Békés Megyei Népújság, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-19 / 273. szám

Az elbocsájtó közösség határozza meg az író útját Naplómból FUadeIfi Mihály I. ünnepi interjú a hatvan éves Darvas Józseffel rosházán született 1912-ben. Ez szániára a meghatározó. A volt „legnagyobb magyar falu”, a család, a barátok, az emberek, ahonnan elindult. Nagyivá pálya szakasza ez a hatvan év. Kétszeres Kossuth-díjas; író és poli­tikus amióta világosan kijelölte sorsa és önmaga helyét ebben a világban. A Körösök vidékének vonzása kiapad­hatatlan az író számára. De a politikus számára is. Visszatér ide, hazajön ha visszatér, legyen csak néhány napos is az útja erre­felé. Holnap újra érkezik. Irodalmi estet rendeznek Oros­házán a hatvan éves Darvas József ünneplésére. Hoz­zá igazán nem illik ez a szó, a külsőségek fénye ere­dendően távol áll Darvas Józseftől. Ebben az interjúban is a tőlünk indult, e vidéki em­bert — írót kerestük. Hogy megtaláltuk azon nyomban, ez is Darvas Józsefre jellemző. Az írószövetség elnöki szobájában előbb az otthon­valókról kérdez. Aztán a mi kérdéseink következnek. * I Ha szülővárosáról, Oroshá­záról hall, mire gondol? Mi­lyen erős ma a volt „legna­gyobb magyar falu” von­zása Darvas Józsefre? — Ha jól meggondolom, első irodalmi estem lesz ez a november 20-i Orosházán. 1934-ben, vagy 35-ben Móricz Zsigmondck akartak irodalmi estet rendezni itt, és az írók között szerepeltem volna én is. Nem engedélyezték, tehát az első kísérlet nem sikerült. Pedig íróként akkor jelentkeztem volna otthon először. A felszabadulás után sokszor és sokféléképpen jártam Orosházán, főleg politikusként szerepeltem, volt né­hány író-olvasó találkozó is, de irodalmi est, ez a mostani lesz az első. Ezért is várom izgalommal. Ha igaz, márpedig igaz az. hogy a gyermekkor és a fiatal­évek élménye alapvetően meghatározza az íróvá vá­lás útját, akkor ez velem is így volt. Orosháza csinált belőlem írót, ezt elfelejteni soha nem lehet, ez nagyon sokmindenben ott van, ott a Fekete kenyér-ben az első megjelent könyvemben, ott van a Vízkereszttől szil­veszterig hőseinek sorsában, az Egy parasztcsalád tör­téneté-ben. A legnagyobb magyar falu-ban, hiszen Orosháza az. De még ott van a Hajnali tűz-ben is, és inás müveimben, a közvetlen élmények, a figurák ab­ból a talajból nőttek ki. Vagy a Törökverő-ben, a re­gény népi környezetében, a színekben, a hangulatok­ban: mindenbe belejátszik az, ami felgyűlt valamikor bennem Orosházán. Sokszor nyilatkozott írói pá­I lyakezdéséről. Annak meg­határozó erejéről. Akkori ön­magát megidézve mit mond a mai fiatal, pályakezdő íróknak? falok gondjaiban, problémáik megoldásának akarásá­ban ez az erő nem érvényesül elég határozottan. I Az ünnepi alkalomból azt hiszem, nem indokolatlan, ha legkedvesebb regényéről, ' , drámájáról kérdem, és azt is, hogy miért azok? — Nehéz kérdés. Minden művéhez ragaszkodik az ember és szereti. Ügy vagyok velük, mint az anya a gyermekeivel: az első születésekor érezte meg az anya­ság örömét és gyötrelmeit, a legutolsó gyermeke pe­dig a legfiatalabb, a vele kapcsolatos érzések a leg­frissebbek... Mégsem térek ki a kérdés elől, ilyen for­mában sem. Az Egy parasztesalád történetét nagyon szeretem. Az irodalomtörténészek számvetése szerint is egyik legjelentősebb művem. A másik kedves regényem, a Harangos kút. A legenda, amiről szól, orosházi le­genda... Ha a színhely nem is Orosháza, a világa az én szülőfalum világa, a múlt század derekának fel­idézése... A másik kedves könyvem, a Részeg eső. A második kötetével adós vagyok. Üj terveim közé tar­tozik, hogy megírjam azt is. Sehol nem beszéltem még arról, hogy változtatásokat tervezek az első kö­tetben. Egy-egy részét átírom, amikor írtam, túlságo­san közel volt még az 1956-os tragédia. a teljes írói objektivitáshoz bizonyos távolság kell. Az átfor­málás után jó elrugaszkodás lesz majd a második kö­tethez. A drámák közül természetesen a Szakadék áll a szí­vemhez legközelebb. Az első drámám. És egy másik, egy közelibb: A térképen nem található. Formája, igazságtartalma, szenvedélyessége. Tudjuk, hogy drámát ír Tö­I rökverő című regényéből a Gyulai Várszínház számára. Lehet ebből már bemutató is a Várszínház 10. jubile­umán, a jövő nyáron? — Igen, — más írókkal együtt — felkértek, hogy írjunk drámái a jubiláns várszínháznak. Nem az én gondolatom volt a Törökverőből drámát formálni, bár régóta halogatott belső indítékkal is találkozott. Ter­veztek már filmet belőle, drámát írni azonban régóta mocorgott bennem a gondolat. Láttam a nyáron a várszínház egyik előadását, tetszett. A színpadot ki­tűnőnek érzem, a vár történelmi hangulata nagysze­rű. A drámához hozzáfogtam, talán az év végére be is fejezem. Ha sikerül, ha elfogadják, lehet belőle pre­mier a jövő nyáron. I Ünnepi, de mégis hétközna­pi kérdés: mit ír most Dar­vas József, és mit tervez megírni pályájának újabb, elkövetkező évtizedében? — Egyszer a Törökverő, a Gyulai Várszínháznak. Különben is erősen vonz a színpad. További dráma- terveken gondolkozom. Rendkívüli módon foglalkoz­tat az, hogy 1919-et is bemutassam. Egy 19-es dráma beleillik a Hunyadi-, a Zrínyi-drámák sorába, a Sza­kadék, a Kormos ég, a Hajnali tűz sorába. Ezek mind a magyar történelem különböző fázisait elevenítik meg. Izgat és töprengésekre késztet, hogy a magyar történelmi köztudatnak nem lett még úgy része 1919, mint például 1848—49. Miért nem? Erre keresem a választ, és a válasz megtalálásához az író sokat ad­hat. A magyar forradalmi folyamatosságnak az iro­dalomban is élnie kell. — A hatvan évemhez tartozik: önéletrajzhoz gyűj­töm az anyagot. Nem olyan önéletrajzra gondolok, mely a gyermekkortól napjainkig ível, az emberi ön­tudat fejlődésének elemző megírására vállalkozom. Húsz éves koromtól, 1932-től kezdődnek majd az ese­mények. Természetesen amellett, hogy az írás közép­pontjában a velem és a körülöttem történt dolgok áll­nak, társadalomtörténeti áttekintés is lesz, fél évszá­zadról. Mindez néhány évre elegendő munkát ad. Végül, egy talán különös, de I azt hiszem, nagyon jelentős kérdés: az embernek önma­ga megvalósításában milyen szerepe van a barátságnak, az emberi összetartozásnak? Az ember önmagában nem ember, csak közösség­ben lehet az. A személyes relációk: a barátság, szoli­daritás, az egy eszmét vállalók sokszor vitázó össze­tartozása éltető, meghatározó erő. Ez az íróra külö­nösen vonatkozik, akinek anyaga az ember, a közös­ség... Számomra nagy megrendülés, hogy az utóbbi evekben a fegyvertársak, a barátok sora ment el: Ve­res Péter, Szabó Pál, Tamási Áron, Erdei Ferenc... Nagyon hiányoznak. Azt hiszem, ennél többet nem is mondhatok. író is, olvasó is érzi. mit jelent a barátság, az együvétarto- zás. hogy miért a legnemesebb érzések, a legnagyobb erők egyike. Ott Ülök a kerítés tetején megint a szérűskertben, egy meggyfaágba kapaszkodom. s úgy nézek végig minden idegemmel a poros országút buktatóin, föltűnik-e már az a kocsi, amelyen te ülsz batyuk és kosarak közt. és hozod nekünk mosolyod... így ülök mindig-sóvárgo szemmel és daccal is, jön-e még valami az országúton?! Valami szekér még az országúton! Haj, de fáj most valami ének! A batyuk között te, üres kosaraid reménnyel teli, haj, de fáj most valami ének! Torkomon forr a szó, s ami benn reked, a, az ének, amin a múltunk visszfénye rebben: egy országút pora, egy messzi tekintet, egy sóhajtás, ez az önmagunk siratása, s kell, mert egyetlen és örök, ami ott zihal sejtjeinkben: az az országút, ahonnan vártunk valakit vagy valami megfogható bizonyosságot... Elménk meggyfaágába kapaszkodunk, ha szédület kísért, hogy üres már az út, szekér sehol... 1913. SaPai Laios Házak _ Nem nagyon szeretem a tanácsok műfaját... Min­denkinek magának kell megküzdenie a maga útját. A tanács ebben nem sokat segít. Az én indulásomhoz képest a világ, a kor, az irodalom szerepe sokat vál­tozott. Egy biztos: időtálló, igazi irodalom mégis csak az elbocsájtó közösséghez való tartozásból születhet, a kötődésből azokhoz, akik az írót felnevelték és ön­tudatot adtak neki. Irodalmi divatok követése, máso­lása igaz értékeket soha nem szülhet... Az elkötelezett­ségnek, a realizmusnak változhatnak a formái, a kö­zösséghez való tartozás mélyáramai azonban biztosan orientálják az írót. (a fiatal írót is!) igazi irodalmi értékek megalkotásához. Mégis úgy érzem, hogy a fia­• ÍJ­DARVAS JÓZSEF HOL­NAP HAZAÉRKEZIK. SZEKERE HAZÄJA. OROSHÁZA VÁRJA IRO- F1ÄT. AKI IZGALOMMAL KÉSZÜL ERRE A TALÁL­KOZÓRA, AZ ELSŐ OROS­HÁZI IRODALMI ESTJÉ­RE. KÖSZÖNTJÜK ITTHON. * Sass Ervin

Next

/
Thumbnails
Contents