Békés Megyei Népújság, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-28 / 280. szám
Jövőre négyezer hálószoba-garnitúra készül a BUB1V gyulai gyárában Újabb szovjet exportmegrendelés A Budapesti Bútoripari Vállalat gyulai gyáregysége a-z idén — a tavalyihoz hasonlóan — mintegy 70 millió forint értékű bútort készít. A XI. félévben kiemelt feladatul kapta egy — a Szovjetunió által megrendelt — igen szép és modem hálószoba garnitúra gyártására való felkészülést, amely jelentős átszervezéssel járt Üj műveleteket vezettek be, gyártó sablonokat készítettek, megfelelő munkacsoportokat alakítottak ki és a dolgozók nagy igyekezettel tőre. kednek a munkafolyamatokat elsajátítani. Ebben az évben 200 garnitúrát készítenek melynek egyharmadát már el is szállították. A folyamatos gyártás a jövő év elején kezdődik. Terv szerint az első negyedévben 600-at majd — a termelést hónapról hónapra növelve — 1973 végéig összesen négy ezret kell átadni Továbbra is készül jövőre Gyulán a már ismert Madien ebéd 1 őgtam ít ú ra, amiből a Szovjetunióba 1969 óta 4 ezret szállítottak. A dolgozók dicséretéül szolgál, hogy nem merül fel soha minőségi kifogás. Nem fejeződik be a különböző fajta két-, három-, négy. és hatajtós szekrények gyártása sem. Ezekből belföldre 21 ezer készül el, ami 7 ezerrel kevesebb az ideinél. A termelésnek — értékben — csaknem 50 százaléka kerül 1973-ban exportra és várható, hogy a következő években ez az arány még növekedni fog. En-r nek feltétele azonban továbbra is a kifogástalan minőség, amelynek megőrzésében fontos szeren hárul a szocialista brigádokra. melyek közül Gerebenics János tmk. és Biros Zoltánná könyvelési brigádja arany-i, Gyepes András műszaki és Ludvig Ferencné Madlen-gamí- túra szerelőbrigádja ezüst, Szőts Tivadar a kéziműhely bri_ gádja pedig bronzjelvényes. Az idén a Dolgozz hibátlanul mozgalomba valamennyi brigád bekapcsolódott és a minőségi munka mellett a gazdaságosabb termelést is célul tűzte. A szak- szervezeti bizottság kezdeményezésére a törzsgárda tagjai vállalták, hogy az új és szakmailag gyengébb dolgozókét, a tanulásban segítik. A gyáregység öt Ifjúsági brigádja eddig is kitűnt minőségi munkájával. Valamennyi a befejező részlegben dolgozik és gondosan ügyel arra, hogy hibás áru ne kerüljön ki a gyárból. Másfél trillió köbméterre beesülik a Türkméniában nemrég feltárt statliki földgázlelöhely készletét. A most üzembe helyezett második kút napi hozama másfél millió köbméter. A satliki lelőhely kiaknázását megkönnyíti, hogy a közelben húzódik a Kozép-Ázsiából a Szovjetunió központi területei, re vezető fő gázvezeték és egy 860 kilométeres öntözöcsatoma és a közelben van a Mari.iszki Hőerőmű is. Az ötéves terv végére, lít75-re a Kara-Kum sivatagnak erről a lelőhelyéről évi 25 milliárd köbméter földgázt nyernek. Satlik (neve türkmén nyelven „örömet” jelent) két nagy föld alatti vezeték kiindulópontja lesz: az egyik Türkmé- nia fővárosához, -Asha hadhoz vezet, a másik a közép-ázsiai távvezetékhez csatlakozik. magyar alumíniumipar további dinamikus fejlődése elől az energiaszukösség gátját. Az egyezmény lényege, hogy a ba- uxitot a magyar gyárak timfölddé dolgozzák fel, ezt a Szovjetunióba szállítják, ahol a szovjet alumíniumkohókban tömbösítik, s az alumíniumtömböket visszaszállítják Magyarországra. Ezzel tulajdonképpen a szovjet gazdaság vil- lamoisenergiát ad a magyarnak. Az idén például százhatvanöt- ezerszer 15 ezer kilowattot. Mert 165 ezer tonna timföldet szállít a magyar alumíniumágazat az idén a szovjet alukohókhoz és egy tonna timföld feldolgozásához 15 ezer kilowatt energia kell. Évente egy-egy komplett erőművet kap így a magyar gazdaság a szovjet partnertől — alumíniumtömbökbe öntve. Ennek az egyezménynek köszönhető nagyrészt, hogy ma a magyar bauxitkincs 50 százaléka fémtömbben áll az ipar rendelkezésére, s így a legmagasabb árzónában — a különböző készültségi fokon álló alumínium félkész- és késztermékek forgalmában értékesítheti. A bauxitkincs fennmaradó másik M százalékából is csak 25 százalékot exportálunk bauxitként, : tehát nem feldolgozva, a többit 3 timföldként adjuk el. Az eltelt 10 esztendőben vég- ■ be ment nagy változást — az • iparban és az ország alumí- ; niumfelhasznáiási kultúrájában ; egyaránt — az egy lakosra ■ számított alumíniumfelhaszná- 3 lás alakulása mutatja a leg- : jobban. 