Békés Megyei Népújság, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-01 / 206. szám
Megsúgom | Magának ",. hogy nagyon megsajnáltam a közelmúltban Lőrincze Lajost. Szegény ember évek óta olyan becsülendő lelkesedéssel pallérozza édes anyanyelvűnket, s látszólag semmi eredmény. Nem elég, hogy a fiatalok nem tudnak helyesen és szépen beszélni magyarul — erről cikkezett 3 héten keresztül egyik napila- ; punk — ráadásul alapvető nyelvtani fogalmakkal sem vagyunk tisztában. Pedig még az általános iskolában megtanultuk, hogy a magyar nyelvben vannak névmások — többek között — birtokos névmások is. Ugye emlékszik még rájuk: enyém, tied, övé, mienk, tietek, övék. Ezt a nyelvtanórákon csak úgy fújják a gyerekek, s aztán mire megnőnek — teljesen elfelejtik őket. Mindjárt megmagyarázom azt is, hogy miért gondolom, hogy ez így van. Olvadtam a héten az újságban, hogy kereken egymillió 688 ezer 315 forintjába került a MÁV-nak az első félévben az a lopás- és rongálás-sorozat, amit az • utasok, — és ez tetszett a legjobban — megtévedt vasutasok okoztak. Ahogy olvastam a listát, egy dolog mindenképpen világosnak látszott: aki ilyesmire adja a fejét, nem válogat. Mert 'loptak: tükröt, kalapfogast, szappanadagolót, hamutartót, képkeretet, ülésbört, poroltót, függönyt, ékpárnát, izzót, kapcsolót... — de minek is soroljam tovább? Mindent, ami mozgathatói Most már, azon sem csodálkoznék a jövőben, ha egyszer olyan híradással találkoznék a sajtóban, hogy a Budapest--Nyir- egyháza között közlekedő személyvonat Budapestről 12 kocsival és egy Diesel-mozdony- nyal menetrendszerűen elindult, de Nyíregyházára csak a mozdony érkezett meg — abból is hiányzott két dióda. Ugye ért engem most már? Az utasok és vasutasok egy része nem ismeri a birtokos névmásokat! Éppen ezért azt tanácsolom a MÁV illetékeseinek, hogy a távolsági járatokon az utazási időbe iktassanak rövid nyelvleckéket. Az oktatókat szereljék fel mindazon cikkekkel, melyek a hiánylistán szerepelnek. Ennek birtokában az oktatás pofon egyszerű lesz. Az oktató nem tesz mást. mint például felmutat egy villanyégőt, amire azt mondja, hogy ez az enyém. Amit a kocsiban látnak az a MÁV-é, tehát az övék. Amit med a kedves utas otthon lát, az az övé. Hát ilyen egyszerű ez kérem, csak gyakorolni kell, mert az emberek könnyen felejtenek, és aztán „megtévednek”. Szilárd Ádám 4 BÉKÉS MCCflUs^ 18'52. SZEPTEMBER L Tizenöt ktsx-nél tartott vizsgálatot a Afö Javítani kell az ellenőrzés hatékonyságát A vezetés nélkülözhetetlen eleme az ellenőrzés. A belső ellenőrzés feladatát kormányrendelet írja elő. Az ellenőrzésnek segítenie kell a vezetés hatékonyságát, fel kell tárnia a hiányosságokat és biztosítania kell a társadalmi tulajdon védelmét. A Békés megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a megye 15 ipari szövetkezetében vizsgálta meg. hogy a kormányrendet által meghatározott feladatnak miként tettek eleget. A vizsgálat kiterjedt a vezetői ellenőrzésre, a függetlenített belső ellenőr és a Felügyelő Bizottság munkájára. fl vezetők gyakran formálisan ellenőriznek Az irányítás során a vezetőnek nemcsak döntéseket kell hoznia, hanem ellenőriznie kell, hogy ezeknek a döntéseknek a beosztottak hogyan tettek eleget. De arra is ki kell terjednie a figyelmének, hogy a döntések milyen eredménnyel szolgálják a vállalat érdekeit. A vizsgált szövetkezetekben a vezetők ellenőrzési kötelessége az alapszabályból fakad, s az ellenőrzések tapasztalatait jegyzőkönyvezik. A