Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-29 / 256. szám
Autózhatunk — Helyszínelhetünk! £n soha, sem hittem volna, hogy ennyi hiba van megyénkben. Nap mint nap olvasom, értekezleteken hallom, no meg írok is róla, hogy jól mennek a dolgok. ík íme. tessék: október 1- től fejtetőre vagyok állítva. Sétál gatva a megye székhelyén, szemem ide-oda jár, s nem győzi követni a „Hibaelhárítás” feliratú szép kis kocsikákat. Az egyik itt, a másik ott áll meg. Az egyikből elegáns úr, a másikból hibátlan tartású hölgy lépeget ki és tipeg a hibaelhárítás színhelyére. Elgondolkoztató; rettenetes nagy hiba lehet ott, mert már vagy 25 napja ugyanabban az időben, ugyanott, ugyanaz az úr, ugyanaz a hölgy száll ki kocsijából, nagy sietséggel... Szép ez az ügy buzgalom Vagy talán ügyeskedés? Nem tudom, nincs olyan kocsim, amellyel .helyszínelgethetnék”. Ezért nem merem állítani, hogy amit elmondtam, feketefuvar volt. Azért rendőri szótárból kölcsönzők hozzá szavakat: ,,a feketefuvar gyanúja fennáll”. Vagy éppen ezt akarják hibaelhárítani? Kj tudja... Egy azonban tény: a kormányrendelet értelmében a közületi személygépkocsik számát szeptember 30-ig a meghatározott mértékben csökkenteni kellett. De mit tesz a már kocsikához szokott honpolgár? Pár gramm festék, ügyes kéz és máris a kocsi oldalán olvasható rendeltetése: (Rendszám: AT—stb.) — „Hibaelhárítás” (hiba nélkül). „Helyszínelés” (helyszín nélkül), „Szerviz” (vízzel), „Egészségügyi szolgálat” (papír nélkül), „Hálózatellenőrzés” (a libapiacon), „Munkás- szállítás” (de csak Zetoron) és máris kész a termelési feladatokat ellátó személygépkocsik „törvényes” használata. így aztán a kocsi le is van adva meg nem is. Es használja, aki ügyesen tud bliccelni, például a menetlevéllel... Jó éeát adtam, vagy nem? Azért én még olvastam a rendeletben valami olyasmit: „Ezek a gépkocsik magáncélokra nem használhatók, még magas beosztású vállalati vezetők részéről sem”. Pedig ha jól megnézi a közlekedésrendészet, a sofőr mellett legtöbbször most is az a személy ül, mint mondjuk, egy hónappal ezelőtt. És ha megkérdeznék: Uram, meddig utazik? A „Helyszínelés”- bő] derülne ki: —■ Háztól házig! Felesleges folytatni feltevéseimet: kérem, a kocsimat, „Hibaelhárítás”. (Rocskár) Nyíljon az ajtó vagy ne nyíljon? Megépül egy üzem. Több mint két éve már dolgoznak is benne. És eíkkor a munkavédelem rádöbben valamire. Nevezetesen arra, hogy az egyik munkaterem kétszámyú vasajtaja a folyosóra, vagyis kifelé nyílik. „Ez kérem balesetveszélyes” — állapítja meg a munkavédelmi felügyelő. És magyarázattal is szolgál. Az ajtót ugye kinyitják, eközben valaki jön a folyosón, azt fejbecsapja az ajtó, kész a baleset. Mi tehát a megoldás? Válasz: az ajtót befelé-nyi- lóvá kell átépíteni. A gond tehát megoldódott. Nem lesz baleset. Mindenki megnyugszik. Azaz, mégsem nyugszik meg mindenki, mert milyen elképzelés az, hogy egy munkaterem ajtaja befelé nyíljon. És ha tűz lesz? Akkor ugye a teremben dolgozók nem tudják kifelé nyitni az ajtót, csak befelé, s ez késlelteti őket a terem elhagyásában. Az ajtót tehát nem szabad befelé-nyílóvá átépíteni, mert az előírás kifelé-nyílóvá ■határozza meg, állapítja meg a tűzrendészet A munkavédelem azonban ragaszkodik a maga igazához. És megszületik a kompromisszumos megállapodás. Gumiajtót kell a vas helyébe építeni, amelyik egyaránt nyílik befelé és kifelé, vagyis leng. Ha kifelé leng, és valaki jön a folyosón? Igaz, homlokon vághatja, de a gumi az még akkor is puhább, mint a vas. Ha befelé leng? Akkor nincs baj. Legfeljebb a kifelé igyekvőt vágja homlokon. És most félre a tréfával. A leírtak ugyanis megfelelnek a valóságnak. A békéscsabai Kner Nyomda egyik munkatermének ajtaja körül