Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-07 / 237. szám
Tanműhely a jövő esztergályosainak Másodévesek az esztergagépeknél Fotó: Béla Ottó Ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsa A Hajtómű- és Felvonógyár békéscsabai 5-06 számú gyáregységében — a járműprogram keretében — egyre több hajtómű és sebességváltó készül. Ezért több jólképzett esztergályosra is van szükség. A gyakorlati oktatás elősegítésére kitünően felszerelt tanműhelyt hoztak létre, ahol szeptember 1 óta 15 első- és 15 másodéves tanuló sajátítja el emelt szinten a szakma fortélyait. Erre a célra 14 különböző méretű és típusú esztergagép, a kapcsolódó munkák önálló végrehajtásához pedig fúró-, gyalu-, és köszörűgép áll rendelkezésre. Az I. évesék most ismerkednek a gépekkel, a II. évesek egyszerűbb munkadarabokat ké. szítenek. A III. évesek — felügyelet mellett — a gyáregység forgácsoló műhelyében dolgoznak és az ösztöndíjon felül bar vonta 200 forintot kapnak. A II. félévtől már önálló feladatokkal bízzák meg őket és szakmunkásnak járó munkabérben részesülnek. Bábelőadás Az Olaszországból nemrégen hazaérkezett KPVDSZ Napsugár Bábegyüttes vasárnap délelőtt 10 órakor a békéscsabai Ifjúsági és Uttörőházban tart gyermekA Szakszervezetek Országos Tanácsa pénteken ülést tartott. Az ülés első napirendi pontjaként Gál László, a SZOT titkára a vállalati és üzemi szak- szervezeti szervek jog- és hatásköréről terjesztett elő jelentést. A továbbiakban a SZOT titkára az ellenőrzés, véleményezési és döntési jogok gyakorlásának tapasztalatait elemezte. Mint mondotta, a dolgozók érdekvédelmének egyik legfontosabb tényezője az alapos, mélyreható ellenőrzés. A műhelybizottságoknak mindenekelőtt azt kell figyelemmel kísémiök, hogy a vállalati szakszervezeti tanács, vagy az szb és a vállaelőadást. Műsorukban a nagysikerű Három kismalac és az Elátkozott malom című produkciót mutatják be. Tanulságos statisztika keszerződést és megszakítsa vele a diplomáciai kapcsolatot Ugyanakkor a japán nagytőkének megmaradt a reménye, hogy — Peking hallgatólagos beleegyezésével — változatlanul fenntarthatja igen jelentős gazdasági pozícióit Tajvan szigetén. Ki mit remél a kapcsolatok norma1 izálásától, amelyet a későbbiekben bizonyára majd a békeszerződés megkötése követ. Tanaka a választások előtt a kormányzó liberális demokrata- párt népszerűségének növekedésében bízik —, nem alaptalanul. Külpolitikai téren Tokióban arra számítanak, hogy Kínával együttműködve hatékonyabb ázsiai politikát folytathatnak, végül pedig a japán nagytőke fokozatosan bővülő piacra és nagy nyersanyag forrásokra számít. Ami a kínai indítékokat illeti, a japán ipar termékeit tekintik változatlanul a fejlesz, tés első számú külső forrásának; szükségük van valamilyen formában egyeztetett ázsiai politikára, amely célozhatja az amerikai—japán biztonsági szerződés lazítását, a Szovjetunió és Japán szorosabb együttműködésének megtorpedózását. Ázsiai biztonság A közös közlemény külön pontba foglalta, hogy a „kínai— japán kapcsolatok normalizálása nem irányul harmadik ország ellen, s egyik ország sem törekszik hegemóniára az ázsiaicsendes óceáni térségben”. E passzus próbája az idő lesz. Annál is inkább, mert elképzelhetetlen, hogy Tanaka — az ellentétek ellenére Japánnak változatlanul az Egyesült Államok a fő szövetségese — ne egyeztette volna Kína-politikáját Honoluluban Nixon elnökkel. Nyilván Washingtonban is kedvezően fogadnának egy szorosabb Tokió—Peking kapcsolatot, szovjet-ellenes éllel. Ugyanakkor Tokió számára — reálpolitikai és gazdasági megfontolásokból kiindulva — nem közömbös, hogyan alakul a viszonya a Szovjetunióhoz. Miként vélekednek erről Tokióban, azt minden bizonnyal pontosabban jelzik majd a közel-jövő- ben meginduló, a békeszerződést előkészítő