Békés Megyei Népújság, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-18 / 272. szám

I

(Folytatás az 1. oldalról)

— Kulturális forradalmunk látható nagy eredménye, a művelt, a szocialista módon gondolkodó és cselekvő ifjúságunk, az* hogy sikerült felnevelnünk új, szocialista értelmiségünket, akik zöme munkás—-paraszt családokból indult s akik becsülettel állják meg helyüket a társadalom különböző posztjain. Méltán lehetünk elégedettek és büszkék eredményeinkre Békés megyében is, a, eredményekre, amelyekben az önök áldozatos, ügyszerető munkája is bennfoglal- tatik. De más a helyzet — eredményeink tagadása néOíkül —, ha nem a megtett utat mérjük, hanem előre is tekintünk, ha a mát a holnap igényével vetjük egybe. És ez ad választ arra, hogy ilyen eredmények után miért kell közoktatásunkat jobbítani.

Megyei nagyaktíva Békéscsabán

— Megyénkben is számos megoldásra váró feladat van — folytatta Enyedi G. Sándor. — Az állami oktatásnak szinte minden területén találkozunk gonddal, ha törekvésnek, célnak fogadjuk el — és el kell fogadni — a, igények teljes és egyre színvonalasabb kielégítését, még akkor is, ha jelenlegi anyagi erőnk, a népgazdaság teherbíró képessége ennek korlátokat is szab. Meggyőződésünk viszont — és szeretném, ha ebben egyezne véleményünk —, hogy ezek a korlátok tágíthatók széleskörű, jól szervezett társadalmi összefogással.

A legnagyobb figyelmet az általános iskolák igénylik

A megyei pártbizottság -titkára vitaindítójában ezután elemezte Békés megye óvodai ellátottságát, az óvodák funkcióját, feladatát, iskolára előkészítő jellegük jelentőségét. Megjelölte azokat a feladatokat is. melyek az óvodák továbbfejlesztését segíthetik. Beszélt általános iskoláinkról, amelyekben kereken 45 ezer gyermek tanul, több mint 2700 pedagógus vezetésével. Rámutatott arra, hogy az előttünk lévő időszakban minden más oktatási formát megelőzve kiemelten szükséges foglalkoznunk az általános iskolák gondjaival. Ugyanakkor korántsem azzal a szándékkal, hogy a többi intézmény-típust elhanyagoljuk, különösen nem a szakmunkás- képzést. A fő figyelmet mégis az általános iskola kapja mindenütt, mert az itteni nevelés és képzettség meghatározó a további tanulmányokra és munkavégzésre. Elmondotta, hogy a különböző általános iskolákból továbbtanuló gyermekek azonos bizonyítványa mögött álló tényleges tudásanyag igen változó színvonalú. E, az egyik fő oka a 25 százalékos középiskolai lémorzsolódásnak, ez az oka annak is, hogy a hátrányos helyzet eltüntetésében viszonylag lassan haladunk előre. Megjegyezte, hogy az általános iskola 8 osztályát végzett tanulók mintegy 20 százaléka nem tanul tovább. Ezek főleg éppen az alacsonyabb színvonalat adó iskolákból kerülnek kd.

— Feladatunk az általános iskolára összpontosítani a rendelkezésünkre álló és erre a célra fordítható erőinket, hogy a közöttük lévő szintkülönbséget mielőbb minimálisra csökkentsük. Ennek egyik fő útja a külterületi osztatlan, vagy részben osztott általános iskolák megszüntetése, ahová jelenleg Is .közel 700 felsőtagozatos tanuló jár. Ezek felének csak kollégiumi elhelyezéssel oldható meg a problémája. Ezért is tekintjük igen

fontos feladatnak a IV. ötéves terv megyei tervében elfogadott 300 férőhelyes általános iskolai diákotthon feltétlen megvalósítását.

