Békés Megyei Népújság, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-28 / 280. szám

A helsinki tanácskozáson ma folytatják a vitát az ügyrendről Helsinki Kis Csaba, az MTI különtudó­sító ja jelenti: Az előzetes várakozással el­lentétben nem született megálla­podás hétfőn Helsinkiben, a nagykövetek előkészítő tanács­kozásán az ügyrendi kérdések­ről. Az európai biztonsági és együttműködési konferenciát előkészítő nagyköveti tanácsko­zás kedden folytatja a vitát az Ügyrendről, addig tanulmányoz­za a közben beérkezett újabb módosító javaslatokat. Tötterman, a tanácskozás finn elnöke megbízást kapott arra, hogy újabb munkaokmányban összegezze mindazokat a ponto­kat, ahol már létrejött az egyet­értés, másrészt azokat, ahol még vita folyik, s ezekhez csatolja a beérkezett módosításokat. Az új munkaokmányt még hétfőn délután eljuttatták a résztve- vőkhöz, s kedden délelőtt fél tizenegy órakor kezdődő ülé­sen tárgyalják meg. Mint ismeretes, a péntek dél­után született határozatnak megfelelően, a tanácskozás el­nöke írásban összesítette azokat az ügyrendi kérdéseket, ame­lyekben véleménye szerint már egyetértés jött létre. Az írásos anyaghoz azonban hétfőn több delegáció újabb módosításokat terjesztett elő. A módosítások általában arra a bevezető rész­re vonatkoznak, amely a rész­vevő államok státusával foglal­kozik s leszögezi, hogy azok ön­álló, független, szuverén orszá­gok. Több delegátus hétfőn is­mét azt javasolta, hogy ebbe a megfogalmazásba , értelemsze­rűen vegyék bele azt a megálla­pítást is, hogy független véle­ményt képviselnek, s nem befo­lyásolja őket „a katonai töm­bökhöz tartozás”. Számos dele­gáció e megjegyzést felesleges­nek tartva, mivel az önálló, füg­getlen, szuverén állam megha­tározás ezt már eleve magában foglalja. Ilyen véleményt képvi­selt pénteken a Szovjetunió nagykövete is. A hétfői vitában ismét számos felszólalás hangzott el, köztük hazánk képviselőjéé, Rónai Ru­dolf nagyköveté is. A tanácskozás közelálló körök szerint ez a probléma nem át­hidalhatatlan s változatlanul bízni lehet abban, hogy az ügy­rend kérdésében viszonylag gyors megállapodás jön létre, s így az általános politikai vita rövid időn belül megkezdődhet. (MTI) Hazánkba érkezett a szovjet párt- és kormányküldöttség (Folytatás az 1. oldalról) tagja, a Szovjetunió Miniszterta­nácsának elnökhelyettese, A. A. Gromiko, az SZKP KB tagja, külügyminiszter, 7. G. Kebin, az SZKP KB tagja, az Észt KP Központi Bizottságának első tit­kára, és V. J. Pavlov, az SZKP KB tágja, a Szovjetunió buda­pesti nagykövete. A tárgyalásokon részt vettek a két küldöttség szakértői is: ma­gyar részről Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottsága Külügyi Osztályának vezetője, Marjai József külügyminiszter-1 helyettes, ár. Csendes Lajos, az MSZMP KB Agitációs és Pro-1 paganda Osztályának helyettes J vezetője, dr. Szűrös Mátyás, az MSZMP KB Külügyi Osztályá­nak munkatársa; szovjet részről K. V. Ruszakov, az SZKP Köz­ponti Bizottságának tagja, A, M. Alekszandrov, az SZKP Központi Revíziós Bizottságának tagja, L. Sz. Moszin, az SZKP KB Nem­zetközi Osztályának alosztályve­zetője, N. V. Sislin, az SZKP KB Nemzetközi Osztály konzultáns csoportjának vezetője. A szovjet tévénézők hétfőn filmriportot láthattak a Leonyid Brezsnyev vezette szovjet párt- és kormányküldöttség budapesti megérkezéséről. A televíziós kamerák rögzítet­ték a szovjet küldöttség magyar- országi szívélyes fogadtatását, Leonyid Brezsnyev és Kádár Já­nos kézszorítását, az