Békés Megyei Népújság, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-19 / 273. szám

Az emberek alketé cselekedeteinek a párt a szervezője Rögzítő-gyűrűk a forgácsoló gyárnak Egy munkásnő egy műszakban hat-hétezer darab Seger- gyűrűt készít a békéscsabai szerszámgyárnak a Mezőbe- rényi Vas- és Villamossági Ktsz-ben. Képünkön: Győri Tamásné és Szakács Lászlóné présgépeken rögzítő-gyűrű­ket készítenek. (Fotó: Demény) HHfiMiiiiiiiiiiiiiiifniiiiiiiiiuinuiiiiiiiiiiintiiniiiiniiniNiitinHiniiini Parlamenti delegáció utastik Bulgáriába A Bolgár Népköztársaság i Nemzetgyűlésének meghívására I a közeli napokban Apró Antal- j nak, az országgyűlés elnökének! vezetésével parlamenti küldött­ség utazik hivatalos, baráti láto­gatásra a Bolgár Népköztársa­ságba (MTI) t ó két ég fél évvel ezelőtt, *■* 1970 márciusában Vrbovszkj György elvtárs, a párt szarvasi városi bizottságá­nak első titkára arról beszélt az MSZMP megyei bizottságá­nak ülésén, hogy7 gond van a városban a demokratizmus ér­vényesülésével, a munkásokat mellőzik. A szövetkezeti ipar — ez az uralkodó Szarvason — munkásai becsületesen dolgoz­nak, de az üzemek politikai, gazdasági életéről keveset tud­nak. Ha kérdezik tőlük, hogy mát lehetne tenni a demokratiz­mus kibontakozásáért, art vála­szolják, ők nem tudják, mert az elnök eldönt mindent. A kom­munisták sem ismerik jól fel­adataikat, mert a párttaggyűlé­seken kevésbé tárják fel a való­ságos politikai, gazdasági folya­matokat, nem mérlegelik, hogy mi a jó, mi a javítanivaló. Elő­fordul, hogy a ktsz-elnök szám­adatokkal tömi tele a fejüket. Szó esik az országos, a megyei dolgokról, csak a helyiekről a legkevésbé. Most, november derekán al­kalmam volt beszélgetni Vrfoovszkii György élvtárssal, az azóta eltelt időszakról. És első­sorban azt idézte fel, hogy a kommunistáknak nagy lökést adott a párt X. kongresszusára való készülődés. Nagy érdeklő­dést váltottak ki a kongresszusi irányelvék és a párt szervezeti szabályzatának módosítása. A két pártdokumentumról eleven eszmecserék voltak a taggyűlé­seken. Érezték és megértették többek közt a kommunisták, hogy a pártban egyforma joga és kötelessége van mindenkinek. Mint ahogyan nem jelent előnyt a magasabb tisztség, nem jelent hátrányt az alacsonyabb beosz­tás, vagy éppen az, ha valame­lyik párttag nincs vezető pozí­cióban. Ennek a jobb felismeré­se aztán a vezetőségiválasztó párttaggyűléseken érdemi hatá­sa volt. mert a párttagok bát­ran ráirányították a vezetőségek figyelmét a helyi politikai, gaz­dasági tennivalókra, AJT ajd 1970. novemberét kö- -*■ vetően a X. kongresszus határozatának végrehajtására serkentette a városi pártbizott­ság a pártszervezeteket. Az 1972. év eleji páirttaggyűlések, me­lyeken a vezetőségek az 1971-es évi munkáról adtak számot, jó! érzékeltették, hogy a kommu­nisták érzik a felelősséget a párt politikájjámiak alakulásáért, tud­ják, hogy a pártszervezeteknek, az egész párttagságnak nagy sze­repe van a párt politikájának megvalósulásában. Erőteljesen kifejezésre jutott, hogy a párt a tömegek cselekedeted nők nem­csak eszmei ihletűje, hanem gyakorlati szervezője is. Ennek megfelelően a városi végrehajtó bizottság több alsóbb pártszerv és pártszervezet