Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-27 / 254. szám

Ebv agrármérnökre jutó szántóterület 1971-ben országosan: 1678 Ki Egy agrármérnökre jutó szántóterület 1971-ben Békés megyében: 2998 kb Mezőgazdasági szakembereinkről — számokban A megyei tanács végrehajtó bizottsága a közelmúltban ér­tékelte megyénk mezőgazdasági üzemeiben dolgozó szakemberei­nek munkáját és megvitatta to­vábbképzési gondjait is. Az előterjesztés — a vita anyaga — amelyet Elek! János, a mezőkovácsházi Üj Alkotmány Tsz főagromómusa. a megyei tanács mellett működő terme­lési és ellátási bizottság tagja állított össze, itt fekszik előt­tem. Betűk és számok. Betűk és számok. Amikor az ember már nagyon sok hasonló jelen­tést látott ,nehezen szánja rá magát, hogy egy újabba is be­lenézzen. Pedig bele kell liézni. Pontosabban- szembe kell nézni azokkal a gondokkal, amelyek­ről ezek a betűk és számok vallanak. Létszámuk megsokszorózódott Itt van mindjárt a cím föle kiemelt két sor. Békés me­gyében csaknem kétszer annyi szántóterület művelését kell irányítania egy agrármérnök­nek, mint amennyi országos át­lagban egy mérnökre jut. Ez már csak azért is furcsa, meri ugyan melyik megyéi-e jellem­ző leginkább a mezőgazdasági tevékenység, ha nem a miénk­re. Akkor mégis miért e lema­radás? Természetesen az okai ennek ís megvannak. A mezőgazda­ság szocialista átszervezése után megyénk e tekintetben eleve hátránnyal indult. 1964- ben ugyanis nálunk 4 800 hold szántó jutott egy agrármérnök­re, országos átlagban ugyanek­kor pedig csak 3 600. A-z előterjesztés táblázataiból megállapítható. hogy termelő- szövetkezeteinkben az egyetemi, illetve főiskolai végzettségű szakemberek száma 1964-től 1971-ig megkétszereződött, a felsőfokú technikumi és a szak­középiskolai végzettségűék szá­ma hatszorosára, a középfokú technikusoké pedig két és fél­szeresére növekedett 8 év alatt. Egyik oldalról ugyanis az is­kolából kikerült szakemberek egyre szívesebben vállaltak munkát a termelőszövetkezetek­ben, mivel időközben, a közös gazdaságok is javítani tudtak munkabér-fizetési rendszerükön. Másfelől pedig a gazdaságok is egyre inkább szükségét lát­ták annak, hogy mind több szakembert alkalmazzanak. En­nek azután nem is maradt él a kedvező hatása. A mezőkovácsházi Űj Alkot­mány Tsz-ben 1968-tól 1972-ig kettőről hétre „szaporodott” a mérnökök & kilencről tizenöt­re a technikusok száma. Ezzel egyidőben az árbevétel 47 szá­zalékkal lett nagyobb. Való igaz, hogy ez a 47 százalékos növekedés nem egyedül a szak­emberek megnövekedett számá­nak köszönhető. De az is ta­gadhatatlan, hogy a mezőgaz­daságban is csak megfelelő szakgárda irányításával lehet lépést tartani a fejlődéssel. Ezekszerint akkor mégsinGs olyan különösen nagy gond ter­melőszövetkezeteink szakember- ellátottságában, mint amilyen- neli az első látásra tűnt? Saj­nos erről szó sincs. Hiszen egy agrármérnökünknek mégis csak kétszer annyi földdel kell „baj­lódnia”, mint amennyi országos átlagban egy-egy kollégájára jut. Mégis kevesen vannak Mit lehel; tenni? A-z előterjesztés erre is vá­laszt keres. Megállapítja, hogy a „fiatalítás” az egyik legfon­tosabb