elvonulást a díszszázad előtt. A nézők lát­ták, hogy Budapest lakosai mi­lyen szeretettel , üdvözölték a vendégeket. A rioortot az Intervízió köz­vetítette. Leonyid Brezsnyev átnyúifotta a Leiuwendet Kádár Jánosnál! Megszólaltak Hanoi szirénái Tóth Pál, az MTI tudósítója jelenti: I Az amerikai gépek Hanoi vé- | delmi övezetét repülték át, de közeli bombázásról nem érkez­tek hírek. Tovább fokozódott viszont a volt negyedik zóna — a VT>K déli tartományai — sű- rűnlakott területeinek barbár bombázása, melyben ismét reszt­vettek B—52-es repülőerődök is. A hanoi rádió vasárnap délután jelentette, hogy délelőtt Hai­phong fölött lelőttek egy piló­tanélküli felderítő gépet. Ez volt a 300. amerikai repülőgép, ame­lyet Haiphong védői lőttek le. Az USA militarista körei tovább folytatják agresszív háborújukat délen, vadállata kegyetlenséggel pusztítják a VDK déli tartomá­nyait és sok jel mutat arra, hogy a VDK egész területének újabb bombázását készítik elő. Hasonló szellemben int éberség­re a Nhan Dán ,,Milyen utat akar választani az USA?” című hétfői kommentárja is. (MTI) Bormann él London i A londoni Daily Express hét- | fői számában megkezdte annak a cikksorozatnak a közlését, melyben azt akarja bizonyítani, hogy Martin Bormann, Hitler egykori helyettese él, és időről- időre más és más álnéven tűnik fel Latin-Amerika különböző pontjain. A cikkíró, Faragó László há­rom fényképet is közzé tett a lapban, melyeken egy fehér ha­jú, alacsony, testes férfi látható egy fiatal rendőrtiszt társaságá­ban. A felvétel — írja Faragó — ez év október 5-én készült, a most 72 éves Bormannról az ar­gentínai Mendoza határállomás­nál. a képen látható fiatal férfi Jose —Juan Velasco rendőrbiz­tos arra figyelt fel, hogy a tes­tes üzletember, aki ezúttal Chi­lébe akart átutazni, Ricardo Bauer néven mutatkozott be, holott korábbi útjai 6orán más nevekre szóló útleveleket mutatott fel- Velasco, aki rég­óta kutat Argentínában bújkáló nácik után, gyanúsnak találta „Ricardo Bauer” jellegzetes né­met akcentusát, valamint a homlokán levő feltűnő sebhelyet is. Beszámolója szerint őrizetbe akarta venni a gyanús személyt, s ezért utasításokat kért Buenos Airesből, de ez alatt Bormann nyomtalanul eltűnt. A Daily Express kutatásai sze­rint Bormann először 1948-ban tűnt fel Argentínában. 1950-ben egy olasz származású orvos is­merte fel, aki Mussolini egy ko­rábbi Németországban tett látó- , gatása idején találkozott Bor- J mannaL A nürnbergi perben | halálra ítélt náci vezér 1955-ig : Perón-rendszer jóindulatát él- : vezte, majd 1955 után nyoma ve- " szett. 1968-ban figyeltek fel rá ismét. Látni vélték a chilei Val- díviában, az argentínai Eldorá- dóban és a paraguyai Asuncion- ban. Legutóbb az argentínai Salta-tartamányban tartózko­dott a Krupp-csa'ád egyik bir- . tokán. ­Egyes értesülések szerint lát­ták a náci koncentrációs tábo­rok gázkamráinak „szülőatyjá­val” Walter Rauff-fal és a hír­hedt náci orvossal Josehp Men- gelével is Paraguayban. A Daily Express következő számaiban arról akar beszámol­ni .hogyan került Bormann a Vatikán segítségével — Argentí­nába. (MTI) Mint ismeretes, ez év tavaszán I a Szovjetunió Legfelsőbb Taná- * csának Elnöksége a szovjet és a magyar nép testvéri barátsá­gának fejlesztésében betöltött ki- ' emelkedő szerepéért a béke és 1 a szocializmus ügyének megerő­sítésében szerzett nagy érdeme­iért, 60. születésnapja alkalmá­ból Lenin-renddel tüntette ki Kádár Jánost. Az erről szóló törvényerejű rendeletet