Békés Megyei Népújság, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-05 / 209. szám

sorsok

Fogadónapon

(Tudósítónktól)

G

yulán a városi tanács igazgatási osztályán minden héten fogadónapot tart Paulinyi Gyuláné hivatásos pártfogó. Másfél évvel ezelőtt pedagógusi munkáját cserélte fel. hogy a már „priuszos” fiata'okat segítse beilleszkedni a társadalomba. Munkája Gyula város és a gyulai járás területére terjed ki.

Látogatásunkkor elmondta, hogy az év első felében 36 fiatal, korú volt rábízva, akiket a bíróság próbára bocsátott és felfüggesztette büntetésüket. A tapasztalat azt mutatja, hogy a büntetéskiszabás letelte után, kevés kivétellel, becsületes életmódot folytatnak.

Munkájában sokat segítenek a gyámügyi előadók, a fiatalok munkahelyein a személyzeti előadók, továbbá a társadalmi pártfogók, akik lelkiismeretesen, nagy körültekintéssel végzik a rájuk bízott feladatokat. Örömmel számolt be arról, hogy több KISZ-titkárral beszélt és az arra érdemes fiatalokat felvették KISZ-tagnak, s ott aktívan kiveszik részüket a közös munkából.

S

ajnos, van visszaeső is, de szeretettel és türelemmel próbálnak odahatni, hogy hasznos tagjai legyenek társadalmunknak, hiszen a fiatalokkal való kapcsolatánál a jó viszony megteremtésére törekszik a hivatásos pártfogó.

Kopogtattak az ajtón és két 17—18 éves kislány jött. Mindketten lopásért kerültek felfüggesztett szabadságvesztésre. Mivel az már lejárt, „csak” beszaladtak Paulinyinéhoz, s elmond-' ták, hogy augusztus 20-ra pénzjutalmat kaptak jó munkájukért. Most már ők is olyanok, mint a hasonló korúak. Becsületesek, tisztességtudók.

A

z előadó terve a jövőben

az üzemekkel, vállalatokkal, szövetkezetekkel még jobb kapcsolatot kialakítani, hogy á „meg. tévedt" fiatalokat közösen segítsék a jó útra. És így a társadalmi pártfogókkal közösen még jobb eredményt érnek el

Ormost Péter

bői parányi mennyiség a szervezetébe jutott, és ez okozta a rosszullétet. Nyomban további kísérleteket végzett önmagán, és az LSD hatása elképesztő volt. Egy gramm 250 milliomod része után — írja —: „A hangok víziókká változtak, s minden hang nyomán annak megfelelő színes kép jelent meg szemem előtt”.

Gyermekkorunkban sokszor eltörtük a mák szárát, s gyönyörködtünk tej sűrűségű nedvében. A még zöld, korsó alakú tok is karcolásra keserű nedvet, má- konyt szivárogtat. Ópiumot tar. taAmazót. Ősidőkben — emlékek tanúsítják — mindenható gyógyír volt. Egy 3300 éves istennő szobrán is három máktok ismerhető fel. Nevezték a „feledés italának” is egykor, utalva az emberi szervezetre gyakorolt hatására. Az újkorban Európában és Amerikában is elterjedt az ópium titkos, nem gyógyszerként fogyasztása — a gyarmatosító hadseregek tagjai voltak legfőbb terjesztői. A nyers ópium finomított változata a tabletta alakúra préselt csandu, de pipából is lehet szívni. A szegényebbek a csandu hamuját szedik össze és váltatják ki magukon a kábítószerek tipikus hatását. Az ópium fő származéka a morfium; tű alakú kristályos por, keserű ízű. A gyógyászatban érzéstelenítésre használják,

egyébként jó közérzetet, kellemes hangulatot okoz, elősegíti a gondolat csapongását, az álmodozást, végül elalvást okoz. A mérsékelt morfinizmus nem rontja a szellemi képességeket, sőt serkentheti, de legtöbben mind nagyobb adagokra vágyHétköznapok —

A révész, a gátbiztos meg a halász

Szanazugnak hívják azt a tájat, ahol a Fekete- és Fehér-Körös zöldes-szürke vize találkozik az Alföldön, hosszú út után. Ezen a részen két évtizeddel ezelőtt még csak néhány tanya bújt meg a gát háta mögött, és a dobozi erdőszélen. Aztán a Gyulai Húsüzem „felfedezte” és kihasználta a környékben rejlő üdülési, pihenési lehetőségeket. A dolgozók nagyrészt társadalmi munkában felépítették az első szanazugi hétvégi üdülőt.

