Békés Megyei Népújság, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-20 / 299. szám

Öreg pince nem vén pince A mikor az öreg pincéket építették, talán még sen­ki sem gondolt arra, hogy majdan szorgos kezek új­jávarázsolják ezeket és klubo­kat alakítanak belőlük. Az . utóbbi években ez nagy divat lett. Nyomban hozzá kell fűz­ni: hasznos divat, hiszen jó az öreg pince* a háznál ott, ahol helyiség-gonddal küzdenek. Az eleki gimnáziumban már-már komoly nehézségeket okozott a szemléltető eszközök gyarapo­dása, ugyanis egyre kisebbnek bizonyultak a szertárak. A diá­kok is szorongtak a KISZ-te- remben, így ki kellett találni valamit. A KISZ-szervezet patronáló tanára kinyitotta a pinceajtót és azt mondta: itt csinálunk egy pinceklubot! Szeptember­ben hozzákezdtek a munkához és 3 hónap alatt elkészült az eleki gimnazisták új otthona. Az építkezésnél ott volt az egész község. A vegyesipari szövetkezet dolgozói társadalmi munkában szerelték be a vil­lanyt az egykori zöldségraktár­ba. A szülők, az esti gimnázium hallgatói, a volt diákok, a Le­nin Tsz gépműhelyének dolgo­zói pénzben ki nem fedezhető munkát végezitek. A nagyköz­ségi tanács 25 mázsa cementet, a Lenin Tsz 3 ezer forintot, a járási KISZ-bizottság olajkály­hákat adott. A diákok kalaoá- csai szüntelenül kopogtak, ösz- szesen 2500 óra társadalmi munkát végeztek, de a mező­gazdasági munkáért kapott pénzt is felajánlották a klub­nak. Ebből vásárolták a kis asz­talokat, a műbőr huzatú ülőké­ket. A KISZ-szervezet belsőépí­tészeti és irodalmi pályázatot hirdetett. Prjevara , Éva írta díjnyertes novellájában: „Fel­tárult a vasajtó és ott magaso­dott előttünk a nagy kupac burgonva. Munkához láttunk. Föld, lapát, föld, cement... Di­vat lett a suliban a vödör és a meszelő...” Hétfőn este a matróz-blúzos lányok, az ünneplőbe öltözött fiúk, a tanárok, a község párt­ós állami vezetői az ízlésesen berendezett barátságos, meleg pincehelyiségben gyülekeztek. Az ünnepélyes klubavatón a gimnázium igazgatója, Klam- peczky Béla gratulált a klub építőinek. Külön elismerését fe­jezte ki Busa László tanárnak, aki fáradhatatlan irányító mun­kával járult hozzá, hogy mint­egy 10 ezer forint értékű tár­sadalmi munkával új helyiséget kanianak a fiatalok viskón. Ott volt a klubavatón dr. Bankó Márton tanácselnök is. aki ki­tüntető jelvényeket adott át a munkában élenjáró diákoknak és felnőtteknek. Megszólalt a zene, birtokuk­ba vették a fiatalok a pince­klubot és Cola-Bár-t. A klub „ablakában” gépkocsik zúgtak el, s csak erről jutott eszébe az ottlevőknek, hogy mi is volt itt azelőtt... R. L A KGST tanácskozása Bukarestben Bukarest A KGST Kőolaj- és Földgáz­ipari Állandó Bizottsága Buka­restben • megtartott egynaPos ülésének részvevői a többi kö­zött a tagállamok együttműkö­désének élénkítését és a kőolaj- és földgáztermelés intenzívebbé tételét tárgyalták meg. A bizottság tagjai meghall­gatták a tagállomok közötti kő­olaj. és földgázszállításra vonat, kozó program teljesítéséről adott tájékoztatást, majd jóvá­hagyták a bizottság 1973. évi munkatervét. (MTI) Társadalmi munkásokat jutalmaztak A Műszaki és Természettudo­mányi Egyesületek Szövetsége megyei szervezetének elnöksége hétfőn délután 3 órakor ünnep­séget rendezett Békéscsabán, a Technika Házában. Ezen dr.. Uhljár Mihály, a MTESZ megyei szervezetéinek elnöke méltatta az elnökség munkáját segítő és a tudomá. nyos csoportok tevékenységét támogató társadalmi munkások tevékenységét, majd az idén ki­emelkedő társadalmi munkájá­ért több aktívának átnyújtotta a pénz-, illetve tárgyjutalmat. Ez­után az elnökség fogadást adott a jutalmazottak tiszteletére. Megjelent a Jelenkor decemberi száma Gazdag, változatos tartalom­mal, értékes szépirodalmi- és tanulmány-anyaggal jelentkezik a Pécsett szerkesztett folyóirat új száma. A szám élén Csorba Győző költeményei kaptak helyet. A lírai rovatban emellett többek között Demény Ottó, Károlyi Amv, Makav Ida. Solymós Ida és Tamás Menyhért verseit