szovjet—japán tárgyalások. A szovjet—japán viszony kedvező alaku’ása alkotórészét képezné a térség konfliktusoktól mentes fejlődésének. Ennek legfőbb biztosítéka a Szovjetunió javasolta ázsiai kollektív biztonsági rendszer lehetne. amely megakadályozhatna mindenfajta hegemóniára való törekvést és valamennyi ázsiai ország viszonyában kizárná az erőszak alkalmazását. Z. h latvezetés megállapodásait, határozatait végrehajtják-e az adott munkahelyen, s számon kell tartaniok a dolgozók javaslatainak sorsát. Nem nélkülözhetik a belső szakszervezeti munka ellenőrzését sem, ami sajnos ma még sok esetben elmarad. Véleményezési jogaikkal a vállalatnál általában kevéssé élnek a szakszervezetek. E munkát csak azzal lehet lényegesen megjavítani, ha véleményeiket jól megalapozzák, előterjesztéseiket alaposan előkészítik, és azokban széles körben felhasználják a dolgozók véleményét, észrevételeit. Következetesebben kell figyelemmel kísérni, hogy a vállalat a szakszervezet véleményét milyen mértékben veszi figyelembe ,ha azt elutasítja, követelni kell a gazdasági vezetőktől a megfelelő indoklást. Az előadó szóvá tette, hogy amíg országosan egészséges decentralizálási folyamat bontakozott ki, a vállalatok belső mechanizmusában ez ma még kevéssé érzékelhető, ami a szakszervezeti munka decentralizálását is akadályzza. Végül a SZOT titkára a tanácsülést számos javaslatról tájékoztatta, amelyeket a vállalati szakszervezeti szervek nyújtottak be a szakszervezeti munka további javítására. Többen kezdeményezték például, hogy a kifogásolási jog kiterjesztésével erősítsék az alapszervezetek felépítését a szocialista erkölcsöt sértő jelenségekkel szemben. Javasolták azt is, hogy bővítsék a szakszervezetek hatáskörét a költségvetési szerveknél. Kezdeményezték, hogy a szocialista brigádvezetők tanácskozását mint hivatalos fórumot iktassák be az üzemi demokrácia rendszerébe, s a szocialista brigádvezetők tanácskozását a vállalatoknál évente legalább kétszer kötelezően tartsák meg. Számos szak- szervezeti szerv kérte, hogy a szakszervezeti tisztségviselők jogi védelmét terjesszék ki a funkció megszűnése utáni két évre. E kezdeményezéseket sokoldalúan megvizsgálják. (MTI) 3 A Központi Statisztikai Hivatalban elkészült az idén tavasszal tartott Általános Mezőgazdasági összeírás első, vázlatos feldolgozása. * Az adatok még szakértők számára is meghökkentőek. Kiderült, hogy Magyarországon a nagyüzemeken kívül 1 681 076 gazdaság található. Ebben benne vannak a szövetkezeti tagok háztáji gazdaságai, a szakszövetkezeti tagok gazdaságai és a' lakosság kisegítő gazdaságai. Nem szerepelnek benne a ví- kendtelkek. De családtagokkal együtt még így is 5 173 697 személy érdekelt; tehát hazánk lakosságának több mint fele így vagy úgy közvetlenül kötődik kisebb vagy nagyobb darab földhöz. Érdekes ennek a több mint ötmillió embernek a foglalkozás szerinti összetétele. Közülük mindössze 13,1 százalék a termelőszövetkezeti tag, 2,6 százalék az állami gazdasági dolgozó, 0,7 százalék alkalmi munkás, 8,3 százalék mezőgazdasági nyugdíjas. Meglepően magas azoknak az aránya, akiknek szakma szerint a földhöz semmi közük: 25,2 százalék nem mezőgazdasági dolgozó és 5;9 százalék nem mezőgazdasági nyugdíjas szerepel a földhasználók között. A hiányzó részt a családtagok teszik ki: arányuk 43 százalék. A z összeírt kisüzemek kereken kétmillió hold földet használnak. Ez az ország összterületének 12 százaléka. Nem jelentéktelen arány. Ebből a kétmillió holdból egymillió hold termelőszövetkezeti háztáji gazdaság, 283 ezer hold a szakszövetkezeti tagok földje, a többi pedig statisztikai szempontból kisegítő gazdaságnak minősül. Érdekes részletezni, hogy ebből 619 ezer személy egészen kicsi, egv holdnál kisebb, 200 ezer személy 1—5 hold nagyságú területet