Azóta gombamódra szaporodtak az üdülőházak és egyre többen keresik fél hétvégeken a vadregényes, tisztát-vizű Körösöket. Persze a Szanazugban sem üdül mindenki. Vannak olyanok akiknek ez a táj ad munkát, megélhetést, otthont

A révész

Hajóóó... hajóctó...!

A Kettős-Körös vize készségesen viszi á.t az elnyújtott kiáltást a túlsó partra. Néhány perc múlva már siklik a csónak az utasokért.

A révészt Portörő néninek hívják, vagy az ismerősebbek Mariska néninek.

— 1920-ban költöztünk idei Az uram, nyugodjon békében, halászember volt Meg révész. A halászatból akkoriban még jobban meg lehetett élni, mint most

A háború előtt is jöttek ide pihenni Csabáról, de azokat össze sem lehet hasonlítani a mostaniakkal. Akkor csak az uraknak volt idejük erre.

Két éve vagyok özvegy. Hogy nem unalmas itt, az isten háta mögött? Hát nyáron nem. Mindig jönnek hozzám, hogy Mariska néni, nem volna-e pár tojása, egy kis krumplija, vagy valami gyümölcse. Van egy kis szobám is, amit ki szoktam adni az üdülőknek és ha valakinek megfelel, akkor ágyat teszek lei a verandára, ott is megfér egy ember. Télen rosszabb. De akkor sem unatkozom. A jószágoknak, s ez már jellemváltozáshoz, ■ erkölcsi süllyedéshez, anyagi! romláshoz vezet. A vég: üldöz- | tetési téveszmék, félelemérzés,; elmegyengeség. A morfiumnál ; ötször veszélyesebb ópiumalkalo- j ida a heroin, melyet 1898-ban : Dresser fedezett fel. ■

A morfiumnak is megvannak ! a maga áldozatai. Két világhírű : nevet említek, akik hódoltak en- : nek a szenvedélynek: Piai, fran- ■ cia sanzonok feledhetetlen előa- \ dója és Cocteau, az író.

Dél-Amerikában 2—3 méter • magasra nő a kókacserje. Ezt S rágják a munka szünetében,; aminek kokáda a neve. A kőké- ; bél készült gombóc tízmilliók • mindennapi kenyere. A kókale- : vélből állította elő a kokaint; 1860 körül Wöhler laboratóríu- • mában Niemann — az orvostu- ! dományban ez a'z első szer, amit • helyi érzéstelenítésre alka’maz- : tak. De.... ami áldás egyfelől, ■ átokká is válhat. A többnyire ! éjszakai életet élő bohémek es- : nek áldozatul a kokainnak, ami ; bevéve vagy orrba felszippantva ‘ megszünteti a fáradtságot, kel-: lemes hallucinációkat, egyfajta; könnyed részegséget okoz. A ■ „fehér méreg” növeli a nemi: ingerületet, gyengíti a szemé- : remérzést — íme az út az erköl- ; esi fertőbe. A kellemes érzést! depresszió követi, a delirium S könnyen bekövetkezik, s ebben s az állapotban nem ritka a hir- ■ télén halál vagy az öngyilkos- j ság. ;

(Folytatjuk) , •

összeállította: Szabó Endre ]

Következik:

Múlt és jelen. •

kai vagyok elfoglalva, meg gondolok a szomszédokra, <xs már nem, tudok elmenni sehová. Tévém njnesen nem nekem való, Hatvannyolc éves vagyok. A 20 lánc földből már csak hat maradt, a többit eladtam. Szűkül a porta. Télire úgy gondoltam, bemegyek pár hónapra Gyulára, a gyerekekhez.

