Békés Megyei Népújság, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-05 / 209. szám

Gombamérgezés — felelőtlenség I udomány eciinika „Szelíd“ robbantás Az eddig alkalmazott, ha­gyományos robbanóanyagokkal folytatott tengeri kőolaj- és földgázkutatás nagy károkat okozott a halállományban, ezért szovjet kutatók új, a ten­gervíz lakói számára ártalmat­lan geofizikai vizsgálati mód­szert dolgoztak ki. A robbanás, amely oxigén és propán-bután gáz speciális, víz alatti robbantókamrában való elegyítésével történik, csak úgynevezett síkhullámokat kelt, amelyek elijesztik a ha­lakat anélkül, hogy kárt tenné­nek bennük, de ugyanakkor tartalmazzák az összes, a geoló­gusok számára értékes infor­mációt is. Építkezéseknél, belső átala­kításoknál a szakipari munkát végzők tevékenységét nagyon megkönnyítheti a képen latha­tó nagy teljesítményű és kis he­lyet elfoglaló körfűrész, ame­lyet egy luxemburgi cég hoz forgalomba. Márványt, téglát, betont, künkért, műkövet, stb. egyaránt vágni lehet a változ­tatható fordulatszámú, gyémánt­élű fűrésztárcsával, mégpedig — a vastagságától függően — egy perces időtartamon belül. Az idei csapadékos nyár ked­vezett a vadontermő gombák­nak, „gomba módra” lepték el az erdők alját e „kalapos” nö­vények — és „gomba módra” szaporodott a mérgezési esetek száma is. Szinte elképesztő, hogy sokan milyen felelőtlenül bánnak a szedett gombákkal, kellő ismere­tek híján — vagy vélt „szak­értelmük” birtokában — is el­fogyasztják az erdei gombákból készített ételeket. A hozzá nem értésen kívül a legtöbb baj oka két, magát szívósan tartó bal­hiedelem. Az egyik az, hogy a forró víz kioldja a gombából a mérgező anyagot, a másik pedig, hogy az ezüstkanalat megfeke­títi a mérges gomba leve. Mind­két tévhit következményei vég­zetesek lehetnek. Az a közhiedelem is téves, hogy valamennyi mérgező gom­bafaj azonos megbetegedést okoz, és a mérgezés súlyossága csupán a szervezetbe jutott mé­reganyag mennyiségétől függ- Sokan azt hiszik, ha a gombás ételek elfogyasztása után 1/2—1 óra múlva nem jelentkezik a rosszullét, akkor nem kell tar­taniuk a mérgezéstől. Pedig a mérgezési tünetek valójában csak ritkán mutatkoznak 1 órán belül. Gyilkosgalócák A legsúlyosabb mérgezéseket a gyilkosgalóca (Amanita phal- loides) és a fehér gyilkosgalóca (Amanita vema) okozzák (ez utóbbi azért is nagyon veszélyes, mert könnyen összetéveszthető a csiperkével). A galócákban levő mérgek hőtűrők: sütésre, főzésre, forrázásra vagy szárí­Csaknem teljesen pormentesen dolgozik a gép, a vágótárcsa környezetéből ugyanis erős el­szívóberendezés „szippantja fel” a port és továbbítja azt a gyűj- tőzsákba. Felhevülés, túlterhe­lés ellen automatikus mágneses kapcsoló védi a gépet. Á köny- nyen szállítható kis körfűrész­nek a gyorsaság mellett másik fő erénye a pontosság. Az állít­ható tárgyasztal pontosan beál­lítható szögű ferde vágást is lehetővé tesz. tásra nem bomlanak el. Jóllehet a belekből gyorsan felszívódnak, az első mérgezési tünet — a hányás — mégis csak 8—36 óra múltán jelentkezik. A hányást görcsös bélfájdalom és heves hasmenés követi. A mérgezett személy nyelve kiszárad, arca sápadttá, bőre nyirkossá, keze, lába szederjessé válik. Érverése gyors ugyan, de