használ. Tizenkétezren vannak azok, akiknek a területe öt holdnál nagyobb. A valóságos egyéni gazdák ennek a két kategóriának valamelyikében található. Országosan 63 ezren mondták magukat egyénileg gazdálkodónak. Az adatok már eddig is figyelemreméltóak, de még inkább azok, ha az állatszámlálás eredményeit vizsgáljuk. Kiderült az összeírásból, hogy hazánkban kisgazdaságok kezén van a szarvasmarha-létszám 36 százaléka, a sertés 60,2, a juh 15,6, a ló 39,8, a tyúkfélék 69,2 százaléka. Igen magas arány, noha a számok bizonyos magyarázatot azért igényelnek. K iderült az összeírásból, hogy a sertés, a juh és a baromfi nem kötődik közvetlenül a földterülethez. Abrakot lehet vásárolni és a juhok legeltetését is meg lehet a más földjén oldani. Szép számmal vannak még egyéni juhászok, jelentős számban olyanok, akik többezer baromfit tartanak és nem ritkán akadnak olyanok is, akiknek az udvarában 50— 100 sertés hízik. Ezek persze már inkább vállalkozások, mint kisegítő gazdaságok. A szarvasmarhánál más a helyzet. Ez igen szorosan kötődik a földterülethez. A fél hektárnál kisebb háztáji gazdaságok közül például csak minden tizedikben találtak szarvasmarhát, a fél hektárnál nagyobb háztáji gazdaságoknál már minden harmadikban. Viszont a fél hektárnál kisebb kisegítő gazdaságok tulajdonosai közül csak minden harmincadik (pontosan 3,6 százalék) tart tehenet vagy borjút. De a három hektárnál nagyobb (gyakorlatilag egyéni) gazdaságok 60 százaléka tart szarvasmarhát, és nem is keveset, mert egy gazdaságra átlagosan 3,3 szarvasmarha jut. Tanulságosak ezek a számok, ha a kormány szarvasmarhatenyésztésről szóló határozatára gondolunk. N em mehetünk el szó nélkül egy szociális tanulság mellett, ami az adatokból szinte tolakszik. Vizsgáljuk meg a termelőszövetkezeti családok fél hektárnál (kereken 1350 négyszögöl) kisebb háztáji gazdaságait. Ebben a kategóriában a gazdaságok átlagos népessége 2,3 fő, holott országos átlagban 3,1 személy tartozik egy kisgazdasághoz. Országos átlagban a kisgazdaságokban ezer férfira 1051 nő jut, a fél hektárnál kisebb háztáji gazdaságokban azonban 1370. Ez a két adat megmutatja, hogy ebben a csoportban a magányos öregek, a nyugdíjasok, az özvegyasszonyok vannak. Mindenféle összehasonlításban ők a legszegényebbek. Közülük csak minden tizedik tart tehenet, csak 40 százalékuknak van sertése. Vagyis helyzetük a mezőgazdaságban, de talán mondhatnánk, hogy az országban a legsanyarúbb. A statisztikai adatok is mutatják, hogy emberi kötelességünk őket segíteni. Az összeírás egészéből pedig kiderül, hogy a mezőgazdasági munkában az ország lakosságának fele közvetlenül érdekelt, az ország területének 12 százaléka kisemberek kezén van. Minden politikai lépésnél, minden gazdasági szabályozó megállapításánál gondolni kell tehát arra, hogy ez egy rendkívül erős, népgazdaságilag is jelentős kategória, amelytől sokat lehet várni, de amelyet nem szabad kifelejteni a támogatásból sem. A kisgazdaságokban az állattartás magas aránya önmagában hordozza azt a következtetést, hogy ezt a rengeteg állatot a terület 12 százalékán nem lehet eltartani. A nagyüzemekben terem meg jórészt még a széna is, a kisüzemkben felhasznált abrak pedig túlnyomórészt. H a tehát produkál nálunk a kisüzem; a háztáji, a szakszövetkezeti gazdaság, vagy a nem mezőgazdasági foglalkozásúak kisegítő gazdasága, akkor ez agrárpolitikánknak és a nagyüzemi termelés tiszteletre méltó fellendülésének köszönhető. F. B. Békés megyei Tanácsi Építőipari Vállalat felvételre keres Békéscsaba és a megye területén lévő munkahelyeire: Ács-állványozó, parkettás, épületburkoló, asztalos, kőműves szakmunkásokat, segédmunkásokat. Jelentkezni lehet a vállalat központjában. Békéscsaba, Kétegyházi u. 1921/2. (Hűtőház mellett.) x 1972. OKTOBER 7.