volt ez a huzavona. Érthető a munkavédelem aggálya a kifelé nyíló vasajtó ügyében. Az is ,hogy megoldást kerestek rá. Az azonban nem, hogy a munkavédelmi felügyelet ezelőtt több mint két éve, amikor a Kner Nyomda építési terveit átnézte, miért nem vette észre, hogy a vasajtó merre nyílik. Sokkal olcsóbb lett volna ugyanis, az építkezés során megoldani azt a problémát, amit a munkavédelem jelenleg kifogásol. —szki— Naív festők kiállítása Békésen Az utóbbi években a naív festészet iránt ismét fokozódott az érdeklődés. Külföldön és hazánkban egyre több őstehetség alkc-tását mutatják be a múzeumok és a népműveléssel foglalkozó intézmények. A naív alkotók eredeti egyénisége, mondanivalójuk közvetlen, őszinte, gyermeki bájt és a dolgok költészetét sugárzó volta a szakembert és a laikust egyaránt megragadják. Ez a művészet társadalmi és esztétikai karakterénél fogva figyelemre méltó. 9 JÉ&BffiBS V 1972. OKTOBER 29. * Magyarországon a naívok iránti érdeklődés Benedek Péter felfedezésével kezdődött az első világháború után, majd az ő sikerein felbuzdulva a 30-as években más őstehetségeket is felkutattak és bemutattak, akik nagyrészt parasztfestők és fafaragók voltak, de akadt közöttük kalandos életű világjáró is. akit már a 10-es években foglalkoztatott a távoli planéták élete. A békési múzeumban ma, október 29-én, vasárnap délelőtt 11 órakor nyíló kiállítás anyagát a Nemzeti Galériában 1972. május-júniusában bemutatott kiállítási anyagból válogatták, amelyen mind a paraszti, mind a városi alkotók közül több markáns egyéniség alkotása látható. Alkotók klubja Békésen E gyszer a békési művelődési ház irodájában azt mondta Pocsai Antal igazgató, hogy kijöhetne már a Népújság az alkotók klubjába is. Jó kis klub, dicsérte, és azonnal hozzátette, nem arról van szó, hogy a maga lovát dicséri. Hogy tényleg jó, hogy havonta egyszer, az utolsó péntek előtti pénteken jönnek össze, van ilyenkor mini-tárlat, filmvetítés, vers-olvasás és elemzés, novellahallgatás, és beszélgetés, kötetlenül, még egy kis itóka is, Colától a jóféle borocskáig. Ennyi bevezető után csoda-e, hogy nem hagyott nyugodni a kíváncsiság: valóban lehetséges, hogy egy készülő városka alkotói, művé6z-jelöltjei, meg művészetbarátai összejárnak, és nem üres fecsegéssel töltik az időt, összejöveteleiket elgondol lások vezetik, programjuk van, céljuk, tervük, és minden alkalommal az a legfontosabb, hogy a találkozó termékeny legyen, vigyenek magukkal onnan valamit. Az októberi utolsó péntek előtti péntek húszadika volt A géppel sokszorosított meghívó változatos programot ígért, talán kissé többet is. mint amennyi beleférhet egy estébe. (Kiderült később, hogy a klub tagjai nemhogy kitartottak, hanem természetesnek vették, hogy ezen az estén ennyi minden történik.) Este hat órakor már készen állt a falakon Pacsai Imre két- sopronyi pedagógus, amatőrfestő kamaratárlata Az alkotó feszes feketében, a pillanat — számára utolérhetetlen — nagyságát hordozva a tekintetében jött, hogy üdvözölje az érkezőket. A házigazda, Pocsai Antal vibráló nyughatatlansággal jött- ment az érkezők között, és percek alatt észrevétlenül egyeztette az est lényeges eseményeit a klub nesztorával, Ö. Kovács Istvánnal, aki — amikor nem klubvezér és író — a járási hivatal elnökhelyettese.