Békés Megyei Népújság, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-02 / 259. szám
„Itt születtem én ezen a tájon“ A hét bizonyos napján, meghatározott idő és sorrendben takarmánnyal telt zsákokat helyeznek el a kamuti Béke Tsz tagjainak lakásbe járatánál. Az utcán, a gyalogjárda mellett, a kerítésnek támasztva, sokszor 2—3, de ennél több zsák is sorakozik, várják gazdájukat, hogy este, a munkából hazatérve, a kamrába kerüljenek. A takarmánnyal telt zsákok látványa Kamuton mindennapos. Már senkinek sem tűnik fel, hogy időnként a tsz vontatója vagy éppen fogata az előző napokban összeírt takarmányt a háztájiba szállítja. A zsákok egész nap ott állnak a falu szeme előtt. Mindenki látja és talán figyeli is, hogy a reggel elhelyezett zsákok este ott vannak-e még? A kamutiak tiszteletben tartják a zsákok tulajdonosait, s még nem volt rá példa, hogy belőlük valaki egyet is eltulajdonított volna. Az idegennek feltűnő ez a magabiztosság és ez a bizalom. Ügy érzem, hogy ilyen tekintetben a megyében nemcsak egy Kamut van, hanem több is. Egyszerűek és a közerkölcsben tisztán látóak, tiszták az emberek, védik azt, ami az övéké és vigyáznak arra, ami a társuké. A gabonás- zsákok is ezért maradhatnak bántatlanul a kai- ak bejáratánál. Ez a színfolt Kamuton többek között azokból a szép lakásokból árad, melyekben egész lakosztályok vannak fürdőszobával kiegészítve. Ezek az utóbbi években a szövetkezeti gazdálkodás eredményeként készültek. Azok lehelte rá a szavakat fagyasztó kedvességgel Demeter. Átszakította a bőrt a bicska hegye. Csípőssé vált a fájdalom. Hátrább már nem szeghette a fejét a költő, így hát ágaskodással próbálta enyhíteni a bicskahegy nyomását. Demeter ismerős dolgokat kérdezett tőle. Amikor kiderült a magyar és a német kormány közös határozata, hogy a bécsújhelyi és a Csepel-szigeti repülőgépgyárból, illetve a győri vagongyár repülőgép osztályából létrehozzák az arbeitsge- meindschhaft—ot, vagyis a Munkaközösséget, megpróbáltak közbe avatkozni a munkások. A bátrabbak vállalták az együttműködést a József Attila Körrel, óvatosan bár, de hátráltatták a gépek Kőbányára szállítását és újólagos összeszerelését. Mielőtt még elkezdhették volna Kőbányán a harci repülők gyártását, fel kellett adniok a németeknek az új üzembe vetett reményt. Gyorsan nyomultak előre az Alföldön a szovjet csapatok, s hamarosan hadműveleti területté vált Budapest közvetlen környéke. így a gyártás helyett a menekülés vált esedékessé. Arra kérték a József Attila Kör tagjai a Kőbányán dolgozó győri munkásokat, hogy próbálják megmenteni a menthetőt. Üjabb államközi szerződést kötöttek a nyilasok a németekkel, amit az egyik fél részéről Vitéz Szakvári Emil, háborús termelési miniszter, a másik fél részéről Veesen- mayer teljhatalmú német megépítették, akik a tanyasi életformát falusira váltották. S ha valaki azt mondja, hogy a tanyán élő ember bizonyos értelemben elzárkózott, vagy legalábbis az elzárkózás jegyeit viseli, hordja, akkor annak a kamuti példa ellentmond. Nagyonis őszinték és nyílt gondolkodásúak. Ezek az emberek a tanyáról faluba hozták a tiszta egyszerűséget, a becsületességet. Mert mindnyájan ilyenek, tarthatják a zsákokat a kapuban. Talán még lakásaik ajtaját sem zárják. Ahol az emberek úgy viszonyulnak egymáshoz, mint itt, még a zár is felesleges. Miért mondjuk mindezt? Azért, mert a magyar parasztot általában többen még ma is úgy ítélik meg, hogy a kapzsiság megszemélyesítője. Azt mondják, róla, hogy mindenből pénzt csinál és önmaga életkörülményeinek javítására nem sokat ad. A szalmazsákban, jobb esetben a takarékban tartja a pénzét, ami végsősoron erénye is lehetne, mert azt mutatja, hogy sokat dolgozik és munkájának gyümölcsét nem herdálja el. Gondol a holnapra s arra, hogy gyerekeinek legalább ugyanany- nyi, de inkább több java legyen, mint amennyi neki volt. S ez nem kamuti jelenség. Megyénk községeit nyugodtan végigpásztázhatja bárki, láthatja, hogy a szövetkezeti gazdálkodás nyomán mennyire felengedtek a régi kötelékek és müven módon eszközökkel teremtődött, vagy teremtődik meg az új közerkölcs. Dupsi Károly bízott frt alá. Ennek értelmében a teljes felszerelést a