függ tő.ük. Le ha ma. kivált az ifjúság egy réné.en, és még inkább némely értelmiségi körökben közönyt tapasztalunk a múlttal szemben, akkor e jelenség érdemi okát mindenekelőtt a társadalom v Jtozá a,Lan keil keresnünk: az életformák teljes átalakulása ing t a meg a szoborrá merevedett nagyságok talapzatát. Egy békéi, konszolidált, refoim kri, mód.zeres építőmunkára berendezkedett korlxtn természetszerűen válik problematikussá kültlnö en a forradalmi hagyomány. Számítsuk még mindehhez a modem művészet új ízléseket kifejező, új látásmódi kát bevezető hatását, s akkor semmiképpen sem fogjuk iskola-tanítási kérdéssé egyszerűsíteni Petőfi utóéle.ének fenti problémáit. A valóságos társadalmi okok felvázolása persze ürügyül sem szolgálhat arra, bog/ e helyzetben megnyugo 1 unk. Annál is kevésbé, mert minden korban egy cz írre töb féle tendencia is érvényesül, s a költőnk hatását fékező körülmények mell rtt ell n’ e. ző tényezők is működnek. Nézzük például elsőnek a szó csatban vett kö'té zeti kérd 'sebet. Tény, hogy napjaink lírá;a, különösen Nyugaton, de nálunk is, messze került a XIX. századi eszményt"!. De már oly messze, hogy egyre többször támad vágy az emberekben egy olyan költészet iránt, amely a kiválasztottak szűk körén túl is hat, valóban a néphez is szól, portosabban a nép érdeklődő részéhez. Ilyen helyzetben Pe'őfi életműve ösztönző pé'dát kínál arra. hogy a költő az új, a bonyolultabb vi- szoryok között is forradalmi úji"óként keresse azt az utat. amelyet Petőfi a maga korában megtalált s amely visszavezetné a költészetet & tömegekhez. Sallai Lafos Csabai ház Üjra időszerűvé válik a forradalmár is. Nem azért, mintha valamiféle bariká- dos fcria ,a ómra vo na szükség-lehet ség ma, hanem azért, mert a legfcé- késabb ko okban is kellenek olyan emterek, ak k hittel, meggyőzeid lsei, szén edé'lyel el <ek k pvi- selői'. ént tudnak fellépni. Az ig >zat, szépet akaró, érte kockázat Lat vá.laló forradalmár „nem mehet ki a divatból’. Helyzete, funkciója megváltozhat, de a férfi, akinek elve van, — mint Pe őfi követelte — nem fog kiveszni a történelemből. Mert a magatar_ tás lényege nem a min- öenároni forraJaomcsiná- lás, hanem a forradalmi szemleszálás mindenféle altespe eléssel, kényelmeskedéssel, megalkuvással. S erre ma is szükség van. Pe.őfi teh .t e tekintetben is időszerű eszmény marad. Vagy ponto- s b an, az kell, hogy legyen. De, hogy az lehessen, ahhoz mindenei.előtt meg kell ismertjtnünk az igazi, a teljes Petőfit — minél több emberrel. Ünnepeinknek is az a legfőbb értelme és jogosultsága, hogy műveit terj.s tve, magyarázva, igazi értőinek seregét növeljük. Nem sz í bad egyedüli és kötelező mintává tenni őt Akkor volt hatása legkéte- sebb, amikor lobogd—* emeltük. Derék magyar állampolgár lehet az is* aki nem akarja Petőfi példáját követni. Az irodalomban sem kell egyedül üdvözítő példának kikiáltani. De mindent meg ke.l tenni a ért, hogy ezt a példát a maga teljességében, hami itat'an igazságában ismerhesse nvg mindenki. Ezen az ünnepen minden okunk m-gvan arra, hogy elégede ten nyugt ízzuk Fe_ tőfi világméretű diadalát, és a szőkébb körben, népé körében kivívott győzelmét. Mindibban, amit elértünk, benne van az ő eszméirek, példaadó, önemészt" har árak tö.ténel- mi erővé vált tanulsága is. Nem a kegyelet, hanem sa;át nemzeti önérdekünk követeli meg, hogy ezt az erőt még eltökéltebben haszná’juk fel mindennapi küzdelmeinkben Fekete Sándor Beszél a fákkal a bús őszi szél... IS esz® s fákkal & bús 8sz8 szél, SHalkan beszélget, nem hallani meg; Vajon mit mond nekik? beszédire A fák merengve rázzák fejőket. Dél ■ est között van az idő, nyújtózom A pamlagsn végig kényelmesen-. Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik Kis feleségem mélyen, csendesen. Egyik kezemben édes szendergőm Szelíden hullámzó kebele, Másik kezemben Imakönyvetn: a Szabadságháborúk története! Minden betűje üstökös csillagként Nyargal keresztül magas telkemen-. Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik Kis feleségem mélyen, csendesen. Arany esal a ostor kerget tégedet A zsarnokért megvívni, szolganép, £s a szabadság? egyet mosolyog, S mind, aki híve, a harctérre lép, 8 érette, mint a szép lánytól virágot, Sebet, halált oly jó kedvvel vészén... Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik Kis feleségem mélyen, csendesen. Hány drága élet hallt már érted el, Oh szent szabadság! és mi haszna van? De less, ha nincs: tiéd a diadal Majd a csatáknak utolsóiban, S halottaidért bosszút is fogsz állni. S a bosszúállás rettentő leszen!— Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik Kis feleségem mélyen, csendesen. Vérpanoráma leng előttem el, A jövendő kor jelenései, Saját vérük tavába fúlnak bé A szabadságnak ellenségei !„. Egy kis mennydörgés szivem dobogása, S villámok futnak által fejemen, S keblemre hajtva fejecskéjét, alszik Kis feleségem mélyen, csendesen.