hiányosságok megszüntetésére tett intézkedések azonban legtöbb esetben csak szóban hangzanak el. Az írásba foglalás csupán a munkafegyelemre és a társadalmi tulajdon védelmére korlátozódik. A belső ellenőrzés lényeges feladatát a különböző szintű vezetők végzik. Sajnos itt van a legtöbb probléma. A népi ellenőrök ugyanis arra a megállapításra jutottak, hogy a munka- folyamatok ellenőrzése rend-, szeitelen, részleges és gyakran 1 foltnál is. A vizsgált időszakban a bérjegyzékeket nyolc szövetkezetnél a vezetők nem ellenőrizték. A bér átvételét a dolgozókkal nem íratták alá, egy esetben pedig helytelenül számolták el a túlórákat. Tizennégy ktsz-ben a pénztári bizonylatok utalványozása volt hiányos. A Zsadányi Építő, és Szolgáltató Ktsz-ben az utalványozási teendőket végző dolgozót bízták meg az utalványok ellenőrzésével. A Szarvasi Szirén Ruhaipari Szövetkezetben pedig a bérjellegű kifizetéseket egyéb költségként számolták el. A Békési Építőipari Ktsz-ben nemcsak a készpénzes vásárlásokat, hanem a végzett munkák számláit sem vizsgálták meg. Ugyancsak a ktsz-ék többségénél hiányos volt az üzemanyag elszámolása. Az Orosházi Kazánjavító és Általános Szerelő Ktsz-ben éppen az elszámolás rendszertelensége adhatott módot arra .hogy 13 295 liter benzint gázolajként könyveljenek el. Baj van a leltárellenőrzéssel is. Az éves mérleghez nélkülözhetetlen leltárfelvételek valódiságát nem ellenőrizték. A Me- zőberényi Textilipari Szövetkezet 1969—70—71. évi leltárívein csak a tényleges készlet szerepel. a könyv szerinti készletet elfelejtették feltüntetni. S így nyilván a két készlet közötti eltérés sem állapítható meg. Ök se tudnak csodát tenni Az OKISZ-irányelvek száznál több dolgozót foglalkoztató szövetkezetben függetlenített belső ellenőr alkalmazását javasolják. A szövetkezetek többsége viszont nem foglalkoztat belső ellenőrt. Négy szövetkezetben a belső ellenőr munkája összeférhetetlen a beosztásával. Nem csoda, hogy az ellenőrző tévé- kemységük az elmúlt évben ke-j vés eredménnyel járt. öt sző-1 vetkezet alkalmaz függetlenített bel6Ő ellenőrt. Valamennyi terv szerint végzi munkáját. Megállapításaikat írásba foglalják. A hibákat nemcsak feltárják, hanem megszüntetésükre javaslatot tesznek. A vizsgálatok eredményeit a szövetkezetek vezetőségi üléseiken megtárgyalják, s ennek alapján intézkednek. A függetlenített belső ellenőrök sem tudnak csodát tenni. Az intézkedések végrehajtását ugyanis a szövetkezetek többségénél a vezetők nem ellenőr- I zik. S így az újabb vizsgálatok ugyanazokat a hibákat tárják fel. Ez az oka annak a sajnálatos ténynek, hogy a belső ellenőr munkájának gyakran nincs foganatja. Ehhez társul az is. hogy a hibák elkövetőit legtöbbször csaik szóban vonják felelősségre. de sokszor ez is elmarad. Ez történt a méteres szabók és szűcsök ktsz-ének gádorosa egységében is. A belső ellenőr feltárta ugyan a mulasztásokat, de mivel senkiit sem vontak felelősségre, így a mulasztásokból fakadó hiányosságokat sem sikerült felszámolni. Az okozott kár megtérítésére a vizsgált Időszakban csak a Gyulai Fa- és Fémipari Szövetkezetben került sor. Raktárhiány miatt 673 forint megtérítésére kötelezték az egyik dolgozót. A belső ellenőri munka eredményességének elengedhetetlen feltétele a szakmai felkészültség is. öt függetlenített belső ellenőr közül azonban csak kettőnek van mérlegképes könyvelői végzettsége A felügyelő bizottság háttérbe szorult A szövetkezetekről szóló 1971 évi III-as törvény a felügyelő