Békés Megyei Népújság, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-21 / 300. szám
Bonyodalmak egy kondoros! főagronómus találmánya körül Fejlesztik a kötőüzemet A Békéscsaba és Vidék® Textilfeldolgozó Szövetkezet 1973- ban a termelését értékben mintegy 10 százalékkal növeli. Ezt elősegíti a gépi hurkoló üzem rekonstrukciója, ami az idén megkezdődött. Automata és félautomata kötő-, valamint orsózó-, továbbá spéciéi varrógépeket vásérolt mintegy félmillió forint értékben, amelyek mér részben termelnek. Még 3 millió forintot fordít gépek beszerzésére és megkezdődik az új üzem építése. Ezzel együtt á fejlesztés költsége meghaladja majd a 12 millió forintok A rekonstrukció során folyamatosan több mint 100-zal növeli a szövetkezet a létszámát, a kötőüzemben pedig a fürdő és az öltöző bővítésével megfelelő szociális körülményeket teremt. Az éves termelési érték 1974- ben, a rekonstrukció befejezése után, az idei 43 millió forintról várhatóan 50 millióra emelkedik. A szövetkezet a divatnak megfelelő (trevlra. bükié) alapanyagból készíti majd a kötött termékeit. Az eddig ragasztóssal csak exportra gyártott férfi-, női és gyermek felsőruházati cikkeket pedig a nagykereskedelmi vállalatok megrendelésére 1973-ban már belföldre is készíti majd. Milyen lesz a karácsonyi, újévi kávéellátás? A „házai kávéipar* a Com- pack Vállalat és a Magyar Édesipar, mér teljes üzemmel az ünnepi csúcsforgalom zavartalan lebonyolítása érdekében tevékenykedik. Az év hátralevő napjaiban ugyanis a két vállalatnak mintegy 140—150 Vagonnyi kávét kell eljuttatnia a hálózatba. A két vállalat változatlanul teljes választékot nyújt, 25 fajta kávét kínál több, mint százféle csomagolásban, adagolásban. A Magyar Édesipar ezen a héten háromféle — Africana, Őri- I ént és Mocca — 20 dékás kávé- ' ból díszdobozt hoz forgalomba. A fővárosban már kapható — vidékre a két ünnep között kerül — a legolcsóbb kávé nagyobb csomagolásban is fél kiló 50 forint. Csupán egy forinttal drágább a ..Versenytárs” a Com- pack legolcsóbb kávéja, az ugyancsak fél kilós Karaván. A Magyar Édesipar kávé-részlege már három műszakban termel, hiszen két és fél-háromszorosára növekszik forgalmuk. A következő két hét végén is dolgoznak, mert az ünnepek előtti szabad szombatokat a nagy mun- )<ára tekintettel, korábban adták ki. <MT1) Nagy Vilmost, a kondorost Le- I nin Tsz főagronómusát mór 17 ] éve gyötörte, kínozta az, hogy a tej, a hús előállítása egyre költségesebbé válik. A termelés gyakorlata, a gazdaságosságra és jövedelmezőségre törekvés, a a szorító követelmény, hogy a gazdaság a saját lábán álljon, mind- mind arra sarkallták, szinte kéttysaerítefttók, hogy valamilyen módon olcsóbbá tegye az állatok takarmányozását. Az alapötlet adott volt. hiszen Békés megyéiben évtizedeik, mondhatni évszázadok óta etetik az állatokat a szólastakar- mányok darájával; a nefiával. Ég a neflán élve a szarvasmarhák nemcsak gyarapodtak, tejeltek, híztak, de még igát 1» húztak. Ezeknek a daráknak tehát a tápértéke nem is lehet olyan nagyon alacsony. Négy évig halogatják Nagy Vilmos 1969-ben kalászosok pelyvájából, szalmájából paradicsommagból, répafejből és egyéb növényi hulladékokból da-1 rált össze olyan tápot, granulá- [ tumot készítve, amely — kuta- | tóintézetek kísérleti eredményei bizonyítják — annyival teszi ól- ' csóbbá a tej termelését, mint amennyivel a tej órát január l-től felemelik. Egy kiló marhahús előállítási költsége ilyen módon 20 forint helyett 16. Cső- J dólatos, ugye? Nagy gondunk: a