Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-07 / 237. szám

Az NDK szö'etésnapján Gierek hazaérkezett F ran ciaországból Huszonhármadig születésnap­ját ünnepli a történelem első német munkás—paraszt állama, a baráti Német Demokratikus Köztársaság. Visszatekintve a több mint két évtized előtti eseményre minden túlzás nélkül megálla­píthatjuk, hogy ez Európa második világháború utáni tör­ténetének egyik legjelentősebb fordulata volt. Hiszen ma — jobban, mint bármikor ezelőtt — beigazolódik az, amit a ba­ráti szocialista országok, köz­tük a Magyar Népköztársaság is mindig hirdetett, hogy az NDK a béke és biztonság alap­vető tényezője Európában. Az NDK következetes béketörek­vése és ami ezzel egyet jelen­tett, a nacionalista, militarista erőkkel szembeni határozott el- íennállása alatt a külső fenyege- dó politika megvalósítása német földön. S mindez nagymérték­ben hozzájárult ahhoz, hogy kontinensünk légköre ma bizta_ tó. Az NDK a tőkés világ által tudatosan szított hidegháború légkörében alakult és egész fennállása alatt a külső fenyege­tések és a szüntelen rága'mazá- sok közepette rakta le jövőjének alapjait. Közismert, hogy az NDK, amelyet ma a világ legfejlettebb ipari államai kö­zött emlegetnek, az egykori Né­metországnak kevésbé fejlett, nyersanyagban szegényebb és á háború pusztításaitól jobban sújtott részén kezdte el önálló állami létét. A német békeátl- lamnak tehát a külső nehézsé­gek mellett nagyon sok belső gonddal is meg kellett küzdenie e több mint két évtized alatt. S amikor ma, születésnapján ün­nepeljük az NDK-t, köszöntjük szorgalmas, ötletgazdag és fe­gyelmezett népét, mindenekelőtt munkásosztá’yát, amely a Né­met Szocialista Egységpárt irá­nyításával példamutató eredmé­nyeket tárhat a világ elé. Kiemelkedő jelentőségű a testvéri szocialista állam éle­tében az elmúlt esztendő, min­denekelőtt a NSZEP Vili. kongresszusa óta megtett út. Ez idő alatt mind erőteljesebben alakultak ki azok a pozitív vo­nások a NDK társadalmi éle­tének fejlődésében, a népgazda­ság virágzásában, a lakosság anyagi és kulturális igényei­nek kielégítésében, amelyeket a pártkongresszus a közös te­vékenység döntő céljaként je- jölt meg. A VIII. kongresszuson kialakított politika, mindenek­előtt a gazdaságpolitika a la­kosság legszélesebb tömegeinek aktív támogatását nyerte meg. Az elmúlt évben 1,8 millió dolgozó bére növekedett és a jövedelememelkedés mindenek­előtt a munkásosztályt érintet­te. A szociális juttatások szem­pontjából ugyancsak nagy elő­relépést hozott ez az esztendő, hiszen 3,5 millió állampolgár, tehát a lakosságnak majdnem egynegyede érzékelte a szo­ciálpolitika új vonásaként je­lentkező előnyöket. A szociális haladásnak, a családtámogatás­nak, a nyugdíjasokról való gondoskodásnak ez a program­ja nagy elismerést keltettek nemcsak német barátaink kö­rében —, de európai viszony­latban is. A VIII. kongresszus társadal­mi-politikai szempontból is rendkívüli pezsgést hozott az NDK-ban. Különösen értékeli az ország lakossága azt a rea­lizmust és tárgyilagos munka- módszert, amely olyannyira jel­lemző a mai NDK-ra és amely még az eddigieknél is figyelem­re méltóbb mértékben szaba­dította fel a szellemi és alkotó kapacitásokat. A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztár­saság népét azonos célok és el­vek, a Közös Piac, a proletár nemzetköziség köti össze. Ezt az összefüggést erősítette meg az NDK párt- és kormányküldött­ségének látogatás^ hazánkban az idén, februárban. Ez a bu­dapesti találkozó is országaink még szorosabb együttműködé­sét, a szocialista közösséghez tartozó államok testvéri szövet­sége további megszilárdításá­nak ügyét szolgálta. A két or­szág kapcsolatai fejlődésének alapját az öt évvel ezelőtt, 1967. májusában megkötött — és mindkét nép javát szolgáló — barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szer­ződés képezi. Hosszúlejáratú együttműködési és szakosítási