Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-25 / 252. szám
Gyakorlati órán Egy vizsgálat nyomában Gondolatokat ébresztő vizsgálat összesítése • került a kezembe a közelmúltban. A dokumentumot a Békés megyei Tanács VB Művelődésügyi Osztálya Továbbképzési Kabinetje adott ki tájékoztatóként „Az általános iskolai napközi otthonokban folyó munka vizsgálata Békés megyében” címmel. A vizsgálatok 1971. október » és 1972. január 20-a között folytak, összesen 21 városi, nagyközségi és községi napköziotthonos csoportban azzal a céllal, hogy feltárják az általános iskolai napközi otthonok néhány fontosabb objektív és szubjektív feltételének és tartalmi munkájának helyzetét. Bnnek érdekében elemezték: 1. Az otthonosság alakulását pedagógiai szempontból; 2. A tanulmányi munkát; 3. Az iskola- vezetés és a napközi kapcsolatát; 4. A szabad idő felhasználását. 5. A napközi otthon és az úttörő kapcsolatát; 6. Az étkezés és étkeztetés kultúrált- ságát. Előre bocsátom, hogy nem kívánok kitérni valamennyi vizsgált területre, hiszen azt megtették a vizsgálatban részt. ve" vők. Annál is inkább tartózkodom ettől, mert a szóbanforgó vizsgálat — mint ezt fentebb említettem — csupán 21 csoportot érintett a megyénk területén működő 300 napközi otthoni csoportból. Ez a 21 csoport 753 napköziotthonos tanulót jelentett, ami az összlétszámhoz viszonyítva, mindössze 7 százalékot jelent. Éppen ezért nyugodtan nevezhető a felmért „összkép” mini-tesztnek, ami azonban arra mindenképpen jó, hogy néhány alapvető jellemzőre ráirányítsa ti figyelmet, gondolkodtasson és tettekre serkentsen. Az első ilyen elgondolkodtató megállapítása a felmérésnek, hogy az ellenőrzésbe bevont csoportok 20 százaléka rendelkezik csupán önálló foglalkozási teremmel. Ebből logikusan következik, hogy 80 százalék azon csoportok aránya, melyek ugyanabba a terembe térnek vissza a délutáni foglalkozásra, melyet a délelőtt folyamán használtak. Tehát naponta 8—9 órát töltenek el ugyanazon négy fal között! Mennyi kisértő képzettársítás jár ezzel a rideg ténnyel együtt: egyhangúság, fásultság, az otthon jegyeinek hiánya, mozgáskorlátozás..., hogy csak a fontosabbat említsem. Ennél is aggasztóbb azonban az — idézek a tájékoztató szövegéből —■, hogy: „egyik meglátogatott csoport sem rendelkezik önálló játszó- vagy kultúrteremmel.” Es megint tódulnak a kérdőjeles mondatok: miért van az, hogy a gyermekek többsége nem tudja értelmesen kitölteni szabad idejét? Miért vannak fehér foltok a kultúrált viselkedés területén? Miért csak a céltalan rohangálásban, sokszor rongálásban vezetik le fölös energiájukat a mi gyermekeink? Mert — és ismét egy idézet a vizsgálatból: „Beépített napközis játékokat: hinta, libikóka stb. sehol nem találtunk.” Ha ehhez még azt is hozzászámoljuk, hogy nem kevés azoknak az iskoláknak a száma sem, ahol tornaterem sincs, akkor talán kézenfekvő annak az orvosilag igazolt megállapításnak g valódisága, hogy az egészséges testkultúrát illetően alapvető adósságokkal kell szembenézni. Es mindezek ellenére a „felmért” napközis tanulók túlnyomó többsége kedvezően ryilat- kozott viszonyáról a napközihez. Ilyen válaszokat adtak: ..Itt segítenek a tanulásban, otthon nem...” „Barátommal nem lennénk együtt.” „Nem lenne, aki kikérdezze a leckét.” A válaszok pozitívak. És még menynyire azok lennének, ha még többet tudnánk a napközibe Járó gyerekeknek nyújtani, ha mindenhol lenne rádió, lemezjátszó (de sok családnak van otthon!), magnetofon. Ha rendelkezésünkre állnának különböző szótárak, lexikonok, képeskönyvek, képeslapok, napilapok. És szándékosan hagytam a végére: ha egyre jobban közelítenénk, és egyszer talán el is jutnánk