Nyiko- laj Podgorni), a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnöke és Mihail Gerogadze, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének titkára írta alá. A magas kitüntetést hétfőn este az Országház Munkácsy- termében Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első tit- i kára, a Legfelsőbb Tanács El- j nökségének tagja, a szovjet j párt- és kormányküldöttség ve- j zetöje nyújtotta át Kádár Já-1 nosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának. A bensőséges ünnepségen részt vett Losonczi Pál, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; Fock Jenő, a Népköztár­saság Minisztertanácsának elnö­ke, Aczél György, Apró Antal, Benke Valéria, Biszku Béla. Fe­hér Lajos, Gáspár Sándor, Kál­lai Gyula, Nemes Dezső, Németh Károly és Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának t tagjai, Péter János külügymi­niszter, továbbá Kádár Jánosné. Jelen voltak az ünnepségen a szovjet párt- és kormánykül­döttség tagjai: Vlagyimir Scser- bickij, az SZKP Politikai Bizott­ságának tagja, az Ukrán Kom­munista Párt Központi Bizott­ságának első titkára, Konsztan- tyin Katusev, az SZKP Központi Bizottságának titkára, Nyikolaj Tyihonov, az SZKP Központi Bi­zottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhe­lyettese, Andrej Gromiko. az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügymi­nisztere, Ivan Kebin, az SZKP Központi Bizottságának tagja, az Észt Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára és Vlagyimir Pavlov, az SZKP KB tagja, ,a Szovjetunió budapesti nagykövete. Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitká­ra, a Legfelsőbb Tanács Elnök­ségének tagja, a szovjet párt- és kormányküldöttség vezetője mondott beszédet. Leonyid Brezsnyev ezután nagy taps közben feltűzte a Le- nin-rendet Kádár János mellé­re, és. a két államférfi szívélye­sen, barátian megölelte egymást. Kádár János, a Magyar Szoci­alista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára'megha­tott szavakkal mondott köszö­netét a magas elismerésért. A hosszantartó tapssal foga­dott beszédek után Kádár János és Leonyid Brezsnyev mégegy- szer kezet fogott, majd a szov­jet párt- és kormányküldöttség tagjai, s a magyar közéleti sze­mélyiségek szívélyesen köszön­tötték Kádár Jánost kitüntetése alkalmábóL ••• A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság kormá­nya hétfőn este az Országház Vadásztermében vacsorát adott a szovjet párt- és kormánykül­döttség tiszteletére. A vacsorán részt vettek a ma­gyar és a szovjet tárgyaló kül­döttség tagjai, Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának, illetve Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Köz­ponti Bizottsága főtitkárának a vezetésével. Koszorúzási ünnepség a Hösäk terén és a Szabadság téren A hazánkban tartózkodó szov- ! jet párt- és kormányküldöttség hétfőn délben megkoszorúzta a Hősök terén a magyar hősök j emlékművét és a Szabadság té­ren a szovjet hősök emlékmű­vét. A Brezsnyev vezette szovjet! párt- és kormányküldöttség J gyászzene hangjai mellett he- I lyezte el koszorúját az emlék­művek talapzatán. A kegyeletei aktusokat kővetően L. 1. Brezs­nyev és a delegáció tagjai nagy taps és éljenzés közepette vi­szonozták a budapestiek üdvöz­lését, köszöntötték a Hősök te­rén és a Szabadság téren meg­jelent sok ezer fővárosi dolgozót. (MTI) Az alumínium 25 éve Hazaérkezett Bulgáriából a magyar orszéggyülés küldöttsége Vasárnap este hazaérkezett Szófiából a magyar országgyűlés öttagú