bizottságok feladatát á szövetkezetek egész tevékenységének folyamatos ellenőrzésében jelöli meg. Az ezzel kapcsolatos jogokat a szövetkezetek alapszabályaikban rögzítik. A népi ellenőrök azonban több szövetkezet-! nél a Felügyelő Bizottságok munkáját formálisnak találták. A bizottságok ugyan elkészítik munkaterveiket, tevékenységük azonban gyakran eltér attól. Ellenőrzéseik nem átfogóak, csak egy részterületre terjednek ki. Sőt általános tapasztalat az is, hogy ritkán élnek jogaikkal, s igy az alapszabályban rögzített feladatnak is csak részben tudnak eleget tenni. Nem egy szövetkezetnél háttérbe szoríl- ják a felügyelő bizottságot. Ez történt az Orosházi Kazánjavító és Általános Szerelő Ktsz-Pen. A bizottság a múlt évben vizsgálatot csak akkor tartott, amikor a vezetőség erre utasította. Így nemcsak a bizottság szegte meg az alapszabályt, hanem a vezetőség is. A felügyelő bizottságot nem lehet utasítani. Hiszen az a közgyűlésnek van alárendelve. A vizsgálat befejezése után a felügyelő bizottságok nem minden esetben készítenek jelentést. Előfordult a múlt évben, hogy a feltárt hiányosságokról a vezetőség csak szóban értesült. A nóp>i ellenőrök azt is megvizsgálták, hogy miképp>en reagáltak a szövetkezet vezetői a bizottságok által feltárt hiányosságokra. A 15 szövetkezet közül csak 7 intézkedett azonnal. A Mezőberényi Textilipari, a zsadányi és az orosházi építőipari szövetkezet vezetősége viszont csak többszöri felszólításra volt hajlandó az alapszabályban rögzített kötelességének eleget tenni. A Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a 15 ip>ari szövetkezet belső ellenőrzésének sok hiányosságára derített fényt. A nagyarányú vizsgálatnak azonban csak akkor lesz eredménye, ha a szövetkezetek a hibákat orvosolják. Hiszen szilárd és hatékony belső ellenőrzés nélkül a szövetkezetek nem tudnak eleget tenni az egyre magasabb szintű szei’vezési és irányítási követelményeknek. A vezetői döntések pontatlanokká, bizonytalanokká válnak, meglazul a munkafegyelem, lehetőség nyílik a visszaélésekre, s mindez végső soron a termelésben bosszulja meg magát. Hatékonyan működő belső ellenőrzés nemcsak a társadalom érdeke, hanem a szövetkezetek érdeke is. Seredi János Százéves fennállását ünnepli az Iparművészeti Múzeum Gergely Róbert, az MTI munkatársa írja: Pontosan száz évvel ezelőtt, 1872-ben szavazott meg az országgyűlés 50 ezer forintot, hogy az 1873-as bécsi iparművészeti világkiállítás anyagából vásároljon a magyar állam — főként korabeli — műtárgyakat. Ez vetette meg az alapját az Iparművészeti Múzeumnak, amely egyike Európa első hasonló intézményeinek. A millenium évében avatták a Lechner Ödön tervezte magyaros stílusú épületet, amelynek muzeális anyaga — főként a magánadományok révén — egyre gazdagodott. A felszabadulás után igen jelentős fejlődéinek indult a művészeti állomány, jelenleg 60 ezer műtárgyból áll. A centenárium jelentőségéről, megünnepléséről tájékoztatta az MTI munkatársát a 100 éves múzeum főigazgatója, dr. Rado- csay Dénes. — Húsz külföldi vendéget — a nagy európai iparművészeti intézmények vezetőit — hívtuk meg október 17-től 21-ig tartó jubileumi ünnepségre. Az európai iparművészet remekeit a múzeum legszebb tárgyaival reprezentálja az egyik, a mai magyar iparművészet javát szemlélteti a másik, ez alkalomból nyíló kiállításunk. Néhány igen jelentős restaurálás is folyik a centenárium méltó ünneplésére. Például az Eszter- házy-gyűjtemény fémborítású, ezüstözött karosszéke, Thököly