Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-20 / 248. szám

fl vegyipari kutatásról tanácskoznak Csütörtökön a Technika Há­gában a Magyar Kémikusok Egyesülete Tervgazdasági Bi­zottságának rendezésében két­napos tanácskozás kezdődött. A vegyiipari kutatóintézetek ve­zetőit hívták össze erre a ma­ga nemében első tanácskozásra, amely központi témája a vegy­ipari kutatás gazdaságossága. Szekeres Gábor, a Nehézipari Minisztérium műszaki-fejlesz­tési főosztályának helyettes ve­zetője megnyitójában hangoz­tatta, hogy vegyipari kutatá­sunk már 6 és fél ezer embert foglalkoztat, ez a vegyiparban dolgozók hat százaléka. Tavaly 1,2 milliárd forintot fordítot­tak fontos szellemi munkára. Ezek a számok és arányok már nagyjából megfelelnek a fej­lett ipari államokénak. A vegy­iparnak mind a legdinamiku­sabban fejlődő iparágnak, ál­landóan új tudományos tapasz­talatokon alapuló módszerekre van szüksége. Ezen fáradozik a kutatók népes tábora, s mun­kájuk jelentőségénél fogva rend­kívül fontos, hogy szellemi ter­mékeik milyen gazdasági ered­ményeket produkálnak. A ta­nácskozáson, 15 előadás hangzik el. Beszámolnak tapasztalataik­ról a hazai kutatók mellett szovjet, bolgár, NDK- és NSZK-beli tudósok is. (MTI) Sikeres híradógyakorlat A közelmúltban kijelölt hír­adós csapatok sikeres együttmű­ködési! rendszergyakorlatot haj­tottak végire. A korszerű beren­dezésekkel dolgozó híradók ma­radéktalanul megoldották az előírt feladatokat. A gyakorlat során ismételten bebizonyoso­dott, hogy a híradó szakcsapa­tok technikája és a katonák fel­ikészültsége összhangban áll a korszerű harcirányítás igényei­vel. $a®s*raasssM®a«ssa8w«®assiBS*aB:Bssesa*ssíBB*fiM Valóban, Ortigjáíban is sok be- deszikázott kapujú, elhagyott há­zat látni. A málladozó kövek kö­zött patkány kotorász a hulla­dékban. íme a kiegészítés a dé­len mindenütt olvasható falra­gaszokhoz, plakátokhoz, amelyek szó szerint harcra hívnak az el­bocsátások, a munkanélküliség, a korrupció, a kizsákmányolás, a klientizmus ellen. Természete­sen a baloldal plakátjai ezek. Minthogy az utitársak élénk, kedves emberek voltak, a férfi valami katonai hivatalnok, meg mertem kockáztatni a kérdést; — Mi ez a könnyek temploma, és ki hiszi a csodát? A férfi fölnevetett, és vissza­kérdezett: — Ki hiszi? Az asszony arca megfagyott, megbántam, hogy szóltam. Ven­dég vagyok, idegen, s most meg­sértettem az illemet A 17 éves kislány válaszolt halkan: — Hiszik, sokan... Eiz a nagy ellentmondás tény­legesen létezik. Egy eint Eszembe jutott a kisfiú, a 11 éves Paolo Arciezi, aki szintén idegenvezetőként dolgozik Sdra- cusában. A San Giovanni basi- likában vezetett nagyon okosan, tájékozottam A bizánci stílusú. Somogyi Lajos, az MTI hír- j magyarázója írja: A gazdasági reform bevezető-1 sével egyidőben a kormány a többi között arról is intézkedett, hogy a vállalatoknak és a taná­csoknak milyen módon kell gon­doskodniuk a csökkent munka­képességűek megfelelő foglal­koztatásáról. A rendelkezések alapgondolata, hogy megfelelő munkahely biztosítása esetén a csökkent munkaképességű dol­gozók túlnyomó többsége alkal­mas a produktív munkára. Akár a