küldöttsége, amely a Bol­gár Népköztársaság nemzetgyű­lésének meghívására hivatalos baráti látogatáson tartózkodott a testvéri szocialista országban. A delegációt Apró Antal, az I MSZMP Politikai Bizottságának ■ tagja, az országgyűlés elnöke vezette. A küldöttséget a Ferihegyi re­pülőtéren dr. Beresztóczy Mik­lós, az országgyűlés aleln öka, valamint az országgyűlés szá­mos tisztségviselője fogadta. Ott volt Sztoio Sztanoev, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagy­követe is. (MTI) Az esztendő niumipar kettős jubileumot ün­nepel: 25 éve államosították a bauxitbányákat, timföldgyára­kat, alumíniumkohókat és 10 esztendeje, hogy megkötöttük a szovjet—magyar timföld—alumí­nium-egyezményt. A háború előtt, egy évtizeden át, a ha­zai és a nemzetközi tőke csa­tázott a Bakony lankáinak kin­cse felett, míg végül a német tőke — az erősödő náci hadi­gépezettel a hátamögött — megszerezte a fejlesztésben, a magyar bauxitvagyon kiaknázá­sában a diktálás jogát. A fej­lődés egyenetlensége mellé ez­zel a magyar gazdaság érdekei is másodrendűvé váltak. A vi­lágpiac kapitalista felén ma is több helyen jói tanulmányoz­ható az a konstrukció, amely a magyar bauxit hasznosításában akkor kialakult. Fejlesztették a bauxitbányászatot, valamelyest a timföldgyártást, s nagyon csekély mértékben csupán az alumíniumkohászatot, vagy a fél- és késztermék-gyártást Amiből az következett, hogy a magyar gazdaság csak a na­gyon kis értékű bauxitot ad­hatta el, illetve szállította a német iparnak — s a bauxit értékének százszorosáért kellett azután alumínium késztermé­ket venni, ugyanazon a piacon. A bauxit—timföld—alumínium­terméksorban ugyanis a világon mindenütt húszszorta többet ad az - alumínium-tömbért, és har- mincszorta, százszorta nagyobb árat a feldolgozott alumínium­késztermékért: csomagolóanya­gokért, kebelért, idomokért, kü­lönféle szerkezetekért, tartályo­kért. A ma avar ipar újjáépí* magyar tésének idő­szakában az alumíniumágazat háborús kárainak helyreállítása is lezajlott, s a negyvenes évek végétől hozzáláthattak az ipar­ág munkásai az ágazat kiépí­téséhez a bauxitbányászattól az alumíniumfeldolgozásig. Az államosítást követő első évtizedben — nem kevés erő­feszítéssel — de bővítették az ágazat valamennyi munkafázi­sában a kapacitást, s ügyben egy kielégítő technológiai, tech­nikai korszerűsítést is végre­hajtottak. Ezzel, a negyvenes évek derekától számítva elér­tük, hogy 1962-re a timföldter­meíés a tízszeresére, a tömb- alumínium-gyártás az ötszörö­sére, a feldolgozás teljesítőké­pességét a négyszeresére emel­tük. Látszott, hogy a bauxitva- gyonból futná többre is, futná a hazai és a külföldi kereslet­ből is — ha a bauxitkincs mel­lé vilfljamosenergiánk is lenne. Nem véletlenül alakul a bauxit- tól a késztermékig az alumini- um-terméksor világpiaci ára úgy, ahogy alakul: a bauxit árának százszorosa a készter­mék ára. Ez az ágazat ui. egyi­ke a legenergiaigényesebb ipa­roknak. Amennyi villany kell, hogy a bauxitból timföld le­gyen, annyit még előteremtett a gazdaság ,de hogy a timföl­det a kohókban alumíniummá izzítsák —, ahhoz már kevés­nek bizonyult az ország vala­mennyi erőművének tudomá­nya. Pontosabban ahhoz, hogy a termelés tovább bővülhessen, 1 tonna alumínium előállításá­hoz ugyanis 15 ezer kilowatt­óra villanyáram kell. Ott állt tehát a magyar alumíniumipar a vagyonnal a tulajdonában — energiaszegényen. Ezt a fifon dot ezelőtt megkötött szovjet—ma­gyar egyezmény, elhárítva a

Next

/
Thumbnails
Contents