Békés Megyei Népújság, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-12 / 267. szám
Kodály-emlékest Békéscsabán Magyar zenekultúránk és zenepedagógiánk egyik legnagyobb e századi mesterére, Kodály Zoltánról emlékezett meg a TIT Békés megyei Szervezetének Művészeti Szakosztálya péntek este az Értelmiségi Klubban. A nagyszámú érdeklődő közönség a megemlékezés alkalmából Illyés Gyula: Bevezetés egy Kodály-hangverseny- hez című versének meghallgatása után Olsvai Imre, színes előadását élvezhette. Az előadó áttekinthető keresztmetszetet igyekezett adni a Mester életművének felismerésében, a zeneirodalomban betöltött helyének megítélésében. A Vikár Béla ösztönzésére 1905-ben megkezdett népzenei, fonográfos gyűjtőút felbecsülhetetlen jelentősége mellett az ősi, „törmelék alatti’ zenekultúra szépségeit mutatta be hanglemezes illusztrálással Olsvai Imre. Kodály zenekari művei közül a Triószerenád kedvesen paizán- kodó, incselkedő muzsikáját, a kórusművekből a pasztellfinom „Hegyek hangját”, az énekes művek közül pedig Berzsenyi, Balassi verseinek érzéki megzenésítését hallhatták az emlékesten megjelentek, amelyet Weöres Sándor: öregek című versének vegyeskarra írt kórusműve zárt. Nemesi László Módosították a művelődési otthonokról szóló kormányrendeletet A Művelődésügyi Minisztérium a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökségével, a KISZ-szel, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsával, a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsával, valamint az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsával egyetértésben néhány vonatkozásban módosította a művelődési otthonokról szóló korábbi rendelkezéseket. Ennek értelmében a művelődési központ ,a művelődési ház és klubkönyvtár naptári évre szóló munkatervet készít, amelyet a fenntartó, működtető szerv hagy jóvá. A területi jelleggel működő művelődési otthonok éves munkatervének összeállításánál figyelembe kell venni a lakosság kulturális igényeit is. A nem tanácsi fenntartású művelődési otthon jóváhagyott munkatervét tájékoztatásul meg kell küldeni a helyi tanács végrehajtó bizottsága művelődésügyi feladatokat ellátó szakigazgatási szervének. A járási területi feladatok ellátására a megyei tanács végrehajtó bizottsága jelöli ki a művelődési otthont. A fenntartó szerv hozzájárulásával bármelyik szerv által fenntartott művelődési otthon kijelölhető járási, területi feladatok ellátására. A területi tevékenységből adódó többletkiadások fedezetéről annak a tanácsi művelődési otthonnak a költségvetésében kell gondoskodni, amelyet e tevékenység ellátására kine veztek. A nem tanácsi szerv által fenntartott, területi tevékenység ellátására kijelölt művelődési otthon ilyen feladatokkal kapcsolatos többletkiadásairól a művelődési otthon székhelye szerint illetékes tanács költségvetésében kell gondoskodni. A művelődési otthon szakmai irányítását és ellenőrzését ellátó tanácsi szerv — hangzik a módosítás — e hatáskör alap ján biztosítja a művelődéspolitikai elvek megvalósítását és a művelődési otthonok rendezvényeinek összehangolását. A művelődési otthonok igénybevételéért járó bérleti díj összegét — a nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérleti, illetőleg használati díjára vonatkozó rendelkezések alapján — a művelődési otthon fenntartó szerve, illetőleg tanácsi művelődési otthon esetén a fenntartó tanács végrehajtó bizottságának művelődésügyi feladatokat ellátó szakigazgatási szerve állapítja meg. (MTI) Fekete Sándor: Petőfi c!@t& „Ha férfi vagy..." o rában, a padlásfeljáró alatti zugban megtalálják a bűnjeleket? Illegális munkáját annyira titokban tartotta, hogy még a felesége sem tudhatott róla. Valamit gyanított, de aztán megnyugodott, amikor mondta neki, hogy gyerekes passzió az egész. Attól félt, szégyenszemre elájul, most. amikor senki sem bántja. Kibírhatatlan lassúsággal múltak a percek. Végre hallotta a dongó lépteket. Elsőnek a felesége jelent meg, sikerült elkapnia a tekintetét, és ez csodát művelt vele. Öröm, nyugalom, erő szállta meg egy pillanatra. Ennyi jótétemény elegendő volt ahhoz, hogy ne érezze magát a végső ele- settség legmélyén. Bizonyosságot szerzett: nem találtak semmit a nyilasok. Ezt megállapíthatta Demeter és