oly enyhe, hogy alig tapintható. Ha a be­teg esetleg át is vészelte a mérgezésnek ezt az első perió­dusát, néhány nap múlva be­következik a második szakasz a veseműködés elégtelenségével és májsorvadással, ami ellen már nagyon keveset lehet tenni. A galócákkal mérgezetteket nerp szabad hánytatni, mert az legyengíti őket és a szervezetet még további vízveszteséghez vezeti. Rendszerint gyomormo­sásra sincs szükség, hiszen ilyenkor a méreg már régen felszívódott. Addig is, míg kór­házi ápolást kaphat a beteg,- hi­deg teát kell itatni vele, néhány tabletta orvosi szenet lehet be­adni neki. és jó melegen be kell takarni. Sustilykák A barna- és olajsárga su- sulyka, a parlagi tölcsérgomba, a sátántinoru stb. okozta mér­gezések annyival „előnyöseb­bek”, hogy a tünetek viszony­lag hamar jelentkeznek. Itt nem a hányás a mérgezés első jele, hanem arc kipirulása, erős ízzadás, nagymértékű nyál- és orrfolyás. A pupilla összeszű­kül. látási zavarok lépnek fel (a beteg a távoli tárgyakat fel­tűnően nagynak látja), és külö­nös félelemérzet hatalmasodik eá a mérgezetten. A hányás és a hasmenés csak ezután követ­kezik. Amíg az orvos megérkezik, hányásra kell késztetni a mér­gezettet, gyomrából, beleiből ugyanis még eltávozhat a mér­ges gomba egy része. Néhány szem orvosi szén beadása itt sem árt, de jó hatású a meleg takaróval való beburkolás is. Mivel a susulykákkal való mér- gezettség rendszerint még ide­jében „jelt ad magáról”, a ha­lálos vég többnyire elkerülhető. I párduc- ás légvölő galócák Az e gombafajokkal mérge­zettekre mondják azt, hogy „bolondgombát evett”, az étel elfogyasztása után 1—3 órával jelentkező tünetek ugyanis szerfölött különösek. A betegen féktelen izgatottság vesz erőt, sokszor nevető- vagy sírógör­csöt kap, esetleg ugrál, táncol, kiabál. Az izgalmi állapot néha eszméletvesztéssel jár, máskor mély alvással végződik. Annak ellenére, hogy ez a mérgezési forma csak ritkán ha­lálos, a beteghez azonnal orvost kell hívni. Hányinger vagy has­menés bem jellemzi ezt a mér­gezést, így mindkettőt haladék­talanul elő kell idézni. A gyo­morban maradt méreg lekötésé­re itt is orvosi szén szolgálhat. Enyhe nyugtató is beadható a betegnek, akit le kell fektetni és egy percre sem szabad ma­gára hagyni, nehogy önmagá­ban, vagy másokban kárt te­gyen. Súlyosabb vagy enyhébb gyo- mor-béltünetes mérgezést még sok más gombaféleség okozhat: a nagy döggomba, a világító töl­csérgomba, a galambgomba, a szőrgomba (amelyet sokan ösz- szetévesztenek a csemeg számba menő rizikével!), a sárguló csi­perke stb. Aki minden áron ra­gaszkodik a — kétségtelenül jobb ízű — vadontermő gombák fogyasztásához, ne sajnálja a fáradságot, hogy az oly sok he­lyen megtalálható képesített gombaszakértőkkel megvizsgál­tassa az egész ételkészítésre szánt mennyiséget, B. J. „Mindent vágó“ körfűrész Kézi EKG-készülék A szív állapotáról, működéséről gyors tájékoztatást adó dekt- rokardiográí’ra (EKG) nemcsak helyhez kötötten (kórházak­ban), rendelőintézetekben) lehet szükség, hanem „külső” vizsgá­latoknál is (elsősegélynyújtásnál, el nem mozdítható fekvőbe­tegnél, sportorvosi megfigyeléseknél, stb.). Erre a célra „Visi- card” néven kis hordozható EKG-készüléket hoz forgalomba