Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-25 / 252. szám
Pályázati felhívás múzeumi értékű Harminckét nevem volt tárgyak megmentésére Petőfi Sándor születésének 150., Pest—Buda egyesítésének 100., valamint a szabadságharc 125. évfordulója alkalmából a Központi Múzeumi Igazgatóság, az Űttörószövetség és a MÉH Tröszt pályázatot hirdet az úttörőcsapatok és szervező pedagógusaik részére. A pályázat célja: felhívni a pajtások figyelmét régi tárgyak, írásos anyagok gyűjtésére, illetve megakadályozni muzeális értékű anyagok esetleges elkallódását. A gyűjtők által értékesnek tartott, tárgyakat a gyűjtést irányító pedagógus véleményétől függően a gyerekeknek be kell mutatni vidéken a helybeli, Budapesten a megfelelő szakmai múzeum munkatársának. Ö ítéli meg, valóban muzeális értékű-e az előkerült tárgy, az erről adott írásbeli nyilatkozatát csatolni kell a pályázati anyaghoz:. A muzeális értékűnek ítélt tárgyat (nagyobb méretű, vagy súlyos tárgy esetén, annak fényképét és leírását) a gyűjtő, az úttörőcsapat és a pedagógus nevének feltüntetésével a MÉH Tröszt Propaganda Irodájának címére kell megküldeni: Budapest, VI. kerület, Jókai tér 6. szám. A beküldési határidő: 1973. május 51. A beérkezett tárgyak értékelés után a területileg vagy szakmailag illetékes múzeum gyűjteményeibe kerülnek, a gyűjtő nevének feltüntetésével. A legértékesebbnek ítélt tárgyak gyűjtőit jutalom táborozással, könyvajándékokkal és az ország valar mennyi múzeumába érvényes, egy évre szóló díjtalan belépővel jutalmazzák. uiiiniiiiiamMimmHMitiaifiiuinii és az a csodálatos tény, hogy magázták. — Igen kérem. ’ — Mi a neve? — Geiger Aladár, jelentem alázatosan. — Valódi békebeli név — jegyezte meg szinte barátságosan a főhadnagy. — Remélem, szívesen segít nekünk. A zászlós úr majd elmagyarázza a feladatát. A már-már udvarias hangnem egyre jobban zavarba hozta Geiger Aladár elektromérnököt. Nehezen dönthette el, hamis-e vagy valódi az udvariasság. Az a sovány, üvegszemű nyilas egyszer kegyetlenül megverte. Az emberséges szavak minden átmenet nélkül emlékeztették önérzetére és nagyon kényelmetlenné vált számára, hogy arca ápolatlan, ruhája merő mocsok, bakancsa bűzlik a cella betonját borító ürüléktől. — Tessenek velem, parancsolni... A nyugtalan, vibráló idegem ura'kodni alig tudó Bede Antal zászlós a tőle telhető legnagyobb türelemmel kérdezte: — Mondja, Geiger, készítene nekem egy egészen kicsi áram- fejlesztő induktort? — Megpróbálhatom... — Mert szeretek kísérletezgetni. No, persze meghálálnám a se. gítségét. Mire lenne szüksége egy ilyen induktorhoz? — Elsősorban egy autómágnesre. Ebbe építenénk a forgórészt egy könnyen kezelhető tekerőkarral. Még két huzal kel1, elvezetni a forgatáskor keletke- #6 áramot és kész. Bede zászlós szerényen megSágvári Endre történetét sokan ismerik, de őt magát csak nagyon kevesen. A kevesek közül Hollós Ervin, az egykori barát és harcostárs vállalkozott arra, hogy a történelem visz- szapillantó szemüvegén keresztül regénybe szőj je az ifjú forradalmár küzdelmét és emberi arculatát. A dokumentumregényből Maár Gyula írt forgatókönyvet, a filmet Keleti Márton rendezte, operatőr Illés György. A Harminckét neyem volt munkásmozgalmi film. Hősei kommunisták, antifasiszták, olyan emberek, akik 1944 nyarán tenni is akartak valamit és tettek is! — az országvesztő hatalom ellen. És természetesen fiatalok. Lelkesek, bele- valóak, akik tudtak harcolni és szeretni is. Keleti Márton filmjében éppen az a nagyszerű, hogy a hősöket sikerült megszabadítani az évek óta ráaggatott héroszt tulajdonságoktól, s hús vér emberek mozogtak a képsorokon, olyan jellemek, amelyek