Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-21 / 249. szám
WAPiKKNDEKt A beruházási vállalat tevékenysége és a város kisiparosainak helyzete Naponta nyólcszáz mázsa hal Tegnap, október 20-án tartott ülést Békéscsaba Város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága. A testületi ülésen két napirend szerepelt. Elsőként tájékoztató hangzott el a Békés megyei Beruházási Vállalat által bonyolított városi beruházások helyzetéről, amelynek előadója Papp János, a vállalat igazgatója volt, majd beszámoló hangzott el a városban tevékenykedő kisiparosok helyzetéről, a szolgáltatás és ellátás tükrében, amelyet a termelésellátásfelügyeleti osztály írásban terjesztett be. A Békés megyei Beruházási Vállalat Békéscsaba Városi Tanács V. B.-nek megbízása alapján foglalkozik a város területén a tanácsi fejlesztési alapból és koordinációk útján közös beruházásként megvalósuló építkezések lebonyolításával. A tájékoztatóból de a vb-ülésre készített kimutatásokból is kitűnt, hogy a Békés rriegyei Beruházási Vállalat tevékenysége sokrétű, amit az is bizonyít, hogy jelenleg csaknem száz létesítmény beruházási ügyével foglalkozik. Közülük is jelentős a részvételük a lakásépítési programban és a vállalatok, intézményeik részére végzett j beruházási tevékenységben. A | vállalat az egyes beruházások j lebonyolítása során legfontosabb feladatának a megbízó érdekvédelmét tekinti,' amit különösképpen az építkezések gazdaságosságában ,a határidők biztosításában, valamint a műIskolacentrum Békéscsabán a Gyulai út mellett nagyarányú építkezés folyik. Itt épül fel a város középfokú iskoláinak centruma. A tervek szerint középiskolai kollégium, egészségügyi és ipari szakközépiskola, valamint a diákok ellátását szolgáló konyha kap helyet az épületmonstrumban. A beruházás mintegy 60 millió forintba kerül. Az építkezést 1073-ban fejezik be. Catániában egy délelőtt be akartunk menni egy szűk kis sikátorba. Antik romok látszotta onnan is. Egy asszony megállított: ne menjünk arra. Mondtuk, a görög színházat szeretnénk látni. Nem arra van közölte. Visszafordultunk. Vagy tíz perc múlva újra találkoztunk egy másik utcán az asszonnyal, aki — jellemző a déliek kedvességére — köszönt, és mutatta, hogy most már jó irányban megyünk. Azután hozzátette: — Vigyázzon a táskájára. — Miért? — kérdeztem. — A turisták miatt. Mindenféle emberek járnak itt. Vigyázni kell. — Csak a turisták miatt? Rám nézett és kicsit elmosolyodott: — Nemcsak a turisták miatt. Dolce far nienie? Akkor már másfél hete szorongattam a táskámat, hogy azt hi,ttem, sose tudom többé egyenesre nyújtani a karomat. Hiszen itthon is figyelmeztettek: rossz a közbiztonság, kitépik az utcán a nők kezéből a retikült. Nos. a csodaszép itáliai napok alatt senki sem akart kirabolni, semmink el nem veszett, semmi kellemetlenségünk nem volt. Egyszer ezer lírásnak néztem egy szaki és minőségi követelmények betartásában igyekszik biztosítani. Megállapították azt is, hogy ezen törekvésük betartásával jelentős összegű megtakarítást értek el Békéscsaba nagyobb beruházásainál. Ezután a megyeszékhely kisiparosainak helyzetét tárgyalták. A legutóbbi felmérések szerint Békés megyében 4540 kisiparos tevékenykedik, s ebből Békéscsabán 568. Ami a számokat illeti elég is lenne, csak az a baj, hogy többségük már hatvan éven felüli. Akadályozza az is tevékenységüket, hogy műhelyük saját házaikban vannak, s ezek többnyire elavultak, korszerűtlenek. A KIOSZ helyi titkársága minden segítséget megad ahhoz, hogy műhelyfelszereléseiket, gépi berendezéseiket korszerűsítsék. Ehhez kölcsönt is biztosítanak. Munkájukhoz általában biztosított az anyagellátás, de sajnos előfordulnak beszerzési nehézségek is. Különösen a műszerész- és az autóipar szakmában akadozik az alkatrész-beszerzés. A magánkisdparosok — állapítja meg a beszámoló — jól végzik javító-szolgáltató tevékenységüket. Ami a szakmunkásutánpótlást illeti, jelenleg 14 szakmában 40 tanuló készülődik a szakma elsajátítására. Képzésükkel a Békéscsabán működő két szakmunkásintézet foglalkozik. Hiány mutatkozik a bognár, faesztergályos, cipész és kéményseprő szakmák utánpótlásában. A kisiparosok jó munkáját dicséri, hogy Békéscsabán a közelmúltban 199 magámkis- iparos részesült különböző kl- tüntétésben. Hárman kapták meg a Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetést, 15-en részesültek kitüntetésben a kiváló szakmunkástanuló nevelésért és 30-an kaptak kitüntetést félévszázados kisiparosi tevékenységükért. Rajtuk kívül 138-an i részesültek pénz- és tárgyjutalomban és a KIOSZ országos központjának üdülőiben évenként 12 békéscsabai kisiparos üdül. A végrehajtó bizottság ülése bejelentésekkel .indítványok- kai ért véget. ötezres bankjegyet, és a visszaadott apróval már menni akartam. A kereskedő rám szólt: — Várjon, signora. Még jár négy ezres. Csak azért vállalom a felelősséget, amit magam tapasztaltam, de azért teljesen vállalom. Nagyon jó impressziókat nyertem az olasz népről, nem először. Nálunk rögtön a „dolce far niente” kerül szóba, ha róluk beszélnek. Nos, ez az édes semmittevés mesebeszéd. Hihetetlen szorgalommal és precízséggal építi ez a nép az életét, az országot, és emellett a szó legvalóságosabb értelmében harcol is. Az utcák valóban nem tiszták. Akadozik a szemétgyűjtés, sok a mulasztás a hivatalos szervek részéről. A lakások azonban, még a legnyomorúságosabbak is — sok helyütt belátni az utcáról közvetlenül nyíló hálószobákba — igenis nagyon tiszták. Patyolatfehér a há2 elé kiteregetett mosott holmi, a férfiakon az ing, a gyerekek ruhája. Ami rajtuk múlik, — azt megteszik. Láttam utcakövezőket Siracusában, va sárnap is dolgoztak, felügyelő nélkül, figyeltem építkezések munkatempóját. Becsülni, tisztelni kell az olasz munkásokat. (Folytatjuk) Csontos Magda Éppen csak kivilágosodott. Erősen fodrozódik a víztükör. Ha nem is süvít a szél, azért csípős. A biharugrai halászok csónakba szállnak, s vízbe pereg a kerítőháló. Földesi Sándor kerületvezető főhalász- mester szavára figyelnek ^ vízhatlan ruhába öltözött emberek. Talán még fél óra sem telik el, s a két vezércsónak partot ér, bezárul a kör. Feszül a perion-háló és feszül" nek az emberi izmok. A mind kisebb vízterületre szoruló halak csapkodnak, tátognak. Egyikük-másikuk kiugrik a vízből, majd nagy csobbanás- sal vágódik a többi közé. A 134 holdas tó felett fehér sirályok köröznek le-lecsapva a könnyű prédára. Csillog az állandó mozgásban levő víz. Nyüzsögnek a tükörpontyok, busák, keszegek, harcsák és a süllők. Nagy munkában vannak a Biharugrai Állami Halgazda' ság dolgozói. Ahogy Oláh Aladár kerületvezető mondja: „aratnak”. A lehalászás náluk felér az aratással. Azt az élő terméket takarítják be, amelyet ezelőtt egy évvel betettek a 3287 holdnyi halastóba. Ifjú Szalai János és Bertalan Miklós kötésig állnak a hideg vízben. Szákkal emelik a ficánkoló „termést”. Hogy fáznak-e? Bizonyosan nincs melegük, mint ahogyan azoknak az asszonyoknak, férfiaknak sem akik az osztályozó, váló" gató asztalnál dolgoznak. — Nem ritka dolog, hogy az ember megmerül — mondja Bertalan Mihály, a vízen élő ember komolyságával miután néhány percre leváltják —, de a halász munkájához ez úgy hozzátartozik mint mondjuk a kovácséhoz az. hogy kormos a tenyere. •— A halat? Azt csak kifogni szeretem. Az asztalon jobban kedvelem á paprikáscsirkét. Néhányat még szippant cigarettájából és ismét bemegy a kötésig érő hideg vízbe. Nincs idő a beszélgetésre. A kerítőháló ’ gyűrűjében mintegy 280—300 mázsa hal várja, hogy az osztályozás után vagy újabb tóba, az anyahalak közé kerüljön, vagy pedig a tároló bárkába, ahonnan később a piacra viszik. — Tavaly 9 ezer 600 mázsa egy- és kétéves halat telepítettünk tavainkba. Ügy számolunk, hogy most az őszi lehalászásnál 250 vagonnal emelünk ki — tájékoztat a kerületvezető, Oláh Aladár. Most a lehalászás félidejénél tartanak. Naponta 800 mázsát szállítanak a Halértékesítő Vállalatnak. Reggel, amikor éppen csak kivilágosodik, bármennyire is1 fúj a szél, vízre" szállnak és este 5—6 óráig dolgoznak. Három brigádjuk „aratja” a termést. Igyekeznek, mert az élő áru nem várhat. A gazdaságnak most minden perc számít, ha a tervezett nyereségrészesedést — feltehetően 20—30 napnak megfelelő összeget — ki akarják fizetni. S így az is érthető, hogy annak a régi romantikának, amely valaha a halászemberek munkájához kapcsolódott, Biharugrán csak halvány nyomait találjuk. Tervszerű halgazdálkodás az, ami a szikes földön létesített tavakban folyik. B. J. Hidegen fúj a szél, vörösre csípi az osztályozó asszonyok kezét. (Fotó: Demény Gyula)