1962-ben 4,3 kg-ot főj gyasztott az ország alumínium- : termékekből, állampolgáron- ■ ként. Ma 10,3 kg-ot. Anglia 8,3 • kilogrammot, Franciaország 8,8 : kilogrammot, Olaszország 7,6-ot. • Ez a számsor igazolja: a ma- 5 gyár alumíniumipar 25 év alatt, » a KGST-tagországok munka- j megosztása segítségével, elérke- i zett ahhoz a teljesítőképesség- ■ hez, amely a nyersanyagvagyon « alapján természetes. A minőséget g‘g Jí | megbízatás, amelyet a közel- • múltban kapott ez az ágazat a j KGST-partnerektől: kidolgozni • az alumínium-burkolású ú. n. » szerelt falak, az alumínium- • könnyűszerkezetes építési mód • legújabb, tömegméretekben al- ; kalmazható technológiáját Ez ■ már felnőtt iparágakhoz illő ; megbízatás. i Gabonatermesztés a Körösök vidékén 1972-ben A népnyelv nem véletlenül I azonosítja 9Z életet a búzával. Táplálkozásunkban lassan-las- ) san háttérbe szorulnak ugyan a szénhidrátot, keményítőt tartalmazó ételek, mégsem szívesen mondanánk le mindennapi kenyerünkről. Nem véletlen tehát, hogy megyénkben, a Körösök vidékén gazdálkodó 76 termelő- szövetkezet árbevételének is csaknem a felét biztosítja még mindig a gabonatermesztés Nem véletlen az sem, hogy ezek a közös gazdaságok épp>en kalászos gabonaféléket „tudnak” legjobban termeszteni, s hogy a termelés-technológiai feltételek éppen ebben az ágazatban a legkedvezőbbek. Mindehhez természetesen hozzájárul még az előnyös közgazdasági helyzet is. amely a gabonatermesztés részére a többi növényhez képest viszonylag magas nyereséget biztosít. A Körösök vidékén gazdálkodó tsz-ekben tehát üzemi érdekek sarkallnak évről évre a gabonatermesztés eredményeinek sokoldalú értékelésére. Állandósuló vetésterületen: növekedő termésátlagok Az előbbieket figyelembe véve vizsgálták meg a Körösök Vidéke Tsz-Szövetség szakemberei tagszövetkezeteik 1972. évi gabonatermesztését. Megállapították, hogy a kalászos gabonák vetésterületének az utóbbi években tapasztalt lassú csökkenése megállt. Még pedig úgy, hogy miközben a jó kukoricatermő mezőségi vályogtalajokon gazdálkodó tsz- ekben csökkent, a gyengébb talajú gazdaságokban pedig nőtt a kalászosok vetésterülete. A „mozgást” kiváltó Ok minden esetben a nagyobb jövedelemre törekvés. A vizsgálat során kitűnt az is, hogy a termelőszövetkezetek valóban megtanultak gabonát termeszteni. Ennek legdöntőbb bizonyítéka a termésátlagok alakulása. Ez elsősorban a búzára vonatkozik, mivel a kalászosok között amúgyis a búza áll minden tekintetben az első, s legfőbb helyen. Az idei eredményeket legáltalánosabban az jellemzi, hogy a 76 tsz 1972-ben érte el 1968 óta az eddigi legmagasabb termésátlagot: hektáronként 29 és fél mázsát! (1971-ben az átlag 26,8 mázsa volt.) Ezt az eredményt ebben az évben a szövetkezetenként! egyedi átlagok sem „csúfítják” úgy el, mint tavaly, hiszen, míg 1971-ben a legalacsonyabb, illetve a legmagasabb termésátlag 12,9 és 47,6 mázsa volt hektáronként, addig az idén ez a két szélső érték: 15,8, illetve 45,3 mázsa, örvendetes az is, hogy az ár- és belvízkárosult gazdaságokban is növekedtek az átlagok az elmúlt évihez képest. Mégis, ha a szövetség tagszövetkezetei a búzatermesztésben az országos fejlődési ütemet utói akarják érni, ahhoz feltétlenül szükséges, hogy 1973- ban valamennyi közös gazdaság elérje eddigi legjobb termésátlagát. A jól példák