tennivaló, mert a gaz­daságainkban dolgozó felső- és középfokú végzettségűek szánná- j nak még mindig csaknem a fe­le negyven éven felüli, A hax- j mine éven aluliak száma pe- ! dig még egyhanmada smxs ae összlétszámnafc. Az azután már egy másik kérdés, hogy a fiatalítással is ésszerűen kell élni. Sokszor előfordul Ugyanis, hogy a friss diplomás, de még Tapasztalat­lan, gyakorlatban járatlan fia­tal szakembert azonnal vezető­vé ■ nevezik ki. Lényeges tehát, hogy a gazdaságok a korábbi­aknál több figyelmet fordítsa­nak a gyakornokok nevelésére, így elkerülhető azok a kezdeti időben jelentkező buktatók, amelyek miatt nagyon sok fia­tal hagyja el első munkahelyét. A fiatal szakembert termé­szetesen a mezőgazdasági üzem csak azután tarthatja meg, ha már „megszerezte”. A szakem­ber utánpótlás első és legfőbb forrását a különböző egyete­mekről, főiskolákról, teöhniku- _ mokról kikerülő végzett fiate- ’ lók jelentik. Legegyszerűbb lenne közülük azokat megnyer­ni megyénknek, akik maguk is megyénkből' származnak. Kár hogy egyelőre a végzettek csak véletlenül, vagy a „jobb meg­oldás híján” jelszavával térnek haza. Pedig ezt a hazatérést szervezetté is lehetne tenni. Akár* úgy, hogy a megye ille­tékesei intézményes kapcsola­tot ópítnének ki a mezőgazda- sági jeftegű felső oktatási intéz­ményekkel, akár úgy ,hogy a szakember-hiánnyal küszködő gazdaságok a megye érettségi előtt álló középiskolásai számá­ra ösztöndíj-pályázatokat hir­detnének meg. Ügy tűnik, ez utóbbi formák­ban jelentős tartalékokat lehet­ne föltárni, eddig ugyanis a Békés megyéből származó és mezőgazdasági pályára került végzettek közül csak minden második tért vissza megyénk­be. Ugyanehhez a kérdéshez tartozik természetesen az is, hogy elsősorban a gazdaságok­nak keill olyan körülményeket biztosítaniuk a fiatal kezdő szakemberek számára, hogy az vonzó legyen. Vagyis, a köztu­datban ne csalt az hasson ter­mészetesnek, hogy a falura ér­kező orvos lakást kap, hanem legyen ugyanolyan természetes ez a mezőgazdasági szakembe­rek esetében is Gondok a továbbképzésben • ««■■■■■■BBSSiassK*;i**«ssas**i*S!i«s«s*s**s*9issi*#****Jt*saeas3*****a*«******s***»***a*****­Milyen a tej minősége? S Megyénk sajnos a továtobkép­■ zés szervezettségében sem áll ■ előrébb, mint a szakember* ! utánpótlásban. Pedig a szakkóp­■ zettség növelése, illetve annak 5 állandó szinten tartása a gaz­• dasági fejlődés egyik alapfelté­; tele. ■ A szükséges szakmai és ve­S zetői ismeretek robbanásszerű S növekedése ma már nagyon 5 megnehezíti, hogy a szakembe­■ rek önképzéssel jussanak a 5 megfelelő szintre. Ezért válik S szükségessé, hogy a szakember- i képzést és továbbképzést me- 5 gyei szinten fogják össze és ■ tegyék szervezetté. Hogy ez ■ mennyire sürgető, azt hadd bi- S zonyítsák ismét számok: 1968 végétői 1972 közepéig S termelőszövetkezeti brigádve­• zetők továbbképzésén megyénk ■ 130 közös gazdaságából mind- ! össze 450-en szakmai, politikai : továbbképzése pedig 1968-ban a 5 szakemberek 7,7, 1971-ben pe­• dig 4,6 százaléka vett részt. 