Faragó viselkedéséből is. Dúltak-fúltak, a szokásosnál is gorombábban bántak vele, úgy taszigálták ki a házból, mint a legutolsó gonosztevőt. Nem törődött vele. Most sokkal több rosszat is képes lett volna elviselni kínzói kudarcáért. Erősen alkonyodért, amikor visszatuszkolták a kocsiba. Sietni akartak a nyilasok, de a kivénhedt Opel mélyre ült a sárban várakozás közben. Hiába bőgette a pártszolgálatos sofőr a motort, egyhelyben pörögtek a hátsó kerekek. Balogh Mihályt kilökte Faragó a sárba. Ö is kiszállt. — Tóid meg, te nyavalyás! — rikácsolt habzó szájjal. Balogh Mihály bilincsbevert kezével feszült a sárhányónak, A fiatal írók sztrájkjából Frankenburg Adolf, az Eletké- pek szerkesztője húzott hasznot. Felhívta a Tízeket, oszlassák fel némaságra kényszerített társaságukat és működjenek közre ismét a divatlapokban (ahogy akkoriban a szépirodalmi újságokat nevezték). A Tizek általában hajlottak a szóra, s az 1846. novemberében Pestre visz- szaérkező költő is verset adott az Életképeknek. A féléves megjelenési kényszerszünet után egymás után közölte költeményeit. Ekkor már összes verseire is szerződést kötött egy kiadóval. 1847. március 15-én, egy évvel ama nagy nap előtt, meg is jelent a díszes kötet, harminc ívnyi terjedelemben, méltó kiállításban. Mottójául, ielmondatá- ul ezt a hat sort tette Petőfi könyve elejére: Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem', Szerelmemért föláldozom Az életet, Szabadságért föláldozom Szerelmemet. Január elsején írté e verset, amely egész életművének is mottója lehetne. Az év, melyet ilyen művel kezdett, legjelentősebb alkotásaival folytatódott. A nagy megpróbáltatások után, és a még nagyobb küzdelmek előtt ezt az esztendőt kapta a sorstól költői remekeinek díszszemléjéhez. Már az első hónap az antológiák örök darabjai, val, olyan sorozattal kezdődik, amelyhez foghatót ilyen sűrűségben, ilyen szinten és ilyen ütemben aligha mutat fel még egy költő: Ha férfi vagy, légy férfi .... Kutyakaparó, Palota és k unyhó, A kutyák dala, A farkasok dala, A XIX. század költői, hogy csak a híresebbeket soroljuk. A január elsejei „jelmondat” és az utána következő versek is azt mutatják, hogy a költő most érkezett ‘el a teljes tudatosság csúcsaira, újra és újra megfogalmazza önmagát, a saját ars poeticáját, művészeti és erkölcsi elveit. Számára a művészet erkölcsi tett is, a költészet jellem dolga is: Ha férfi vagy, légy férfi, Legyen elved, hited, És ezt kimondd, ha mindjárt Véreddel fizeted... Egy szolglaszellemre nevelt feudális országban, mint amilyen az akkori Magyarország volt. e költői-erkölcsi program vállalása az üldözöttség, a szegénység vállalásával volt egyenlő. A hivatalos siker, a jólét azoknak jutott, akik a „kegyelmes jó urak” „kegyelmes lábait” nyalták boldogan, de aki nem volt hajlandó kutyák módjára viselkedni, azokkal úgy bántak, mint a farkasokkal: Fázunk és éhezünk S átlőve oldalunk, Részünk minden nyomor.. De szabadok vagyunk. A rövid sorok komoran csattognak, mint a farkasokra irányított fegyverek. A kép éles, felfokozott, szinte túlzott., da lényegében fájdalmasan találó: ez volt az igazi költő sorsa a Habsburgok birodalmában. Petőfinek is tudnia kellett, milven veszélyeket vállal forradalmi költészetével. A Pesten hemzse: ■ ■ arcába latyakot fröcskölt a ke- 9 rék. Nagy nehezen kikecmereg- E tek a kátyúból, sötét lett, mi- : re elindultak vissza a városba, • Gyilkos hangulat lett úrrá a E nyilasokon. Ütközben megái- ; lás nélkül ütötték a foglyot, s j ettől a kutya hisztérikusan csa- • holt. — Szemét... elrontottad a ka- : rácsony esténket... — sziszegte 5 Faragó. Balogh Mihály tompultan i gubbasztott a hátsó ülésen. * Túl volt azon, hogy szívére ve- | gye a pofonokat, már azon is ■ túl volt, ami elképzelhetetlen. 