Éva mennyegzői szoknyája újul meg. néhány régi könyv borítása és antik ötvöstárgy nyeri vissza régi pompáját. — Sajnos jelenlegi körülményeink között meglevő anya- > gunknak csak töredékét tudjuk szemléltetni állandó kiállításon, A bemutatás gondja egyre nő, mert a múzeum anyaga örvendetesen gyarapszik. Az állami és múzeumi vásárlások révén egyre bővül áz iparművészeti kincsek köre. Legújabb szerzeményeink között kiemelném a XIV. századi velencei elefántcsont-figura díszű ládikát, a ritka habán kerámiákat: a XVII —XVIII. századi fayance művészeti csoport alkotásait. Gazdagodtunk néhány ritka szőnyeggel, s kuriózum a német-alföl- földi falikárpit is. Egy jő ssó Állunk a buszmegállóban. Előttem két 30—40 év .közötti férfi. „Megverem én, persze, hogy megverem, ha már csak az segít”. — mondja az egyik a má. siknak és még hozzáteszi: — „Engem is vert az apám, ha rám fért, mégis itt vagyok”. Az embernek akaratlanul is József Attila jut eszébe; „Pedig hát engemet Sokszor nem is tudtam, Hogy miért, vertek, Mint apró gyermeket, Ki ugrott volna egy jó szóra, [nyomban.” Irta négy évtizeddel ezelőtt a költő. Egy jó szó. Olyan sokat jelenthet? Pályájukat kezdő diplomások hiányolják legtöbbször. De egy szociológiai felmérés során találkoztam olyan állami gazdasági dolgozóval is, aki azért akar munkahelyet változtatni, mert a jelenlegin még csak egy jó szót sem kap soha a vezetőitől. Egy jó szó. Miért olyan nagy dolog ez? Talán azért, mert emberek vagyunk. Érző lények. Ezt — furcsa még csak leírni is — nem szabadna soha számításon kívül hagyni. De le kell írni mégis, mert néha — úgy tűnik — mintha ez csak másodlagos kérdés lenne. Egy jó szó. 273 Békés megyei állami gazdasági dolgozóból mindössze csak öt ember tartja fontosnak a munkahelyen a jó légkört. A többiek nagy többsége a magas fizetésre szavaz. Való igaz, hogy pénzből élünk. A pénz az, amiből élelmet, ruhát vásárolunk. Minél több pén. zünk van, annál több dologhoz juthatunk hozzá. Ez is így igaz. De attól emberek sohasem lehetünk és nem is leszünk, mert jól öltözünk és sokat eszünk. Anélkül, hogy egy-egy jó szót szólnánk egymáshoz, az egész mit sem ér. Egy jó szó. Amiért cserébe azt is megkaphatjuk, amit pénzért talán soha. Örömöt, barátságot, munkakedvet, lelkiismeretességet, vidámságot, optimiz. must, segítőkészséget, megértést. Végeláthatatlanul sorolhatnám a tulajdonságokat, amik emberré teszik az. embert, és amelyeknek „ára” sokszor talán csak egyetlen jó szó. Nem tudom, de azoknak, akiknek nehezükre esik ezt az egy- egy jó szót kimondaniuk, mind. ezek talán semmit sem érő dől. gok. Hiszen még egy jó szót is sajnálnak értük. Vagy esetleg egyszerűen csak nem érnek rá „jók" lenni, mondván, hogy az idő pénz? De — kérdem én —. akkor az ilyenek mitől emberek? Mitől ember az, aki azért veri a gyermekét, mert annak idején őt is verték? Neki kellene talán legjobban tudnia, hogy mit ér egy jó szó. Van, amikor mindent. Kár lenne erről akár csak egy percre is elfeledkezni, még ha mindjárt a technika korában és a „piacról” élünk is! (kőváry) • Szép siker Debrecenben A Debrecenben nemrég megrendezett Tiszatáji népművészetcímű kiá'lítás-sorozat keretében bemutatták a kelet-magyarországi háziipari szövetkezetek legszebb női és gyermekruháit. Az első díjat dr. Tábori György . né, a Gyulai Népművészeti Háziipari Szövetkezet részlegvezetője nyerte el, aki tervezéseit a Békés megyei magyar és szlovák szűcshimzések motívumainak felhasználásával készítette.