egy freiburgi cég. A készülék három talpát a mellkas meghatá­rozott pontjaira kell illeszteni a vizsgálatkor, közvetlenül a szív fölé. A műszert négy szárazelem táplálja. Az elülső műszerlapon helyezkednek el a kezelőgom bök, szabályzók, a jelzőlámpa és az EKG-görbét mutató kisméretű katódsugárcső képernyője. Csecsemők és kisgyermekek vizsgálatához cserélhető, egymás­hoz közelebb eső talpakkal szerelik fel a készüléket. Klímavdltoxáso és a történelem Milyen volt Földünkön az idő­járás az évszázadok távlatában? Ez a kérdés nemcsak a meteoro­lógusokat, geológusokat, de a tör­ténészeket is izgatja. Számos tör­ténelmi esemény alakulása ugyanis a szakértők szerint rész­ben időjárási tényezőkkel ma­gyarázható. Az egyik ilyen kérdés, amely régóta foglalkoztatja a történé­szeket: mi lehet annak az oka, hogy a vikingek, ezek az ügyes és bátor hajósok, viszonylag hir­telen felhagynak hódító útjaik­kal azokon az európai és észak­atlanti vonalakon, amelyeken történelmük büszke, dicső lap­jait megírták? Napjainkban radioaktív izotó­pok segítségével vissza lehet pör­getni az elmúlt évszázadok idő­járási viszonyait Földünkön és pontosan meg lehet határoz­ni a jegesedési és az enyhébb időszakokat. A kuta­tók szerint a sarki és az egyen­lítői vidékek hőmérsékleti kü­lönbsége az elmúlt századokban is döntően befolyásolta a széljá­rási viszonyokat. Sarki jégminta vizsgálatok során az oxigén izo- topjai arányából ki tudják szá­molni azt a hőmérsékleti kü­lönbséget. amely a jéghegy kelet­kezésekor a sarkvidék és az Egyenlítő vidéke között fennállt A jégkorszakokban ez a különb­ség 20—25 százalékkal volt na­gyobb, mint az enyhébb perió­dusban. Másrészt a kutatók azt is 1972. SZEPTEMBER 5. megállapították, hogy az elmúlt évszázadokban, amikor a sark­vidékeken melegebb volt a. hő­mérséklet, akkor ezekben a kor­szakokban kisebb volt a hőmér­sékleti különbség az Egyen­lítő és a sarkvidékek kö­zött. A szakértők ebből többek között azt a követ­keztetést vonják le, hogy a múlt­ban Főidőnkön a melegebb kor­szakokban enyhébb volt a szél- járás, mint a hidegebb idősza­kokban. Ezt a feltevést egyéb­ként geológiai példák is alátá­masztják. A jégkorszakokban ke­letkeztek az erősebb széljárások következtében a homok dünék és a lősz-képződmények. A Gobi- sivatag és Ausztrália sivatagos dünéit a jégkorszakokra vezetik vissza. Grönlandi jégminták vizs­gálatai szerint a 12—13. század­beli felmelegedés után követke­zett Földünkön az a kisebb jég­korszak, amely megszakításokkal a 19. századig tartott. Ebben a hidegebb időszakban megváltoz­tak a klímaviszonyok és valószí­nű, hogy a megnövekedett szél­erősség és a változó széljárás késztette a vikingeket, hogy fel. hagyjanak hódításaikkal, ten­geri portyáikkal a jól bevált út­vonalaikon. A történészek sokáig azt sem értették, hogy mi lehet annak az oka, hogy a Tahiti szigetéről kiinduló polinéz hajósok Űj-Zé- landot még elérték, de vándorút- jukat Ausztráliába, Tasmaniába már nem folytatták. Lehetséges, hogy őket is a hidegebb időjá­rással együtt megnehezedett na­vigációs viszonyok, erősebb sze­lek késztették arra, hogy fel­hagyjanak tengeri útjaikkal, amelyet primitív járműveiken hajtottak végre.

Next

/
Thumbnails
Contents