— A szintkülönbség felszámolásának másik fő útja — mondotta a továbbiakban — az általános iskolák tárgyi feltételeinek egymáshoz való közelítése. Van iskolánk, ahol 2—3 vetítőgép, magnó, televízió, sőt írásvetítő és filmfelvevő is van, míg másutt a legelemibb szemléltető eszköz, például az aplikációs tábla is hiányzik. Nem engedhetjük meg, hogy — gyakran szubjektív okokból — e7 az állapot fennmaradjon, sőt tovább mélyüljön. Ne egy-egy szaktanár vagy igazgató élelmességére, egyéni megítélésére bízzuk ezt. Ki kell dolgozni az iskolák alapfelszereltség! követelmény-szintjét, és ez orientálja a beszerzéséket. és egyben ez a szükségesség ellenőrző mércéje is lehet a tanácsok, az igazgatók kezében. A tárgyi feltételek közé tartozik a tanterem és egyéb iskolai helyiséggel való ellátottság is. Igaz, hogy 1600 tanteremmel rendelkezünk, hogy saját erőfeszítések árán a tervelőirányzatunkat túlteljesítettük és a III. ötéves tervben a., előirányzott 58 tanterem helyett 92 épült meg, s az általános iskolai 714 diákotthoni férőhely teljes egészében saját erőforrásból létesült. Ez az összpontosító tendencia a IV. ötéves tervben is érvényesül. A számok mögött azonban nagy gondok is meghúzódnak. Tantermeink 15 százaléka szükségtanterem, s ezenkívül számos olyan tantermünk van, ahol karnyira ülnek a gyermekek a táblától, ahol a környezet sem teszi lehetővé az esztétikai nevelést. Van tehát tennivaló, és amit okos gazdálkodással, társadalmi források fakasztásá- val már ma vagy holnap tehetünk, azzal ne várjunk holnap- utánigl

Kulcskérdés: az oktató-nevelő munka tartalmi színvonala

A vitaindító további részeiben Enyedi G. Sándor az oktató-nevelő munka tartalmi színvonal’á- ról fejtette ki véleményét. Beszélt a pedagógusokat közvetlenül érintő számos problémáról, a hatékonyabb pedagógiai módszerek alkalmazásának jelentőségéről, az iskolai élet demokratizmusáról, az ifjúság öntevékenységének fokozásáról. Rámutatott, hogy közoktatásunk továbbfejlesztése csak akkor es úgy valósítható meg, ha közüggyé, társadalmi üggyé válik.

—A pedagógusok — mondotta — minden, más értelmiségi csoportnál lényegesen nagyobb társadalmi aktivitást mutatnak. Ezt valamennyien tudjuk és azt is, hogy számukra a legnagyobb dicséret a munkájuk eredménye: a felnövekvő nemzedék szocialista emberré válása. A oedaaógusok nagy többségéről az elismerés hangján kell szólni. Mitől van. hogy a közvéleményben ez néni mindig így tükröződik? Sajnos, találni közöttük4s íelü'etes, fegyelmezetlen, nem mindig igazságos, alacsony hivatástudattal rendelkező, gyenge munkást, aki árnyékot vet az egész tantestületre és a kellően át nem gondolt ‘általánosításokhoz nyújt példát. Azt is látnunk kell azonban, hogy a pedagógusok csak úgy tudják jól ellátni gyermekeink oktatását, nevelését, ha munkájukhoz a szülők is kapcsolódnak. Gyermekeink rossz tulajdonságáért gyakran tesz- szük felelőssé a pedagógust, és nem gondoljuk végig, hogy az Iskola — bármennyire is fontos — csak az egyik nevelési tényező. össze kell fognunk a pozitív hatások erősítésére pedagógusnak, szülőknek, az egész társadalomnak.

