Békés Megyei Népújság, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-30 / 282. szám
Ölvén éves a Nemzetközi Vörös Segély Letartóztatták vasasokat, bányászokat, szegényparasztokat Miskolcon, Salgótarjánban, a Viharsarokban, kubikosokat Kalocsán, Endrődön, diákokat Debrecenben, Pécsett, értelmiségieket Győrött. Keszthelyen. A hozzátartozók tanácstalanok voltait, nem ritkán kétségbeesettek: most hogyan lesz, mi tévők legyenek? Ügyvéd jelentkezett, elhárította azt az érdeklődést; mennyit kér a védelemért? — A vádlott aláírta a meghatalmazást, a többi — mondotta — az ő dolga, a védőé. Csomag érkezett a börtönbe ismeretlen feladó nevével, élelem, könyv, meleg holmi; a családhoz váratlan látogató toppant be, pénzt csúsztatott a mama kezébe, a beteg gyereknek orvost, gyógyszert hozott. A veszélyben lévőt barátok lakásába rejtette, vidékre kisérte, külföldre menekítette. Dolgozott a Vörös Segély. Munkatársait a bátorság, a harcosok iránti megbecsülés és szeretet, az áldozatkészség jellemezte. ötven évvel ezelőtt, 1922 novemberében a Kommunista In- temacionálé moszkvai IV. kongresszusán Felix Kohn, lengyel bolsevik, a Komintern egyik titkára javaslatot tett: valamilyen forradalmi Vöröskereszt szervezetet kellene létrehozni, amely egyesítené az egyes országokban már különböző neveken működő csoportokat. Ezt követően sorra megalakultak országonként a forradalmi munkásmozgalom segélyszervezetei, s létrejött a Nemzetközi Vörös Segély. Első elnöke a lengyel Julian Marchlevsky lett, akit a német Clara Zetkin követett e tisztségben. A központ Berlinben működött. Tagjai egyének és szervezetek, csaknem félszáz országból több min* tízmillió taggal. A szervezet működése nyomon követte a nemzetközi forradalmi küzdelem eseményeit, mindenütt ott volt, ahol segíteni kellett. Támogatta az ellenforradalmi terror bebörtönzötteit, kivégzettéinek hozzátartozóit, a menekülteket, az emigránsokat, Évekig harcolt, hogy az európai országok adjanak menedékjogot a hazájukból kiüldözött forradalmároknak. Az olasz, majd a német fasizmus győzelme valóságos népvándorlásokat indított el; a vészbíróságok, a koncentrációs táborok sokezerre növelték a közvetlen életveszélybe került emberek számát. A Nemzetközi Vörös Segély részeként Becsben 1923 őszén alakult meg a Magyarországi Vörös Segély, amelynek munkájában a párt megbízásából Sallai Imre, Gábor Andor, Szántó Zoltán és mások vettek részt, itthon olyan kiváló jogászok, mint Hébelt Ede, Molnár René, Révész József, Domokos József, Szőke Sándor, Lengyel Zoltán, Tímár Miklós. Az illegális párt legjobb harcosait küldte erre a munkaterületre, Hámán Katót, Vámos Ilonát, Martos Flórát, Házi Károlyt és még többeket. Tíz év múltán — éppen negyven éve — ülésezett Moszkvában a Nemzetközi Vörös Segély világkongresszusa, amely felmérte e szervezetre háruló roppant terheket, feladatokat. A második világháború előtti években még erőteljesebbé vált mindenütt a harcosok segítésének világszervezete. A második világháború idején a szervezeti kereteket megszüntették, s a munkát a körülményeknek megfelelően, a lehetőségekhez alkalmazkodva, minden számbavehető és elérhető erőforrást kihasználva folytatták. A fasizmus elleni harcban kommunisták és más pártállású, más világnézetű ellenállók együtt küzdöttek a közös célért. A békéért, a haladásért, az emberiességért küzdő milliók ma is megtalálják mindenütt a megfelelő formákat és feltételeket, melyek lehetővé teszik nemcsak országos, hanem világméretű szolidaritási akciók szervezését. A Nemzetközi Vörös Segély útja a tapasztalatok gazdag tárházát, hozta létre, és ma is erőforrása az igaz és jó ügyek harcosainak. I V. F. Megszépül a múlt Először hívta meg a Volán 8- as számú Vállalat nyugdíjasait. Lásisák és