Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-24 / 251. szám

Ősz — de 0 (Demény Gyula felvétele) A szocialista eszme misszionáriusai NépfroDÍrendezrény A Hazafias Népfront me­gyei Elnöksége október 25-én délelőtt 9 órai kezdettel tart­ja ülését Békéscsabái» a népfront székházában. A háztartásban élő és dol­gozó nők életkörülményeiről, a Központi Bizottság 1970-ben hozott határozata alpján vég­zett nőpolitika-munkáról tesz só békemozgalom hazánk törté­netében. A munkásosztály kez­deményezte ezt. Csatlakozott hozzá a polgári demokratikus ellenzék is. A mozgalom nagy arányban bontakozott ki Békés megye területén is. Békéscsabán, Szarvason, Oros­házán, Gyulán és más helyeken a szociáldemokraták már októ­ber elején megkezdték az agitá- ciót a háború ellen. Több zárt­körű összejövetelt is tartottak a béke tárgyában. Ezek folyta­tódtak november folyamán is. Szarvason például november 10-én került sor ilyen tárgyú rendezvényre. Ezen a napon Demeter György előadást tar­tott a militarizmus kérdéséről. Ez komoly sikert aratott. Ugyancsak figyelemre méltó tény volt az, hogy a megyében széles körben terjesztették „A háború” című szocialista röp- iratot. (Az itteni hatóságok er­ről jelentést is tettek a belügy­minisztériumnak.) November 17-én Európa mun­kássága „Nemzetközi Békena­pot” rendezett. Ezen a napon hazánkban is sok szocialista megmozdulásra került sor. Eb­ből méltóképpen kivette részét Békéscsaba munkássága is. Az itteni szociáldemokrata párt- szervezet az előző napokban jelentést Nagy Imréné politi­kai munkatárs. Éliás Györgynek, az oros­házi járási népfrontbizottság titkárának előterjesztése alapján a testület megvitatja a tanyai népfrontbizottságok tevékenységének tapasztala­tait. A harmadik napirendi pont: bejelentések, javasla­i, i.. eszmei vitákban a meg. győz és erejével kell visszaszo. rltani a burzsoá és kispolgári szemléletet, legyőzni az anti. kommunista nézeteket...” A7 MSZMiP X. kongresszusá­nak ez a megállapítása vezérelt Sarkadra, hogy a pártpropagan­da mai állapotáról érdeklődjem. Ezért kerestem fel Kesztyűs La­jos elvtársat, a párt községi bi­zottságának titkárát. A beszél­getés során kiderült az is, hogy a végrehajtó bizottság júliusban számba vette az 1971—72 okta­tási év tapasztalatait, és az 1972—73-as esztendő feladatait szabta meg, majd szeptember végén a szervezési teendőkről tanácskozott. Ennek megfelelő­en kérdeztem Kesztyűs Lajos elvtársat: A végrehajtó bizottság mi- lyennek ítéli meg a párt­oktatás állapotát? — Amit elsősorban említek meg a vb megállapításából az az, hogy a megelőző esztendők­höz képest jobban kibontako­zott a vitakészség. Tavaly nem lehetett tapasztalni félénkséget amiatt, hogy esetleg ^valaki té­vesen fejti ki gondolatait, mert olyan légkör alakult ki, hogy ez az a fórum, ahoj elméleti, po­litikai kérdéseket tisztázni le­het. Ezt még azzal is elősegítjük, hogy minden foglalkozásról „je- lentőlap”-ot kérünk, mélyen a propagandisták jelzik azt is, mi volt a vitatott téma és miként sikerült tisztázni. Amennyiben maradtak még kétségek egy-egy témává; kapcsolatban, úgy azt tisztázzuk és a propagandisták erre visszatérnek a legközelebbi foglalkozáson. Ez a magyaráza­ta annak, hogy a tanfolyamo­kon résztvevők, az egyébként jó szerkesztésű tananyag alapján következtetéseket vonnak le a mindennapi élet gyakorlatából. Élesen elítélték egyebek közt a szocialista erkölcstől idegen je­lenségeket, az individualizmust és az egoizmust, a munkával meg nem szolgált haszonszerzés­re való törekvést, a spekulációt. Kifejtették, hogy az önzetlensé­get és az áldozatkészséget job­ban meg kell becsülni, a hanyag munkát pedig el kell marasztal­ni. — Meggyőződtünk róla, hogy a vitakészséget elősegíti az is, ha a tanulócsoportok tagjai éve­kig együtt maradnak, mert ez­zel a, egymás iránti bizalom megerősödik. Ez