ol­vashatjuk. Bartha Bulcsú hagyományos interjú-sorozatában az új szám a Tatay Sándorral folytatott beszé1 ffetést közli. Ehhez kap­csolódik az író: Az udvarom leírása c. szénprózája. A prózai rovatban találjuk továbbá Sik­lós László elbeszélését és Vár- konvi Nándor Pergő évek c. önéletrajzi írásának új részle­tét. A művészeti írások sorában Pe­tényi Katalin Deim Pál festésze­téről szóló tanulmányát Bodri Ferenc kiállítási naplóiét Dévé­nyi Iván kénzőművászeti könyvszemléiét. valamint Tax- ner Ernő hudanesiti színházi le­velét olvashatjuk. Az írod a1 mi tanulmányok ezúttal az ifjúsági irodalom kérdéseivel foglalkoznak. Tóth Béla néhány nemzetközi ta­nácskozásról számol be .Kántor Zsuzsa a szovjet, Csíkhelyi Lenke a bolgár és lengyel, Benkő Ákos pedig a jugoszlá­viai magyar ifjúsági irodalom­ról ad áttekintést. A szám képzőművészeti il­lusztrációs anyaga már a Pe- tőfi-évfordulót készíti elő. A borítón és kísérőrajzokként Martyn Ferenc „Petőfi olvasá­sa közben” c. új grafikái soro­zatának lapjait mutatja be a folyóirat. Kóstol ja meg ön is ú j termékünkén Bm. Szikviz- és Szeszipari Vállalat. 229966 Az iskolai dohányzásról A köz érdekében való vállalkozás Nagy érdeklődéssel olvas­tam a Népújság december 3-i számának Bűn az ifjúság el­len című cikket. Elsősorban azért, mert a középiskoládban évek óta olyan közhangulat alakult ki, hogy szinte egye­dül a dohányzás engedélyezé­se, vagy nem engedélyezése volt a demokratizmus fok­mérője az igazgató megítélé­sében is. Éveken át támadá­sokat kaptunk, mivel házi­rendünkben ka/tegórikusan tiltottuk az iskolai dohány­zást. Az számított „menő’ ta­nárnak, aki megengedte a dohányzást. Sőt, egyenesen a „demokrat'kus’ ta-- ár—diák­viszony megvalósí'ója volt az a pedagógus, aki cigarettá­val kínálta a tizenöt—tizenhat éves leányt, vagy fiút, esetleg még tüzet is adott. Iskolagyűlésünkön az ifjú­sági szervezet titkára két „súlyos’ megoldatlan problé­mát exponált csupán referá­tumában. Egyik: miért Hlos az iskolában a dohányzás; a másik; miért van korlátozva az eiti kimaradás. Ezt a hangulatot országo­san is táplálta egy nem egé­szen szerencsés miniz’erhe- lyettesi televízió-nyilatkozat, amely szerint kijelölt helyen lehetséges dohány z i -k a tanulóknak a középiskolák­ban, de „azt a helyiséget a tanulóknak kell kitakar'ta- nuik”. Legutóbb ors^^gos igazgatói értekezleten is aat kaptuk tájékoztatásul, hogy ez a kérdés nagyon fontos (!), de nem volt állásfoglalás, mert majd a készülő Rendtar­tás fog ezzel is fog’alkozni.. A cikkíró szerint: „Nem tudom milyen törvény, ren­delet, utasítás van a középis­kolások dohányzásának enge­délyezésére.” Válaszolok: semmilyen! A iel n'egi Rend_ tartás 12. § (28.) így szól: „A tanítási órán (gyakorlaton) a dohányzás tilos.” — Egyetlen mondáit csupán. Ha ez az írás némi bátorí­tást ad azoknak, akik épp az ifjúság egészségét féltve kö­vetkezetesen kiálltak a do­hányzás káros szenvedélyének csökkentéséért, érdemes volt megírni. Talán ez megnyitja a helyes intézkedések útját is Kálmán Gyula a békéscsabai Kemény Gábor Szakközépiskola igazgatója Az elmúlt héten folytatódott ’ a Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Iroda 3 éves szónokképző tanfolyama. Szemenkár Mátyással. az iroda vezetőjével és Éder Zoltánnal, a Magyar Tudományos Akadé­mia Nyelvtudományi Intézete tudományos munkatársával be­szélgettünk az első néhánv elő­adás, és gyakorlati foglalkozás tapasztalatairól. Az iroda vezetőie elmondot­ta, hogy az országban eddig egyedül Békés megyében szer­veztek ilven mélvsé^ó^en és ki­terjedésben is jel^tős tanfo­lyamot, másutt csak 1—2 nanos továbbképzéseken, egy-egv elő­adáson próbálkoznak segíts-^et adni a házasságkötési, név­adási, valamint a temetési szó­nokoknak. Már 37 itteni 3 éves tanfolyam első néhánv összejö­vetele bizonyította az elképze­lés he’vessézét, azt. hogy a szónokkéozés nem n’dMtó meg egy-két evors+olnqj’ó eléaJóss,qi A hároméves folvanv>tos közös munka sem hoz ugvan cseré­ket nagy