munkafeltételek megváltozta­tásával is arra kell törekedni, hogy lehetőleg eredeti szakmá­jukban dolgozhassanak, ha erre nincs mód, úgy átképzéssel, be­tanítással kell megfelelő mun­kafeltételeket biztosítani szá­mukra. A betanítás, átképzés idejére — az eredeti rendelkezé­sek szerint legföljebb egy évig — keresetkiegészítést kell adni a csökkent munkaképességűek­nek. Ha a vállalaton beiül a re­habilitációra nincs lehetőség, akkor a tanácsi szervek közre­működésével más vállalatnál, illetve e célra létrehozott fog­lalkoztatókban kell számukra munkát keresni. Ha ez sem si­kerül, úgy a csökkent munkaké­pességűek segélyt kaphatnak. A Munkaügyi Minisztérium felmérte a rendelkezések végre­hajtásának menetét s megálla­pította, hogy a csökkent mun­kaképességű dolgozók foglalkoz­tatásának nincsenek különösebb akadályai. A számukra alkalmas j munkahely több, mint ahányan j ott dolgoznak. A több mint 100 ezer csökkent munkaképességűt arra alkalmas munkahelyen fog­lalkoztatják. Megélhetésükről tehát gondoskodnak, ez azonban a tapasztalatok szerint nem mindig jelent tényleges rehabi­litációt. A vállalatok ugyanis gyakran rosszul értelmezett szo­ciális meggondolásokból helye­gyönyörű épületnek csak rom­jai vannak, földrengés pusztí­totta el, s azóta nem sokat gon­dolnák a környezetével sem, a kétezer évesnél régibb katakom. ba azonban ép, csodálatos. Ká­polnájában állítólag Szent Pál is járt, i. u. 61-ben. Nem tudom, a kis Paoló mit hisz, mát nem, de a dolgát jól végezte, és a pénz­re, amit keresett, szüksége volt. Amit én hittem, az is módosult később. A L’Ora című papból kiabált rám a cím: Szorongás Siracusában az elbocsátási hul­lám miatt. Alatta kép, ezen a SINCAT olajtársaság egyik kor­szerű telepe. A L’Ora egyébként az a lap, amelynek szerkesztősé­gét kétszer támadta meg eddig a maffia. Az újság ugyanis vette a bátorságot, és magánszorga­lomból nyomozást indított a Tiszteletreméltó Társaság — ahogy délen a maffiát nevezik — ellen. A lap székházának egy részét 1958-ban bomba rombolta szét. Utána viszont óriási mérték­ben megnőtt a lap tekintélye és olvasótábora. Azóta a maffiát, amelynek látható nyoma ugyan nincs az idegen számára, de éh • működik az bizonyos, A még lé- I tező szicíliai szegénységet is jó. részt a számlájára lehet írni. (Folytatjuk) Csonton Magda. zik könnyebb muftkahelyre a csökkent munkaképességűeket, olyan esetekben is, amikor át­képzéssel vagy megfelelő szer­vezéssel igényesebb munkára is alkalmassá tehetnék dolgozói­kat. Jobban kell tehát építeni az emberek egyéni képességeire. Jelentős és igen eredményes kezdeményezés volt viszont, hogy a segélyezésre szánt, de fel nem használt összegekből — központi alapokból — mintegy 100 millió forintot utaltak át a tanácsoknak a csökkent munka­képességűek foglalkoztatását szolgáló kiadásokra, beruházá­sokra. Ezt az összeget a taná­csok és a vállalatok 20 millió forinttal saját erőforrásból ki­egészítették, és ily módon 9000 ember foglalkoztatását oldották meg. Segélyre viszonylag keve­sen szorulnak, jelenleg körülbe­lül 2000 csökkent munkaképes­ségű szorul segélyre. Csütörtöki ülésén a kormány ezeknek a segélyeknek az össze­gét emelte. 