Az uram? Negyvenhét óve

lakunk itt, ebből 45-öt együtt. Hogy milyen volt? Olyan szép legény, hogy nem láttam nála szebbet. A lábai vitték el. Mondta is nekem mindig: elvisz ez a rossz lábam. Nem, apuka — mondtam —, nem halsz te meg. Mert szíve jó volt, a tüdeje is, a feje se fájt soha. Setnmi bajom sem volna, anyuka — mondta egyszer —, ha a hasam nem kezdene fájni. Tetszik tudni, felment a gyulladás a hasára. Mondom neki egyszer: megyek a doktorhoz. Ki is jött, este. Kezdte vizsgálni, nem talált semmit sem. Azt mondja aztán: jobbnak látnám Portörő bácsi, ha bemenne a kórházba három nap kivizsgálásra és utána jöhetne vissza. Nem akart szegénykém, de aztán úgy bemagyarázott a doktor, hogy szépen rélett, hogy hát menjünk, aztán vessük ki a gyanúnkat. Azt mondta, nem tartják ott az embereket, ha nincs különösebb baj. Még én is vigasztaltam, hogy hát segítenek ott, ha tudnak. Aztán valahogy rálett. Amikor mentünk a mentővel, odasűgita: Most viszel az utolsó utamra. Ne mondj már ilyet apuka, gyógyulni megyünk! Másnap délben felvágták, hogy megnézzék, miért fáj a hasa, akkor látták, hogy hashártya- gyulladása van. Vissza varrták, bekötötték. Minden nap mentem hozzá, kérdem tőle: hogy' vagy apuka? Nagyon fáj — mondta. Érdeklődött, mi újság idekint, mondom neki, a szomszédok kérdeznek hogy vagy, sajnál mindenki, jobb egészséget kíván. Azt mondja: mindenkit tisztelek. Aztán másnap délelőtt, amikor bementem újra hozzá, örömmel újságolta, nemsokára kiengednek. Ki is jött három vagy négy nap múlva. Nem tudom pontosan mikor, csak azon az utolsó napon bevittem a beretvát, szépen megberetváltam. Mondom, olyan szép vagy apuka. Ilyen még nincs is több, mint te vagy. Azt mondja akkor: de csak neked!

De olyan szép is volt, mint 30 éves korában. Szép síma volt az arca, úgy örültem is néki. És két nap múlva meghalt

A gátbiztos

Takaros kis gátőrház a Fekete- Körös partján. Szőlőlugas, virágoskert. Sűrűn cseng a telefon, a tisztiszobában.

— Nem nekünk szól — mondja Szappanos Sándor, gátbiztos. A mi jelzésünk négy hosszú csengetés. Csak hát egy vonalon vannak a gátőrházak. Milyen itt az élet? Amikor békés a víz, mi is békében vagyunk. Persze ilyenkor is van tennivaló. Mindennap jelentést kell adni a központnak a vízállásról, ellenőrizni kell a partokat, meg gondoskodni kell a rendbentartásá- ról is. Aztán itt vannak a csatornák, az átereszek, azokat is figyelni kell. Télen-nyáron van itt munka, esőben, hóban végig kell járni a szakaszt, meg aztán jószág is kerül, meg munka a ház körül, annak is eleget kell tenni.

Más volt a helyzet két éve, amikor a Körös rakoncátlanko- dott, akkor nem unatkoztunk. Igaz, amire ideért a veszedelem, már volt némi tapasztalatom a védekezésben, hiszen előtte Szeged alatt a ,Tiszánál voltunk. Rengeteg baj volt ott az emberekkel Valahogy nem érezték a

