Békés Megyei Népújság, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-15 / 295. szám
A szakmunkástanulók beiskolázása A nnrt Központi Bi** pwfi zottságának júniusi határozata az általános iskola mellett a szakmunkás- képzés fejlesztését jelöli meg legfontosabb feladatként. Nem véletlenül, hiszen hazánkban a tudományos forradalom kibontakozásának korát éljük. A szocializmus építése nem kismértékben függ attól, hogy milyen kvalifikáltságú munkásosztály-utánpótlást nevelünk. Aczél György elvtárs a KB-ülés zárszavában a következőket mondotta: „Adjunk sokkal nagyobb anyagi és társadalmi megbecsülést a szakmunkás hivatásnak .különösen az úgynevezett nehéz szakmáknál és magának a szakmunkásképzésnek is!” Megyénk szakmunkásképző- intézetei teljes felelősséggel és tenniakarással mindent el kívánnak követni, hogy a szakmunkásképzés a jövőben még- inkább szolgálja a termelés fejlesztését. Az 1970-ben beve- ze*°tt reform óta intézeteink tovább fejlődtek, és mindinkább megfelelnek személyi és tárgyi vonatkozásban annak a nagy feladatnak, hogy a termelés számára minél képzettebb szakmunkásokat bocsájtsanak ki. Napjainkban tS' forrást szinte teljes mértékben az ifjúság képezi. Ugyanakkor az általános iskolákból kilépő fiatalok száma — a demográfiai hullámvölgy következtében — erősen csökken, A hullámvölggyel párhuzambsan emelkedik a szakmunkások iránti szükséglet. A megyében működő vállalatok és egyéb termeílő- egységek részéről — az előzetes felmérés alapján — 2,5-sze- res szakmunkástanuló-igény jelentkezik, mint amennyit a forrás lehetővé tesz. A terme-' lőegységek szakmunkástanuló-1 szükségletét nem lehet kielégíteni. A lecsökkent ifjúsági forrással úgy keli gazdálkodni, hogy a népgazdaság számára leginkább indokolt igények legyenek kielégíthetők. E felismerés két nagyon fontos feladatot szab meg: az egyén képességeinek a társadalom lehetőségeivel összehangolt pályaválasztását, és a beiskolázás céltudatos megtervezését, valóra váltását. Megyénkben stfk esetben az egyéni és a népgazdasági érdekeket nem sikerült összehangolni. Egyes szakmákbán túljelentkezések mutatkoznak, így például : autószerelő, karosszéria- lakatos, női szabó, női fodrász, számos kereskedelmi eladó és vendéglátóipari szakmákban. Ezek az úgynevezett divatos szakmák, pedig semmiben sem különböznek más szakmáktól. Számos szakmában jobbak a kereseti lehetőségek, nagyobb a perspektíva, például a szerkezetlakatos, és ács-állványozó szakmákban is. Azt hiszem nem kell magyarázni, hogy mi történne, ha az előbb említett szakmákra a jelentkezetteket mind felvették volna az 1972— 73-as iskolai tanévre. Autószerelőből pé'dául a vállalati igény 09 volt és erre 250 tanuló jelentkezett. A _- másik sermeneq penyőjében helyezkednek el a „nehezen beiskolázható” szakmák: a hegesztő, gépi forgácsoló, szerkezetlakatos. asztalos, kéményseprő, kosárfonó, kőműves, vasbetonkészítő, fényező-mázoló, cipész, cípőfelsőrészkészítő, kertész, állattenyésztő szakmák. Sokan azt mondják: e szakmáknak nincs kellő presztízse. A társadalmi értékítéletben egyes foglalkozások megbecsülése nincs arányban azok gazdasági jelentőségével. Ügy vélem, hogy nincsenek előkelő és kevésbé előkelő szakmák és foglalkozások. Az ember értékét a munkája szabja meg. Az említett szakmáknak is ‘meg van a saját szépségük, ugyanakkor a fiatalok sokszor azért nem választják, mert nem ismerik kellőképpen azokat. Befolyásolja a szakmák választását a gazdasági egységek munkakörülménye is. Egyre fontosabb, hogy a választott szakma milyen kulturáltság! körülményeket, üzemi légkört biztosít. A szülők sok esetben nem a kereset miatt, hanem azért erőltetik gyermeküket „divatos” pályára, hogy náluknál kedvezőbb körülmények között éljenek, dolgozzanak. Ma már egyre több üzem ismeri fel mindezek szükségszerűségét és nemcsak a szakmunkás-utánpótlásra. pályaválasztásra fektetnek hangsúlyt, hanem nagy törődéssel kísérik figyelemmel a fiatal szakmunkások sorsát. helyzetét vizsgálna* Va kitűnik, hogy nagyobb részük szakképzetlen. Ez mindenképpen hátrányos helyzetet jelent mind a megbecsültségben, mind az életbiztonságban. Ha segíteni akarunk a nőprobléma megoldásán, akkor azt mér a pályaválasztás során kell elkezdeni. Szükséges lenne nagyobb mértékű bekapcsolásuk a szakmunkásképzésbe. Az 1971—72-es iskolai évben 28 százalékban, az 1972—73 iskolai évben 27 százalékban iskoláztunk be lányokat. A megyében képzett 74 szakmából 40 szakmában tanulhatnak tovább. Egyes szakmákra azonban nagyon kis számban vagy egyáltalán nem jelentkeznek. A kismértékű jelentkezés okai között szerepel az a tény, hogy vállalataink egy része még nem rendelkezik megfelelő női szociális létesítményekkel, (mosdó, öltöző, szállás), de az okok között még igen jelentős szerepe van a szemléletnek is. A lányok részére sokszor nem tartjuk „testhezállónak” az iparitechnikai. mezőgazdasági pályákat. Különbséget teszünk „fiús” és „lányos” szakmák között. Ugyanakkor az esetek többségében a lányok is rendelkeznek ugyanolyan pályaalkalmassági képességekkel, mint a fiúk. VXesaal szeretném fel- hívni a figyelmet arra ,ho«v az 1973—74-es Iskolai ‘ '.kolázás lehetőségei megtalálhatók a „Békés megyei Pályaválasztási Tájékoztató” című • kiadványban, amely minden iskola rendelkezésére áll, és minden pályaválasztási kérdésben kitűnően eligazít Novak Pál AZ ALFÖLDI KÖZMŰ- ÉS MÉLYÉPÍTŐ VÁLLALAT 21. sz. Építésvezetősége azonnali belépésre felvesz karbantartó lakatost, épftftlpsr! gépszerelőt, kttnnyügépkezelőket, vasbetonszerelőket. Jelentkezni: az OROSHÁZI SÍKÜVEGGYÁRBAN, Dér István építésvezetőnél lehat 229919 w Utón a penzai vendéggel Kettőezerhatszáz kilométerről érkezett kedves penzai vendégeink ezekben a napokban Békés megye városaival, községeivel ismerkednek. D. D. Kocserga és V. P. Bobrov fáradhatatlanok, érdeklődők és önmagukban, lényükben hordozzák a barátság, a testvéri, elvtársi kapcsolat százféle jelét Szerdán Szarvas, Gyula és Elek volt az úticél. V. P. Bob- rovot Gyulán, a járási pártbizottságon várták. Pontosan érkezett a program különben is gazdag, minden óra új élményeket ígér, újabb és újabb emberekkel ismerkedhet meg. A fogadás baráti, egyszerű, hangulatos. V. P. Bobrov, aki a Penza megyei pártbizottság munkatársa, elsősorban a gyulai járás pártalapszervezeteinek életéről érdeklődik, majd figyelmesen hallgatja Arany Tóth Lajos első titkár rövid, tartalmas tájékoztatóját a gyulai járás gazdasági és kulturális életéről. Már lassan 12 óra, a vendéglátók emlékeztetik: Elleken is várják. A kocsik a négynemzetiségű község felé indulnak. A december itt-ott ködös, hideg idővel fogadja a sietős kocsikaravánt, kétoldalt még vontatók birkóznak a sárral, a határ nem pihen. Alig múlt dél, amikor Perei András, az elek! pártbizottság titkára üdvözli a kedves vendéget, és kíséretét. Ott van a fogadáson a község képviseletében dr. Baukó Márton tanácselnök, Makkos István, a termelő- szövetkezet elnöke, László János, a termelőszövetkezet párttitkára és dr. Szelezsán János, a Hazafias Népfront községi titkára. Percek múlnak csak el. V. P. Bobrov és vendéglátói máris komoly beszélgetésbe merülnek. Az ember akaratlanul megcsodálja azt a hihetetlen érdeklődést, energiát, odafigyelést, ahogy penzai vendégünk ismerkedik a községgel, lakóival, eredményeivel és problémáival. Gondolkozik, mérlegel, töpreng, véleményt alkot, és javasol is. Szerényen, hiszen a megoldást elsősorban azoknak kell megtalálni a legkisebb vagy éppen a legnagyobb dolgokra, akik helyben élnek. Kora délután a Gyulai Szabóipari Ktsz eleki részlegének vendége. Itt a szövetkezet munkarendje, szervezete, a munka szervezése, az értékesítés küiönböző lehetősége az, ami V. P. Bobrovot nagyon érdekli. Dicséri a divatos női ruhákat, megjegyezve, hogy náluk, otthon ia divatosabb ruhákat kellene gyártani, mert az emberek szeretnek szépen, elegánsan öltözködni, és ha ez igény, teljesíteni kell. Kora este ünnepi kommunista aktíva-ülésen beszél az elek! pártház emeleti nagytermében. Idézi a Szovjetunió megalakulásának ötven éves jubileumát, a harcokat, a fejlődés távlatait. Gyorsan telik az idő. Eiste már Békéscsabán van, a magyar- szovjet ifjúsági barátsági ősz- szejövetelen. S. E. Fogadás a gyulai járási pártbi otíságon. Jobbról V. P. Bobrov. Fenti képünk: a penzai vendég a gyulai Szabóipari Ktsz eleki részlegében a telepvezetővel, Igrioz Jánossal. Séta m eleki utcán. (Fotó: Deroény Gyula)
