Békés Megyei Népújság, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-16 / 270. szám
Apacsai Cseri tornyot válasst Ősbemutató előtt a Jókai Színházban Bángyörgyi Károly Jászai-díjas (Rasirius Izsákot játssza), Kovács Lajos (II. Kakóczi György alakítója), Miszlay István és Bicskey Károly Jászai-díjas (a címszereplő) az Apáczai Cseri János próbáján. (Fotó: Demény Gyula) APÁCZAI Csere— ahogy ő maga használta: Cseri — János neve eléggé halványan, érdeménél mindenesetre halványabban él a mindennapok tudatában. Már a szűkszavú lexikonok is sok jeles tettét, munkáját sorolják fel azonban, felvillantják egy tiszta ember és nagy hatású tudós portréját. Nézzük sorban: 1625-ben született Erdélyben, s ott is halt meg fiatalon, harmincnégy esztendős korában. Hollandiában járt egyetemre, ott nősült s hazatérve Gyula- fehérvárt. majd a (kolozsvári intézetben tanított. Nagy műve, a Magyar Encyclopaedia, azaz minden igaz és hasznos bölcsességeknek szép rendbe foglalása és magyar nyelven világra bocsátása a kor leghaladóbb tudományos színvonalán ismerteti meg honfitársait a filozófiával, természettudományokkal, a történelemmel és a társadalom legkülönbözőbb kérdéseivel. A Magyar Irodalmi Lexikon szavaival: ..Apáczai S magyar művelődéstörténet egyik legnagyobb nevelő egyénisége, a magyar nyelvű tudományosság és a magyar nyelvű népoktatás eszméinek hirdetésével pedig a felvilágosodás nagy jelentőségű előfutára volt.” Apáczai alakja megihlette a Tavasz a házsongárdi temetőben című verset író Áprily Lajost, a drámaíró Németh Lászlót és Berczeli A. Károlyt, legújabban pedig Páskándi Gézát. A tavalyi évadban a Vendégséggel Békéscsabán is bemutatkozott romániai magyar író Apáczai életének egyetlen napjához köti darabját. 1655. szeptember 24-éhez, amikor II. Rákóczi György fejedelem előtt heves vitát folytatott a tudósprofesszor s a reakciós társadalmi-politikai nézeteket valló Basire Izsák, aminek következtében az Encyclopaedia szerzőjét elbocsátotta állásából a fejedelem. A JÓKAI SZÍNHÁZBAN javában próbálják az1 Apáczai- drámát. Amint a függöny felmegy, a színpadon még hulladék-díszletek jelzik a három századdal előtti kort. A szereplők is civilben. Kivéve kettőt, Lengyel Jánost és Körösztös Istvánt, akik már eredeti jelmezüket viselik. Kell is, lábnélküli. magukat mankóval vonszoló koldusokat játszanak, eredeti körülmények között kell szokniok a fizikailag is l nagy teljesítményt kívánó színészi erőpróbát. Mert erőpróba a javából, hogy teljes felvonáson át lényegében ketten legyenek a színpadon s tulajdonképpen helyhez kötve a legkegyet- lenpbb módon. A harmincéves háborúban vesztették el a lábukat, s .most azok könyörü- letét kénytelenek lesni, alkikért, akik heflyett nyomorékká váltak. Közben egymásrautalva és egymással mégis minduntalan összecívódva beszélnek-vitáz- nak-marakodnak a mindennapi életről, a mindennapi életért.. Hallatlanul feszült kettőjük párbeszéde, Páskándi remekül tudja e testi-szellemi nyomo- rultak-elnyomorítottak nyelvét- gondodkodását-logikáját. Sorsuk törvényszerű alakulása a da- : rabban, hogy elárulják a fő- ; hőst, halálán ákarnak meggaz- ; dagodni, a legvégén mégis • Apáczaitól könyörögnek maguk- : mentéséért. MISZLAY ISTVÁN Jászai- • díjas rendező, a Jókai Színház • igazgatója a rövid próbaszünet- • ben mondja el, hogyan is ke- : rült a darab az idei évad mű- j sorára: „Romániában járva a • Korunk című folyóiratban ol- • vastam először Pánkándi drá- ! máját s azonnal elkértem az : írótól az előadás jogát. így lett * miénk a magyarországi ősbemu- ; tató. Hogy miért játszuk el? A ! darab arról szól, hogy Aoáczai j a társadalom műveltségének £ emeléséért folytatott harcot még ■ akkor sem adja fel, amikor ez ; a társadalom elárulja, halállal • fenyegeti. Tiszta emberségében • maga megy fel a harangok kö- : zé. tornyot választ. ahonnan ; felvilágosult eszméiért le akar- ■ jáik taszítani. Példát ad ezzel ! mindenkinek, hogy a közmű- : velődésért vívott küzdelmet ; soha sem szabad feladni, még • akkor sem. ha ideig-óráig bu- ■ kás a küzdők osztályrésze. Ez a ! gondolat ma is időszerű, az : Unesco nemzetközi könyvévé- ; ben s különösen az első ma- ; gyár enciklonéöistára emlékez- • ve a közoktatás reformjának J korszakában.” ' SZÍNHÁZBÓL KIJÖVET fél- lábú emberrel találkoztam leg- : előbb. Mint a színpadi koldu- j sok szörnyűségesen keserű mon- • dataira rímelt volna rá a pró- • bárói hozott hangulatban a j mankókopoeás. Morbid fizikai : szimbólumaként a dráma ren- ; dező-fogalmazta szellemi idő- • szerűségének.. (Daniss) ; „Azok a jó tanítók — és mondjuk meg kellő tisztelettel, elismeréssel, ők vannak túlnyomó többségben —, akik az első osztályban meg tudják kedvét- tetni az iskolát és a tanulást, meleg emberségükkel és jó pedagógiai módszerükkel, a képességekhez mért törekvések és eredmények figyelmes honorálásával, a szorongás nélküli osztálylégkör kialakításával.” llku Pál, művelődésügyi miniszter írta e sorokat ez év elején az általános iskolák igazgatóinak és az első osztályok tanítóinak. Hazánkban az első osztályos tanulók 11,4 százaléka évek óta megbukik. Szokatlanul nagy ez a szám. Ezért írt levelet a miniszter. A hétéves gyerekek közül sokan úgy kezdik ismerkedésüket a világgal, hogy osztályt ismételnek. Ennek a jelenségnek sok veszélye van. Az egyik veszély az, hogy az első osztályt ismétlő tanulók egy része nem végzi el az általános iskola nyolc évfolyamát. Adódik ez abból is, hogy a kudarc felmérhetetlen károkat okoz a hétéves gyermekben. Szégyenli magát, kisebbségi érzése lesz hasonló korú társai előtt, vagy a „rossztanulók úgyismind- egy magatartását” veszi fel. Mindkét magatartás károsan hat a gyermekre, és érezteti hatását egy egész életen át. Sokszor hallott, de mindig elgondolkoztató mondás, hogy a tudáshoz való viszonyunk a gyermekkor első éveiben alakul ki. A későbbi években már csak kiteljesedik. Ha az iskolában tett első lépések sikertelensége osztályismétlést, azaz megtorlást és bűntudatot hoz, bizony nem lesz ami jó irányban kiteljesedjen. A gyermeknek rossz tapasztalatai és emlékei lesznek a tudásról. Ezt viszont nehéz, vagy lehetetlen kitörölni később az emlékek közül. Időben kell hát közbelépni. Más módszerek szükségesek az első osztályban. Ott, ahol nem lehet az azonnal teljesítőképes tudás a cél, hanem a művelődés megalapozása, a tanulás megkedveltetése a feladat. Gondoljunk csak azokra a nagy alkotókra, akik az elemi iskola első évei után, az akkori társadalmi okok miatt, befejezték tanulmányaikat, de később önműveléssel