3 Ezék és az itt ismertetett szá- | mofc mind-mind — úgy érzem ! teljesen érthetővé teszik, 3 hogy az előterjesztés anyagának 3 összeállítója miért fejezi be így • jelentését: ■ „Elengedhetetlenül szükséges, • hogy a továbbképzéseket szer- : vezett, kötelező jellegű oktatási ; formában szervezzük meg.” (kőváry) A méhkeréki Nicolae Balcescu Tsz-ben naponta kétszer méri a tej zsírtartalmát Gurzó Jánosné és Rúzsa János tejkezelő. — Most éppen 3,9 százalék, ami megfelel a követelménynek. (Fotó: M. L.) Cukorrépa rakodás9 géppel A békési Egyetértés Tsz 15 evvel ezelőtt részt vett a 200 má­zsás mozgalomban, az idén pedig a cukorrépa termése hol­danként 300 mázsa. Most naponként — gépesített rakodással — 20 vagont szállít a Sarkadi Cukorgyárba. (•Fotó: Márton László) Virágzik a varázsmogyoró Megkezdődött az őszi facsemete exportálás a Szarvasi Arborétumban Beköszöntött az ősz s felöl­tötte „ezer színű köntösét” a Szarvasi Arborétum. A 156 hol­das természetvédelmi kertben a szivárvány minden színében pompáznak a fák, cserjék és dísznövények. A halványsárgá­tól a rozsdabarnáiig, a vérvörös­től a bánsonybordóig, megszám­lálhatatlan színárnyalatú zöldet és mást látni a csodás kertben. A cserjéket, bokrokat pirosbo­gyók ékesítik. Az utánozhatat­lan szépségű kertben — ahol a világ minden tájáról szárma­Szerves trágya a tenger mélyéből A Kaspi-tenger vizében 'éld moszatok és algák hatásosan helyettesítik az ásványi műtrá­gyákat az öntözéses mezőgazda­ságban. Ezt kazahsztáni tudósok állapították meg, sokéves kísér­letsorozat eredményeképpen. A tengeri trágya jelentősen meg­gyorsítja a növények fejlődését, növeli ellenállóképességükefc a szárazsággal szemben. A Kaspi- tengerből származó trágya se­gítségével Kazahsztán forró si­vatagaiban 300 000 fát és bok­rot sikerült megtelepítem, 1972, OKTÓBER 27, i zó több mint 1600 féle fa é« dísznövény alkot különleges klímát - — biológiai érdekesség jelenleg a varázsmogyoró virág­zása. A varázsmogyoró fákon egyszerre jelentkeznek a tava­szi kikelet és az őszi elmúlás jelei: a virágok és a hervadó levelek. Termést majd tavasz- szal hoznak. Beköszöntött az ősz á faiskolá­ba is. A dolgozók reggeltől nap­estig szedik, csomagolják a szé­pén fejlett dísznövény-csemeté­ket, amelyet hazánk minden tá­jára és külföldre szállítanak. A Szarvasi Arborétum növényi ritkaságokból nevelt facsemeté­ivel beírta nevét a nemzetközi parkosítási nagykönyvbe. Bu­dapestre például a vakok park­jába innen szállítják a különbö­ző illatú és tapintású dísznö­vény-csemetéket. Kecskemétre, Miskolcra, Szegedre és más vá- rósba küldik a parkosítóanya­got. ugyanakkor megkezdődött az exportálás is. Elsőnek Olasz­országba indítottak útnak kü­lönféle fenyőfa-csemetéket, kö­zöttük gyönyörű ezüstfenyő­kisfákat. Ám Hollandiába, Nyu- gat-Németországba és más ál­lamba küldenek a közeljövőben ezüstféléket, juharokat, török­mogyorót, platánt, ezüsthársat és egyéb dísznövényt, amiből 100-as, ezres tételeket act a meg­rendelőknek az Arborétum, Gondoltak a későbbi évekre is, az utánpótlás folyamatos. Nem­csak eladnak, hanem külföldről maga az Arborétum új fajtákat szerez be, hogy meghonosítsa, elszaporítsa és értékesítse város- parkosítások számára. —> Ary —

Next

/
Thumbnails
Contents