hallják mennyit fejlődött a vállalat az utóbbi években. Voltak közöttük busz. és gépkocsivezetők, darabáru kezelők, rakodófnumkások, vezető, irányító munkakörben dolgozók. Az igazgató, valamint a párf- csúcsvezetőség, a szakszervezeti bizottság ós a KISZ-szervezet titkára üdvözölte a mintegy 150 idős férfit és nőt, akik az alapjait teremtették meg a vállalatnak. Többen közülük a felszabadulás utáni időkben roncsokból összeeszkábált gépkocsin kezdték a szolgálatot és a ross2 utakon sok lemondás és balesetveszély árán megindították az ország keleti részének a vérkeringését. S ha kezdetben lassabban is, később egyre gyorsult a fejlődés. A találkozón ezt a fejlődést ismertette velük Kazamér Károly igazgató és megköszönte nekik áldozatos munkájukat. Az üdvözlő szavak elhangzása és a központi üzem megtekintése után a nyugdíjasokat terített asztal várta, ahol baráti körben jobbára a régi szép élményeket idézték vissza. Hófúváson téli napon Sándor Mihály, a „csodakapus’’ rokkantsággal került nyugdíjba. Mint darabárus, a rend- szertelen étkezési, a sok emelés, a nagy hidegek miatt lett beteg. Pedig fiatalabb korában ki. tűnő kapus volt és a kispályás labdarúgó-mérkőzéseken is a védelem koronázatlan királyának tartották. Tizenhét évig dolgozott a vállalatnál Köröstarcsa, Körösla- dány, Dévaványa, Szeghalom, Bucsa, Karcag körzetébe szállított mindenféle árut. Ványai Mihállyal együtt naponta 60— 80 mázsát rakott fel és le. Az egyik legkellemetlenebb emléké_ re így emlékezett vissza: — Vagy hat évvel ezelőtt egy hófúvást® téli napon délelőtt 11 órakor indultunk Vésztőről Okányha. Kilométereket, lapátoltunk. Este 8 órakor érkeztünk meg, lánctalpas traktorvontatás. sál. Viharban, csillagtalan sötét éjszakákon néha a gépkocsihoz sült Államok ugyanakkor felismeri a világban kialakult erőviszonyokat és hajlamos a legtöbb esetben tudomásul venni a status quot is. Tfyi a politikát a jelen viL21 iág realitásai támasztják alá. Délkelet-Ázsiában például az, hogy a konfliktust katonailag nem lehet befejezni. Itt — és a világ többi térségeiben ugyanígy — az, hogy az erőviszonyok lényegesen módosultak a szocialista országok javára. A megváltozott feltételekhez tartozik Európában a két német állam egyre sikeresebb párbeszéde, a szocialista országok kezdeményező, intenzív külpolitikája, a kilencek Közös Piacának kialakulása. Amerika már nem az egyedüli — érintetlenül hatalmas — gazdasági erő, mint volt a második világháború végén. Az Európán kívüli térségekben ott van az egyre erősebb Japán, az elszigeteltségből kilépő Kína és ott vannak a gyarmati sorból felszabadult, politikai öntudatra ébredt fejlődő országok. E hatalmas erők következtében tehát Amerika számára gyökeresen eltérő stratégiát egy másik elnök, egy másik agytröszt sem dolgozhatott volna ki. A változó világ realitásához való — esetenként nehézkes, esetenként mellékutak- kal terhes — igazodás elkerülhetetlenül szükségszerű. Enélkül az Egyesült Államok még gyorsabb ütemben veszítene a világban eiLfos2alt pozícióiból. Nixon a választásokból megerősödve került ki. A szavazatok több mint 60 százalékát kapta és egyes kommentátorok úgy ítélték meg a helyzetet, hogy az elnök négy évre most szinte diktátora lett az Egyesült Államoknak. Most mutatkozik majd meg igazi, szélsőséges jellege — mondták —, hiszen nem kell ar- ri figyelnie, hogy 1976-ban megválasztják-e. Az amerikai alkotmány szerint ez ugyanis 'nem lehetséges. Ha a fentebb elmondottakat nézzük, a realitások nyomása miatt, a látványos elfordulás a jelenlegi amerikai politikai vonaltól nemcsak egy új elnöknek, Nixonnak is megvalósíthatatlan. Az azonban várható, hogy lelassul a politizálás üteme. Nixonnak már nincs sarkában az elnökválasztás, nem nyomasztja a