megismerkedtek a tudományokkal és maguk is tudós emberekké váltak. Vajon nem befolyásolta-e tudásszomjukat az elemi iskola szeretete?! Az általános iskolák első oszályaiban tanító pedagógusoknak legnagyobb talán a felelősségük. Valamennyiünk felnőttkori eredményeinek is nagy része közvetve az ő érdemük. Nagy hozzáértés, de még nagyobb szeretet kell ahhoz,- hogy a világra rácsodálkozó emberkéket bevezessék a megismerés birodalmába és úgy adják kezükbe a számokat, a betűket, hogy azokat örömmel, szenvedélyes kíváncsisággal használják fel majd egész életükben. Örvendetes, hogy sok és egyre több ilyen tanító van megyénkben is. Bizonyíték erre az a szürke számadat, mely szerint nálunk az első osztályos bukások száma az országos átlagnál jobb eredményt mutat, hiszen 8,9 százalék. Ez sem jó még, de biztató az, hogy a nevelők áldozatos munkája által mindig javul. Tanítóink a helyzet javítása érdekében kísérleteket folytatnak. Elvük: sikerélményhez juttatni a gyermekeket. Egyéni feladatokkal bevonni őket a tanítási munkába. Sok a hátrányos helyzetű, óvodába nem járt, rossz családi körülmények között élő, vagy beszédhibás első osztályos tanuló. Velük differenciáltan foglalkoznak pedagógusaink. Megismerik problémáik eredetét és igyekeznek megszüntetni az okokat. Boros Györgyné orosházi tanítónő korrekciós osztályában úszperces órákat tart. Az óraközi szüneteken építőkockával, összerakó játékokkal játszhatnak a gyerekek. Három csoportban, sok szemléltető eszközzel folyik a tanítás. Az egyik még közvetlen segítséggel, hangosan tanulja a betűket és a számokat, a másik kis segítséggel, a harmadik csoport már önálló feladatokat old meg. Mindezek által a hátrányos helyzetű tanulók is elsajátíthatják az első osztályos anyagot. Iskoláinkban az a cél, hogy ne tartsunk vissza egyetlen gyermeket sem az első osztályban. Ha elégtelen osztályzatot ér el, akkor sem, hiszen ez legtöbbször nem is a gyermek hibájából adódik. Megyénk pedagógusai megértették a feladatot. A miniszter levele után nem egészen egy évvel már siker koronázta fáradtságukat. Ennek elismeréseként a megyei tanács elnöke 12 tanítónőnek adott Elnöki Dicséretet. A téma itt még nem fejeződhet be. Fontos, hogy szóljunk a szülőkről is. Nélkülük nem lehet e művelődéspolitikai feladatot maradéktalanul megvalósítani. Szükséges, hogy rendszeres kapcsolatot tartsanak gyermekük első osztályos tanítóival. De az egész társadalom; üzemek, termelőszövetkezetek dolgozói, vezetői is sokat tehetnek. Mind több példa van arra, hogy szülők, szocialista brigádok társadalmi munkát vállalnak az iskolai építkezéseken. Ez is feltétele annak, hogy mindenütt valóra váljon, amit a miniszter kért levelében. Réthy István A miniszter levele ISI •■aiin((iiiiRiiimiiiiiiiii(immimiiiiiui(ummiuiiiimiiii8(iiiBniiaiii>iiiv Gerencsér Miklós: Fekete tél 32. Talán Stelezer Lajos sem retteg túlságosan a haláltól. Vagy talán már nincs is mitől rettegnie?... A maga végzetét tudomásul vette Németh László János, dé az hihetetlennek tűnt. hogy legjobb barátja életét is kioltják. Szegény, drága cimbora!... Lehetetlen, hogy ne lássa többé nyugodt, komoly arcát, lehetetlen, hogy ne barangoljanak a közelgő tavaszban a város ódon utcáin, a szellős Dunasoron, a Radó tér sárga kavicsos