szerződések szolgálják közös cél­jainkat, a gazdaságpolitika fő kérdéseiben és a távlati terve­zésben egyaránt. A legmelegebb testvéri ér­zésekkel gondolunk az orszá­gainkat összefűző baráti, szö­vetségi kapcsolatokra, amelyek a szocialista testvériség, a pro­letár-internacionalizmus elvei­re épülnek. Nemzeti ünnepükön a barátok és harcostársak kö­szöntését tolmácsoljuk az NDK népének, amikor kifejezzük őszinte. szívből jövő jó­kívánságainkat. Nemes János Edward Gierek, a LEMP KB első titkára és kísérete, ötnapos hivatalos franciaországi látoga­tásának befejeztével pénteken este hazaérkezett Varsóba. A lengyel főváros repülőte­Saigon, Hanoi | Az amerikai légierő pénte- | ken ismét légitámadást hajtott végre a VDK területe ellen. Mint a TASZSZ jelenti Hanoi­ból, a fővárosban pénteken Csapatösszevonások Saigon kapni előtt Saigon Az amerikai légierő B—52-es nehézbombázói két év óta nem hajtottak végre Saigon körzeté­ben olyan nagyarányú szőnyeg­bombázásokat, mint most, pén­tekre virradóan. A nyolcmoto­ros óriásgépek 14 hullámban bombázták a fővárosi kato­nai körzet területét abban a feltételezésben, hogy a felszaba­dító erők nagyarányú csapat­összevonásokat hajtanak végre Saigon kapui előtt. Nyugati tu­dósítók írják, hogy Saigonban egész éjjel rezegtek az ablakok a szűnni nem akaró légitáma­dások következtében, amelyek fő célpontja az úgynevezett vas­háromszög és a Micheli gumi­abroncsgyár ültetvénye volt Saigontól 40—65 kilométerrel északnyugatra. A B—52-esek ezenkívül tá­madták az úgynevezett északi front tartományait, a Da Nang- tól délre elterülő hadműveleti övezetet és a kambodzsai ha­tár mentén húzódó felszabadí­tott területeket. A felszabadító fegyveres erők­nek a saigoni alakulatok ellen végrehajtott rajtaütésszerű tá­madásai e héten már másod­szor emelkedtek egy 24 órás időszakon belül száz fölé. rén Edward Gierek fogadására megjelentek a párt- és állami vezetők, élükön Henryk Jab- lonski államelnökkel és Piotr Jaroszewicz miniszterelnökkel. háromszor szólaltak meg a légi­riadót jelző szirénák, s az ame­rikai repülőgépek mindhárom alkalommal bombázták, illetve rakétákkal lőtték a VDK fővá­rosát. A harmadik légitámadás háromnegyed óra hosszat tar­tott. (MTI) Amerikai hadgyakorlat Európában Bonn Az amerikai légierő wiesba- deni (NSZK) parancsnoksága bejelentette, hogy október 16- án megkezdődnek az amerikai légierő gyakorlatai több nyugat­európai ország területe fölött. A gyakorlatok célja a hivatalos fogalmazás szerint: „Versenyek megrendezése a bombázásokkal és a rádiótechnikai háborúval kapcsolatos feladatok jobb tel­jesítése céljából”. A hadgyakorlatokban a leg­modernebb típusú vadászbom­bázók vesznek részt, köztük „F—111’’-esek és a „Phantom”- ok különfél’ változatai az ame­rikai légierő Angliában, Izlan- don, Hollandiában és az NSZK- ban állomásozó egységeiből. (TASZSZ) Scheel Rogersnél A New Yorkban tartózkodó Walter Scheel nyugatnémet kül­ügyminiszter (balra) találkozott kollégájával, William Rogers amerikai külügyminiszterrel. (Telefotó — AP—MTI—KS) Hanoit bombázták az amerikaiak Amnesztia az NDK-ban Ki mit remél? Japán—kínai normalizálás Az NDK Államtanácsa pénte­ken ülést tartott. Az Államta­nács ajánlatára október 16-ára összehívják az NDK Népi Ka­maráját. A Népi Kamara ülé­sének napirendjén az NDK és az NSZK közlekedési szerződé­se és a baktérium-fegyverekkel kapcsolatos nemzetközi konven­cióhoz való csatlakozás szerepel. A Német Szocialista Egység­párt Központi Bizottságának és az NDK Minisztertanácsának javaslatára az Államtanács amnesztia-rendeletet adott ki az NDK alapítása 23. évfordu­lója alkalmából. Willy Brandt szövetségi kancellár pénteken befejezte al- só-szászországi és hesseni vá­lasztási körútját. Délelőtt a nyugatnémet kor­mányfő egy wiesbadeni tömeg­gyűlésen mondott beszédet, amelyben többek köaött hitet tett az európai enyhülési erőfe­szítések következetes folytatása mellett. November 19-én