1973. január 1-től 100 forinttal emelkedik az átmeneti segély alsó határa. Ezt a segélyt azok a csökkent munkaképessé­gűek kapják, akik tízévi mun­kaviszony után abbahagyták a munkát, de a nyugdíjazáshoz szükséges életkort még nem ér­ték el. Az 55, illetve 60 éves kor eléréséig leendő nyugdíjuk 75 százalékát kapják átmeneti segélyként, ennek alsó határa eddig 500 forint volt, ami janu­ár 1-től 600 forintra emelkedik. Rendszeres szociális járadékban azok a csökkent munkaképessé­gűek részesülnek, akik a nyug­díjazás feltételeivel egyáltalán nem rendelkeznek, vagyis tíz­éves munkaviszonyuk sincs és dolgozni már nem tudnak. Ök szociális helyzetüktől függően havonta eddig 300—500 forintot kaptak, január 1-től differen­ciálás nélkül havi 600 forint lesz a szociális járadékuk. Módosul­nak a betanítás és átképzés idejé­re járó keresetkiegészítés szabá­lyai is, mégpedig annyiban, hogy nem egy évig, hanem a betanítás vagy átképzés teljes időtartamára kapják a csökkent munkaképességűek a keresetki­egészítést. ssMaafics*ssasaaxsssasasassacsz<rassssBBsassBai A Minisztertanács azt is ki­mondta, hogy a vállalatok fel­ügyeleti szerveinek a jövőben gyakrabban és érdemben kell foglalkozniuk a vállalatok reha­bilitációs tevékenységével. Fo­kozottan kell ellenőrizniük, hogy a vállalatoknál a tényleges re­habilitációt hajtják-e végre, vagyis a csökkent munkaképes­ségűek számára megteremtik-e a képességeiknek legmegfele­lőbb munka feltételeit. Az üzemegészségügyi szolgálat ke­retén belül szervezettebben és rendszeresebben kell biztosítani a rehabilitáció szempontjából nélkülözhetetlen orvosi munkát. Különösen ott kell nagy figyel­met fordítani erre, ahol nem működik üzemorvosi szolgálat. Kevesebb az árkedvezménnyel árusított betakarítógép Az őszi mezőgazdasági betaka­rítási szezon derekán az AGRO- TRÖSZT Vállalatok raktáraiban még többféle berendezésből vá­logathatnak a gazdaságok be­szerzői. Nyolcvan ZMAJ típusú csőtörőgép vár eladásra. Az AG. ROKER-telepek 20 százalékos kedvezménnyel hozzák forgalom­ba az FK—2—6 mintájú adap­tert, amely ezekben a napokban, igen „népszerű”,; alig tíz nap alatt 60-at adtak el belőle, a rak­tárakban azonban még három­száz ilyen gép található. Az igen keresett BRAUD-adapterekből többre lenne szükség, mint amennyit eladásra kínálnak. A gyár eddig 680-at szállított le, ezek a gépek már a mezőgazda- sági nagyüzemekben vannak. Október végéig újabb szállítmá­nyokat várnak, összesen 104 BRAUD-berendezés átvételére van kilátás ebben a hónapban. Novemberben és decemberben még 150-et szállítanak, ezek a gépek azonban az idei betakarí­tásnál már nem jöhetnek számí­tásba. (MTI) NYUGDÍJIG — Foglalkozása? — Főikönyvelő. — Mióta? — 1972. január 1. — Ezt megelőzően milyen beosztásban dolgozott? — Főkönyvelő-helyettesként. — Milyen végzettséggel? — Gimnáziumi érettségivé!, de időközben felvettek a köz- gazdasági egyetem levelező ta­gozatára. — Miért tanult? — Arra gondoltam, ha lépni akarok, intézményes oktatás­ban kell részt vennem. — Túl a beosztáshoz szük­séges oklevélen, jelent e Ön­nek valamit az egyetemi vég­éé ttség? — Nagyobb lett az önbizal­mam