Békés Megyei Népújság, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-01 / 206. szám
Ma nyílik Koszta Rozália j tárlata Budapesten Koszta Rozália festőművész első önálló budapesti kiállítása Z ma este fél 6 órakor nyílik a Rákóczi úti Fényes Adolf te- £ remben. A tárlaton a művészt és alkotásait Bede Anna mu- £ tatja be. A kiállítást az érdeklődők szeptember 17-ig tekint- ■ hetik meg. Képünkön Koszta Rozália „Dédanyám lányaival’’ S című müve. : A DINN VÉS Körös-körül erdő és olyan csend, hogy a városi zajhoz szokott ember fülét szinte sérti. Az erdőtől valamikor elrabolt néhány holdas porhanyós földön dinnyeföld. A földút mellett az erdőszélen sárga tá- nyérú napraforgók lehajtott fejjel állják körül az alacsony földkunyhót és figyelik a két embert. Férfiaktól szokatlan dolgot művelnek, fejtik a szá-. razhéjú babot. Az egyj|k sámlin ül, a másik fatörzsön. Mellettük a kunyhó ajtaja, szélesre nyitva. Bent a félhomályban pokróccal letakart prices, régi zsebóra ketyeg a falon. Az egyik lécen ott csüng a bogrács, belseje fényesre dörzsölve, de hogy a rozsda meg ne támadja vékonyan bezsírozták mielőtt eltették. Puritán egyszerűség és j tisztaság. A keményre döngölt | földön még véletlenül sem ta- . lálni egy elhullajtott morzsát sem. Alacsony, nagybajúszú ember Mári Lajos. Dinnyés. — Apám mellett szerettem és tanultam meg ezt a mesterséget. ö a századfordulón kezdte a dinnyetermelést, a mályvádi részen. Ennek bizony több mint 70 éve már. Amikor apám meghalt, 1926-ban, még fiatalon, 22 évesen léptem az örökébe. Azóta — majd félévszázad telt el — márciustól szeptemberig itt élek ebben a kunyhóban. Hogy nem unalmas-e itt az élet? Ugyan. Sarkadon van házam, „civilben” a Vízügyi Igazgatóság sarkadi szakaszmérnökségén vagyok éjjeliőr. Reggel, amikor végzek a szolgálattal, biciklire ülök, s indulok ki ide. Majdnem 10 kilométert kell karikázni, de időnként gyalog vágok neki az útnak. Aztán, amikor a diny- nye érni kezd, kiveszem az egyhónapi szabadságomat, s akkor éjjel-nappal kint vagyok. Megelégedett ember vagyok. Egy dolog bánt csak, hogy a fiam, Lajos, egyáltalán nem érdeklődik a mesterség iránt. Technikus a Vízügynél, s mindig csak a könyveket bújja. Pedig ha tudná, milyen boldogság az, amikor látom hogyan fejlődnek, hasadnak a dinnyék. Kopogtatom, simogatom őket, figyelem a növésüket, mintha gyermekeim lennének. Sajnálom is mindegyiket, amikor a fuvaros elviszi a piacra. Aztán esténként kiülök a kunyhó elé, megfőzöm a vacsorát, néha átjön a szomszéd dinnyés is, meghánnyuk-vetjük a világ sorsát, hallgatjuk a tücsök cirpelését, meg figyeljük a határt. A föld túlsó oldalán meg a kutyám vigyáz. Aztán hajnalban meglocsolom a virágokat, eszek egy kis szalonnát kenyérrel meg dinnyével. Ez ám a reggeli! Van olyan nap is, igaz nem sűrűn, hogy kijön a gyerek is, hogy mit segíthetnék édesapám? De látom én rajta, hogy ő már nem vonzódik egyáltalán az apja mesterségéhez. Betöltöttem a 68. évemet, de még hál’ istennek jó erőben érzem magam, aztán csinálom ameddig csak birom. Béla Ottó Emberek Körös mentén A hosszúfoki csatorna betor- kollásánál a környék belvizét emelik a Körösbe. Néhány kilométerrel távolabb meg a folyóból juttatják a vizet a szomjazó földekre. A Tiszavidéki Regionális Vízmű- és Vízgazdálkodási Vállalat körösladányi fővízkivé- teli műve két ezeregyszáz