munkáját meg­tárgyalta különböző témákká], kapcsolatban. A talajjavító vál­lalat csúcsvezetőségének az ifjú­ság között végzett munkáját tet­te mérlegre, s miközben megál­lapította, hogy a talajjavító vál­lalatnál jól érvényesül a Kom­munista Ifjúsági Szövetség párt- irányítása, feladatként megszab­3 mmsrn 1972. NOVEMBER 19. ta, hogy több gondot kell fordí­tani azoknak a7 ifjaknak a po­litikai .ideológiai nevelésére is, akik nem tagjai a KISZ-nek. Nagyobb figyelemmel kísérjék és segítsék élő, hogy a fiatalok vegyenek részt a kőzeteiben, mert ez növeli önállóságukat és egyben kifejezi társadalmi meg­becsülésüket. A végrehajtó bizottság ülése után a vállalatnál összehívták a pártalaipszervezetek üfkáradt, a KISZ-vezetőség tagjait. az üzemegységek vezetőit, ahol a városi vezetés állásfoglalásból eredő eszmecserében kifejtettek a konkrét tennivalókat, többek közt azt, hogy a külső munka­helyéken nagy gondot kell for­dítani az ifjak politikai, erkölcsi nevelésére. Az igazgató pedig a vállalat vezetőivel az ifjúsági törvényből rájuk háruló felada­tokat ismertette. A pártdemdkrácia helyzetét külön bizottság vizsgálta meg tíz alapszervezetben, mely­nek 12 tagja 80 kommunistával beszélgetett. Megállapították, hogy a párttagság nagyobb része érti, hogy az emberekben, a kommunistákban rejlő erők csak a páridemökrácia állandó izmosodásával tárulkozhatnak ki teljesebben, csak így adhatják közfcmocsé a kommunisták gon­dolataikat, ismereteiket, tehet­ségüket. Ez egyben azt is jelen­ti. hogy a pártdiemolkrácda szé­lesítésével a pártszervezetek, a kommunisták kapcsolata .erősö­dik a pártxmkívüldetókél, ami a párt éltető eleme. Mint ahogy az ógörög mitológiában szereplő kiváló hős, Anteus legyőzhetet­len volt, amíg kapcsolatban volt szülőanyjával a Földdel, s Her­kules csak úgy győzte le, hogy felemelte a levegőbe. A mi pár­tunknak pedig a nép a szülő­anyja és minden vita, eszmecse­re gyökere, ami a párton belül van és lesz, abból kell fakadjon, hogyan szolgáljuk a népet, más­ként kifejezve: mennyi búzát termesztünk, milyen minőségű cipőt csinálunk, az ifjak kohójá­ból, az iskolából milyen új nem­zedék kerül M. És így tovább. Ebbőj az is következik, hogy a pártdemokrácia nemcsak szerve­zeti elv, hanem általános vezeté­si stílus, irányítási módszer, hi­szen a párttagoknak így van módjukban véleményt cserélni, 'beszélgetni a meg nem értett dolgozóikról is. Mindez együtt azt jelenti, hogy a pártdemofcráciB meggyőzést, türelmet és nyil­vánosságot foglal magában. Kö­vetkezik mindebből, hogy a kommunistáik cselekvőkéi zsége nőtt ebben az időszakban, amit. a vizsgálódás eredménye jól ér­zékelt, hiszen a párttagiők 60— 80 százalékának, pártszerveze­tenként változóan, konkrét párt- megbízatása vám. Abban a megállapításban melyet VrbovsZki György div­tára 1910. márciusában tett, mi­szerint a púrt-taggy üléseken egyes ktsz-elnökök számadatok­kal tömik tele a kommunisták fejét, benne rejlik az is, hogy vannak vezetők, akik a közvéle­mény tájékoztatását az ördög tudja hányád rangúnak tartják, ezért csali formálisan tesznek eleget annak, mintegy letudják, hogy ne érje szó a ház elejét. Nem ismerték még fel azt, ha nem adnak érdemi tájékoztatási a politikai, a