9 És élt, még mindig élt — ezt E értette a legkevésbé, amikor : néha-néha felpislákolt benne ■ az öntudat parányi szikrája. ■ ■ Lesvárpusztán túl, az ország- ! út és a Rózsakanális között egy 9 fácánkakas sétált a lucernatar- E lón. Ezzel a látvánnyal búcsú- ; zott Németh László János az ; ismerős tájtól. A következő 9 percben átgurult a rozoga au- 9 tóbusz a Rózsakanális hídján, i és egyszerre szívszorítóan ide- j gén lett minden. Gyermekkora- 5 ban a hídig szokott cserkészni • pajtásaival a költő. Külön-külön 9 ismerték valmennyi eperfát, me- 9 lyiken milyen gyümölcs terem: j illatos hamvaslila, mézédes fe- • hér, avagy savanykás fekete? Tovább, Rábapatona felé már } nem mertek engedni a csábi- 9 tásnak, különben öreg estére ; vergődtek volna haza. Tervezték, • elmennek majd Eneséig, sőt Kő- • nyig is, ha nagyobbak lesznek, . és akkor vonattal utaznak vi®*- 9 sza a városba. ■ (Folytatjuk) gő rendőrspiclik egyikének jelentésében olvashatjuk a bizonyítékot: „A társaságban többnyire néma és nem ott nyilvánítja forradalmi szellemét, hanem költői munkáiban. Petőfi a minisztérium és a monarchia ellen szidalmakat szedett versbe és egy fölhívást is készített Magyarországhoz a lengyelek fölszabadítására, továbbá egy forradalmi költeményt Magyar- ország részére, amely a szabadság minden határán túlmegy. Ezt a három költeményt Petőfi csak bizalmas körben olvassa föl vagy szavalja el. Ha észreveszi ,hogy jegyeznek, akkor megszakítja előadását. Petőfi nagyon titkolódzik ezekkel a versekkel, s ez az oka, hogy a referens , eddig nem kaphatta meg...” Besúgók gyűrűjében, szegényen, a fizetett ügynökök és az elmaradt ízlésű szánalmas irodalmárok, ellenséges kritikáinak tűzében, „ábrándos golyhónak” vagy éppen „félbolondnak” gú- nyoltatva — Petőfi ment a maga útján. Ha azt mondjuk — mert ezt kell mondanunk — hogy az elvek és tettek eszményi egységét tekintve irodalmunkban senki sem állítható mellé, akkor nemcsak arra gondolunk, hogy elveiért végül is életét áldozta. Háborúkban, forradalmakban miások is haltak már meg hősökként. Talán még az eszméit megpecsételő halálnál is csodálatraméltóbb, hogy békés mindennapjaiban követni tudta a Ha férfi vagy önmaga fogalmazta erkölcsi parancsát. Amilyen könyörtelen volt saját magával szemben, annyira az elvek embereként állt helyt nemcsak a hatalommal, a kiváltságosokkal szemben, hanem barátai között is. Az alakoskodást, a cél szentesíti az eszköz okoskodását, a síma mo- solyú taktikázást megvetette. A Békéscsabai Termelőszövetkezetek önálló Építőipari Közös Vállalkozása .Békéscsaba Orosházi út 114 felvesz több éves szakmai gyakorlattal rendelkező épületgépész technikust, elektrotechnikust, kőműveseket, bádogost, vasszerelőt, segédmunkásokat. Fizetés megegyezés szerint Jelentkezés a TÖVÁLL központjában reggel 8 órától—délután 16 óráig. 229428 Elved kimondására mindenkivel szemben kényszert érzett. Ha ezek az elvek parancsolták, összeveszett Tompa Mihály, lyal, barátjával és költőtársá-* val, megszakította Jókaihoz fűződő meleg barátságát, megtár- rnadta (1848-ban) Vörösmarty t, atyai jótevőjét, összeütközött Széchenyivel, Kossuthtal, a szabadságharc több kiváló tábornokával. A szelíd Arany Jánoson és a rajongásig szeretett Bem tábornokon kívül aligha tudnánk olyan nevet említeni, a reformkor és a forradalom nagyjai közül, akivel ne lettek volna kisebb-nagyobb öszecsa-i pasai. Ha a Hazánk című győri lapnak különben igen derék szerkesztője, Kovács Pál a költő Üti leveleiből kihagyott néhány megcsipkedett nevet, Petőfi így kezdte dorgáló levelét: „Édes Palim.. Kaptam leveled, s többek között azt a tanulságot merítettem belőle, hogy kisebb-nagyobb mértékben minden szerkesztő gyáva. Ebadta...” Ne gondoljuk azonban, hogy az elvi könyörtelenség valamiféle rideg emberré tette volna a költőt. Éppen nem! Ismerős a történelemből az a fajta megszállott, aki körül megdermed még a levegő is, aki gyengeségnek érrí a mosolyt és bűn- ' nek a szere te tét, aki szemrebbenés nélkül áldozza fel ember mivoltát elveiért (rosszul felfogott elveiért). Petőfi távolról sem emlékeztet rájuk. Jó emberei között maga volt a sze- retetreméltóság, a derű és önzetlenség, a hűség és az odaadás. Erre is hozhatunk példát, épp abból az esztendőből, amelyből kissé kitekintettünk a költő jel- lemraiza kedvéért — 1847. januárjában tűnt fel Arany János, pályadíjat nyert Toldijával. Petőfi „egy ülőhelyében” olvasta el a nagyszerű költeményt és azonnal versben üdvözölte pályatársát. De hogy Petőfi mennyire nem volt az elvek és eszmék érzelemnélküli fanatikusa, azt persze leeközelebbröl mégiscsak szerelmi regénye mutatja. S ezzel a iellemrajzról vissza is térhetünk az életrajzra. [i békés menusV 1972. NOVEMBER 12.