a munkámban. Többet lá­tok a világból. Megértettem, mennyi mindent kell figye­lembe venni döntéseinél egy vállalati vezetőnek, hogy a na­gyobb zökkenőket elkerülje. — Ön szerint mi jellemzi a jó vállalati vezetőt? — Többek között az, hogy folyamatosan tanul. Ugyanis a jó vállalati vezető.., Itt megszakadt a vonal. Elő­ször arra gondoltam, újra­hívom Ancsin Györgyöt, a Bé­késcsabai Hűtőház 30 éves fő­könyvelőjét, hogy befejezzük a félben maradt mondatot. Nem A kiolvasott újság is úrtúk! ! Gyűjtse össze, mert a tiszta, gyűretlen, kötegelt újságpapírt kilónként 1 forintért, •a színes újságokat, a folyóiratokat, a nyomtatott füzeteket, a puhafedelű könyve­ket, füzeteket és az irományokat kilónként 50 fillérért, a papírgyártásnál felhasználható, vegyes papírhulladékot kilónként 40 fillérért megveszi a hívtam még sem. Hiszen ma­gától értetődik, hogy olyan ve­zetőkről beszélt, akik ugyan a vállalat, a gazdaság, az üzem, az üzemrész, a műhely vezeté­séhez a „jogosítványt” meg­szerezték, már évek óta gya­korolják is a vezetést, mégis úgy érzik, hogy tanulniuk kell. Máresak azért is, mert a „köz­lekedés” feltételei állandóan változnak. És ebben eligazodni — szintén meg kell tanulni. De a hűtőház főkönyvelője által megkezdett gondolatsort még ennél is tovább lehet folytatni, ha ismerjük a Köz­ponti Statisztikai Hivatal Bé­lkés megyei Igazgatóságának 1971-es jelentését a Békés me­gyei mezőgazdasági termelő- szövetkezetek vezetésében dol­gozókról. Érdemes szó szerint idézni r „A mezőgazdasági termelő- szövetkezeteknél a vezetői, il­letve az adminisztrációs munka­körben foglalkoztatott tagok és alkalmazottak közül a felmé­rés idején 1971. szeptemberé­ben 336-nak volt egyetemi, 403-nak felsőfokú technikumi, 1670-nek pedig középfokú vég­zettsége. Ugyanekkor 2002 ve­zető állású, ül. adminisztratív munkakörben dolgozónak még nem volt felső ill. középfokú iskolai végzettsége, s így Békés megyében a legalacsonyabb e területen az egyetemi végzett­ségűek aránya. Országosan ugyanis ez az arány 10,6 száza­lék, Békés megyében pedig 7,6 százalék.” Sajnos az iparban sem sok­kal rózsásabb a helyzet. Pedig a szükséges vezetői ismeretek mértani haladvány szerint so­kasodnak. Birtokukba jutni — fentebb már megállapítottuk — önképzéssel ma már nem lehet, vagy legalábbis egyre nehe­zebb. Mit lehet tenni ezek után? Az újságírónak nem do’ga e kérdést megválaszolni. Erre nem is vállalkozik. Legfeljebb csak jelzi, hogy ő ígv látja: a le­hető legrövidebb időn belül meg kellene oldáni a megye gazdasági vezetőinék szervezett képzését, továbbképzését. Tehát —, hogy visszakanya­rodjunk a cikk elejéhez — ar­ról van szó, hogy a telefonköz­pontos talán egy régi közmon­dás születő űj változatát sza­kította ketté. Ancsin György, a hűtőház főkönyvelője, ugyan­is épp azt kezdte mondani, hogy: „a jó vállalati vezető...” biztos vagvok benne, hogy így akarta befejezni: „...legalább a nyugdíjig tanul!” Kővánr E. Péter Gondoskodás a csökkent munkaképességű dolgozókról Felemelték az átmeneti segélyt és a rendszeres szociális járadék alsó határát, feloldották a keresetkiegészítés korlátozását

Next

/
Thumbnails
Contents