szarvastmar- ha-tenyésztés jövedelmezővé tétele ezzel tula j dóriképpen már ] 1969-ben megoldódott. Mégpedig az ország saját szellemi és anyagi erejéből. Hiszen Nagy Vilmos eljárásával értékesebbé válik a cukorrépa mellékterméke, a répafej, mint maga a répa. Ezzel az is bebizonyosodik, hogy gazdasági növényeink melléktier- mékeinék felhasználása esetleg még a takarmánylmportot is ' szükségtelenné teheti. Vagyis: a növény termesztésű nkben rejlő lehetőségeinket eddig még 50 ' százalékban *wh használtuk ki. Mindenesetre a végeredmény az, hogy nem kellene többé külföldre utazgatni takarmányügyben. Talán éppen ez a baj. Ugyanis van egy ki* , zűr” ezzel a találmánnyal. 1969-től — amikor Nagy Vilmos bejelentette eljárásét a Találmányi Hivatalnál — 1972 végéi g, amikor is végre a szabadalmi jogot megkapta, (van, aki félév alatt megkapja!) — a kondoros! főagronómus megtanulta, hogy a képzelőerő és a feltalálásra ösztönző körülmények vajmi keveset befolyásolják egy találmány sorsát. Még egy olyanét is, mint az övé, amelyre már 1971-ben adott gyártási és forgalmazási engedélyt az Országos Takar- mánymánősítő és Ellenőrző Felügyelőség Amikor ezt Nagy Vilmos kézhezkapta, a gyártás éppen be- ■ fejeződött. A gabonafelvásárlo csak félévre tudta takarmánykeverőjét a gyártáshoz biztosítani, KöZben kiderült a7 is, hogy nemcsak a szarvas-marha, hanem a többi állat is meghálálja a takarmányozásnak eme módját. Megtelik kilenc dosszié Ám a táp gyárfása helyett a feltaláló kénytelen volt leveleket és aktákat gyártani. 15 ezer forintot költött okmánybélyegék- re, vonatjegyékre, iratgyűjtőkre. Kilenc dosszié telt meg, mire a szabadalmi jogot megkapta. S most, hogy megkapta, ugyanott tart, ahol eddig Azaz sehol. Mert nincg hárommillió forint Ennyibe karült volna ugyanis a kondoráéi takarmánykeverő társuló* keverő)ének átalakítása, amit a társulás csak azért nem vállalt 1971. közepén, hogy az átalakítás munkálatai miatt az üzemelés tervezett 1971. decemberi kezdete késedelmet ne szenvedjen. Megjegyezzük: most, egy évvel a határidő után, 1972 decemberében a keverő még mindig nem működik. Már ' ez is elgondolkodtató. Hát még ha azt is tudjuk, hogy az átalakított keverő óránként 20 mázsa granulátumot állítana elő. Kettőszáz tehén egy napi takar- mányszükségtetét. S ha ezek a : tehenek 10 liter tejet adnának naponta, literenként egy forinttal olcsóbban a szokásosnál (mivel ezt az olcsó takarmányt eszik, az azt jelentené, hogy az , új tápot előállító üzem óránként 2 ezer, 10 óránként, azaz napon- j ta egy műszáléban 20 ezer, 150! naponként pedig 3 millió forint többlethez juttatna egy 200 tehenet tartó gazdaságot. Továbbá: két műszakban ugyanez az üzem 4 ezer szarvas- martia napi takarmányát biztosítaná. Körülbelül ennyi tehén van a gyulai ég a szarvasi járás 29 gazdaságában. Takairmó- nyozésuikho* tehát éppen csak össze kellene szedni, amit egyébként rendszeresen leint hagynak elrohadni a földekéin. Az ember ezernyi szállal kötődik a társadalomhoz. Minden szálnak megvan a maga rendeltetése. A társadalom nemcsak a megélhetés lehetőségét teremti meg az egyén számára, hanem az öröm, a lelkiegyensúly, s kétségek között az éltető gondolatok forrósa is. A társadalomhoz való kapcsolatban perdöntő szerepe van a családnak és a munkahelyi kollektíváknak. Ám pozitív értelemben ennek a szerepnek csak azok a kisebb, nagyobb közösségek tudnak teljesen megfelelni, amelyek érzelmileg fűzik magukhoz az egyént. Miért pattannak meg ezek a szálak? Miért válik a látszólag közösségben élő ember