gazdasági élet lé­nyeges vonulatairól, akkor ez­zel rontják a kommunisták vi­tapozícióját, és nem ők alakít­ják a közvéleményt, hanem mái’ kialakult és rendszerint torz is­meretekkel bíró közvélemény- nyel hadakoznak. Volt olyan ktsz-vezető, aki már azt bizony­gatta, hogy neki nincs ideje po­litizálni. Elrugaszkodott attól az alapelviéi, hogy a vezetők első számú politikai tényezők. Ter­mészetesen nem maradhatott meg tisztségében. A tájékoztatás ma sem elég­séges minden üzemben. Előfordult, hogy a felsőbb szer­vek egyes határozatait, állásfog­lalásait úgy ismertetik, hogy az azokból adódó helyi feladatokat nem szabják meg. Olyan is elő­fordul, hogy a felsőbb szerv dön­tése az alapszervi párttÉt- kámál reked meg. Akarva aka­ratlanul ez a pártközvéüemény lebecsülése, és helyenként ben­ne rejlik a nyilvánosságtól való félelem is, vagy az az illúzió, hogy amiről mi nem beszélünk, az nem is létezik. Pedig hát minden munkahelyen a munká­sok tudnak a különböző gondok­ról, melyek a tájékoztatás hiá­nyában eltorzulnak és rontják a közhangulatot. Ha pedig a tá­jékoztatás rendszeres és érdemi, akkor ismerik a gondok megol­dásának a lehetőségét. Errőj be­szélnek, s ez alakítja a közhan­gulatot. Ezért is van nagy be­cse a megyei végrehajtó bizott­ság havonként kiadott és a pártcsoportvezetőkig eljuttatott írásos „Tájékoztató”-nalk; Az 1972. év eleji beszámoló párttaggyűléseken a kommunis­ták arról is beszélitek, hogy van­nak párttagok vezetötiszfcségben is, akik nem tesznek eleget a szervezeti szabályzatban rögzí­tett kötelességüknek. Neveze­tesen nem vesznek részt teljes erejükkel alapszervezetük mun­kájában, nem járnak él rend­szeresen a párttaggyűliésekre. Pedig ez alapvető követelmény; és hogyan is alakulna a cselek­vési egység olyan pártszerve­zetben „ahol a párttagok akkor mennének a taggyűlésre, ami­kor kedvük szottyan. Sehogyan Pedig a cselekvési egység része a párt vezető szerepe érvényesü­lésének, amely döntő feltétele' hogy érvényesüljön és erősöd­jön a munkásosztály társadalmi vezető szerepe, valóra váljanak forradalmi eszméi, felépüljön a szocialista társadalom. Termé­szetesen az ilyen párttagokban, jó szívvel figyeHmeztetésseii erő­sítették az alapvető követélmény betartásának jelentőségét. S az­óta rendszeresebben részt vesz­nék ezek a párttagok is a tag­gyűléseken. agyon egyértelműen fej­tették ki véleményüket a kommunisták a X. kongresszus előkészítése során arról is, hogy ahol a munkások észrevételeire, javaslataira nem reagálnak, ér­demileg nem adnak azokra vá­laszt, és a meggyőző szó sem használ, ott vonják felelősségre a válaszadásra kötelezetteket. Mert a dolgozók véleményének, kritikai megjegyzéseinek semmi­bevevése, az osztálypoüitiika sem­mibevevése. E nélkü) a párt po­litikájának helyii alakítása, meg­valósulása hiú ábránd, hiszen a munkások észrevételei a szoci­alizmus építésének erőforrásai. Márpedig a párt politikájának helyi alakítása, megvalósítása, a munkásosztály érdekeinek az ér ­vényesülése, hatalmának erősí­tése. És emiék van alárendelve mindenütt minden. Ezért dol­goznak a pártszervezetek, az ál­lamhatalmi szervek, a gazdasági egységek. És nem másért. Cserei Pál nák, megint fekete fustfelhő bo­rult a gyár fölé, eltakarta a föl­det, a romokat, a vagonroncso­kat, a csonka gyárkéményeket. Az ellenség repülőgépei a harmadik napon már nem nyolc, hanem 12 órán át bombázták a hadosztályt- Az éjszakai égbolt­ról a füstbeborult égő földre gőzkalapácsként zuhantak a szi­rénázó Junkersek gyújtóbombái. Sztálingrád térségében. 100 né­met tüzérezred működött. Haj­naltól késő estig tüzeltek a had­osztályra a német ágyúk és ak­navetők. A frontnak voltak olyan pont­jai, ahol a németek harminc­negyven méterre közelítették meg vonalainkat, a szibériaiak látták arcukat, tépett köpenyü­ket, hallották kiáltásaikat, fe­nyegetéseiket, nevetésüket, s miután a németek eltakarodtak, a hadosztályra ismét a zuhanó­bombázók és a nehéztüzérség tüze zúdult. Egy hónap alatt a németek 117 támadást intéztek a szibériai hadosztály ezredei ellen. Rettenetes nap volt, amikor a német páncélos és gyalogos erők 23-szor indultak támadásra. És a szibériaiak 23-szor visszaver­ték őket, egy körülbelül másfél kilométer hosszúságú frontsza- liaszon. A csatazajjal az egész emberiséget meg lehetett volna süketíteni, a tűzzel egy egész ál­lamot el lehetett volna hamvasz­tani és megsemmisíteni. De az emberek csodálatosképpen nem törtek meg, idegzetük nem rop­pant össze, nem vesztették el önuralmukat. Szinte úgy érezték magukat, hogy mások lettek. A csendes percekben az emberek a föld alatti fürdőkben mosa­kodtak, étkeztek. Makarevics és Kamau^ov, a két ezredparancs­nok. aki többhetes szakállával inafHmmnniimnminHiaiiiuiifiHi A 3 8 inkább falusi postásra hasonli- ■ tott, mint katonára, fáradhatat- 3 lanul buzdítottak és irányított- : tak, még arra is telt erejükből, ; hogy szétosszák az omszki, tyu- ! menyi, tobolszki vagy kraszno- : jarszki falvakból érkező levele- • két ,az újságokat, gúnyneveket 3 adtak a német hatcsöves akna- 3 vetőknek és zuhamóbombázók- j nak. Itt mindenki hős volt. Hősök j voltak a szakácsok, akik a ter- : mitbombák robbanása közben a ■ krumplit tisztították. Hősök az ! egészségügyiek, akik biztonsá- : gukkal mit sem törődve a leg- * nagyobb tűzben is fáradhatat!a- ! nul kötözték a sebesülteket. A huszadik napon a németek : döntő rohamot indítottak a gyár ; ellen. A roham előkészülete S szinte példátlanul áll a hadtör- : ténelemben. Tizennyolc órán á>t 3 működött a légierő, a tüzérség ! és működtek az aknavetők. Hó- 3 rom nap és három éjjel ewetlen • füstfelhő, lángtenger & dübör- ! gés volt az egész környék. Ebben a támadásban a néme- ; tefc erejük maximumát adták. Ez- J volt a legnagyobb csapás a fő j irányban. Ezt követően a német : nyomás ereje hanyatlani kéz- • dett. Három német hadosztály, • a 94.. a 305., és a 389. harcolt a : szibériaiak ellen. A 117 gyalogsa- • gi támadás 5 ezer német katona ! életébe került. A szétlőtt páncé- ! losokból körülbelül 2 ezer tanná- ! nyi ócskavas hevert a gyár előtt. : Megszámlálhatatlanul sok lőve- • dék, akna és repülőbomba zu- ■ hant a gyár udvarára, az épü- 3 letekre. A szibériai hadosztály : kibírta ezt az emberfeletti nyo- ■ mást. Egy tapodtat sem hátrált ■ a védelmi vonaltól, egyetlen egy- : szer sem tekintett hátra, mert ■ mögötte már csak a Volga, az • ország sorsa volt.

Next

/
Thumbnails
Contents