— Súlyos gondunk a tanulók, a pedagógusok túlterhelése. Ennek csökkentésére már történtek és még történnek intézkedések. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a köztudattal ellentétben a túlterhelés nemcsak tananyagmennyiség kérdése, nem kevésbé. fakad az a nem megfelelő pedagógiai módszerekből, a tanulók előképzettségének hiányaiból, a tárgyi feltételek kedvezőtlen voltából, és nem utolsósorban a szu' ők „még többet” akarásából. Arra is figyelnünk kell ,hogy a túlterhelés, a tananyagok túl méretezet tsése elsősorban a fizikai dolgozók gyermekeit sújtják, és teszik nehézzé számukra az általános iskola színvonalas elvégzését, a tehetségüknek, képességeiknek megfelelő továbbtanulást. Még nehezebb a hé yzetük a külterületi tamiloknak. Sújtja őket az iskola kedvezőtlen körülménye, a szakos ellátottság gyenge volta és az a körülmény is, hogy a képesítés ná’küli nevelők aránya itt a legmagasabb, mintegy 12 százalék. A tehetség nerji tör magától a felszínre, azt ápolni, gondozni, fejleszteni kell. A tehetség-gondozás is csak társadalmi összefogással valósítható meg eredményesen.

— Az általános iskolai munka tartalmi kérdéseivel összefüggő problémák érvényesek a középfokú iskolákra is. További feladataink közé tartozik a jobb oktatási arányok kialakítása, hogy azok a népgazdaság igényeinek jobban megfejeljenek; a szakmunkásképzés és'az üzemek munkakapcsolatának további javítása; a nevelőmunka hatékonyságának fokozása, különösen az erkölcsi—politikai— világnézeti nevelésben. Erősíteni kell az érzelmi kötődést napjaink életéhez, és a közösségi magatartást. Jobban össze kell hangolni az ifjúsági szervezet és a pedagógus-kollektíva pedagógiai célkitűzéseit és gyakorlatát.

A következőkben a Központi Bizottság júniusi határozatának végrehajtásáról szólva, arrcj beszélt, hogy lényegesen meg kell javulnia az iskolák és az üzemek, termelőegységek viszonyának. Nem formális, hanem lényegbeli, kölcsönös kapcsolatra kell törekedni. Kitért a társadalmi akciók szervezésére, megállapítva, hogy ezeknek az akcióknak nem feladatuk és nem is lehet a gondok kizárólagos megoldása.

— Végül a teljesség igénye nélkül arról szeretnék szólni, hogy mit kérünk és várunk az elvtársaktól. Elsősorban azt, hogy segítsék elő a határozat széles körű ismertetését és ebben működjenek közre. Érjék el, hogy a határozat megismerése és értékelése nyomán társadalmi akciók sorozata induljon el az iskolák feltételeinek javítására A végrehajtás során két veszély- lyel kell szembenézni. Egyrészt azzal a törekvéssel, amely mindent egy rohammal akar megoldani, amely türelmetlenséget sugároz. Másrészt azzal a véleménnyel, amely csak azt látja, hogy bőven van idő 1985-ig, tehát ráérünk. Amit tenni lehet ma, azt nem szabad hajnapig halogatni, és ilyen tennivaló sok van. Ne arra figyeljünk, hogy mit kell a központnak, a felsőbb szerveknek tenni, az megtörténik enélkül is. Arra koncentráljunk, ami a mi hatáskörünkben, ami a mi lehetőségeinkben van. A határozat végrehajtása tervszerűséget, körültekintően összehangolt munkát igényel. Éppen ezért szükséges hogy konkrét intézkedési tervek készüljenek minden városban, községben. Készítsék el intézkedési tervüket a községi pártbizottságok, csúcsvezetőségek a KB, a megyei és a járási pártbizottságok határozatai alapján, szükség szerint konzultálva felsőbb párt- szerveikkej. A községi, városi pártszerv intézkedési terve alapján a pártszervezet irányításával, koordinációjával készítse el saját feladattervét a helyi tanács, a KISZ, a Hazafias Népfront A városi és községi pártszervek ez év végéig szervezzék meg a területükön levő gazdasági egységek gazdaságvezetőinek, párttitkárainak, szakszervezeti titkárainak együttes tanácskozását a határozat anyagi és politikai végrehajtásának segítésére. A pedagógus pártalapszer- vezetek elsősorban az iskolai élet és az oktató-nevelő munka fejlesztésére dolgozzák ki teendőiket. Lényegesnek tartjuk, hogy minden intézkedési, illetve feladatterv tartalmazza a végrehajtás ellen őrzésének rendszerét, módját. Az ellenőrzés során szerzett tapasztalatokkal bővíteni, finomítani kell a terveket, mert azok csak így maradhatnak összhangban az élet követelményeivel és lehetőségeivel.