magányossá? Magamban beszélgetek B. Andrásné esténként Békéscsaba egyik vállalatának Irodaházéban takarít. Nyugdíjas. Mikor kikapcsolja a porszívógépet. lemondóan legyint, , — Velem nem szokott senki beszélgetni, nekem csak köszönni szoktak, Esetleg megkérdik: hogy van, Mariska néni? De arra nincs idejük, hogy végighallgassanak. Ezért szoktam rá a legyintésre. Hiszen ki kiváncsi egy öregasszony gondolataira? — És odahaza? Az ajtófélfának támaszkodik. Ügy tesz, mintha nem hallaná a kérdést. — Sokszor magamban beszélgetek. Néha még vitatkozni Is szoktam. Valaha, évekkel ezelőtt a menyem megkérdezte, hogv miért beszélgetek magamban? — Van unokája? Igaz, nem nagyon érdemes összeszedni, hiszen úgy sincs 3 millió forint a találmány értékesítésére. Se égen, se földön. De miért nincs? Tudomásunk van róla, hogy megyénkben két éy óta áll becsomagolva egy 30 millió forint értékű gép. A 30 millió forintnak csak az 5 százalékos kamatja 3 millió forint két év alatt. Érthetetlen. Ilyen gazdag ország ez. hogy arra a hárommillió forint kamatra nincs szükségünk? (Mert hogy nincs, azt bizonyítja az, hogy senkivel meg nem fizettetik.) De még a 30 milliót is hagyjuk parlagon heverni, A felelőst meg szabadon futni. Talán még ki is tüntetjük. Még ma sem gvárilák Ha meg ennyire gazdagok vagyunk, hogy így dobálózhatunk a milliókkal, akkor miért nem tudunk „odalökni” hárommilliót egy olyan találmány termelő felhasználásának költségeire, amely eddig hulladéknak, szemétnek tartott anyagok hasznosításával hihetetlenül kis befektetéssel oldaná meg a mezőgazdaság egviik legnagyobb gondját: az olcsó takarmányt. Vagy nem ez a cél? Akkor hát ml a probléma? Tévesek lennének a számítások? Ha így van, miért adták meg a szabadalmi jogot Nagy Vilmosnak? Miért érdeklődnek külföldről is módszere iránt? Miért írnak a külföldi szaklapok az utóbbi időben mind többet a növényi melléktermékek hasznosításéról? Valószínűleg csak azért, mert érdemes ezzel foglalkozni. Tudta ezt s csak ezért nem adta fel a harcot — Nagy Vilmos Is. Olyan csatát nyert meg, amelynek győzelmében mindannyian osztozhatnánk, hiszen csökkenteni lehetne a tej, a hús még mindig indokolatlanul magas önköltségét, csak gyártani kellene ezt a tápot. Kőváry E. Péter — Van. Én neveltem. De csak addig, amíg fel nem nőtt. Már Iskolába jár. Sok a tanulni- valója. S ha akad egy kis szabad ideje, akkor fogja magát és kirohan az utcára, a pajtásaihoz. Szeme hirtelen elveszti élénkségét. Pedig úgv tetszett az előbb, mintha csupán évődne önmagával. Most azonban, ahogy őszes fejét mellére hajtja, szomorúság önti el. — Pedig mindenem megvan. A fiam sohasem bántott meg egy szóval sem. Néhanapján az unokám benvlt a szobámba. És mégis egyedül vagyok. Szemén könnv csillan meg. S fájdalmas nosztalgiaként vil- lódznak fel benne az emlékek. — Amikor még a férjem élt nem tudtam mi az a társitalan- ság. Bizonyítanom kellett Csaba-presszó, éjfél tálban. Az egyik asztalnál egy 45—50 év körüli férfi ül. Asztalához invitál. Ismer. Mikor a vállalatánál jártam készségesen tájékoztatott óz or<*dménvekről és a gondokról. Könyvelő, — Este 11-ig dolgoztam. Megiszik még ®gv kávét, aztán otthon folytatom a munkát — s magyarázatként a széken levő dosszié-kötetre mutat. — Mindig sok a munkája, vagy csak év végén? — Mindig. — Magánélete? Hirtelen felkanja a fejét. Arca megnyúlik és gyanakodva végigmér. — Nincs — mondja röviden. —■ Családja? Óriási!!! Nincs új a nap alatt, ezt már Ittakában is tudták úgy, hogy ezzel én sem mondok újat. De azt hiszem, ahogy