is gazdagítja az egyén kapcsolatát a közös­séggel. És ez nem kis dolog. — De mint ahogy semmi sem valósul meg kristálytisztán, úgy a marxizmus oktatása sem. Ez­zel kapcsolatban megemlíteném, hogy a gazdasági egységekben még mindig nehezen választa­nak világnézeti és etikai, vagy kulturális témákat. A pórt- és a tömegszervezeti oktatásban 1972—73-ban 1608-an 75 cso­portban tanulnak, és csak egy csoportban választottak világ­nézeti ég etikai témát, két cso­portban pedig kulturálist. Ebben a következő években előbbre kell lépnünk. — Van más természetű gon­Ha nem-magyarok bárhol a világon a magyar irodalomról beszélnek, ma is elsőül Petőfi neve jut az eszükbe. Ez érthető. A szakemberek sokezerre be­csülik művednek —■ csaknem kizárólag verseinek — fordítá­sait. Ezek a fordítások a világi- nyelveken kívül körülbelül 70 —80 nyelven idézik újra szavait! dunk is. Nevezetesen az a törek­vésünk, hogy a pártoktatásban a párttagok vegyenek részt, a pártonkívülieket pedig az ifjú­sági szövetség és a tömegszer­vezetek vonják be a politikai oktatásba. Sietve hozzáteszem, hogy ebben az évben párttagsá­gunk 75 százaléka vesz részt ok­tatásban. Ez az arány nagyobb, ha hozzávesszük azokat, akik részt vesznek az oktatás szerve­zésében, ellenőrzésében. El kell ugyanakkor mondani, hogy eb­ben az évben a párt* ég a tö­megszervezeti oktatás 1608 résztvevőjéből 494 a párttag. E helyen mondanám, és ez gond, hogy a szakszervezetek párton- kívüli tagjai nincsenek kellő számban bevonva a politikai oktatásba. A szakszervezetek kezdeményezésére nyolc cso­portban 162 szakszervezeti tag tanul, és azt várjuk, hogy a szakszervezeti központok job­ban támogassák őket, mint ed­dig az oktatási anyagellátásban és a szervezésben. Ez vonatko­zik a Hazafias Népfrontra is. A pártszervezetek, ahol erre szük­ség van, propagandistákkal se­gítik a kialakuló csoportokat. Bár nem tartósak szorosan a tárgyhoz, de a támogatás hiá­nyát láttam abban is, amikor tavaly a szakszervezeti válasz­tások során derült ki a Mező­gép gyáregységnél, hogy négy év alatt egy vagy két szakszer­vezeti taggyűlést tartottak csak. — Külön említem meg, hogy a gazdasági egységek minden második hétfőn biztosítják az oktatáshoz szükséges termeket. Ma már olyan nem fordul elő, mint régebben, hogy télen fű- tetlen teremben voltak kényte­lenek ülni az emberek. Ez is feltétele a nyugodtabb tanulás­nak. Természetes, mint másban is, igyekszünk a formalitást ke­rülni, mert az nagy károkat Okoz. A körülmények figyelem­bevételével járultunk hozzá, hogy a Kossuth Tsz gépszerelői­nek és állattenyésztőinek ne es­te, hanem déliben legyen a fog­lalkozásuk. — A propagandisták meg­felelő ek-e a követeimé nyéknek? — Ügy érzem, hogy a párt X. kongresszusának az a meg­állapítása, miszerint „növeke­dett a marxi—lenini eszmék propagandistáinak száma és fel- készültsége”, Sarkadra is vonat­kozik. S erre nagy szükség van, mert még számottevő a kapita­lista múlt maradványa és hatá­sa az emberek szemléletében. És azt hiszem, semmi újat nem mondok azzal, de nem lehet elégszer mondani, hogy a mar­xista eszmék terjesztésének köz­ponti alakja a propagandista. Ezért mindig nagy gondot fordí­tunk képzésükre, hogy minél jobban ismerjék a társadalmi folyamatok összefüggéseit. Ter­mészetesen az ismeretek átadá­sában nagy szerepe van az egyéniségnek, legyen készsége ahhoz, hogy ne betűrágásra — közli Keresztúry Dezső író, az irodalomtudományok doktora, az Országos Béketanács Elnök­ségének tagja abban az ismerte­tőjében, amelyet a költő szüle­tésének közelgő 150. évfordulója alkalmából készített az OBT felkérésére. Írását az UNESCO jóvoltából a világ 84 országába juttatják el Budapestről. (MTI) szoktassa a hallgatókat, hanem a lényeges dolgok értelmezésére, serkentse a politikai érzék ki­bontakoztatását. — Meggyőződésem, hogy a párt 40 