Birodalom és a Cseh Protektorátus területére kellett volna telepíteni. A németek számo- latlanul osztogatták a százpengősöket, teherautó számra hordták a munkásoknak a kenyeret, a szalámit, a rumot, míg a nyilasok csőretöltött géppisztolyokkal csináltak kedvet a munkához. Németh Lákzló János mindezt nagyon jól tudta. Nem törődött a húsába ékelődött bicskaheggyel. Mint ahogy azt is nagyon jól tudta, hogy néhány szavával egycsapásra elégedetté tehetné Demeter főhadnagyot. Kőbánya beláthatatlan pályarengetegén, a távoli mellék- vágányokon álltak a vagonok, amelyek soha nem fognak elgördülni a győri gépekkel Németországba. Értesült a megtévesztő csomagolásról, a szándékosan rosszul jelzett tartalomról. Értéktelen kacatot pakoltak a ládákba, amelyek a Harmadik Birodalomba utaztak, míg a valódi értékeket a Szent István Tápszerg> ár elhagyatott iparvágányára tolatták. Így is sok drága berendezés indult volna útnak a németek akarata szerint, de néhány vakmerő munkás kicserélte a bárca- cédulákat és a pótolhatatlan szerszámokkal, műszerekkel teli vagonok Németország helyett a vagongyár egyik háborús telephelyére, Ménfőcsanak- ra érkeztek meg. (Folytatjuk) Petőfi életét nemcsak azért érdemes megismernünk, mert jobban megértjük belőle költészetét, hanem azért is, mert ez az élet maga is alkotás: a forradalmi emberség örök mintája. Apja Petrovics István, szegény embernek született, nehéz munkával kereste kenyerét, mint mészárossegéd, hogy azután hússzékek bérlésével gyűjtse össze azt a vagyont, amely fia neveltetéséhez is szükséges volt. Szláv eredetű családból, de magyar községben látta meg a napvilágot és magyarnak vallotta magát: az 1848-as szabadságharcban zászlótartóként vett részt. A költő anyja, Hrúz Mária, szlováknak született, csak felnőtt korában tanult meg magyarul. A nemesi előítéletektől áthatott régi Magyarország tudósai igyekeztek bebizonyítani, hogy Petőfi távolabbi atyai'1 ősei magyar nemesek lehettek. A levéltári adatok azonban nem igazolják ezeket a legendákat. A költő ismert ősei vándorló iparosok voltak. Petrovics István és Hrúz Mária házasságából minden valószínűség szerint a Pest megyei Kiskőrösön született Petőfi Sándor. Keresztelésének. 1823. január elsejének dátumát tartotta születése napjának, de a születéshely és idő körül máig sem szűnő viták zajlanak — mint ahogy legendás homályba vész hősi halála is. Annyi mindenképpen biztos, hogy a család hamarosan elköltözött Kiskőrösről: Félegyházán, a magyarság egyik sajátos törzse, a büszke kiskunok között nevelkedett Petőfi. Ö, akit csecsemő korában spiritu- szos vízben fürdettek a babonás falusiak, hogy „megmaradjon”, erős, szívós fiúvá serdült. Mindvégig kistermetű maradt, de a kortársak egyöntetűen kiemelik, hogy feltűnő testi ügyesség és kitartás jellemezte. Apja üzleti vállalkozásai révén a család egyre inkább jómódba került. A fiú előtt megnyílt az iskolázódás lehetősége. Kecskeméten végezte elemi tanulmányait, majd a sárszentlő- rinci és pesti alsófokú középiskolákban tanult. Pesten, a fejlődő fővárosban egyszerre találkozott a nagyváros élményével és a művészet varázsával — apja épp azért vitte el Pestről. mert ..sokat ólálkodott a színházak körül”. így jutott a már csaknem tizenhárom éves fiú Aszódra. E kis mezővárosban három éven át tanult, 1835. szeptemberétől 1838. nyaráig, Koren István keze alatt. Már az első tanévben jeles lett, majd pedig éppenséggel kitűnő tanulónak bizonyult. Ebből az időszakból maradt fenn első verse is, amely a szokványos iskolai feladatok közül a forma elevenségével és a szemlélet frisseségével tűnik ki. Az iskola könyvkatalógusa a diák rendkívül szellemi érdeklődéséről tanúskodik: vaskos világtörténelmi művök szerepelnek a kikölcsönzött könyvek listáján, továbbá latin, német és francia nyelvkönyvek, szótárak, szépirodalmi művek. A harmadik tanév végén vándorszínészek érkeztek a városkába. S a kamasz poéta, aki eddig egy helybéli kisleányba volt reménytelenül szerelmes, most a társulat primadonnájáért lángolt fel, sőt meg is akart szökni a színészekkel — nem sokkal a vizsgák előtt. A tervről Koren értesítette az apát. Ezen a ponton jobb, ha átadjuk a szót a költőnek: „Atyám ... — mint jó atyához illik — a veszedelmes hírvétel után egy percig sem késett pokoli örvénybe süllyedő fia megmentésére rohanni. S istentelen szándékomtól csakugyan eltérítettek atyai tanácsai, melyek még hetek múlva is meglátszottak ... hátamon és lelkem porsátorának egyéb részén.” Az eltérítés hatása nem tartott sokáig. Bottal senkiből sem lehet kiverni a művészi vágyakat, legkevésbé eredményes azonban az ilyen nevelés egy Petőfi méretű jellem esetében. A költő később önvallomásos szenvedéllyel magyarázta meg, hogy színészi vágyai milyen mélyen összefüggtek legfőbb jellemvonásával, szabadságszere- tetével. Első esküm címmel verse szerint azért akart színészek közé állni, „csakhogy szabad, hogy független” legyen. Á fiú lázadó hajlamai ime, már akkor megmutatkoztak, amikor családja még aránylag jólétben élt. Még dacosabban fordul szembe a világgal, amikor Aszódról hazatérve meg kell tudnia, hogy az 1838-as nagy árvíz elvitte szülei házát, tanyáját, jószágait, s szegények lettek. A természet kártevését Petrovics István a reá jellemző szorgalommal még jóvá tudta volna tenni. De üzleti vállalkozásai is balul ütöttek ki, a bizalmával visszaélő emberek ellen nem volt orvosszere: a jómódú bérlőből hamarosan elszegényült kocsmáros lett. Mindez végzetes változást idézett elő a család életében. Az apa egyre kevésbé látta értelmét annalk, hogy erejét meghaladó áldozatokat hozzon gyereke tanulásáért, a fiúban viszont éledeztek a költői-művészi hajlamok, s hallani sem akart arról, hogy apja mesterségét folytassa. Valószínűleg az anya odázta el a végső összeütközést, ő bírhatta rá férjét arra, hogy a szeretett fiú továbbtanulhasson. 1838. őszén tehát Petőfi megjelent Selmecen. Eszmei-érzelmi fejlődésének szerencséjére, tanulmányi eredményeinek kárára a líceumban kisebbfajta nemzetiségi háború dúlt. Az osztályfőnök a szlovák hazafiak ama szerencsétlen típusának képviselője, amely az osztrák elnyomók előtti buzgó hajbókolással akart magyarellenes izgatásához támaszt találni. Megdöbbent, amikor a szlovák nevű fiú nem a „Tót Irodalmi Kör”, hanem a „Nemes Magyar Társaság” tagjául jelentkezett. Az ifjú költőnek — szavahihető iskolatársi vallomás szerint — „legkedvesebb tudománya a magyar történet volt, melyben valló jártasságát” még a jó tanulók is bámulták. Természetes tehát, hogy a reakciós osztályfőnök megbuktatta Petrovics Sándort — és épp örténelemből buktatta meg. Amikor az anyagi gondoktól hajszolt Petrovics István meg- udta, hogy fia bukással hálál- 'a meg a szülői áldozatot, in- lulatának első rohamában kitagadta őt. Mindez 1839. februárjában történt, tehát félévkor. Ha Petőfi meghunyászkodik osztály- főnöke előtt, év végéig kijavíthatta volna jegyét. Anyai közbenjárással apai bocsánatot is szerezhetett volna. S akkor megtakarítja az elkövetkező évek megannyi nyomorúságát. De nem lett volna Petőfi, ha így cselekszik. Elhatározta, hogy megszökik Selmecről. Petőfi „könnyelmű” döntéseiben is számolt a következményekkel, legfeljebb nem mindig váltak be számításai. E nem csupán vérmérsékletéből, hanem teremtő erejéből fakadó hirtelen elhatározó képesség jellemének egybéként egyik legnagyobb erénye volt. (Folytatjuk) A VÉSZTŐI BÉKE MG. TSZ eladásra kínál 3 darab SZF—800-aS alig használt SZALAGFŰRÉSZGÉPET Érdeklődni: a Béke Tsz-központban. x 5 smjsmm 1972. NOVEMBER 2. Eladó 1 db NDK-gyártmányú 3 tonna emelöképességtt autódaru Érdeklődni lehet: ÁFÉSZ, Orosháza, Táncsics u. 20. Szállítási osztályon. Telefon: 73. Telex: 82—400. 445660 Tanácskoznak a szocialista brigádok vezetői Ünnepi megemlékezés A Békés megyei Állami Építőipari Vállalat november 5-én délután 2 órai kezdettel tartja a szocialista brigádok vezetőinek tanácskozását, melyen Korek Ferenc igazgató mondja el tájékoztatóját a szocialista brigádmozgalom fejlődéséről, helyzetéről és a soronlevő feladatokBékés megyei ÁÉV-nál ról. Kertész Ferenc főművezető beszámol a brigádvezetők IV. országos tanácskozásán szerzett benyomásairól, tapasztalatairól. A tanácskozás után a válla’at a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55. évfordulója tiszteletére ünnepséget rendez. Fekeie Sándor: Petőfi élete Zsákok a kapuban