elérhető távolságban vannak a mai fiatalok számára is. A film egyetlen nap történetét eleveníti fel, mondhatnám, egyetlen akció köré épül. Az ellenálláshoz fegyver (kell, és csak onnét lehet szerezni, ahol van, a hadseregtől. És Ságvári felveszi a kapcsolatot azokkal a tisztekkel, akik valamilyen oknál fogva hajlandók az együttműködésre. A fegyverszerzés- neik ez az akciója persze nemcsak Ságvárit hozza közel a ma nézőihez, Keleti ügyesen felhasználja ezt a szituációt arra is, hogy hitelesen, s a maga bonyolult ellentmondásaival ábrázoljon egy viharos időszakot. így csaknem a valóságnak megfelelően látjuk az illegális találkozókat, a csendőrök makacs hallgatta a magyarázatot. Érdek, lődő arckifejezés láttán aligha gondolhatta bárki beavatatlan, hogy a csendőrtiszt számára semmi újat nem mond Geiger Aladár elektromérnök. Volt már egy induktora a zászlósnak, használta is bőségesen a Margit körúti fegyházban Bajcsy-Zsi- linszky Endre, Kiss János altábornagy, Tarcsay Vilmos vezérkari százados és Nagy Jenő alezredes vallatásakor, de kedvelt sorszámát a Nemzeti Számon- kérő Szék naphegyi központjában felejtette, amikor elmenekültek Budáról. — Rendben van, mérnök űr. Holnap reggeltől szabad mozgást biztosítok önnek a városban, cserébe csupán arra kérem, hogy szerezze be az induktorhoz szükséges alkatrészeket. Huszonnégy órán belül átadja nekem a készüléket. Ugye megértette? — Parancsára .. — Őrmester, kísérje vissza a mérnök urát — rendelkezett Demeter főhadnagy. Weinhoffer nem akart hinni a fülének. Micsoda világ lesz még itt, ha urazni kezdik a szökött munkaszolgálatosokat? És micsoda képtelenség, hogy szabad mozgást biztosítanak a városban ennek az Aladárnak? — Kérem adjanak utasítást a két pártszolgálatosnak az indulásra — szólt előzékenyen Faragóhoz a főhadnagy. — Amíg ők visszaérkeznek, addig mégegy- szer megbeszéljük a további tennivalók részleteit. (Folytatjuk) és félelmetes nyomozását, az árulást és a bátorság és a leleményesség mellett érzékeljük a fel-felbukkanó félelmet is, amely bizony ott búj Icáit még a hősök cselekedetében is. Nem titkolt célja a filmnek, hogy emléket állítson a munkásmozgalom hőseinek. Azoknak az embereknek, akik tulajdonképpen nem is akartak hősök lenni. Élni akartak, de emberhez méltóan és azzal a tudattal, hogy megtették kötelességüket. Direkt módon nem vádol ugyan a film, de néhány jelenetében érzékelteti az igazságot: bár csak mások is megtették volna. A rendkívül érdekes és hiteles jelenetek közül csupán egyet említek: Ságvári Endre haladó szellemű polgári értelmiségiek segítségével kapcsolatot teremt a honvédség magasrangú tisztjeivel, s fegyvert kér tőlük az ellenálláshoz. Az Andrássy laktanya gőgös parancsnoka, aki nagyon jól tudja, hogy a háború elveszett, hajlandó ugyan fegyvert adni, de előbb listát kér az illegális mozgalom tagjairól... Izgalmas film a Harminckét nevem volt. Bár a tragikus befejezést mindenki ismeri, mégis feszülten követjük az eseményeket. Érdekelt tanúk vagyunk egy történelmileg fontos eseménynél, s mikorra vége a vetítésnek, nemcsak gazdagabbak lettünk egy élménnyel, egyben tisztábban is látjuk egy bonyolult időszak összefüggéseit. Ságvári Endre alakját Huszti Péter formálja meg. Bátor kommunista, okos vezető, játékra, heccelődésre mindenkor kész ifjú — ilyen emberi arcot mutat fel Huszti rokonszenves játéka. A líraibb szálakat Tahi Tóth László és Bodnár Erika Iképviselte, ők Ságvári barátait és harcostársait hozták emberközelbe. Jól *. oldották meg feladatukat a S másik oldal képviselői, Besse- S nyei Ferenc, Latinovits Zoltán • és Bánffy György is. Pécsi Sán- ! dór az áruló gyötrelmeit