— Érkezett Szudy Géza tanár, költő a feleségével, aztán békéscsabai vendégeket fogadtak: Gácsér József, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője és Csende Béla, a népművelési csoport vezetője is kíváncsi volt már a jó hírű klubra: mi hát az igazság? Jöttek a többiek: Mezőberény- ből a festő Várkonyi János aztán a békésiek újból: Görgényi Tamás rajztanár-festő. Mucsi József általános iskolai igazgató, költő, Párzsa János szobrász, Szőnyi Ernő és Szabó Gerzson, békési amatőrfilmesek, Jantyik János tanár, aki dobozszámra hozta olaszországi diapozitívjeit, hogy másokat is ámulatba ejtsen a Colosseum monumentalitásával, a pompei halottak lávába- öntött gipszszobrával és a Forum Homanum évezredes csodáival. Fél hétre akár kiákaszthatnák a „telt ház” táblát is. de még a szomszédos helyiségben is van hely, a később érkezők az ajtóban ülnek, és egymás mögött. Megnyitó. A szokásos. Családias, baráti üdvözlő szavak. Semmiféle hivataloskodás, mert a békésiek már régen rájöttek, hogy a hivataloskodás a klubélet halála. Ahol nem találják meg egyből a közvetlen, baráti hangot, ott nincs í tovább klub, illetve: nem is jön létre. Ó. Kovács István beszél. Beszél, mosolyog, szóval tartja a társaságot, közben mégis valamiféle bevezetőt mond az estéhez. Sort kerít a programra is, hogy „mit látunk, hallunk itt ma este?” Bemutatja Pacsai Imrét, a festőt, akit persze jószerével nem is kell bemutatni, sokan ismerik, aztán arról beszél, hogy „Segítsük Imrét, aki ezekkel a képekkel adni szeretne nekünk valamit. De kér is, segítő véleményeket, kritikát” A fiatal tanár-kolléga, festőtárs, Takács István vállalkozik ezután arra, hogy többet is mondjon Pacsairól, mint Ö. Kovács, és megnyissa a vita- vélemény-kérdés szelepeket A képek még nem kiforrott alkotások. Pacsai is fiatal, és festőnek autodidakta, de olyan, aki minden jó szóra, segítő jó tanácsra nyitott lelkét mutatja. Tanulni akar, és mindig többet adni át önmagából, abból, ahogyan a világot, az embereket látja. Gyorsan telik az idő. Már fél kilenc, amikor Szőnyi Géza és Szabó Gerzson filmjeit látjuk. Az egyik, a díjnyertes, osztatlan sikert arat. Címe: „Mégsem egyedül”. A forgató- könyvet Szőnyi írta, az operatőr: Szabó Gerzson. A film hőse egy kedves, békési öregasszony, értelmes szemű, ezer ráncú, a valamikori párkák unokája talán, és magányában, a tűnő idő partjai közt igaz barátja a könyv... Az írók, a költők. Velük van, gondolataikat hallgatja, verssoraikat ízlelgeti. „Mégsem egyedül”. Az élet nagy gondjában, a magány süket falai között egy öregasszony rátalál a társra, a könyvre. Taps, taps. Aztán vélemények, mi lett volna jobb, még feszesebb. Az alkotók szívesörömmel hallgatják. Mert toVolhnuth Frigyes rajza vább akarnak lépni, igazabb filmeket forgatni. A másik film: „Törvények öt tételben”. Parasztsors Dózsától napjainkig. Merész, nagyívű vállalkozás. Nem hibátlan, de rejteget valamit, amit észre kell venni: ez a két ember érti a fiimi nyelvet, a képi fogalmazást, sűrítést, tudja, miként lesz drámaibb egy-egy jelenet, mitől lesz megrázóan hatásos. Az értelemre, az érzelemre egyformán építenek. Töprengő emberek, és úgy tűnik, rátaláltak arra a kifejezési formára, amely pontosan nekik való.... Szünet, percek múlva a zeneiskola triója játszik. Bánfí Judit, Fejes Antal, Fejes An- talné. Mendelssohn: d-moll trió... A muzsika felüdít, körbejárja a klubot, és befészkeli, magát a szívekbe. íme, a muzsikusok — a zeneiskola tanárai — is eljöttek, régi vendégek a klubban. Végül — már éjszaka tíz óra van: Jantyik János színes diapozitívjei olaszországi útjairól, Velence, Firenze, Milánó, Róma, Nápoly, Capri.. Remek kísérőszöveg, együtt ringatózunk az utazóval a velencei Grande Canalon, és vele kopognak lépteink a firenzei Ar- no-hídon. Nincs, aki elmenne, aki sietne, aki a reggeli felkelésre, a másnapra gondolna. ...Egyszer a békési Művelődési Ház irodájában azt mondta Pocsai Antal igazgató, hogy kijöhetne már a Népújság az alkotók klubjába is. Jó kis klub, dicsérte, de azonnal hozzátette, nem arról van szó, hogy a maga lovát dicséri. Mi, vendégek igazoljuk, hogy tényleg nem erről volt szó. Bass Ervin