választási esztendő, így van ideje, és esetenként módja is időt húzni. Ez a lassúbb ütem minden bizonnyal nem lesz azonban ellentétben a fő tendenciával. Mtvnn félidőben van. Négy iilXUU év elnökség után ismét négy évre bekerült a Fehér Házba. Ez az újabb négy esztendő hosszabb távú tervez- getésre, kapcsolatépítésre is módot ad. A világ reméli, hogy azokon az alapokon — a realitások alapján — formálódik majd az USA világpolitikája, amely alapelveket a legtökéletesebben a szovjet-amerikai együttműködésről szóló nyilatkozat foglalta össze. Ebben a 12 pontban minden szerepel, ami a két ellentétes társadalmi rendszerű világban a normális nemzetközi kapcsolatok bázisa lehet. A párizsi Figaro a békés egymás mellett élés tizenkét parancsolatának nevezte ezt az okmányt. E tizenkét parancsolatot csakúgy, mint a bibliai tízet, az élet szükségszerűsége diktálta. A 7 pitink életrajzírói emu». előszeretettel ábrázolják olyan pragmatikus politikusnak, aki mindig minden helyzetben megtalálta az előre vivő, leginkább sikeres formát. Napjaink világáról már az is nagyon sokat elárul, hogy Nixon — aki egykor az anti- kommunizmus bajnoka volt — most az amerikai reálpolitika képviselője. Szélsőséges hajlamairól vagy arról, hogy kíméletlen szolgálója azoknak a politikai és gazdasági erőknek, amelyek az elnöki székbe emelték és ott tartják, senkinek sem lehetnek illúziói. A Vietnamban elkövetett népirtás erről senkiben kétséget sem támaszthat. Ha most ez a Nixon mégis elküldi politikusait az európai biztonsági értekezlet előkészítésére, ha a Szovjetunióval való kapcsolatok rendezésén munkálkodik, akkor vallóban megnyugtatóan alakulnak a világban a politikai erővonalak. Nixon eddigi elnöki pályafutásának és újraválasztásának ez a legfőbb tanulsága. ® K A. visszatalálni is „művészet’ volt Singer Gézáné 1951-ben, amikor a taxikat államosították a megyében, főnökasszony lett. A gépkocsikat térítés ellenében vette át az állam, a taxisok nagyrészt a volt tulajdonosok maradtak. Persze nem mai, hanem a múltból átmentett és főleg roncsok alkatrészeiből összetákolt gépkocsikra, Opel Kadétra, Opel Olympiára és Skoda 1002- esre kell gondolni. Azért mentek, ezek, csak hangosan berregtek, zörögtek, néha pedig mint a csökönyös szamarak, megálltak & egy tapodtat sem mozdullak, amíg valamelyik alkatrészt ki nem cserélték bennük. A megyében 46 taxi volt, a legtöbb — 30 — Békéscsabán. Nagyon kellett valamennyi. Sokszor mentőkocsi helyett is. — Akkoriban történt — mesélte el Singer Gézáné —■, hogy esküvő után a fiatal pór beült a taxiba, ami sehogyan sem akart elindulni. Majdnem hazáig tolta őket a násznép, mire a kocsi beindult Távirat: Elakadtam, Dányi Dányi Pál a legidősebb nyugdíjas. Már 1934-ben buszvezető volt. Bejárta a megyét, az országot. Szolgálatának utolsó éveiben a Békéscsaba—Debrecen között közlekedő buszt vezette és 1958-ban, 60 évesen búcsúzott el az AKÖV-tőL Több mint 1 millió kilométert vezetett balesetmentesen. A felszabadulás utáni időkben kétszer lett sztahanovista, megkapta a Kiváló dolgozó, a Közlekedés Kiváló Dolgozója címet és jelvényt, valamint a Munka Érdemrend és mint egykori vöröskatona, a Tanácsköztársaság! Emlékérmet. A felszabadulás utáni, 1947. szeptemberében először L— Rába típusú buszra került, amit roncsokból raktak össze. Soha sem lehetett tudni, hogy mikor ér vele Békéscsabáról Debrecenbe, vagy onnan vissza. Az asztalnál tréfásan jegyezte meg: — Azt sajnálom, hogy akkor még túlórát nem fizettek. Feladott egy táviratot. A szövegben röviden ennyi állt: „Elakadtam, Dányi”. Persze azért megtalálták Békéscsaba—Debre_ cen között. — Püspökladányban vonathoz volt csatlakozása a busznak. Az utasok sokszor türelmetlenül kérdezték tőlem: „Elérjük a vonatot?” Megnyugtatásul