dől el, vajon folytatjuk-e a békepoliti­kát és német politikánkat, vagy I visszasüllyedünk a két évtizedes CDU-uralom meddőségébe. Va- 1 A közkegyelem olyan sze­mélyekre terjed ki, akiket 1972. október 7-e előtt szabad­ságelvonásra ítéltek el. Nem ré­szesülhetnek amnesztiában gyil­kosság, nemi erkölcs elleni bűn­tett, erőszak alkalmazásával el­követett bűncselekmény, továb­bá háborús- és népellenes bűn­tett elkövetői, ezenkívül olyan visszaeső bűnösök, akiket már több ízben kellett szabadságel­vonással sújtani. A fegyházakból való elbocsá­tás 1972. november 1-én kezdő­dik és 1973. január 31-én fejező­dik be. lójában sorsunk dől itt el — i mondotta.. Élesen bírálta Brandt ? az ellenzék vezetőit, akik ellen- : ségiesen tekintenek a Szovjetu- j nióval és Lengyelországgal meg- ; kötött szerződésekre. : Brandt hangsúlyozta, hogy a: koalíciós pártok — az SPD és £ az FDP — teljesen önállóan és £ egymással versengve vesznek: részt a választásokon. Egysége- £ sek azonban célkitűzésükben,; hogy a választások után foly- ■ tassák a bevált együttműködést A pekingi kínai—japán csúcstalálkozó eredményeként a Kínai Népköztársaság első to­kiói nagykövete még az év vé­ge előtt elfoglalhatja posztját. Mint a Time amerikai hetilap írta, Tajvan tokiói nagykövetsé­ge közvetlenül Tanaka útja előtt „hatalmas csomagolóládákat rendelt, éppen annyit, amennyi a gyors távozáshoz szükséges”. Azt persze a tajvani diplomaták már hónapok óta sejthették, hogy elóbb-utóbb távozniuk kell. De bizonyos, ha valaki azt mondta volna nekik, hogy ilyen hamar, akkor „rossz tréfának” tartották volna. Változtat az USA A kínai forradalom győzelme után Japán — amerikai partne­réhez igazodva — a tajvani re­zsimet támogatta. Japán, — amelyet a Tajvan védelmére is kiterjesztett biztonsági szerző­dés láncolt az Egyesült Álla­mokhoz — éveken át a gazdasá­gi terjeszkedést, a miütarizálást elítélő heves kínai támadások célpontja volt. A szigetországot ezek után sokk-hatásként érte Nixon pekingi útja. Tokió kény­telen volt végignézni, hogyan dobja sutba az Egyesült Álla­mok Kína elszigetelésére épülő ázsiai politikáját. Japán koráb­ban arra számított, hogy az időközben Kínával kiépült te­kintélyes gazdasági kapcsolatai­ra támaszkodva egyszer majd normalizálhatja a politikai kap. csolatot is. Amikor a kormány­fői poszton az újítani már kép­telen Szatót Tanaka váltotta fel. Peking is megváltoztatta addigi merev, ellenséges politikáját, elébe ment az új japán kor­mányzatnak. így kerülhetett sor arra, hogy Tanaka 34 év után, ezúttal mi­niszterelnökként ismét kínai földre léphetett. Először 1938- ban, mint a megszálló hadsereg katonája járt Kínában. Érthető, hogy a japán miniszterelnök a kínai kívánságnak megfelelően sietve fejezte ki országa meg­bánását azokért a szenvedések­ért, amelyeket Kínának okozott. Kompromisszumok A Csou En-laj—Tanaka tár­gyalássorozatnak a közös közle­ményben napvilágot látott ered­ményeit a realitások elismeré­seként értékelhetjük. A két ázsiai hatalom a kapitalista Ja­pán és a szocialista Kína békés egymás mellett élése nemcsak a kontinens, hanem az egész vi­lág érdeke. A közös közlemény részletesebb vizsgálata rávilá­gít azokra a kompromisszumok­ra. amelyek a tárgyaláson szü­lettek. Az első pont deklarálja, hogy megszűnik a Kínai Nép- köztársaság és Japán között fennálló nem normális viszony. Ez kínai részről feltétlenül en­gedményt jelent, hiszen Peking szerint mostanáig hadiállapot ál­lott fenn. Japán viszont már két évtizede megszűntnek te­kintette azt, amikor békeszer­ződést kötött Tajvannal. Sőt, Peking — mint ahogy korábban Csang Kaj-sek — lemondott a háborús jóvétételi károkról. Cserébe Japán elismerte, hogy a pekingi kormány a kínai nép egyedüli képviselője és Tajvan a KNK elidegeníthetetlen ré­sze. Ezekután Tokióra hárult a feladat, hogy semmisnek nyil­vánítsa a Tajvannal kötött bé­Brandt választási beszéde

Next

/
Thumbnails
Contents