Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-27 / 254. szám

A jov5 évben Megsúgom Magának Én vagyok a Favorit! Még mielőtt nagyképűséggel vádolna, sietek kijelenteni, hogy a meg­határozás nem rám vonatkozik, hanem arra a kenyérre, amelyet Favorit néven két fővárosi ke­nyérboltban árusítanak. Az új kenyér osztrák sikérerősítővel készült — szól a sajtóhír —. amelynek különleges hatóanya­gát 80 százalékban idehaza gyártják, 20 százaléka pedig Ausztriából érkezik. (Hiába, ha arra a 20 százalékra már nem futotta hazai erőből...?!) De nem is ez a lényeg! A lényeg az, hogy az új ke­nyér szép nagyra sül, könnyű a belseje, s frisseségét 6 napig megőrzi. (Gyanús a dolog, mert csak háromnapos garanciát vál­lalnak a frisseségért. Sebaj, ha valami közbejön, majd intézi a sütőipari „gelka”). Legérdekesebb azonban, hogy ennek az új kenyérnek a pró­basütései mindössze tavaly kez­dődtek. Ez aztán már igazán re­kord-, illetve Favorit-teljesít­mény, mert eddig megszokott mindennapi kenyerünket 27 év óta kísérletezik jóra sütni, de vagy a búza nem jó, vagy a pé­kekben van a hiba ... ? , attól függ. kit kérdeznek meg. De mélyedjünk bele még job­ban a témába. Az újsághír azt is elárulja, hogy a kenyér qftQV- ra sül majd, ezzel szemben ki­lósra sütik. Hát mit lehessen tudni... De azért 1 kiló az csak 1 kiló. olyan nagy talán még­sem lesz. Méret ide, méret oda, fő az, hogy könnyű lesz a bel­seje. Ha a memóriám nem csal, ebben semmi újdonság nincs. Csak 10—15 évet kell visszala­pozni emlékezetemben, s jó öreg nagyanyámra gondolni, 4 aki olyan könnyű bélű, foszlós ke­nyeret sütött a kis búbos ke­mencében, hogy no! Pedig sze­gény — béke poraira — talán azt sem tudta, hogy mi az a si­ker, és hol van Ausztria. Egy dolog azonban megnyugtat ab­ban, hogy könnyű lesz a ke­nyér belseje. így legalább nem sütik bele a dagasztócsésze egy darabját, ráspolyt, csavarhúzót, ki-ki egyéni példatárából foly­tathatja. Persze ez nem is len­ne most helyes — hát máskor? —, mert az új kenyér szagtalan, angol műanyag fóliába kerül, melyben levegözik ugyan, de nem éri külső, szennyeződés. Képzeljék csak el, ha egy ha­gyományos patkószeg is bele­kerülne ebbe a kenyérbe, ak­kor kiszúrná a fóliát, és bumm, oda a Favorit! De nem kell megijedni, a Fa­vorittal nem lesz semmi baj, az illetékesek is bizakodók, csu­pán a választékot kívánják vele növelni, ezért lesz az ára 5 fo­rint 40 fillér, tehát 1 forint SO fillérrel több, mint a nem Fa­vorité. Sőt, még diétára is ajánlják, mert kevesebb benne a szénhidrát, így nem terheli úgy a gyomrot. Nem tudom ön hogy van ve­le, de az én gyomromat már a hír olvasása is megterhelte, s azóta nem tudok másra gondol­ni, mint arra, hogy makacsok az emberek, s többségük azért sem fog diétázni. Hogy miért vagyunk ilyen értetlenek? Sz. Á. Elérkezett az ősz, az esős, kő- I dös, csúszós időjárás évszaka, j a korai sötétedés ideje, mely j nem kedvez a járművek veze­tőinek. A rádió, televízió, a sajtók hasábjai rendszeresen felhívják a járművek vezetőinek figyelmét a várható ködös idő­re. Miért történik hát mégis több baleset a ködös időkiben, s amikor csúszós az úttest? Megyénkben az elmúlt év ne­gyedik negyedévében 251 ba­leset történt, ebből októberben 132. A 37 halálos kimenetelű balesetből is nyolc októberben. Gyakori oka volt a balesetek­nek a sebesség nem megfelelő megválasztása, a követési tá­volság hiánya és az ittas veze­tés. A köd a járművezetők leg­nagyobb ellensége: A technika fejlődése ellenére még ma sem lehet beszélni a köd elleni megfelelő védekezésről. Különö­sen veszélyes a köd sötétben. Fokozott figyelmet kell fordíta­ni a járművek világító beren­dezéseinek megfelelő működé­sére .használatára. Sűrű ködben a tompított fény használata kö­telező, amellett azonban a köd­lámpa használata is megenge­dett. A fényszóró használata tilos. Az ilyen megvilágítás