mellett — a zsa- dányi Magyar—Lengyel Barátság Tsz 12,9-ről 30,6 mázsára növelte hektáronként a búza termését, de a mezőberényi Aranykalász Tsz, a bucsai Űj Barázda Tsz, az okányi Alkotmány Tsz és a békésszentand- rási Tessedik Tsz-ben is több mint 12 mázsával emelkedett az átlagtermés — azon termelőszövetkezetek száma is „több kettőnél” (16), sajnos, ahol a 3 säÍUSSÜSM termelési eredmények gyengébbek, mint a hasonló adottságú és a búzatermesztésben jó eredményeket elért gazdaságoké. Ennek oka — amint azt a szövetségi elemzés is megállapítja — nem elsősorban a kedvezőtlen természeti adottságokban keresendő. A földminőség mellett elsősorban a tápanyagellátástól függ Azokban a termelőszövetkezetekben, ahol 40 mázsa feletti átlagot értek el — békéscsabai Lenin Tsz, békéscsabai Szabadság Tsz, kamuti Béke Tsz, bé- késszentandrási Zalka Tsz — ez az eredmény a jó földminőség mellett elsősorban a megfelelő tápanyagellátáson múlott. A tápanyagellátást a termésátlagot befolyásoló tényezők között — földminőség, elővete- mény, talaj előkészítés, vetőmagminőség, búzafajta, műszaki színvonal és munkaszervezés — első helyen keli említeni. Megnyugtató, hogy ezen a téren a szövetséghez tartozó gazdaságokban előrelépés tapasztalható. A helyes tápanyaggazdálkodást egyébként a tagszövetkezetek által igénybe vehető talajvizsgálatok is segítik. Kár, hogy ezzel a lehetőséggel nem él minden termelőszövetkezet. Megállapítható az is, hogy a 76 tsz-ben 1970-hez képest 1971- re 33 százalékkal növekedett a műtrágyafelhasználás. A színvonal e tekintetben mégis alatta marad mind a megyei, mind pedig az országos átlagnál. Igaz ugyan, hogy a lemaradást 130 millió forint többletkiadással lehetne behozni. Az egyetlen jó megoldásnak mégis csak ezen összeg előteremtése látszik. Akár hitellel, akár pedig a saját eszközök átcsoportosításával. Másképp ugyanis nemigen lehet kitörni abból a bűvös körből; „Ha nincs pénzünk nem műtrágyázunk, de ha nem műtrágyázunk, akikor kicsi a termés és megint nem lesz pénzünk műtrágyára”. Vagyis nincs más hátra, mint fokozni, a műtrágyafelhasználást, márcsák azért is, "mert mint tudvalevő, a műtrágyák hatása nem egyéves. Meg azután a műtrágyázásnál gazdaságosabb befektetés a mezőgazdaságban nem sok található. Aki tehát a műtrágyával oktalanul takarékoskodik tulajdonképpen elpazarolja erőit. Az utóbbi négy év legjobb minőségi gabonáját adták át A termesztő munka műszaki színvonala és szervezése majdnem akkora súllyal esik a latba, mint a tápanyagellátás. A kalászosok termelési technológiája országosan és a Körösök- vidékén is általában kialakult. Ennek ellenére jó néhány szövetkezetnél évről évre még mindig gondot okoz a talajelőkészítés, a vetés, a növényvédelem és az aratás is, a gépek műszaki állapota és kis száma miatt. Ez a magyarázata annak, hogy ebben az évben a Körös- vidéki tsz-ek 30 százaléka nem tudta befejezni az aratást az esők beállta előtt. Emiatt a korábban hektáronként még 30— 35 mázsát ígérő táblákról alig 15—20-at tudtak csak betakarítani. Mindezek ellenére a nyári munkák során a 76 tsz 81 ezer 780 hektárról takarított be kalászost, s így 1972-ben a 11 ezer 820 vagonnyi szerződött étkezési búza helyett 13 százalékkal többet, mintegy 13 ezer 370 vagonnyit tudott a gabonafelvásárlónak átadni. (18 százalékkal többet, mint 1971-ben.) Mindent egybevetve elmondható, hogy a Körösök Vidéke Tsz-Szövetség tagszövetkezetei az idén az utóbbi négy év legjobb minőségű gabonáját adták át. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ennél jobb és több búzát ugyanezen a területen már nem lehet termeszteni! Köváry E. Péter Tizenhatfajta tokaji bor A Toka jh egy aljai Állami Gazdasági Borkamb nát mád; palackozójából évente 6 millió palack bor kerül a piacra. (MTI fotó: Balassa Ferenc felvétele—KS) 1972. NOVEMBER 28. Az „orom" gázlelőhely