ját■ szotta el, Törőcsik Mari pedig • egy törődött munkásasszony ■ szerepében villantotta fel sok• szór látott tehetségét. Márkusz László Képrablás Prágában Prága ■ ! Az ország legnagyobb bűnügyi ! szakértőinek bevonásával, hatal. i más apparátussal nyomoz a • prágai rendőrség Csehszlovákia • mindezddeig legnagyobb képrab• lásának elkövetői után. Csak ; most vált ismeretessé, hogy ok• tóber 20-ra virradó éjszaka a ! Hradzsin-téri Steinberg palotá. • ban lévő Nemzeti Galériából el• tűnt az európai festészet három ■ kivételes értékű alkotása: Franz • Halsnak Jasper schade van ! Westrum fiatal utrechti városr- í bírót ábrázoló portréja, El Gre- 5 co Krisztusa és Tintoretto Je- [ romos című műve. ! Szakértők az eltűnt festmé- i nyék értékét 2 millió 800 ezer i dollárra becsülik. ■ ■ | jj gflft nimmst : 1972. OKTOBER 25. Lóránt János kiállítása Békéscsabán egszivesebben Lyka Károly gondolatait idézem — mottóul — (nem annyira a jó szem és jó szív szükségességét egy-egy képanyag nézegetésekor, netán az tetszenék ki belőle, hogy Lóránt János valamiféle elnéző gyengédségre szorul: nem is az óvatosságot az ítéletalkotásban, bár ez nagyon is kedves, jó tanácsa Lyka Károlynak), hanem a kö- vekezőt: nem csak címben kifejezhető tartalom rejlik a képekben. Lóránt János jelenlegi kiállításának katalógusa tartalmaz egy bevezetőt, amely a lóránti világképről is szol, (többek között a festői műhelymunka teremtő folyamatáról és természetéről, valamint ennek a sajátos stílusnak forrásairól is). Tartalom, világkép. Meggyőződésem, hogy a festett kép ugyanolyan árnyaltan képes kifejezni a legelvontabb tartalmakat is, mint a szó. Gondolatokat tehát: véleményt az emberről, értelmezést a világról, meghatározást társadalmi hovatartozásunkról. Az már természetes, hogy mindezeket a gondolatokat érzelmek kísérik — a festő részéről először, a szemlélő részéről másodszor. De az nem igaz, hogy a kép csak érzelem, értelemmel megközelíteni nem is lehet, és felesleges is. (Nagyon valószínű, hogy nem sikerül azonnal felmérni értékeit, mondanivalóit). Épp ezért, kevés a szubjektív lirizálás, a képek elemzésekor, hiszen ez írói stílus, meg lelkialkat kérdése. Az értéshez vezető utak sokfélék: nem egyedül az úgynevezett „szakmai” szempontok „leshelyeiről” lehet rátalálni: téma, szerkezet, színvilág és képcím — bár ez nagyon fontos; hanem a festő szándéka felöl, amit szóban is rögzít: meg kell ismerni viszonyát a szűkebb és tágabb környezethez; és sohasem elegendő egyetlen kép szemrevételezése, abból vonni le messzemenő következtetéseket. Most — egy önálló kiállítás alkalmával — minden lehetőségünk megvan arra, hogy ezeket a képértéshez vezető utakat bejárhassuk. Szerencsénk van, hogy Lóránt János szóban is tud vallani szándékairól a katalógusban; hogy erről a sajátos, sokszor vitatott színvilágról is teljesebb képet kaphatunk: a grafikai lapok ugyanúgy szürkés jellegűek, finomítottak, de a grafika értelmező szerepének megfelelően ezek a színek itt tagoltabbak, mint a — nagy általánosságban — korábbi keltezésű táblaképek színei. Az élmény kép festésére ösztönző tényező. Lóránt János leírja élményeit, amelyek véleménye szerint meghatározzák festészetét. Ezek az élmények a vízhez, a földhöz, a falu embereihez kapcsolódnak. „A nagy vizek földjén, Békésszent- andráson születtem. Ez az a vidék, ahol akarva — nem akarva együtt él az ember a vízzel, a földdel. Néhány gyermekkori kép még ma is tisztán él bennem. A koratavaszi vetemé- nyezések, a föld színe és tapintása .a kis rögölk, amelyek tetejét már szárazra fútta a szél... A Körös tavaszi áradásai. amikor félénken húzódtunk vissza a hatalmassá