ahhoz az állapothoz, hogy a napközibe a legjobban képzett pedagógusok nyernének beosztást, akik saját szaktárgyuk mellett minden tantárgyból tudnak legalább annyit, mint amit egy nyolcadikos diáknak tudni kell. Persze ehhez az is szükséges lenne, hogy a felsőfokú oktatási intézményeinkben végre helyet kapna a napköziotthonos nevelőképzés, mint speciális oktatási-nevelési terület. A fejlődés visszavonhatatlanul az egész napos iskola létjogosultságát helyezi előtérbe. De ezt nem lehet adminisztratív eszközökkel, máról holnapra „bevezetni”, „elrendelni”. Az I egész napos iskolához, a napközin keresztül visz az út, és ez az út annál rövidebb és annál; simább lesz, minél többet te- ! szünk ma és holnap annak érdé- J kében, hogy a napköziotthonok j felnőjjenek arra a fejlettségi • szintre (objektív és szubjektív ! feltételeikkel együtt), hogy egy ■ idő után már az egész napos is- : kola megteremtéséről beszélhes- : sünk. Szilárd Ádám i A kiolvasott újság is érték! Gyűjtse össze, mert a tiszta, gyűretlen, kötegelt újságpapírt : i kilónként I forintért, :! a színes újságokat, a folyóiratokat, a nyomtatott ■ i füzeteket, a puhafedelű könyve- : • két, füzeteket és az irományokat ■ • kilónként 50 fillérért, J ■ a papírgyártásnál felhasználható, ; ■ vegyes papírhulladékot :: kilónként 40 fillérért megvess« a Megjelent a Béke és Szocializmus új száma Július 5. és 7. között a Béke és Szocializmus szerkesztőségének és az SZKP Központi Bizottsága mellett működő Marxizmus—Leninizmus Intézetnek a szervezésében a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulója alkalmából nemzetközi elméleti konferenciát tartottak. A konferencián 47 kommunista és munkáspárt képvi- velői vettek részt. A folyóirat 10. száma ennek az értekezletnek az anyagát — B. N. Pono- marjov „A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megalakulásának és fejlődésének nemzetközi jelentősége” című előadását és a felszólalásokat — tartalmazza, rövidített formában. Ponomarjov előadásában a félévszázados fejlődés elemzése alapján kimutatja, hogy csak a szocializmus képes egészségesen megoldani a nemzeti kérdést. Ez csak a kizsákmányolás megszüntetésének, az egész társadalmi-gazdasági, ideológiai és kulturális élet gyökeres átalakításának útján lehetséges. A Szovjetunió tapasztalatai arra tanítanak bennünket, hogy a különböző nemzetiségű népek együtt formálhatják a történelmet, s hogy a politikai és ideológiai törekvések közössége a népek olyan szilárd szövetségét hozhatja létre, amely kiállja a legsúlyosabb próbát „is. Az értekezleten felszólalók konkrét példákon illusztrálták a Szovjetunió tapasztalatainak világtörténelmi jelentőségét a szocializmus építése, s különösen a nemzeti kérdés megoldása szempontjából. Egyben rámutatnak egyes tőkésországokban fennálló nemzetiségi problémákra is, amelyek nemcsak hogy megoldatlanok, hanem állandó feszültséget okoznak, konfliktusokhoz vezethetnek és vezetnek. A folyóirat az értekezlet anyaga mellett még közzé teszi a Szovjetunió Statisztikai Hivatala által a szerkesztőség felkérésére összeállított táblázatokat, amelyek a Szovjetunió félévszázados gazdasági és kulturális fejlődését a számok tükrében mutatták be. Békéscsabán, a 11-es számú iskola diákjai gyakorlati foglalkozásokon mélyítik el az elméleti órákon szerzett mezőgazdasági ismereteket. Képünkön az V. osztályos tanulók Uhrin György tanár vezetésével őszi salátát ültetnek. (Fotó: Demény Gyula) Békéscsabán az idén sok gyerek nem kapott helyet a bölcsődékben a zsúfoltság miatt. A városi tanács éppen ezért 500 ezer forintot biztosított három I bölcsőde bővítésére. A Mokri I utcai, a Kazinczy utcai és a