Enyedi G. Sándor ezután részletesen szólt arról, hogy az állami oktatás továbbfejlesztésének segítésében mit tegyenek tanácsaink, mit tegyen a Kommunista Ifjúsági Szövetség, mit kér a párt a Hazafias Népfronttól

és a szakszervezetektől. Végül

összefoglalva a pártszervek és szervezetek szerepét.-* A pártszervek és szervezem tek munkája meghatározó a határozatok végrehajtásának megszervezésében és megvalósításában — mondotta. — Legyen állandó feladatuk az egész társadalmi jellegű tevékenység koordinálása, a végrehajtás folyamatos ellenőrzése. Minden párt- alapszervezet a maga területén legyen gazdája a KB-határozat végrehajtásának, ellenőrizze annak realizálását. Szükséges mindenütt, ahol a taglétszám és a körülmények megengedik önálló pedagógus pártalapszervezeteket létesíteni.

— A KB határozata hosszú időre szabta meg feladatainkat. Végrehajtása éppen ezért kitartást, jó szervezést, politikai meggyőző munkát igényel. Gondjaink nem munkánk gyengeségét mutatják, nem az 1961-es is- /. kolareform-törvény hibás voltát, hiszen azok az elvek, amelyeket akkor lefektettünk, ma is érvényesek. Gondjaink egy fejlett társadalom közoktatási gondjai, amelyeket egy gyorsan fejlődő társadalom igényei szülnek.

Korreferátumok és vita

A felkért korreferensek közül elsőként Nagy János, a Békés megyei Tanács elnökhelyettese lépett a mikrofonhoz. Elmondotta, hogy a közvélemény elégedetten fogadta a Központi Bizottság határozatát s szólt a határozatból fakadó, ahhoz kapcsolódó intézkedések szerves láncolatáról, s a következő hónapokban, években bekövetkező intézkedésekről. Hangsúlyozta egyebek mellett a közoktatási és közművelődési intézmények, az ifjúsági és művelődési szervek együttműködésének fontosságát, valamint azt a szükségszerűséget, hogy az eddiginél is jobban igénybe kell venni a helyi erőforrásokat. társadalmi segítséget. Felvetette, hogy a közoktatási intézményekre fordítható anyagi eszközök más célra történő átcsoportosításának megakadályozására indokolt lenne ezeket célcsoportos beruházásként kezelni.

Nagy István, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezető titkára arról beszélt, hogy a köz- gondolkodásban jelenleg még nincs meg a megérdemelt súlya a közoktatásnak, s hogy e helyzet megváltoztatásában a szak- szervezet is szerepet vállal, széles rétegekhez juttatva el és magyarázva, értelmezve a Központi Bizottság és az MSZMP Békés megyei Bizottsága határozatát. Szólt a dolgozóik továbbtanulásának szükségességéről, annak megbecsüléséről, ösztönzéséről, s felhívta a figyelmeit, hogy a kollektív szerződésekben is megfogalmazódhatna: a dolgozókat anyagilag is érdekeltté kell tenni általános és szakmai műveltségük fejlesztésében.