a ködöt tejszerűvé, átláthatatlan­ná teszi, látásunk lehetetlenné válik. A helyzetjelző lámpa használata sem biztosít olyan lá­tást, mint a tompított fény, azt nem, vagy csak nehezen veszi észre a szembe érkező jármű­vezetője. A kivilágítatlan ke­rékpárok különösen ilyen idő­ben jelentenek nagy baleseti veszélyt az utakon. Ilyenkor rá­juk és a gyalogosokra fokozot­tabban kell figyelniük a gépjár­művezetőknek. Időnként álljunk meg, töröljük le a szélvédő­üveget, mert a rácsapódotit köd­réteg is gátolja a látásunkat. A rossz út és látási viszo­nyok esetén növelni kell a kö­vetési távolságot. Minden műve­letet — kormányzást, fékezést, előzést, kikerülést —, amely hátrányosan befolyásolhatja a megállást, csak nagy figyelem - mell és igen óvatosan szabad elvégezni. A katasztrófa oka sok t esetben a sebesség nem meg­felelő megválasztása. A gyors­hajtás börtönbe, kórházba jut­tathat. Sajnos, ezt már sokan tapasztalták saját bőrükön is. Legnagyobb fék az óvatosság! A felázott útpadka veszélyeivel is számolnunk kell. A rossz látási viszonyok ese­tében korábban induljunk el ú ti cél unkhoz. gondoskodj un k az ablaktörlőik biztonságos ál­lapotáról és az ablakmosó szer­kezet tartályának fel töltéséről. Még többet törődjünk a gépjár­művek műszaki állapotának rendszeres ellenőrzésével, mivel a köd miatt szinte megbénul a Az „egészség palotája” A jogászaiból ismert szó — a rehabilitáció — egyre inkább polgárjogot nyer a gyógyászat­ban is. Az Egészségügyi Világ- szervezet a rehabilitáció fogal­mát olyan gyógyászati, szociális és egyéb intézkedések összessé­geként határozta meg, amelyek a rendellenes működésű szerve­zetnek normális állapotba tör­ténő visszaállítást szolgálják. En­nek az elvnek alapján építették ki a Szovjetunióban a rehabili­tációs rendszert. járművezető tájékozódó képessé­ge, ezért fokozottabb figyelmet kell fordítani a jelzőtáblákra. Ha nagyobb távolságot kell megtennünk, ajánlatos utunkat gyakrabban megszakítani, sze­münket pihentetni. Számolnunk kell kivilágítatlan szekér, vagy kerékpáros felbukkanásával. Menetközben gyújtóeszközt ne használjunk, inkább álljunk meg, mert a fellobbanó láng a látásunkat korlátozza, az úgy­16. Néhány lépésnyiről figyelte a jelenetet Demeter Zoltán, jobbján a statisztáló Faragó­val. Mintha előzékenységből tenné, közbeszólt: — Elnézést a zászlós úr té­vedéséért, nem Balogh Jánosról, hanem Balogh Mihá'yról van szó. Remélem, ő itt dolgozik? Megvonaglott a csoportveze­tő ökölbe zárt keze. — ö itt dolgozik... — Akkor hát mutassa meg — nevetett a szemébe nem ép­pen jókedvűen a főhadnagy. Schmeidl lehajtotta a fejét. Ö sem próbált szivélyeskedni. — Kérem. Ott van a második sorban, a hatodik esztergapad­nál. Most adja át a munkát váltójának. — És Baranyai Mihály? — érdeklődött tovább a főhadnagy. A csoportvezető egy svájci­sapkás munkásra nézett, akit igazoltatás nélkül engedett be a csarnok ajtajában posztoló csendőr. Mójd Nyíri Imre mér­nökre vetett óvatos pillantást, de szinte megbánta, annyira visszataszítóan hatott rá a mér­nök gyávaságtól eltorzult arcki­fejezése. — Baranyai Mihályt ma még nem láttam — mondta tűnődve Schmeidl Sándor. — Jó estét — köszönt a gör­nevezett vakon vezetés meg­bosszulja magát. Ködben kerül­jük az előzést, kikerülést, ke­rüljük az úttest bal oldalára való hajtást. A gyalogosoktól is azt kérjük, hogy ők is körül­tekintőbben vegyék igénybe a közutat, ne kényszerítsék a gép­járművezetőket indokolatlan megállásra, fékezésre, segítsék elő azok zavartalan közlekedé­sét; (Békési) nyedten elsiető svájcisapkás munkás. Egyedül a csoportve­zető fogadta köszönését: — Jó estét... — majd durván rárivalt: Hol késett? Takarod­jon gyorsan a géphez, különben ki köttetem a gyárparancsnok­kal! A lóhalálában engedelmeskedő munkás — Baranyai Mihály volt. Tetszett a művezető szigora Demeter Zoltánnak. Nyomban