Békés Megyei Népújság, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-12 / 267. szám
as KORO STAJ KULTURÁLIS MELLÉKLET A hajnalok itt csendesek Vallomások a jelennek alán egy esztendeje, hogy Borisz Va- sziljev kisregényét kézbe vettem. Akkor jelent meg magyarul, nem sokkal azután, hogy a szovjet olvasók is felfedezhették maguknak az első irodalmi művével negyven éves kora után bemutatkozó szerzőt. Megrendítő élmény volt a könyv. Pedig az író nem tett semmi különöset. Egyetlen szerény vonalat húzott a már ezrektől rajzolt háborús tablóhoz. De mert igaz, az írótól átélt és az olvasótól átélhető volt, emlékezetes maradt. Vaszkov törzsőrmester sorsa és egységéé, öt lányé, fiatalasszonyé, akik szinte reménytelen küzdelembe indultak tizenhat állig felfegyverzett fasiszta ellen — a nagy és egyszerű igazságok humanizmusát, emberi tisztaságát, nagyszerűségét sugallta, a kötelességtudatnak, a helytállásnak emelve lélegzetfullasz- tó. öklötszorító emléket. Nagy könyv A hajnalok itt csendesek, azok közül való, amelyeket nem tud letenni az ember, ha egyszer belekezdett az olvasásba. ...A kisregénybő', készült drámát az ősbemutató színházban láttam, Moszkvában, a Tagankán. A zseniális fantáziájú színészrendező—író—díszlettervező Ljubimov írta — helyesebben: álmodta — színpadra a történetet, mai indulatokat keltve a három évtizedes cselekményből. Nem azzal, hogy felhasználta a színpadtechnika legrafináltabb eszközeit — eszeveszetten forgó ventillátorok voltak a repülőgépek légcsavarjai, káprázatos világítás teremtett néhány deszkából hajnali, alkonyati, éjszakai erdőt, fülsiketítő zajok, csendéit sokkolták a közönséget; nem azzal, hogy soha nem látott izgalmú események kergették egymást a díszlet-erdőben — hiszen voltaképpen nem történt más a színpadon, minthogy néhány katonaruhás lány igyekezett, kegyetlen következetességgel és halkan életét adva, megrítkítani az ellenség sorait; nem azzal, hogy fantasztikus színészi bravúrokat láthattak a nézők — hiszen a játszók közül tulajdonképpen egyik sem tűnt kivételes tehetséggel megáldott művésznek. Az előadás vai*ázsa az egész produkció gondolati tisztaságában volt. Az őszinteségben, hitben, ahogy az alkotók valameny- nyien alávetették magukat a központi eszmének: ma is ébren tartani a gyűlöletet a háború,1 az igazságtalanság, az értelmetlen áldozatok iránt. Ezt a célt szolgálták a minden irányban mozgó deszkalap-díszletek, ezt a Vaszkovot alakító színész keservesen őrjöngő indulata, amivel a deszkalapokra tőrével sírkereszteket rajzolt-vésett egysége tagGeszti öregek Béla Ottó felvétele jainak. Gáljának, iszonyának, Lizának, Zsenyának, Ritának halálakor, ezt az éppen nem beszélő szereplők fájdalmas, mozdulatlan arca, ezt az előadás után az előcsarnokban ágyúlöve- dék-tartóban égő öt szál gyertya. Minden-minden, amit egy kivételesen igaz műből egy kivételesen tehetséges művészgárda kihallhatott — kigondolhatott — megvalósíthatott. Nem emlékszem már, három hét távlatából sem, melyik lány, asszony volt Gálja, Rita, • Zsenya — de nem lehet elfelejteni azt az öt nem-színházi, hanem a háborús erdőből felrémlő arcot, ott-élő- ket, ott-haltakét: egy vékony, finom szemüvegeset, egy sugárzóan szép, szőke hajkoronával övezettet, egy kövérkéset, egy szigorú-keményet, egy mindentől rettegő, nem túlságosan jellegzetesét. Egy édesanyáét és négy olyan lányét, akik úgy «landolták, hogy a háború után gyerekeik lesznek. ...November hetedikén este a kisregény rádióváltozatát közvetítette a Kossuth Rádió. Hűen az eredetihez. Ugyanolyan megrá- zóan. A törzsőrmester — akár a kisregényben —, most is így szólt a halálos sebet kapott Ritához: ...Mit felelek majd a háború után, ha megkérdezik: hogy lehet az, hogy ti, férfiak, nem tudtátok megvédeni anyáinkat a golyóktól? Hogy lehet az, hogy a halállal házasítottátok össze őket, & közben ti épen maradtatok? A kirovi utat védtétek, meg a fehértengeri csatornát? Hiszen ott is volt őrség, ember meg sokkal több is akadt, mint öt lány és egy törzsőrmester a pisztolyával!” És a lány most is így felel: „Hagyd el. A haza nem a csatornánál kezdődik. Egyáltalán nem. Mi pedig a hazát védtük. Elsősorban a hazát és csak aztán a csatornát”. Rita a legdrágábbat, az életét adta a társakért, a becsületért. Példa ez a mára is. akkor is, ha nem életről-halálról, hanem kisebb dologról, egyéni kényelemről, könnyebbségtől vagy küzdésről, vállalásról