veszélyt, és csak ímmel-ámmal dolgoztak. Minden gátőrhöz, gátbiztoshoz beosztottak jóne- hány embert. Nekem meg pláne nem volt könnyű dolgom. Egyszer azt. mondja a főmérnök: Sándor, menjen erre meg erre a szakaszra, és erősítsék a gátat. Megyek oda, hát látom, hogy cigányok, és az istennek se akartak dolgozni. Na Sándor, mondom, feladták a leckét. Rájuk szólok: Ide figyeljenek emberek! Nem népünnepély ez! Mondom nekik, hogy miről van szó, milyen hadd el hadd lenne itt, ha kijönne a víz. , Erre se nagyon akartak mozgolódni. Tudtam, hogy a cigányság csak a bíróra hallgat Kérdezem az egyiktől, itt van közietek a bíró? Mondják, hogy itt Na, mondom, küldjék csak ide. Kiderült, hogy a főbíró Dezső nem volt itt, csak a helyettese, a Zsiga. Jó lesz az is. Zsiga jöjjön csak! Hát előjön egy akkora ember, hogy ha nyakonvágott volna, beestem volna a Tisza közepébe. Volt vagy 120 kiló. Ide figyeljen Zsiga! Szóljon az embereknek, gyújtsanak rá. Na, közben amíg elszívtak vagy két cigarettát, annyira összemelegedtünk, hogy már beszélni se kellett nagyon, Zsiga intézkedett. Megmutattuk nekik, hogy kell megrakni a zsákot Csinálták aztán kérem - szépen olyan precízen, hogy mintának lehetett volna mutogatni. Aztán a következő éjszaka máshová kerültek. Jött hozzám az egyiík kolléga, hogy hallod-e Sándor, az embereid csak nem akarnak dolgozni, azt mondták, hogy Ők csak Szappanossal rneg Bartalossal dolgoznak. Elmentünk oda, vittünk egy kis pálinkát, meg bort, körülöleltek bennünket azt ipond- ták. magúk olyan aranyos emberek.

Aztán megint elboldogultunk velük valahogy.

A halász

A halásznak, Borsos Jánosnak — vagy inkább hatalmas hálójának — mindig sok nézője akad.

Az összefolyástól néhány száz méterre építette fel különös halászszerszámát A part dobozi

oldalán kétkerekű — valamikor szecskavágógép volt — emelő- szerkezet. Vele szemben a túlsó parton emelőcsígával ellátott oszlopon vékony drótkötél feszül. A háló időnként a csiga segítségével kiemelkedig a folyóból. Legtöbbször üresen. •

— Nem értem, nem értem. Már hetek óta alig fogok valamit. Még keszeg sem igen akad. Pedig most zavaros a víz, ilyenkor mozgolódnak leginkább a halak. Nagyon gyenge hónapnak ígérkezik ez. Több mint két évtizede szűröm a vizet, de úgy látom, hogy mindig kevesebb a zsákmány, bár lehet hogy csak ezen a szakaszon. Mert azt mondják a gyomai kollégák, hogy feléjük jobban járnak a halak. Vagy csak nekem nincs szerencsém? Mert ami azt illeti, a halászathoz épp ügy mint a vadászathoz nemcsak vad és hal kell, de jó adag szerencse is. Ügy látszik egyenlőre hadilábon állok Fortunával. Persze azért nem keseredek el, mert az egyik hónap ilyen, a másik olyan. Egyre-másra számítva mégis megtalálom a számításomat a szövetkezetnél. Persze nemcsak ezzel a hálóval dolgozom. Van varsám, mecslenszem meg horgom. Ha az egyik nem fog, fog a másik. A halat, már amikor fogok, Csabára hordom, a halászcsárda melletti üzletbe. Tóban rífem halászom, csak a Körösben. Más az itteni halak íze. Hogy szeretem-e a halat? Egyszer még a legjobb falatra is rá lehet unni, ha az ember mindig azt eszi. Az asszony mondja is időnként, hogy: Hallod! Neked már a hal se jó. Nem mondom, megeszem, különösen, ha én főzöm. Az asszony is ért hozzá, de más az, ha én ízesítem a halászlét A sütés az ő dolga.

A háló méltóságteljesen emelkedik ki a vízből Egy árva keszeg — lehet fél kilós — kétségbeesetten menekülne, veszettül csapkod, de a hálóból már nincs menekvés. A halász kiemeli a vergődő halat a hálóból és a haltartóba teszi, a többi közé.

Béla Ottó

„Az uram, nyugodjon békében, halászember volt"

„Nagyon gyenge hónapnak Ígérkezik ez.”