közöltem velük, hogy én még soha sem késtem le. Odaértünk, a vonat már elment. Szabadkoztam, amikor szidni kezdtek: Hiszen igazat mondtam, nem késtem, maguk akartak azzal a vonattal utazni, nem én — mesélte el derűt fakasztó régi élményét. Egyszer „paprikatolvaj” is volt. Négy zöldpaprikát emelt el Nagy Sándor szerelőtől, amit ebédhez készített Id magának. De a bűnét most vallja be Dányi Pál! — Odajött hozzám Nagy Sándor ós szidta az egész világot.. „Tolvaj van közöttünk” — erő- sítgette. Én erre két paprikái adtam neki az övéből: Nesze komám, fogyaszd el jó étvágy- gyal! Elfogadta: „Köszönöm, majd holnap megadom.” És megadta. Nem emlélessel talán? Csabai Mihály, Dányi Pál váltótársa a nyugdíjas találkozón sem érezte magát teljes „biztonságban”. — Majdnem minden nap „átdobtál”, csak most kímélj meg — mondta neki mosolyogva. Én? — kérdezte ártatlanságot színlelve Dányi Pál. — Nem emlékszel talán? Kezet mostam, te pedig bekented zsírral a kilincset. Akkor még szappan sem volt. Vagy ... Nézted egy csövön az eget. Megjegyezted: „A napfogyatkozást figyelem”. Elkértem a csövet. Belenéztem, semmit sem láttam „Próbálgasd” — mondtad. A szememhez tettem. Egészen közel. Akkor derül ki, hogy megint kópéskodtál. „Nézd csak a grófot, monoklija van” — gúnyolódtak a többiek és derültek: a korommonoklin.* S ha a kópéságban el is maradt Csabai Mihály Dányi Páltól, a munkában kevésbé. Igaz, később kezdte, könnyebb volt a sora, mert már jobb kocsikat vezetett Azért is szerencsés, mert 32 éven át járt Ikarosszal külföldre, Csehszlovákiába, Jugoszláviába, Bulgáriába és Romániába. Eredményes munkája elismeréséül a váltótársáéhoz hasonló kitüntetéseket kapott, csak — mert fiatalabb — később. Most garázsmester a vállalatnál — mint nyugdíjas. Gépkocsit még vezet, de csak a sajátját. Mellette Zolika ül, az unoka. Örökébe a fia, ifjú Csabai Mihály lépett. Ö vette át a GC 14—86-os buszt. Láng Péter TBFUS — más szóval tehergépkocsivezetöként ment rokkantsági nyugdíjba. Né. héz ilyen munkakörben a 69. évet egészségesen megérni. Különösen annak, aki egy ideig roncsokból összeszedett, széllel- bélelt gépkocsit vezetett A bort a gazda fizette •«» Nehéz napokat élt át az ellenforradalom után is. Nem volt utánpótlás pótgumiból, menni azonban kellett. Defekt esetén egy-két napig „röstellikedett” az út szélén. Télen tábortűz mellett. Árvíz idején néha napokig aludt és ennivalóhoz sem jutott Ma is mosolyog, amikor eszébe jut egy kis stikli: — Egy háznál voltunk. A gazda bizonygatta, hogy a tyúkjait nem lehet megenni. Fogadtunk vele, hogy lehet. Egy liter borban. Megtudtuk, hogy a padláson vannak a tyúkoik. Az egyik társam megszerezte a kulcsot. A tyúkokat behoztuk, a háziasszony megfőzte vacsorára. Megettük együtt. Amik«' a házigazda reggel kinyitotta a padlást csak a kakas sétált le a létrán. A bort ő fizette, a tyúkok árát pedig mi. Moravszki Mihály 1950-ben rakodómunkásként kezdte a pályafutását Lovaskocsikkal hordta a sokfajta árut, köztük a szenet és a meszet is. Mosakodásra nem volt lehetősége. Később markológépen is dolgozott ami nagy könnyebbséget jelentett számára. Hogy hány ezer tonnát emelt meg 22 év alatt kézzel és géppel, ki tudja? Most mégis azt sajnálja. hogy nem folytathatja tovább. Sőt legszívesebben élőiről kezdené az egészet. Csak persze a mai viszonyok között, amikor a rakodás mór sokkal jobban gépesített, van öltöző, fürdő, rendr- szeres étkezés és csökkentett a fnunkaidő. Amikor nemrég nyugdíjba ment, Kiváló dolgozó jelvénnyel tüntették ki. Valóban őfe teremtették meg a vállalat alapjait. Legtöbbször nehéz, keserves munkával. CsaS olykor-olykor akadtak vidám percek amelyek évek, évtizedek távlatában itt a fehér asztalnál megszépítik az egész múltat. Pásztor Bél#