milliméter átmérőjű csövön, hét motorral másodpercenként csaknem ötezer liter vizet szivaty- tyúz a Körösi Állami Gazdaság s a gyomai Üj Élet és Győzelem Tsz tábláira — sok-sok mázsával nagyobb terméshozamot jelent ez holdanként kapásokból, takarmánynövényekből, rizstermesztés pedig egyenesen lehetetlen volna a Körös vize nélkül. Póronként összesen hatan dolgoznak másfélnaponként tizenkét órás műszakokban a szivattyúműnél. Giricz Lajos telepvezető gépész társa Barecz János. Régi körösiek mindketten, a túlparton laknak, Gyomén, s két évtizednél régebben köti őket munkájuk a vízhez: — Tavasszal úszik helyére a szivattyútelep, akkor felszereljük, rendbehozzuk a gépeket s karbantartjuk őket egész idény ^ alatt, míg az egész úszóművel' fel nem vontatják ősszel a só- lyapályán a partra a lánctalpasok. Közben, a tavaszi, nyári hónapokban egyikünk mindig a gépek közt van, másikunk a parti feladatokat végzi... Most könnyebb a helyzetünk, a motorok új hűtőket kaptak, már nem kell félni, hogy míg az ember valamelyiknél dolgozik, a másikból rázúdúl a forró gőz. Amin még változtatni kellene, hogy tavaszi szereléskor legyen fölöttünk egy sín. amelynek csigájával könnyebben lehetne az óriási csöveket helyükre emelni. Ez a Giricz-íéle újítás biztonságosabbá tenné a munkát. Mert ha itt valaki beleesik a szűk aknába, nemigen jön ki többé. Jó lenne felszerelni azt a sínt, az újságban is benne volt nemegyszer, hogy gondolkodjon a dolgozó. S még pénzbe se nagyon kerülne az egész, hiszen még újítási díjat se igényelnék érte ... Pedig az igazság az, hogy nem vagyunk bőviben a pénznek. A nehéz munkához képest nem sok a fizetés. A szabadságidő elszámolását se nagyon értjük. De most végre beírta a munkavédelmi ellenőr a szolgálati naplóba, hogy beszélni kell a szabadságidő kiszámításáról, biztosításáról. Régi sérelmünk orvoslása lesz ez ... A bal parton, ahol a szivaty- tyúkezelők is laknak, van a Viharsarok Halászati Szövetkezet központja, melynek elnöke a fő üzemág tevékenységéről, negyvennégy halász munkájáról beszél: — Dolgozóink lakóhelyük szerint halásszák a román határtól Csongrádig a Körösöket és a holtágakat. Évente harminc vagonnál több a zsákmány. A halakat nemcsak a bér késcsabai, békési, gyomai halboltokban, hanem Mezőtúron, Kunszentmártonban, Budapesten is vásárolják a háziasszonyok s a mi halainkból esznek a csabai halászcsárda vendégei... Gondunk, hogy a vízszabályozás visszaveti a természetes vízi halászatot. A duzzasztók akadályozzák a halak mozgását. Telepítéssel igyekszünk állandóan újjávarázsolni a ritkult állományú folyórészeket. Két esztendő múlva például a békési duzzasztó fölött is újra lesz majd elegendő hal. Telepítésre csupán terven felül félmilliót fordítunk évente, ebből amur- és busa-ivadékot helyezünk a Körösbe... Üj nálunk ez a két fajta, kettős haszna is van. Egyrészt mindkettő növényevő, karbantartja a vizet — a Gyulai Vízügyi Igazgatóság például csatornatisztításra vásáMellette a gyomai közúti híd tövében levő úgynevezett mértékadó vízmérce leolvasója is, s ha e három munkával végzett, a gyulai szakaszmérnökség alapszervezetének párttitkára, a Gyulai Vízügyi Igazgatóság párt-végrehajtó bizottságának tagja, fegyelmi bizottságának elnöke: — Az öt-per-egyes gátőrjárás az enyém, öt kilométer, amit békeidőben, amikor nincs árvíz, is ellenőrizni kell. Ha én vagy bármelyik másik gátőr- kolléga egy esztendeig nem dolgoznánk, azon a szakaszon beköltöznének a mélyfúratú férgek, gyorsan szaporodnának, meggyengülne a gát. Az is ártana a gátnak, ha oldalán megindulna a legeltetés, tetején a forgalom. Ez utóbbi még száraz időben is levenne vagy tíz centimétert a töltésből... Az ellenőrzés, figyelés mellett van Pihenő a sMvattynmű fedélzetén. (Vollmuth Frigyes rajzai) rolja őket —, másrészt gyorsan nő, ízletes húsa van. Hasonlít a pontyéhoz és a süllőéhez is, körülbelül félúton van a kettő között. Nemcsak ízre, szálkára is ... Pillanatnyilag másfél-két - kilós az átlagos amur és busa, ami azt jelenti, hogy kisebb családoknak túl nagy már egy egész hal. Ezért egy esztendeje negyven-ötven dekás csomagokat is küldünk a boltokba, az ország sok üzletének hűtőpultjaiban már ezt a kedvező nagyságú félkész árut vásárolhatják a háziasszonyok. Naponta hétnyolc mázsa halat is feldolgozunk így, s például a debreceniek vagy a gyulaiak tapasztalatból tanúsíthatják, hogy jó volt ez a kezdeményezésünk. Naponta csaknem tíz mázsa hal nem kevés, s mégis talán a busa és az amur az, amelyiket legkevésbé ismerik a Körös mellett élők. Legtöbben nem is látták még őket közvetlen közelről, legfeljebb találgatják, hogy a vízből kiugró halak közül melyik lehetett a békés növényevő. Mert szinte percenként és százméterenként megtöri a víz színét, csendjét egy-egy gyors csobbanás. Gazdag a Körös állatvilága s nemcsak a halak miatt. Rengeteg a madár. Fecskétől a gémig kicsi és nagy, ólmos repülésű és villámgyors, kék és sárga hasú, szürkeszárnyú élő csodarepülőgépek figyelik a vizet, a part bokor-bozótját, zsákmányt vagy csak pihenőhelyet kémlelnek, rá-rácsap- nak a vigyázatlan halra vagy sodortatják magukat a jószagú széllel. Hozzátartoznak a körösi tájhoz. Ennek a tájnak a gátőr- és gátbiztos-gazdája Hunya István. más feladat is. Naponta kétszer olvasok vízmércét, amit télen előbb ki kell jegelni. Mérni kell a vízhőfokot, a levegő hőmérsékletét, a csapadékot — ha havazik, előbb olvasztani kell —, háromnaponként megállapítani a talajvízszintet. Amikor kemény fagy van, harmincöt centiméterre is le kell hatolni csákánnyal a talajba, hogy kiderítsük a talajfagy mélységét — gyepföldben és vetésben, szántott és szántatlan területen. Nem kis fáradság ... Hogy van fáradság az életemben, az vonatkozik a pártmunkára is. Tíz éve vagyok titkár, ebben a tisztségemben hatvan kilométert kell utaznom rendszeresen Gyula és Gyoma között. A szétszórt tagság, a nagy távolságok adják egész pártmunkák egyik fő sajátosságát. Havonként tartunk taggyűlést, kéthetenként vezetőségi ülést. Pártcsoport-gyűlések- re kéthavönként kerül sor, időpontja mindig a soros taggyűlés előtt van néhány órával. Így csak egyszer kell utazni. S az együttlétet is hatékonyabban használhatjuk ki. A pártcsoportok munkája nálunk különösen fontos, éppen az említett szétszórtság miatt. Vezetőik adják tovább a menet közben felmerülő feladatokat. Ha nincs rá mód személyesen, akkor telefonon. Az állami vagy a szolgálati vonalon. Ennek a rugalmasságnak köszönhető, hogy betarthatjuk munkatervünket. Azt hiszem, ilyen adottságok mellett nem kis dolog. És még valami, amit nagyon fontosnak gondolok: a pártcsoportok jó munkája a demokratizmusnak is elengedhetetlen feltétele.., (Folytatjuk) Daniss Győző