szónokok ennvi idő alatt, sem teremtődnek az vi­szont elérhető hogy vakniny. nvien lói ellátiák rrv>^ e felada­tukat. És ez már feltét-1 “n si- IrpT. TV^HiV^i hoe^rvn 7\ dalmi ünriee-őeek terjedésének fontos feltétele. Éder ZoUén. a tanfolv-m egyik eladója így összegzi vé­leményét: — öt éve tortok retorikai előadásokat, Assz«fümeg­tervezett tanfoivam e1 'adói kö­zé azonban csők most, a Ttévés megyeiek felkérésére léphet­tem. ez számomra két okból is jelentős Először a ténv. hogy a szónokok kénzé«éhez ismere­teik bővítéséhez hozzá-árulha- tok; a másik oe-Uz az, hogy az itteni közreműködés tudomá­nyos kutatómunkámhoz is jó lehetőséget biztosít. — Most az indulásnál az a célom — és ezt vall iák előadó ko'léoqím Is —. hogy a részt­vevőket rádöbbentsem: retori­kával foglolkoznia kell minden­kinek aki bárho1 és bármilyen körülményeik között beszédek útián kívánta közölni mondani­valóját. A társadalmi szónokok­ra ez különösképnen áll, és megnyugtató, hogy már most azt tapasztalhatjuk: érdeklőd­nek, tudják a tanfoivam hasznát, aktívan bekapcsolód­nak a közös munkába. — Egyszerűen arról van szó és örülök, hogy alkalmam van kimondani ebben a beszélgetés­ben is: a XX. század második fe­/ ■ttbiztosifös- Gondoskodás! valójukat ügyetlenül megszer­kesztő, a szónoklástan alapvető követelményeit sem ismerő szó­nokok már nem ra°adíák meg az emberek érdeklődését, sőt nem egvszer nevetségessé is vál­nak. Képzeljenek el ilyen szi­tuációt — például temetésen! — Tehát tanulni kell és igé­nyesség önmagunkkal símben. Ha a társadalmi szónok ezt szem e’ő't tartja, azzal — ön­magán kívül — azokat az em­bertársait tiszteli meg, akik ha’lgatják. Éder Zo'tán a tapasztalatokat tovább összegezve elmondta, hogy a szokássá vált „beszéd­minták” alka'mazásának ideje leiárt. Ma már nem lehet sé­mára húzni a házasságkötési, névadási vagy temetési szertar­táson elhangzó beszédet és megnyugtató, hogy a szónokok sűm kérik már ez* nb'an kizá­rólagosan. ahogy eddig. — A beszédet a szónokoknak kell megalkotniuk, ez a kor kö­vetelménye. mely az é^zel-nek sémákba szorítása e’len is tilta­kozik. A tanfoivam e’őadásai és a gyakorlati foglalkozások nemcsak erre ösztönöznek, ha­nem elsősorban ehhez adnak hasznos segítséget. Ebben az esetben is világos, hogy az el-, mé’et igazán csak aikkor hasz­nos, ha a gyakorlattal párosul. Itt em'ítem meg a korábban meghirdetett és értékelt pályá­zat hasznát: elővesszük ezeket a beszédeket, elemezzük, közö­sen értékesük azokat. Nincs sértődés: a névtelenül kiemelt beszéd rész’et szerzőié önmaga jelentkezik és kéri, hogy alapo­san, részletesen vitassuk meg, hol. miben követett el hibát, miért nem megfelelő az. amit írt? Egészen a’aovető dolgok­ra kitérünk, a helyes mondat­szerkesztéstől a rendszeres esz­me-kifejezés törvényszerűségéig. Műhelyben vagyunk ezen a tan­folyamon, jó műhelyben, mert a három év időben, lehetőség­ben alkalmas arra, hogy elkép­zeléseinket. a Békés megyei iro­da elképzeléseit megvalósítsuk. — Végül: Miért hangoztatom többször is a tanfolyam jelen­tőségét7 Azért, mert sokkal na­gyobb a hatósugara, mint első látásra gondoljuk. Hiszen a művelődő, egyre rátermetebbé váló szónokok tevékenysége hat az őket hallgató emhereVre. ez a hatás tartalmi és nyelvi je­lentőségű. és ez a kettő igen nagv hordpreiű dolog a társa­dalom életében. Mintegy száz házasé 5 avatási, névadási és temetési szónok vállalta, hogy jobb szónokká kénezi magát. Vállalkozásuk a köz érdekében való. úgy kell tehát 3 éven át figyelni erre, és támogatni a Társadalmi Ün- nenségeket és Szertartásodat Szervező Irodát, hogy ezt a fel­adatát is jól végezze. S. E. A Békés megyei Illetményhivatal 4 órás munkaidőre vizs]ázoi| tííiol központi fűtégű gáz­kazánhoz felvesz. Jelentkezni lehet hivatalos időben: Bé'-éscsaba. Sza­badság tér 7—9 szám alatt. fEél 9-től délután 17-ig). 5 BÉKÉS MEDM^ UEufcIVAmat J&p. I & 3 éves szónokképzé tanfolyam els5 tapasztalatai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents