Békés Megyei Népújság, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-06 / 263. szám
I KÖRÖSTÁJ Tíz nap, amely megrengette a világot Részlet John Reed világhírű könyvéből K edd reggel. Hogy lehetséges mindez? Két nappal ezelőtt még Petrograd környéke tele volt vezető nélkül, élelem, tüzérség nélkül, cél nélkül kóborló bandákkal. Mi az, ami a fegyelmezetlen vörösgárdisták és a tisztek nélküli katonák szervezetlen tömegét olyan hadseregbe tömörítette, mely a magaválasztotta parancsnokságnak engedelmeskedve, képes volt szembeszállni a tüzérséggel és a kozák lovassággal, és győ'/-. tesen került ki a harcból? A felkelő nép képes szembeszállni a katonai rutinnal. Emlékszünk a francia forradalom rongyokba burkolt seregeire, Valmyra és a wissembourgi csatahajókra. A szovjet erőkkel tisztiiskolások, kozákok, földbirtokosok, nemesek és a fekete százak álltak szemben. Ha győznek, visszatér a cár, az ohrana, a szibériai láncok és a fenyegető német veszeA Fő-utca Gyomján Bednij Tra-ta-ta-tam! Tra-ta-ta-tam! Csapatok, csapatok, csapatok, csapatok, vasláncok csörögnek, hullnak a lakatok, félelmes robajjal dörögve lép, lép, lép, hatalmas útján a nép... Erővel, éretten, végtelen hadakkal, egy szávvel-lélekkel, közös akarattal, közös a fájdalom és közös a bánat, vörös a zászlajuk, úgy jő és úgy támad sikátor méhéből, külváros mélyéből, százezer izmos kéz dühödten fenyeget: — Kenyeret! — Kenyeret! — Kenyeret! — Kenyeret! Sok ezer éve, hogy láncokban gyötrődtek, most egy roppanással a színre feltörtek. 'A had talpa alatt megrendül a föld: széttörték a rossz varázsú kört. Hiába hullott a gyárak füstje rája: eljött a, utca igazi gazdája, eljött és előtte minden arcot cserélt: a város, az erdő, a mező, a rét. tJri nép sápadtan, hirtelen elillant. Fő-utca bámultam, riadtan lepillant, merev és csöndes lett, akárcsak a sírhant, mert most a vasok hi munkáshad dübörög, alattuk megroppan minden kő, minden rög a szavuk dübörög, mennydörögve reng: ez a mienk! Az utcák, a gyárak, paloták és'házak, raktárak, bankok, bányák és színházak, mi szőjük a szőttest, mi fonjuk a lent: ez a mienk! Körutak, fasorok, ligetek ég kertek, eddig hol sisera ripőkök hevertek, a föld, ahoi dolgozunk, s a kalász, ha leng: a mienk! Hidas Antal fordítása nak előőrsei. Eldördült néhány puskalövés, s felszólították őket, hogy tegyék le a fegyvert. A síkságon, a hideg, tiszta légben egyre erősödött a csatazaj.. Megkezdődött! A tábortüzek körül üldögélő katonák talpraugrottak, és az országúton menetelő munkásosztagok megkettőzték lépteiket... így a legfontosabb stratégiai pontokon szinte automatikusan gyülekeztek a lázban égő csapatok, A biztosok mindenkinek meg- jelölték a helyét, a teendőjét. Ez az ő csatájuk volt. melyet az ő világukért vívtak; parancsnokaikat ők maguk választották. S most a sokrétű, sokirányú akarat egyetlen akaratba forrt ösz- sze... Akik részt vettek az ütközetben, elmondották, hogyan harcoltak a matrózok, amíg ki nem fogytak töltényeik, és azután hogy mentek rohamra; hogy verték vissza a kozákok vad rohamát a kiképzetten munkások, puszta kézzel tépve le őket lovaikról; hogyan gyülekeztek az emberek tömegei a sötétben a csatatér körül, és miként zúdultak özönvízként az ellenségre... A kozákok ellenállása hétfőn éjfél előtt megtört. Tüzérségüket hátrahagyva menekültek, és a proletár hadsereg széles fronton nyomult előre, bevonult Carszkoje Szelóba, még mielőtt az ellenségnek ideje lett volna megsemmisíteni a nagy szikratávíró állomást, ahonnan most a Szmolnij biztosai hírül adták a világnak a proletariátus győzelmét... Szevasztopolban a helyi szovjet kezében van a hatalom. A kikötőben levő csatahajók matrózainak nagygyűlése arra kényszerítette a tiszteket, tegyenek hűség- nyilatkozatot a forradalmi kormánynak. Nyizsnyij Novgorodban a hatalom a szovjeté. Kazanyból .utcai harcokról érkeznek hírek, tisztiiskolások és egy tüzérszázad harcolnak a bolsevik helyőrség ellen... Moszkvában ismét kemény harc lángolt fel. A tisztiiskolások és a fehérgárdisták kezében van a Kreml, a város központja, de a Forradalmi Katonai Tanács csapatai minden oldalról támadnak A szovjet tüzérség lövi a városházát, a rendőrkapitányságot és a Metropol Szállót. A Tversz- kaja és Nyikitszkaja kövezetét felszedték, hogy sáncokat és barikádokat építsenek. A nagy bank- és üzletnegyedek gépfegyverkattogástól hangosak. Villany nincs, a telefon nem működik. A burzsoá lakosság a pincékbe húzódott.. Az utolsó jelentés szerint a Forradalmi Katonai Tanács ultimátumot adott a Közbiztonsági Bizottságnak, hogy azonnal adja át a Kremlt, mert különben ágyúzni fogják. „Mit? A Kremlt ágyúz- zák?” — kiáltották a polgárok. ,. Azt mégsem merik megtenni!’’ Szímeonov 1917 Vologdától a távoli szibériai Csitáig, Pszkovtól a Fekete-tengeri Szevasztopo- lig, a nagyvárosokban és a kis falvakban mindenütt felcsapott a polgárháború lángja. Ezernyi gyár, falu, ezred, sereg, nyílt tengeren futó hajó "gymás után küldte üdvözletét Petrog- rádba — a nép kormányának. A kozák kormány Novo- cserkasszkból táviratozott Kerenszkijnek. „A kozák csapatok kormánya felkéri az ideiglenes kormányt és a Köztársasági Tanács tagjait, hogy lehetőleg jöjjenek el Novocserkasszkba, ahol együtt szervezhetjük a bolsevikok elleni harcot.” Finnország is megmozdult. A Helsingforsi Szovjet és a „Centrobalt” (a Balti Hajóhad Központi Bizottsága) együtt kihirdették az ostromállapotot, és kijelentették, hogy kíméletlenül elfojtanak minden, a bolsevik csapatok visszaszorítására irányuló kísérletet és a parancsaikkal szemben tanúsított minden fegyveres ellenállást. Ugyanakkor a finn vasutasszövetség felhívást adott ki egy általános sztrájkra, a Kerenszkij által feloszlatott 1917 júniusi országos szocialista gyűlés áltál elfogadott törvények életbe léptetése érdekében.. lek. Valami furcsa, keile* metlen hang ütötte meg a fülemet, 6 amikor jobban körülnéztem, észrevettem, hogy a fal mellett mindenütt alvó emberek fekszenek. Munkások és katonák, sárosán, mocskosán, egyedül vagy csoportokban, elnyúlva, akár a halottak. Itt— ott sebesültek, kötésükön átszivárog a vér. A földön puskák és töltények hevernek... A győzelmes proletárhadsereg! A felső emeleten, a büfében olyan sűrűn feküdtek egymás mellett, hogy alig lehetett átmenni a termen A levegő dögletes volt. A homályos ablakon sápadt fény szűrődött keresztül. Az asztalon sérült szamovár és sok piszkos pohár, azonkívül egy papírlap; a Fórra* oalmi Katonai Tanács legutóbbi jelentésének egy példánya, hátlapján egy gyakorlatlan kéz által írott szöveg. Valamelyik katona a Kerenszkij elleni harcban elesett bajtársainak emlékét akarta megörökíteni, még mielőtt elaludt volna a padlón. Az írás elmosódott — talán a könnyektől... Kora reggel a Szmolníj- ba mentem. Amikor a külső kaputól vezető faburkolatos útgn végighaladtam a szürke égből szállingózni kezdtek az első hópihék „Hó! — kiáll tóttá a kapunál álló katona, bo’dogan vigyorogva. „Ez jót tesz az egészségnek!” Bent a hosszú folyosók és termek népte- lenek voltak. Sehol egy léRiaszt engem Platen Voronyko Riaszt engem a lakások magánya, hol a redőny a fényt karóba vonja... Riadó-jellel Ielkemet bejárja Garcia Lorca sorsa. A vers — csillagkép. Repülés az égi mezőkön, a néma sírok fölött, a Fallange míg üvöltve összetépi a dal vásznát, a selymes örömöt... Addig a száj a harci kürtöt fújja, az éji őrjáraton menni kell, míg le nem számolunk tisztítva-sujtva a szmog fojtó, barna füstjeivel! Utána majd — a szobákban ha a fényt már kioltják — elsiratom szégény Garcia Lorcát. Fordította: Havas Ervin delem... A győzelem sza~ . mukra Carlyle szavaival élve: „Apoteózis és egy boldog kor kezdete.” Amikor vasárnap éjszaka a Forradalmi Katonai Tanács tagjai kétségbeesetten visszatértek a frontról, a petrográdi helyőrség választott egy öttagú bizottságot —1 vezérkart, amely három közkatonából és két tisztből állott, csupa megbízható forradalmárból. A parancsnok Muravjov ezredes expatrióta lett — egy jó képességű szakember, akit azonban ellenőrizni kellett. Kolpinóban, Obu- hovóban, Pulkovóban és Krasznoje Szelóban ideiglenes különítményeket • alakítottak, amelyek olyan mértékben erősödtek, ahogy a környéken barangoló katonák csatlakoztak hozzájuk; e különítmények tehát igen heterogén elemekből álltak: katonákból, matrózokból, vörösgárdistákból, gyalog-, lovas- és tüzérez- redek töredékeiből!, és volt néhány páncélkocsijuk is. Amikor hajnalodott. feltűntek Kerenszkij kozákjai-