duzzadt folyó partjáról... A nyári, nagy kiszáradt legelőkön távolba vesző gyalogút. Az aratásnál. cséolésné! dolgozó emberek nantól fehérre szítt ruhában ... A falu alakjainak jellegzetes beszéde, mozgása, megjelenése még most is mesható számomra. Azt hiszem hogy ez a táj és a benne élő emberek adta érzések és gondolatok határozzák meg festészetemet.” A táj a „főszereplő” ezeken a képeken: foglalata a jellegzetes beszédű, mozgású, megjelenésű emberalakoknak. Ezek a figurák egyenrangúak a földdel. nincsenek más módon festve* kiemelve, hanem épp fordítva: beleolvadnak színben, eggyé- válnak a természettel. S mindez együtt: a legteljesebben magát a festőt jelenti: ezek az ő érzelmei és gondolatai, ez a világnézete. Barnái alázatosak, kékes szürkéi józanok. Valahogy áttétele, megfelelője ez a színvilág magának a festőnek: ke- vésbeszédű, de gazdag érzelmi világú. Magyargécen, ez év augusztusában befejezett pannója úgy érzem, összefoglalja törekvéseit. Szelíd lankájú tájban állítja egymás mellé a munkát (egy traktoros és két másik férfi személyében) a szerelmet, a költészetet; (balra fiatal anya csecsemőjével igézve, ősi, szertartásos mozdulattal mutatja be a gyermeket egy idős emberpárnak; jobbra kislányok, bájosfesztelen mozdulatokkal. Az idő múlandóságát itt is jelzik a kis párák vagy füstök, mint általában más képein is. Színhangulata ennek a képnek is melegbarnás; valahogy az áhítat asz- szociálódik ehhez a színhez. Vinkler László katalógusban lejegyzett, költői eszmefuttatása a középkori földhözhajlás felidézéséről — ennek a pannó- nak is köszönhető. Ma, amikor különböző festői stílusok egymás mellett élnek, nem könnyű eligazodni a kiállítások tömkelegében. Sokan szívesen veszik, ha a tájkép visszaadja vasárnapi kirándulásaik nemhétköznapi „emelkedettségét”, valami varázst, ami más, mint a hetes sivárság; vagy eddigi élményeik képi megfelelőjét: tengerpartot színes árnyékkal, események megjelenítését; tehát úgynevezett „irodalmi” élményeket. Csakhogy akkor elfeledjük, hogy a kép már régen nem csak azért festődik, hogy gyönyörködtessen; már régen megvannak a lehetőségei annak, hogy színes fotóban és útiélményben rátaláljunk mindezekre. Az új — XX. századi — művészet nem utánzó jellegű, Lóránté sem az. Az ő tájai sem a hagyományos (realisztikus) értelemben vett tájak — inkább jelzései a tájnak. Ezek a jelzések nem csak azért kevésbé tárgyilagosak, mert az élmények, melyek vallomása szerint képbe kívánkoznak, régi, tehát kevésbé differenciált, elmosódó jellegűek, hiszen a legújabb élményei is így fo- fogalmazódnak. (Pl. a Balaton- sorozat.) Munkamódszerének leírása a katalógusban olvasható: nem a látott, a már átélt, a tudott dolgokat festi; nem a látvány a fontos, hanem a kifejeződés. Grafikái logikusait, arányosak, súlyosak. A természet által inspirált és intellektuállis élmények ötvözetei ezek; valóságos táj és a barangolás esetleges és egyéni nyomvonala egy képen belül: valóságos és tudati gyökerű egyszerre. Üj színek is megjelennek: piros és zöld (a Mátra- sorozatban), újfajta, dinamikusabb életérzés hordozójaként. Rózsa Gyula Irta róla 1970- ben, a Budapesten megrendezett kiállítás alkalmából. „Lóránt képei megrendítőek, mert nyoma sincs pátosznak, mert a festő szól róluk; az emberek. akiket vállal, közvetítés nélkül. Kellemetleneket mondanak, nyerset és igazat, és a festő változtatás nélkül alakítja művészi szóvá mondanivalójukat. Szigorúsága azonosság. Beszéde, akár a hajnali ingázóké: érdes, szűkszavú és emberi.” zek felől a tartalmak felől, e tartalmak által határolt világképen belül kel! megközelíteni Lóránt János festészetét. V. Kiss Mamit