Szabó Miklós, a KISZ Békés megyei Bizottságának titkára az ifjúsági szervezetek feladatait úgy fogalmazta meg, hogy annak a közösséget és az egyént ösztönöznie kell a tanulásra, a minél alaposabb tudás elsajátítására, a politikai és tudományos érdeklődés felkeltésére. Elmondotta, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövetség védnökséget vállal minden új megyei oktatási intézmény építése felett, s hogy a tanulóifjúság kommunista szombatokon, vasárnapokon keresett pénzzel is hozzájárul majd új kollégiumi férőhelyek létesítéséhez. Felhívta a figyelmet a fiatalok cselekedte- tésének fontosságára, hogy az iskolai alapszervezetek aktív részvételét kell biztosítani a diákokkal kapcsolatos intézkedések, határozatok kidolgozásában.

Nyári Sándor, a Hazafias Népfront Békés megyei Bizottságának titkára a fizikai, elsősorban a nehéz fizikai munka nagyobb megbecsülésének fontosságáról szólt a közgondolkodásban, majd ismételten hangsúlyozta, hogy társadalmi összefogás nélkül nem juthatunk megfelelően előre a közoktatásban, közművelődésben. Beszélt a családi nevelés óriási szerepéről a fiatalság társadalmi érdeklődésének, erkölcsi arculatának, jellemének kialakításában és arról a segítségről, amit az iskolai szülői munkaközösségek adhatnak, a Népfront helyi szerveivel együttműködve a családoknak. A továbbiakban szorgalmazta a szülői munkaközösségek és a nevelőtestületek kapcsolatának erősítését és a szülők pedagógiai ismereteinek elmélyítését.

A referátumok elhangzása után az aktíva hallgatóié lett a szó, akik szenvedélyes hangú felszólalásokban fogalmazták meg a maguk szűkebb — iskolai, tanácsi, tömegszervezeti — munkaterületének eredményeit és gondjait. Arról beszéltek például, hogy az iskola a társadalomtól gyakran éppen a nevelésben kap kevés segítséget, mert nem egy szülő elkényezteti a gyermekét; hogy egységesen kell értelmezni a határozatok végrehajtását és hogy világosabban, pontosabban fogalmazott elvek lennének szükségesek olyan kérdésekben, mint a középiskolások dohányzása, alkoholfogyasztása; hogy megengedhetetlen mindig objektív nehézségekre hivatkozni és elhanyagolni a szubjektívban rejtőző lehetőségeket; hogy nem egy családban alulértékelik a gyerek képességeit és ez tehetséges fiatalok előtt is elzárja a továbbtanulás útját; hogy a pedagógusok sokkal elégedettebbek életkörülményeikkel. mint munkakörülményeikkel; hogy minden egyes tanyai gyerek, cigánygyerek tanítása, elhelyezése kollégiumban, óvodában közoktatásunk fontos eredménye; hogy a pedagógus- társadalom nagy várakozással tekint a november 21-i nevelő- testületi értekezletek elé, s hogy annak tanulságai alapján a jövőben még nagyobb szerepe lesz a mindennapos agitációnak, politikai munkának.

A zárszót mondó Enyedi G. Sándor újólag felhívta a figyelmet elmúlt negyedszázadunk gazdasági, társadalmi, politikai és a közoktatásiban elért eredményeire és hasonlóképpen arra, hogy minden lehető anyagi és szellemi erőt mozgósítani kell az 1985-ig szóló oktatáspolitikai tervek megvalósítására. S mindezt folyamatosan, lankadatlan buzgalommal, hagyományaink tiszteletével, a demokratizmus eszközének felhasználásával, fegyelmezetten, szorgalmas végrehajtó és ellenőrző munkával. Erre a lehetőség megvan, a feladat tehát teljesíteni az oktatáspolitikai és ijúságpolitikai határozatokban megfogalmazott irányelveket, amelyek magukban foglalják jelenünk valamennyi reális célkitűzését, s amelyek teljesítése a hétköznapokon, mindannyiunk munkáján, tevékenységén múlik.