van szó. Hiszen most más a kor. De az emberség, a becsület, a közösségért vállalt áldozat ma is érvényes eszme, ma is szép kötelesség. S az lesz mindig, amíg az ember él. ...Egy könyv, egy színházi előadás, egy rádiójáték. Va- sziljev története háromszor nyert csatát. A szovjet mozikban pedig ezekben a napokban mutatják be a film- változatot... Daniss Győző Hankó Ilona Szombathely „Ez ami munkánk" A Békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola KISZ érdeklődési körének dolgozatai a megyeszékhely középiskolájában már néhány évvel ezelőtt is figyelemre méltó helytörténeti kutatómunka kezdődött el, s a felgyújtott anyag egy részét publikálták is. E tevékenység később megtorpant, most azonban az iskola KISZ-szervezetének irányításával működő, két év óta szorgos gyűjtő- és kutatómunkát végző Kner Imre Tudományos Diáktársaság értékes gyűjteményt jelentetett meg. bizonyítva, hogy a korábbi évek szép sikereket hozó munkája valóban csak megtorpant. A tizenöt-tizenhat éves fiatalokból álló lelkes alkotó közösség dr. Papv János vezető tanár szakmai irányításával kezdte meg tevékenységét, s két év alatt igen eredményes munkát végeztek. A vezetőtanár a tanulókat első éves korukban avatta be az igényes gyűjtő- és kutatómunka izgalmas és felemelően szép tevékenységébe. A jól felkészített és szívvel-lélek- kel dolgozó kis alkotó kollektíva első termése e kiadvány, amely tematikailag is két, egymástól világosan elkülöníthető részből áll. Az első részben a megye irodalomtörténeti hagyományaiból olvashatunk értékes elemzéseket, eddig kevésbé ismert tényeket, újonnan feltárt, az egyes íróiköltői pályaszakaszokat ismertebbé tevő mozzanatokat. Az i igényes munka megnyerő bizonyítéka az a széles skála, amin az érdeklődési kör tagjai tevékenykedtek, hiszen munkájuk felöleli megyénk irodalmihagyományainak egy részét Arany János geszti tartózkodásától kezdve Móricz Zsigmond 1929-es Békés megyei előadói kőrútjáig. Az egyes közlemények mind-mind olyan adatokat, tényeket, eseményeket tartalmaznak, amelyeket különösen az irodalomtanárok hasznosíthatnak tanításukban, bővíthetik tanítványaik helyi irodalmi, irodalomtörténeti ismereteit. Bepillanthatnak olyan fontos írói-költői pályaszakaszokba, mint például Szabó Pál és Biharugra kapcsolata, vagy József Attila mezőhegy esi tartózkodása. Értékes sorokat olvashatunk a kiváló békéscsabai nyomdászról, Tevan Andorról, aki vidéki viszonylatban kiemelkedő kiadói tevékenységre vállalkozott: a „Tevan Könyvtár” sorozatban 1912-től 1921-ig mintegy száz művet jelentetett meg, köztük Petőfi, Ady, Juhász Gyula, Kosztolányi, Nagy Lajos, Barta Lajos, valamint a magyar és világirodalom más jelentős képviselőinek alkotásait. A második rész az „Emléktáblás házak”. Megyénk helytörténeti hagyományait ápolva az érdeklődési kör tagjai közül többen számos emléktáblás házat derítettek fel, gyűjtötték össze azokat a helyi, ma már történeti ténnyé lett emlékeket, amelyek a megyében élt vagy itt hosszabb-rövi- debb ideig tartózkodó kiváló egyéniségekkel kapcsolatosak. Így Bartók Béla (Doboz, Körösladány, Vésztő), Kiss Lajos (Gyoma), Erkel Ferenc (Gyula), Kohán György (Gyula), Márki Sándor (Kétegyháza) és Dapsy Gizella (Szeghalom) emlékét őrző házakról, valamint az egykori szarvasi gimnázium kiválóságainak emléktábláiról. Ezek is mind megannyi bizonyítékai a helyes hagyományápolásnak, a mai fiatalok múltat tisztelő szemléletének. Az igényes szerkesztésen kívül a kiadvány értékét az is emeli, hogy a nyomdaipari szakközépiskola tanműhelye készítette el. A jövő itt tanuló ifjú nyomdászai is vizsgáztak ezzel a munkával, mégpedig kitűnően. A legteljesebb mértékben egyet lehet érteni Kruchió Gábor igazgató előszavának következő megállapításával: „Büszkék vagyunk ezekre az emlékekre, de büszkeséggel tölt el bennünket az a tudat is, hogy fiataljainkban megvan az igény, az érdeklődés az ilyen — általában nem feltűnően mutatós — munka iránt is. Lehet, ma még kevés ilyen tanulónk van, hogy többen legyenek, azért kell fáradoznunk...” A kiadvány messzemenően ezt a célt és igényt elégíti ki. Tóth Lajos Kettőshangzatok Szády Géza Ami rossz volt megjavítottam Amj ép volt azt elrontottam Ami csúnya megszépítettem Ami gyönyörű tönkretettem Minden dolgom olyan volt Mint a tükör Egyik oldala fénylő A másik Sötét fekete kör Mint a sorsunk maga Ahogy villogva száll Egyik oldalán élet A másikon halál