községi propagandistá­jában megvan ez a készség. Vannak köztük olyanok, mint Szabó Lajos, Leelőssy Sándor, akik a felszabadulás óta propa­gandisták. Hatan pedig, akik huszonkét éve. A mögöttünk le­vő két évben sok olyan elvtárs lépett a marxizmus terjesztői közé, akik a marxista esti kö­zépiskolát fejezték be. Külön­ben ezek száma 26. Ezenkívül vannak főiskolai végzettségűek, van .akinek 5, van akinek 3 hónapos pártiskolája, és kilenc­nek marxista—leninista esti egyeteme van, közülük négyen szakosítót végeznek. És van pártfőiskolai végzettségű. Ter­mészetesen ennek hasznossága az oktatásban csak akkor érvé­nyesül, ha hivatásszerető a pro­pagandista. Érzésem szerint a mi propagandistáink hivatás- szeretetből jól vizsgáznak. Az is igaz, hogy a hivatásszeretet lelohadhat olykor, ha a párt­szervezetek magukra hagyják őket, ha elhanyagolják az ellen­őrzést, mert ilyenkor nem érez­hetik munkájuk fontosságát. — Milyen jelentősége van a propagandisták klubjának? — Az is késztetett bennünket a klub megalakítására, mert ta­pasztaltuk, hogy a szemléltető eszközöket nem hasznosítják. Márpedig ezek használata előse­gíti a megértést, érzékeltetni lehet a téma lényegi vonulatait, hiszen a szavak mögött megje­lenítik a valóság tárgyi világát S 1970-ben, amikor megalakítot­tuk a klubot, első időben a szemléltető eszközök gyakorlati használatát mutattuk be; — Ma már természetesen az oktatás módszertanát sokrétűen vitatják a klubban a propagan­disták. Ez továbbképzésükhöz tartozik. Ebben az oktatási év­ben ehhez tartozik az a kerek- asztal-beszélgetés is, amikor Sarkad politikai és gazdasági dolgai kerülnek a porondra. — Ebből is kiderül, hogy a klub működése tervszerű. Ebbe tartozik az is, hogy az azonos oktatási formák propagandistái bizonyos témákról konzultálnak mielőtt megtartanák az előadá­sokat. Ilyenkor lehetőség van arra is, hogy a tapasztalatokat közkinccsé tegyék. Valamennyi propagandista havonta meghall­gatja, hogy milyen jelzéseket adtak be a pártbizottságnak a pártaktívák, továbbá, kéthavon- ként vitafórumot tartanak. — Ez a vázlatos ismertetés csak részben nyújt betekintést a klub működésébe. Erdei Gá­bor, a7 oktatási bizottság elnö­ke, a klub titkára órákig tudna róla beszélni. Annyi bizonyos, a propagandisták munkája haté­konyabbá vált azzal, hogy van klub. Lényegében nem más ez, mint alkotóműhely. Jelzi ezt az is, hogy esetenként egyesek itt készülnek fel az előadásokra. Szeretnénk majd a, egyes té­mákhoz filmet is vetíteni. Ha sikerül kölcsönözni filmet, vetí­tőgépet az iskolák adnak. — Végül csak annyit még: a propagandisták nem másak, mint a szocialista eszme misz­szionóriusai. Cserei Pál 3 äMum'm 1972. OKTOBER 24. Az UNESCO 84 országba juttatja el a Petőfi-ismertetőt felhívást intézett falragaszokon a város népéhez. „Munkások! Polgárok! Elv­társak! Komoly időket élünk! — így kezdődött a felhívás. — A háború veszedelme tornyosul a fejünk fölött. Amely csak nyo­morúságot hozhat az amúgy is sokat nélkülöző munkálkodó népre!” A továbbiakban a 17-i népgyűlésen való részvételre hívta fel a lakosságot. „Békés­csaba népe! Mindenkinek ' lét­kérdése, hogy a háború kitö­rése ellen állást foglaljunk és az ellen tiltakozzunk! Mindenki ott legyen!” A békéscsabai munkások ter­ve az volt, hogy impozáns fel­vonulást tartanak, a gyűlés előtt. Erzsébethelyről indultak volna el a földmunkások: a köves úton át az Andrássy útra men­tek volna; itt — a Baross ven­déglő előtt — az ipari munká­sok csatlakozását várták. A menet — a tervek szerint — a piactéren át a Kossuth térre vo­nulhatott volna. Lelkes előké­születek történtek ennek érde­kében. Előző napon azonban a szociáldemókrata” párt közölte a helyi sajtóban, hogy a felvonu­lás elmarad, csak gyűlés lesz. (Folytatjuk) Elnökségi ülés Békéscsabán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents