Békés Megyei Népújság, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-05 / 209. szám

Móricz Zsigmond

halálának SO, évfordulóján

Móricz Zsigmond síremléke 3 Kerepesi temetőben

Móricz Zsigmondi halálának évfordulóin — 1942 szeptember

4-e óta, általában az „ötös” vagy a „tízes” esztendőkben — gyakran úgy idéződik fel az alakja, mintha még élne. Szokásairól, mozdulatairól, életének keretéről a kortársak még az élmény hatása alatt emlékeznek meg; tanúiként annak, hogy személye is feledhetetlen volt, emberként is tiszteletet ébresztő, maradandó benyomást gyakorolt mindazokra, akik találkoztak vele.

De a személyes emlékek lassan elfakulnak, alakját a tisztelgő kortársi vallomások őrzik meg. Az életműve az, ami őrök. A XX. századi magyar irodalom egyik legnagyobb öröksége a móriczi mű, a kor magyar valóságának ez a kiterjedésében és mélységében egyaránt roppant arányú ábrázolása. Kevés írónk van. akinek az élete — életműve — ennyire Oszthatatlan. Móricz Zsigmand- ra gondolva nem valamelyik regénye, riportja, novellája jut eszünkbe, hanem az a valóságfeltáró szerep, amelyet vállalt, s amelyet elvégzett. Mert bár halálának napjáig újabb és újabb műveken gondolkodott, alakokat formált, terveket érlelt, amit hátrahagyott, az kerek és egész, tökéletes és befejezett, írásainak hatalmas serege a század eleji, s húszas—harmincas évekbeli magyar társadalom enciklopédiája; csak éppen nem enciklopédikus leírásokban, hanem izzó drámákban, élő jellemekben, kimunkált alakokban, — egyszóval, mozgásban, színben, élményben, forróságban, legtöbbször éppen a tragédia, a válság létrejöttének pillanatában.

Mert elsősorban ez ragadta meg, ez izgatta és érdekelte: mi történik az emberben és világban. „Én sem ilyen, sem olyan ,író nem vagyok — írta egy helyen —, hanem csak igazmondó. Amit én mondok, az nem vitaanyag. Az egyszerűen annak a közlése, ami bennem van, s amit a világból látok.”

Móricz Zsigmond életműve nélkül sokkal kevesebbet tud1972. SZEPTEMBER 5.

nánk a századfordulótól a fel- szabadulásig eltelt időről; kevésbé ismernénk e válságokkal terhelt korszakot, közvetlen elődeinket — tehát önmagunkat is —. akik a pusztító nemzeti drámákat és a ritka napsütések kivételes óráit átélték. Elhulló úri léhák, nagybirtokok szorításában vergődő zsellérek, kisvárosi porban fulladozó értelmiségiek, kitaszítottak, árvák, lélegzet után kapkodó nyomorultak, verejtékéből kincseket sajtoló kizsákmányolok, nincstelen parasztok, ravasz gazdák, emberi létért, szép szerelemért küzdő fiatalok, örökségért, jussért ölre menő testvérek... Hús-vér alakok végtelen sora vonul el a szemünk előtt, bármelyik művére gondolunk, — s ebben a hatalmas felvonulásban Magyarország harminc-negyven esztendeje van, egy igazmondó nagy író által feltartott őszinte tükörben.

Nincs magyar író. akinek a felszabadulás óta annyiszor, annyi kiadásban jelent volna meg könyve, mint Móricz Zsig- mondnak, kivéve talán a régebbi, s legnagyobb klasszikusokat, Jókait, Mikszáthot. önmagára, önmaga közvetlen, még megélt múltjára volt kíváncsi az olvasók milliója, mikor Mó- riczot olvasta, vagy novelláinak, regényeinek színpadi és filmre vitt átültetéseit nézte. A felszabadulást követő két évtizedben a magyar olvasók egyik legnagyobb élménye volt a móriczi életművel való megismerkedés. Hatott az olvasókra: megismertette őket a közelmúlt magyar világával.

Voltak korszakok, amikor őt tekintették az egyetlen példaadó modellnek, utánozandó mintának. Maga a móriczi életmű mondott ellent ennek az erőszakos szorgalmazásnak: az utánozhatatlan és megismételhetetlen. Ami példaadó benne minden nemzedék számára: a szenvedély, amellyel kora valóságát megmutatta, az indulat, amely- lyel az elnyomottak oldalán állt, a részvét az elesettek iránt, gyűlölet az élősködőkkel, a másokon tiprókkal szemben.

Ez a hatalmas életmű az egyik legszebb ajándék, amelyet a magyar irodalom az évszázadok során kapott. Móricz Zsigmond halálának harmincadik évfordulója újabb alkalom, hogy olvasói nevében tisztelegjünk a nagy író emléke, s halhatatlan műveinek sora előtt.

Európai körút után ismét Szarvason alkot Ruzicskay György

Llést tart az SZMT elnöksége

A Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége szeptember 8-án, pénteken délelőtt 9 órakor ülést tart az SZMT-székházban. Elsőként a Békés megyei Területi Munkaügyi Döntőbizottság tevékenységéről és a vállalati munkajogi törvényességről szóló jelentést vitatják meg Ezután tárgyalják meg a Szakszervezetek Megyei Tanácsa és a KISZ megyei bizottság vb együttműködési megállapodásának tervezetét.