telnek az évtizedek, évszázadok, egyre kevesebben és kevesebb újdonságot tudunk meg. Üe nem: Éppen ezt az állítást megcáfolva van olyan, aki tud még újat mondani. Az Allatforgalml és Húsipari Tröszt kísérleti üzeméből a meglepetés döbbenets erejével ható „újdonságokról” hallottunk az elmúlt napokban. Műszaki fejlesztéssel elérték, hogy már „1973-ban az összes zsírt csomagolva szállítják az üzletekbe”. Sőt ,Az eddiginél erősebb papírt használnak s csomagoláshoz”. „Újdonságként* megjelenik az ikrás házlzsir, amelyet a most forgalomban levő zsírtól eltérő technológiával állítottak elő”. Hát nem csodálatos? Bár, ha jól utána gondolok, valamikor, ha nem is ilyen korszerű technológiával készített ikrás házlzsirt, mintha már ettem volna. Igaz, 30 évvel ezelőtt,. Réges-rég nagyon szerettük a zsíros kenyeret. Persze, nem azért, mintha már elrontottuk volna a gyomrunkat a sok máj- pástétomos szendvicstől. Ez inkább előfordulhatna most. Manapság a gyerekek még a vajas, mézes vagy egyéb finomságokkal megkent kenyérért sem igen Ölik egymást. (Igaz: nincsenek régi viccek, csak újszülöttek). Kis csomagolásban májjal, fokhagymával és paprikával ízesített pecsenyezsírokat is szállítanak az üzletekbe. Hát nem óriási? Talán még azt is megérjük, hogy Poliészter paplrfóltában vehetjük meg a kukoricamáiét, zsugorfóliában pedig * melaszt. Mert nines üj a nap alatt, de korszerű csomagolás az igen! Nincs. — Felesége? — Elváltunk. Évekkel ezelőtt. Zsebéből elővesz egy csomag cigarettát. Miközben meggyújtja megremeg a keze. — Tehát egyedül él? Megvonja a vállát. Jókora idő telik el, mire megszólal. — Tulajdonképpen vannak nekem barátaim. Mert tudja mi voltam én egy másfél évtizeddel ezelőtt? Munkás. Még a nyolc elemim se volit meg. Beiratkoztam az általános iskola nyolcadik osztályába. Jól fogott a fejem. A vállalat kiemelt. így kerültem az irodába. — És? — És könyvelő lettem. Csákit át a könyvelésen olyan emberek dolgoztak, akik alaposan értették a szakmát. Engem félvállról vettek .lenéztek. Min- dennan bizonyítanom kellett — Tanult? — Természetesen. Elvégeztem a közgazdasági technikumot, sőt a mérlegképes tanfolyamot is. — Elismerésre méltó. Eltakarja a szemét. — Igen. Csakhogy közben elhagyott a feleségem. Aki kifárulkozik G, Mária 10 éve dolgozik Békéscsabán ugyanannál a vá'la- latnál, ugyanabban a beosztásban. — Gyakran a szememre vetik, nekem könnyű, mert egyedül élek. Ha fizetésemelésről esik szó én csak utolsóként jöhetek számításba — szeme mint riad őzé. kikerekedik. S mintha csupán önmagát akarná biztatni, sovány mosollyal toldja meg az Iménti gondolatokat: de nem haevom el magamat. — Megsértik? — Nem, a kollégáim nagyon A Budapesti Lakásépítő Vállalat (Budapest, X., Pongrác u. 21.) felvesz az 1973—74-es tanévre Vili. ilialánost végzett fiúkat — kollégiumi elhelyezéssel —* kőműves, ács-állványozó, fapadlózó-inüanyagbur- koló, épületasztalos, vasszerkezeti lakatos, villanyszerelő, központifűtés-szerelő. viz-gázsze- relő, vasbetonszerelő, épületburkoló, épületüvegező, bádogos, tetőfedő-vízssigetelő, és építőgép- szerelő szakmunkástanulónak Teljes ellátást, ösztöndíjat, a kőműves, ács-állványozó, vasbetonszerelő és tetőfedő-vízszigetelő szakmákra a tanulmányi ösztöndíjon felül havi 200.— Ft ösztöndíj-kiegészítést is fizetünk. Munkaruhát. szerszámot biztosítunk. Jelentkezni lehet a fenti címen írásban, vagy személyesen. B. O. .......................................................................................................... M agányos emberek