sétányain. Mennyit vitatkoztak, hányszor indulatba hozták egymást eltérő véleményükkel! Aztán a nagy dolgokról egy köny- nyed fordulattal ugrottak fejest legényvágyaikba, a lányok nyomába szegődtek és abban versenyeztek, ki tud szebbeket mondani a bakfisoknak. Vajda János költészete és a szép Jan- kovics lány kaeérsága, József Attila szonett-koszorúja és a Kazinczy utcai drogéria gyönyörű eladókisasszonya épp úgy hozzátartozott sokszínű ifjúságuk teljességéhez, mint a Bercsényi-liget jázminbokrai és Hege1. dialektikája, a sarok-erkélyek kedvessége és Marx érték- többlet elmélete, a szűk utcácskák gázlámpái és a konspiráció technikája, vagy a langyos éjszakák, amikor a város keleti szegélyéről messzire hallatszik a gyarak zaja, mintha Herkules rámolna, sóhajtozna álmatlanságában. A költő mellére is ránehezült a halálfélelem, szive megtorpant a döbbenettől, de aztán súlyos rándulásokkal hadakozott tovább. Mégis kell néhány búcsúsort írni — fohászkodott neki Németh László János olyan megjndultsággal, mintha ő, a távozó kegyelettel tartozna az élőknek. El lethetne-e mondani szavakkal mennyire boldog volt, amikor Struhár János először fürdette meg, új ruhába öltöztette, soha nem látott drága cipellőt húzott sebes lábára? Egyetlen tíélelőt- tön királyfit varázsolt Struhár János a zalaegerszegi esett kis- gyerekbőL Sétálni vitte a városba és záporozott rá a látványok osodatömege. Mekkora boldogság volt! Az édesanyja hiányzott, néhány nap múlva nem tu. dott nyugodni a sajgástól, majd lassan-lassan elcsillapult a fájdalom. Évek múlva megint feltört, egyre gyakrabban. Talán a fájdalom a lélek — gondolta a költő. — Talán a fájdalom a halhatatlan, kiszáll a csendes testből és megkeresi azokat, akiket a legjobban szeretünk. Iszonyodva fohászkodott, nehogy rászabaduljon a lelke egy ismeretlen asszonyra a távoli Zalaegerszegen .. Sűrűsödő, hangosodó bakancskopogás közeledett cellája felé. Felállt az asztaltól, szembe fordult az ajtóval. Odakint kulcsok csörögtek, reteszek csattogtak. Sarkig vágódott az ajtó. Négy szuronyos katona állt a folyosón, előttük Sztasák Mátyás tizedes, a hóhér. — Mozgás! — parancsolt1 rá nyersen a tizedes. Nem mozdult a költő. Eszébe jutott, valaha egy aranyat adtak a bakónak az elítéltek, mielőtt a bárd alá hajtották fejif- ket. Ha pénze lenne, ő akkot sem adna ajándékot ennek a Sztasák Mátyásnak. Brutális, állati ábrázatáról csak a kegyetlenség imádatát lehetett leolvasni. Pedig szegény ördög volt Mezőkovácsházáról, három gyermek aP.ja- Mivel az állami ítéletvégrehajtó a bekerített fővárosban maradt, önként jelentke. zett hóhérnak és minden kivégzésért huszonöt pengő jutalmat kapott a fegy ház gazdasági irodáján. — Nem értetted?! — Mozgás — ismételte még nyersebben Sztasák. Néhány percnyi irgalmat akart kérni, hogy megírhassa búcsúlevelét, de eloldotta magát immár minden szándéktól. — Megyek. Adjanak egy cigarettát — Bizalmatlan körültekintéssel teljesítette kívánságát a hóhér. Szelíden mondta, miután rágyújtott: — Sztasák tizedes, hadd mondjak magának valamit. Ha volt olyan elvetemült, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endrét huszonöt pengőére felakasztotta, akkor értem egy fii. lért se merjen elfogadni. Indulhatunk. Sztasák tizedes kitaszította a