Sziklai utcai bölcsődét bővítették ebből az összegből, s a munkákat mindhárom helyen befejezték, így összesen 50 gyermekkel többet tudtak elhelyezni az eddiginél. Gerencsér Miklós: Fekete tél 14. Ajzott hangulatban folyt a beszélgetés a vármegyeháza első emeletének tízes szobájában. Ugyan Weinhoffer hivatali helyisége volt ez, ám Demeter Zoltán csendőrfőhadnagy, a Nemzeti Számonkérő Szék politikai osztályának vezetője nem a félszemű nyilas partner iránti előzékenységből választotta a felderítő parancsnok szobáját, hanem a magáét akarta megkímélni a han'gos, örökké cigarettázó csődülettől. Így leereszkedő lehetett, s egyúttal tartózkodó. Egyre izgatottabban viselkedtek körülötte az emberek. Faragó bűvös magabiztosságot színlelve támasztotta a falat a cserépkályha mellett, Weinhoffer kínlódva mocorgott a széken íróasztala mögött, nem mert a demizsonhoz nyúlni ezekben a feszült percekben. Dobrai István csendőrőrmester félelmetes termetével, buta hűséggel ácsorgott Demeter közelében. Bede Antal csendőrzászlós alig tudott parancsolni vibráló idegeinek tettre készen izgett-mozgott, valósággal harapta a cigarettát. — Remélem, senkinek sincs lámpaláza? — kérdezte köny- nyedén a főhadnagy merő formaságból. Dühét afféle vigyormosollyal palástolta Weinhoffer. Nem tudta megbocsátani Demeter Zoltánnak ,hogy ilyen elegánsan ilyen szemtelenül fosztja meg a sikertől. Oly magátólér- tetődőn vette át az akció irányítását a vagongyári kommunisták ellen mintha ő a világon se lenne. Utálata nem kímélte Faragó Bélát, a helyettesét sem, aki arcátlanul keresi Demeter kegyeit, s vele, a parancsnokával egyre közönyösebben viselkedik. — Remélem, este tízig túl leszünk a nehezén — vélte a főhadnagy. — Mondja, Weinhoffer testvér, ide rendelte a két pártszolgálatost ? — Természetesen. — Mindenekelőtt Németh Jánost hozzuk be Szabadhegyről. Egyébként könnyen megszökhetne, ha hírt kapna a letartóztatásáról. Érte fog kimenni a két pártszolg-Uatos. Garantálják a megbízhatóságukat? — Faragó testvér emberei, 6 tudja — rándított a vállán Weinhoffer némi kelletlenséggel. A főhadnagy bizalmára vágyakozó Faragó sietett a megnyugtatással : — Vállalom értük a felelősséget. Nagyvonalúan vette tudomásul Demeter a kijelentést, s máris Dobra Istvánra ,a való- színűtlenül óriástermetű csendőrőrmesterre vetette parancsoló tekintetét: — Vezesse elő azt a munkaszolgálatost! — Parancsára, főhadnagy úr! Ez a jelenet a gúnynál is jobban megszégyenítette Weinhof- fert. Meg kellett érnie, hogy a saját szobájából, beosztását sem. mibe véve adjanak parancsot olyan ügyben, amelyben eddig korlátlan hatalma volt. Kedves pártszolgálatosai helyett a Nemzeti Számonkérő Szék csendőrei vigyáztak a fogdákra, beléjük botlott mindenütt tőlük kellett elkérni a kulcsot, ha kissé verekedni akart. Mintha alattomosan- a letartóztatottak védelmére kelt volna Demeter főhadnagy. Az pedig mindennél világosabb, hogy ezzel az akcióval teljes csúfot űz belőle. A nagy fogásra kiküldi a saját csendőreit, míg az ő pártszolgálatosainak csak a jelmezes próba marad. Mert minek tekinthetné, ha nem személyes megalázásnak ezt a bevezető komédiát? Tessék Szabadhegyre menni, tartóztassák le azt az egyszál bujkálót, addig ők, a Nemzeti Számonkérő Szék híres szakemberei ’átványos színházi előadással fogják gyönyörködtetni a fő fejeseket, egyszerre tíz kommunistára csapnak le a vagongyári szerszámgép-üzemben! Dobrai István csendőrőrmester egy gyűrött munkaszolgálatost taszított a szobába hatalmas mancsával. — Igaz, hogy maga elektromérnök? — kérdezte tőle szelíden Demeter főhadnagy. A munkaszolgálatost megzavarta a váratlanul szelíd hars Bővítették a bölcsődéket