megenyhült iránta. Dobrai őr­mester haladt el mellettük ijesz­tő termetével, kisérte az udvar­ra a letartóztatott Balogh Mi­hályt. — Rendben van, majd meg­találjuk Baranyai „elvtársat” — mondta a főhadnagy. — örül­jenek velünk együtt, hogy má­tól tisztább itt a levegő. Viszont­látásra. . Bámulta Faragó a csendőrfő­hadnagy könnyed fölényét. Sza­porán lépkedett utána, mintha a csicskása lett volna. Kisebbsé­gi érzés kerítette hatalmába és lassan belátta, hogy nem ok nél­kül adtak a nyilasok és a né­metek ekkora hatalmat Demeter kezébe. Leszámítva azt a kis ár­nyékot, amit Baranyai Mihály elszalasztása vetett az akcióra, elismerte Demeter Zoltánból szakmájához alaposan értő nyo­Gyulán rendezik meg az országos anya- és csecsemővédő ankéfot Az elmúlt héten az országo­san jó hírű anya- és gyermekvé­delem tanulmányozására Gyu­lára érkezett Ortutay Zsuzsa, a Magyar Nők Országos Tanácsa elnökségének tagja, a Magyar Vöröskereszt főtitkár-helyettese. Társaságában volt dr. Tiborcz Gabriella, az Egészségügyi Mi­nisztérium főosztályvezetője, Fazekas Sándorné, a MNOT osz­tályvezetője, Kecsmár Ilona, a KISZ KB munkatársa, dr. Ba­log Miklósné, a MNOT főelő­adója és Kovács Erzsébet, a Vö­röskereszt főelőadója. A vendégeket dr. Horváth Éva városi főorvos, a Magyar Nők Országos Tanácsának tagja fogadta. továbbá Kendra György né, a városi nőbizottság elnöke, Szebegyinszki Györgyné, a pártbizottság nőfelelőse és dr. Jakubecz Sándor, a megyei kórház osztályvezető főorvosa. A vendégek látogatást tettek Dér Lajos tanácselnök-helyet­tesnél, majd az anya- és gyer­mekvédelem városi intézményeit keresték fel, ezek között is első­sorban a nővédelmi tanácsadóra, a lányka szakrendelésre, vala­mint a kórház szülészet-nőgyó­gyászati osztályának megtekin­tésére irányult a figyelem. A tapasztalatok megbeszélé­sére dr. Sáró András igazgató főorvos szobájában került sor. A látogatók elmondották, hogy a városban folyó anya- és gyer­mekvédelmi munka nagyon ko­moly, magas szintű, úttörő jelle­gű. Többet kaptak, mint ameny- nyit az előzetes hírek alapján vártak. Ortutay Zsuzsa kijelen­tette, hogy szükségesnek látják a Gyulán végzett munka orszá­gos ismertetését. A vendéglátók meghívására úgy határoztak, hogy a jövő év­ben itt rendezik meg az Orszá­gos Vöröskereszt és a MNOT szervezésében a II. Országos anya- és gyermekvédelmi anké­tet. mozót gyúrtak a nagyváradi csendőrtiszti iskolán. Szomorú - an gondolta, talán még Deme­ternél is többre vihette volna, ha a németek helyett a magya­roknál próbái karriert csinálni. A siketét élvező főhadnagy mel­lett csak hallgatni tudott a ko­csiban, hosszasan gurultak már, mire rászánta magát a hízelgő dicséretre: — Öntől igazán sokat lehet ta­núim, főhadnagy úr. — Ne hozzon zavarba — sze­rénykedett a politikai nyomozó­főnök. Ütjük eredményét megérkezé­sükkor azonnal leolvashatta ar­cukról Weinhoffer, Ök viszont arról győződhettek meg, hogy a megyei felderítésvezető részegre itta magát, amíg távol voltak. Demeter Zoltán nem tette szóvá, beérte finnyás onrfintorítással. — Remélem, van már lakó a kiürített cellákban — célzott a Szabadhegyről hozott foglyok­ra. •— Sőt! — kancsalított ünnepé­lyesen Weinhoffer, — lakókról beszélhetünk! — Hogy értsem ezt” A részegek jellegzetes mimi­kájával mozgatta állát a polgá­ri felderítés megyei parancsno­ka. Üvegszemét elégedetten me­resztette Faragóra, majd ismer­kedő kíváncsisággal nézegette a csendőröket, hol Dobrai őrmes­teren, hol Bede zászlóson legel­tette zavaros tekintetét. A cellák kulcsait jótékonyan megcsörget­te. Gerencsér Miklós: Fekete tél Október 21-én Szarvas és Békésszentandrás között nem az út­viszonyoknak megfelelően vál asztotta meg a sebességet a CX 17—82 rendszámú személygépkocsi vezetője: és íme az ered meny. Az őszi közlekedés veszélyei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents