Békés Megyei Népújság, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-06 / 210. szám
A munka neheze még hátra van Műszaki konferenciát tartottak az építők A minap rendezték meg Ga- I lovicz György szb-titkár elnökletével a Békés megyei Állami Építőipari Vállalatnál a műszaki konferenciát, amelyre Íjjva- [ talosak voltak a pártalapszer- j vezetek és a szakszervezeti ' műhelybizottságok titkárai is. I Készt vett a tanácskozáson Huszár Mihály, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetője és ; Iga István, az építőipari vállalat pártbizottságának titkára. Nyugodtabbok a munkakörülmények Az elmúlt időszak, mindenek- | előtt az idei első félév tapasztalatait, eredményeit és gondjait Korek Ferenc igazgató értékelte beszámolójában. Kitűnt ebből, hogy a beruházási fe- j szültség csökkentésére tett in- ! tézkedések eredményeként nyu- godtabb körülmények között ; dolgozhattak az építők. Ennek megfelelően elsősorban a befejezett állomány növelésére, az építési idők csökkentésére és a létesítmények mielőbbi átadására törekedtek. Így a Gyulai Tejporgyár, Békéscsabán a Éékai-kollégium. a két- ezervagonos siló. a 8-as Volán, valamint Orosházán a pártszékház építésének gyorsítását, illetve befejezését szolgalmaz- ták. Természetesen hasonló mó- \ dón igyekeztek és igyekeznek , ezután is minden erővel az idei hatásprogram teljesítésére. A kezdeti eredmények biztatóak, mivel az 1971. első félévben átadott 190-cel szemben az idei hasonló időszakban 331 lakást adtak át, azaz a tervezettnél is tízzel többet. 900 lakás átadását vállalták A neheze azonban még hátra van. Az éves terv ugyanis az idén 860 lakás átadását tártál- | mázzá, amit — éppen a szorító j gondok enyhítésére — 900-ra i szeretnének felkerekíteni. A terv ég a vállalás teljesí-1 tése nagy erőfeszítést, jó össze- j hangolt munkát követel, mert közben a kedvezőtlenebbre forduló időjárásra is fel kell készülni. A műszaki konferencia — helyesen — a téliesítésre való felkészülést is szolgálta, amiről Kerekes István műszaki igazgatóhelyettes tájékoztatta a tanácskozás részvevőit. A folyamatos termelés csakis jól végrehajtott téliesítéstől. a dolgozókról való fokozottabb gondoskodástól várható el. A feladat nagyságát elégséges egyetlen adattal bizonyítani: 1973-ra legalább 500—600 lakásnál kell megfelelő műszaki készültséget elérni. Ösztönzőbb bérpolitika szükséges A vállalat vezetőinek értékeléséből kiderül, ahhoz, hogy az idei esztendőre jóváhagyott tervet teljesítsék, néhány nyugtalanító jelenséget sürgősen fel kell számolni. A tapasztalatok szerint a bérgazdálkodás még még mindig nem' eléggé ösztönöz a többtermelésre. Azaz még most sem eléggé differenciált. legtöbb helyen az egyen- lősdire való törekvés tapasztalható. A lehetőségektől elmarad a munkáscélprémiumok alkalmazása is. Pedig a jól és többet termelő brigádok megfelelő jutalmazása nemcsak az egyéneknek, hanem a vállalatnak, következésképpen a népgazdaságnak is hasznot hozhat. Egyszóval jobb bérpolitikára van szükség! És ugyanez vonatkozik az üzem- és munka- szervezés korszerűsítését elősegítő erőforrások és eszközök jobb kihasználására, az újabb technológiák kidolgozására és alkalmazására, az építkezések •laposabb előkészítésére es szervezésére is. Ezért viszont j sokat tehet a vállalatnál létre- 1 hozott munka- és üzemszerve- j zésí bizottság, amely hosszabb j távra dolgozza majd ki ezzel kapcsolatos javaslatait. Elsődleges a minőség javítása Nyilvánvaló, hogy a javasla- | tok hasznosításától nemcsak az ! építőszervezet tökéletesítését (például a kétműszakos termelés kiterjesztését, szakosított részlegek és brigádok szervezését), a termelés gyorsítását, hanem az építmények minőségének javítását is elvárják. Ám nagyobb odafigyeléssel, vagyis egymás munkájának jobb megbecsülésével különösebb intézkedések nélkül már most is jelentősebb összegeket takaríthatnának meg. Győri János gazdasági igazgatóhelyettes mondta el. hogy az első félévben csaknem 900 ezer forintot tettek ki a különböző garanciális javítások. Gondosabb munkával ennek jórészét megtakaríthatták volna. Ezért is helyénvalók azok a vélemények amelyek a műszaki konferencián a munkafegyelem erősítését, a technológiai fegyelem megtartását, valamint a Dolgozz hibátlanul mozgalom erőteljesebb kibontakoztatásai követelték. Többek, közt ebben kellene a szocialista munkaversenyben résztvevő 138 brigád, a szocialista címért vetélkedő 9 részleg és munkahely dolgozóit még jobban érdekeltté tenni. Annál is inkább, mert a vállalások között még elég sok a sablonos felajánlás. Jó lenne megfogadni Huszár elv- társnak azt az észrevételét, mely szerint vállalati érdek is a jó minőségű munka. Ide kívánkoznak Drienyovszky Jánosnak, a vállalat nyugalmazott igazgatójának szavai is. Mint mondta: az építés bonyolult munka, ezért is szükséges törekedni arra, hogy az építmények jól szolgálják rendeltetésüket. Ehhez viszont elengedhetetlen a jó minőség. Tegyük hozzá, hogy az erkölcsi megbecsülésnek és a vállalat jó hírének is a jó minőségű munka az elsődleges forrása. Ezért kell rá vigyázni! P. P. A rubrikák sem élnek örökké A% ember születéséről, haláláról a statisztikai évkönyvek ,.száraz" adatai is vallanak. Érdemes egyszer megvallatni a statisztikát, a benne szereplő rubrikák születéséről, haláláról. Az adatok ugyanis már azzal sokat elárulnak az érintett korról, évről, hogy bekerülnek a statisztikába vagy éppen feleslegesnek bizonyulnak. A születéssel kezdve szóljunk először az ifjabb rubrikákról. A statisztikai évkönyvekben 1950- ben jelent meg először a szülési segélyek adatait ismertető rubrika. Abban az évben kereken 70 millió forintot fizettek ki ilyen címen. Két figyelemreméltó év: 1962, amikor 191 milliót, 1963 pedig — annak ellenére, hogy a „demográfiai hullám”, a születések száma akkor érte el a mélypontot — 305 millió forint volt a szülési segély címén kifizetett összeg. A nagy „ugrás” magyarázata: akkor emelték fel a segélyt. 1968-ban már félmilliárd forint fölött volt a kifizetett ösz- szeg. A múlt évben pedig már milliárdos nagyságrendű számnak kellett beleférnie a rubrikába: 1971-ben 1 milliárd 320 millió forint szülési segélyt vettek fel a kismamák. A statisztikai ívek még fiatalabb rubrikájára a termelőszövetkezeti tagok családi pótlékánál találhatunk: 1966-tól kereken 50 ezer kétgyermekesnek járt ez a pótlék, amelyre a múlt évben 282 millió forintot fizettek ki. 1 alán a legfiatalabb rubrika a gyermekgondozási segélyben részesülők adatait közli. Amíg 1968 decemberében 92 ez. ren részesültek segélyben, 3 év múlva — 1971 végén — már 178 ezren élvezték a szociális segélynek ezt a módját. Az elmúlt három évben — a téma fontosságára való tekintettel — nemcsak külön rubrika, hanem külön táblázatok is születtek, melyekből — a többi között — kiderül. hogy például 1971-ben a gyermekgondozási segélyt igénybe vevők legtöbbje — pontosan 11 százaléka — a textiliparban dolgozott, a legkevesebben pedig az élelmiszeriparban dolgozók közül vették igénybe ezt a juttatást. Az új rubrikákat vizsgálva, találhatunk a televízióval kapcsolatos adatokra: 1958-ban kapott önálló helyet a statisztikában a „távolbalátás”. Akkor ezer főre másfél televíziót jelzett a statisztika, tíz évvel később már ugyancsak ezer emberre 114 televízió-készülék jutott hazánkban. A múlt év lezárt statisztikai adatai szerint pedig ez a szám 187-re emelkedett. Várható, hogy előbb-utóbb a színes televízió-tulajdonosok' számát is — ha egyelőre még igen „keskeny” —, de külön rubrika fogja jelezni. A nyá r. a kánikula miatt külön felfigyeltünk a hűtőgépek rubrikájának születési dátumára is: a hazai statisztika 1956 óta vezeti külön az erre vonatkozó adatokat, Eszerint 16 évvel ezelőtt 4000 háztartási hűtőgépet jegyeztek fel. Öt évvel később már hatjegyű szám, 110 ezer bizonyította, hogy van kereslet és kínálat is. Méginkább kiderül a fejlődés, ha azt a rubrikát nézzük, ahol az egy háztartásra jutó hűtőgépeket tüntetik fel: amíg 1960-ban 100 közül egybe, addig a múlt évben mór 39 háztartásban könnyítettek magukon hűtőgéppel a nyári melegben. A tapasztalat szerint a rubrikák hosszú életűek: könnyebben szü. letnek. mint halnak. Nemcsak a bürokráciához való ragaszkodás okozza, hogy a statisztikusok „hűek” a hagyományokhoz és mindaddig nem mondanak le egy-egy ténnyel kapcsolatos adatszolgáltatásról, ameddig ma. ga a tény létezik, hanem a statisztika egyik felhasználási lehetősége éppen az összehasonlítás, és ezért van szükség arra, hogy „végkimerülésig” vezessék az adatokat. Szerencsére a legkitartóbb sta. tisztikus is csak addig látja értelmét a rubrikának, amíg adatokat is közölhet benne. A felszabadulás után például mindjárt „kimúlt”, feleslegessé vált a felekezeti hovatartozást közilő adat és így a rubrika is eltűnt az évkönyvekből. Hosszú évtizedes „haldoklás” után szűnt meg az a rubrika, amely a faluvillamosítás eredményeit tüntette fel. 1962-ben ismertette utoljára a statisztikai évkönyv, hogy 3207 község villamosítását befejezték, (összehasonlításul: 1945-ben még csak 1258 községben égett villany). Ugyancsak örömet okozott egy másik rubrika halála is. E'őször csak üres rubrikát fedezhettünk föl ott. ahol a járványos gyermekbénulásban megbetegedettek számát tüntették fel. 1957-ben 2334 ilyen megbete. gedést jegyeztek fel, 1968 első negyedében már egyetlen egyet sem. Reméljük, hogy egyre több olyan népbetegség lesz, amelynek rubrikája az elkövetkezendő években üresen marad, és így feleslegessé válik. p. M. Szarvasmarha-export — 100 millióért A szarvasmarha-tenyesztes fejlesztésére hozott kormányintézkedések óta országszerte az eddiginél is több szó esik a mezőgazdaságunknak erről a nagymúltú ágazatáról. Eléggé közismert, hogy a szarvasmar- hatenyésztés fejlesztésének milyen jelentősége van a lakosság hússal, tejjel és tejtermékkel való ellátása szempontjából. Ez alkalommal a kérdés e§5 másik, talán kevésbé ismert oldalával, az exporttal foglalkozunk egy kissé részletesebben; lói jövedelmező exportcikk Az élőmaalha és a marhahús nagyon régi exportcikkünk, a hagyományok még valamikorra a középkorra nyúlnál: vissza, amikor a hajdúk hajtották tiz- és százezerszámra a marhákat a nyugat-európai, elsősorban az olaszországi vásárokra. De ne induljunk olyan messziről, hiszen köteteket lehetne írni arról, hogyan alakult, fejlődött az export az évszázadok folyamán. Elég, ha csak a második világháború előttivel hasonlítjuk ösz- sze mostani exportunkat: a növekedés mennyiségiben mintegy háromszoros, a jelenlegi exportbevétel évi 100 millió dollár körűt van. De nemcsak a bevétel nagysága az, ami fontossá és előnyössé teszi ezt az exportot, hanem kedvező gazdaságossága is. Mindezen előnyök ellenére az utóbbi években megtorpanás, sőt — ha az 1969. évi kiugróan magas szintet né- zük — visszaesés következett be az exportban. Ez természetszerűleg összefügg mindazokkal a tartási, tenyésztési problémáikkal, amelyek végül is az említett kormányintézkedéseket szükségessé tették. Mielőtt a tenyésztés és hústermelés kérdéseire térnénk, nézzük meg, milyen a magyar élőmarha és marhahús piaci helyzete a nyugat-európai, — elsősorban közös piaci — országokban és mi várható a következő években. Kedvező piaci lehetőségek A lakosság élelmiszerfogyasz- tásónak minden országiban megvannak a hagyományai, ha ezek az idők során módosulnak is valamelyest, alapvetően nem változnak. Ilyen hagyomány számos nyugat-európai országban az -hogy valamennyi közül a marhahúst fogyasztják, legnagyobb mennyiségben. A változás hosszú évek óta lényegében annyi csak, hogy a keresők számának és jövedelmének emelkedésével együtt az igény is állandóan nő. A fogyasztás növekedését az sem gátolja, hogy nyugaton a marhahús .fogyasztói ára lényegesen magasabb mint hazánkban Ez a fogyasztói tendencia a különböző piaci felmérések, előrebecslések szerint még hosszú ideig hasonló marad. A piacon persze nem egyforma a kereslet bármilyen fajta Szarvasmarha és annak bármilyen része iránt. A jól hizlalt, fiatal vágóbika sovány húsa az, amit a leginkább kedvelnek, s a legízletesebb, süthető, jól szeletelhető húsok ezeknek is a hátsó negyedéből kerülnek ki, A legkedveltebbek ma elsősorban a francia limousine és charolais fajták, — utána a második helyen a mi piros-tarka szarvasmarháink következnek. Különösen Olaszországban keresik a magyar marhahúst a háziasszonyok, annyira, hogy olasz húskereskedők nem egyszer megjegyezték: „lehúzhatnák a BÉKÉS 3 1972. SZEPTEMBER 6, rollót, ha nem tudnának vásárlóiknak magyar marhahús, adni.” Bar a közös piaci országokban is van igen jelentős szarvasmarhatenyésztés, és a saját termelés védelmét vámokkal és számos egyéb korlátozó intézkedésekkel biztosítják, a minőségi húspk iránti igények teljes kielégítésére importra szorulnak,- s ezért időről időre kénytelenek enyhíteni a közös piacon kívüli országokból származó import elleni korlátozásokat. A külföldi kereslet tehát ma is kedvező a magyar szarvas- marha iránt, • s minden jel arra mutat, hogy még hosszú ideig az is marad. sőt exportunkat. még fokozni is lehetne. A közös piaci országok szarvasmarha-importjában azonban az utóbbi években csökkent a részesedésünk; , a helyünket más exportőrök foglalják el, — ha hagyjuk. A megteremtik azokat a feltételeket. amelyekkel visszahódíthatjuk, sőt növelhetjük régi pozíciónkat. I tenyésztés feladatai A kedvezőbbé vált feltételek alapján a háztáji gazdaságokban és a nagyüzemekben is mód nyílt az erőteljes fejlesztésre. Nem mindegy természetesen, hogy ez a fejlesztés hogyan történik, és milyen fajták szapoi'ítására kerül sor. A cél nem egyszerűen a mennyiség növelése — és a minőség javítása, — hanem a korszerű, de ugyanakkor gazdaságos tenyésztési módok alkalmazása. Számos jó tapasztalat van ma már arra, hogy a tartástechnológiát lehet fejleszteni a* önköltség egyidejű csökkentésével. Ügy tűnik, bizonyos fokig visszatérünk elődeink módszereihez: a húsáért tenyésztett szarvasmarhák gazdaságos nevelésének, hizlalásának legjobb módja a legeltetéses módszer, persze a mai fejlett technika segítségévéi a korábbinál lényegesen kedvezőbb hatásfokkal. Mit értünk ezalatt? Mindenekelőtt azt, hogy a legeltetés nem akármilyen legelőn történik, hanem műtrágyázott, öntözött legelőkön, szakaszos, vil- lanypásztoros legeltetéssel. Tapasztalatok szerint az ilyen korszerű módszerekkel kezeit legelőn egy hektár gyep fűtermése 400—700 mázsa, ennek felét az állatok lelegelik, másik felét pedig szénaként lehet betakarítani. A korszerű, gazdaságos szarvasmarhatenyésztésre ma már hazánkban is számos példát lehet találni, érdemes ezeket megismerni és tanulmányozni (például a komáromi és a lajtahaoisági állami gazdaságban.) A módszerek eddigi és jövőbeni elterjesztésében a szarvasmarha exportot lebonyolító Terimpex Külkereskedelmi Vállalatnak is része volt és van meri: már eddig is sokat tett azért, hogy megismertesse a termelőkkel egyfelől a külföldi igényeket, másfelől a külföldön eredményesen alkalmazott módszereket. A rendelkezésre álló tapasztalatokkal és pénzügyi eszközökkel a jövőben, is igyekszik közreműködni ennek a jövedelmező exportágazatnak a fejlesztésében. S®. M. Kb. 200 mázsa báránykoncentrátum eladó. Békéscsaba, I. sz. Hizlalda, Kétegyházi út, 80356