Nemzetközi tanácskozás a Kertészeti Egyetemen

Hétfőn a Kertészeti Egyetemen megnyílt a III- európai és mediterrán kollokvium, amelyik a növények táplálkozásának ellenőrzésével foglalkozik. A nemzetközi tudományos tanácskozáson 16 ország szakemberei vesznek részt és hat szekcióban, tíz ülésen vitatják meg hogyan lehet növelni a talajerőpótló anyagok hatékonyságát, miképpen lehetne ellenőrzi, hogy a növények hogyan hasznosítják az értékes műtrágyákat.

A kollokviumot dr. Szűcs Kálmán, e. egyetemi tanár, a MÉM főosztályvezetője nyitotta meg. (MTI)

ÍVegyhónapos európai

körút után ismét szülővárosába, Szarvasra érkezett Ruzicskay György, nemzetközi hírnévnek örvendő festőművész, akit Er- zsébet-ligetben levő alkotóházban kerestünk fel:

— Szeptemberi kiállításom anyagát rendezzük éppen a feleségemmel — magyarázza a festőművész. — Szarvas az idén ünnepli újratelepítésének 250. évfordulóját. A város vezetői megkértek, hogy rendezzek olyan kiállítást, amelyen a Szarvason és Szarvasról készült rajzokat, festményeket mutatom be. Nos, mivel itt születtem, itt éltem ifjú éveimet s innen indultam az országhatáron túlra megismerni az alkotótevékenység szépségeit, örömeit, buktatóit és nehézségeit, természetesen sok anyag halmozódott fel, ami Szarvason készült. Gyermek_ és ifjúkori munkáimon kívül a legutóbbi évtizedben is készültek képek Szarvason s bizony nem könnyű kiválogatni azokat, amelyek majd a nagyközönség elé kerülnek.

— Korábban hírt adtunk már arról, hogy elkészíti „Szarvas város fejlődéstörténetét”. A kiállításon lehet-e látni e sorozatot?

— Az eddig elkészült rajzokat bemutatom, de természetesen az egész sorozat még nem lesz ké®. hisz igen-igen nagy feladatra vállalkoztam. De szívesen teszem. Mint festőművész, sokat éltem külföldön, különösen Párizsban, sokat jártam főként európai országokban, de mindig szívesen térek vissza szülővárosomba, a Körös-parti csendes alkotóházba.

— A közelmúltban hol, merre járt a Ruzicskay-házaspár?

— Franciaország, Nyugat-Né- metors2ág, Belgium, Svájc és Spanyolország harminc városát néztük meg. Főként vonattal és autóbusszal utaztunk. Nagyon

szeretjük elsősorban á műemlékeket, az öreg városrészeket, a képtárakat, múzeumokat. A nyüzsgő városi életritmus után az első napokban furcsa a szarvasi csend. De szerencsére itt is sok jó barát, régi és új ismerős keres fel bennünket. A közelmúltban például egy francia filmrendező járt nálunk,kisfilmet akar készíteni a Szerelmeskedők című rajzsorozatomból, erről tárgyaltunk. De jönnek festők, írók, költők és munkások, diákok. Nem ritka az olyan vasárnap, amikor 70—90 érdeklődő nézi

meg műtermemet, illetve néprajzi gyűjteményemet.

Az erzsébetligeti alkotóház látogatottsága nem véletlen, a mű. vész alkotásai mellett még egy dolog indokolja: Ruzicskay

György évtizedek óta szenvedéllyel gyűjti szülővárosánál! néprajzi emlékeit s valóságos házimúzeumot rendezett be, amelyben csaknem 600 tárgy vall arról, hogyan éltek, öltözködtek, milyen munkaeszközöket használtak régen, milyen volt a szót. tes, a hímzés Szarvason.

A város lakói a jubileumi évben sok, eddig általuk féltve őrzött emléket ajándékoznak Ru_ zicskay házimúzeumának, mert tudják, hogy itt megőrzik a tárgyakat és azok fennmaradnak az utókornak.

Legutóbb például olyan tajtékpipát kapott a művész Kli- maj Mihálytól, amelyért az adó. mányozó nagyapja 1901-ben egy tanyát épített cserében. Értékes régi okmányok, faragott ládák, szuszékok, butéliák, népviseleti ruhadarabok, kézimunkák, edények egész sorát találni a házimúzeumban. Mivel Szarvast részben szlovák családok telepítették újjá, a gyűjteményben igen sok a szlovák népviseleti emlék. így a látogatók valóban sokoldalú bepillantást nyernek a történelmi múltba,

Ary Róza

iiimiiiiiiiiHiimiiiiiiiiiimnuiiHiiiiiiiHiiMiiiiiiiiiiiiiiumiigmininHf, {B{

K ÓPIUM - MORFIUM - CSANDU H

°| Mákony — Mámor *

2 Gyilkosság l

HASIS—M ARIUH ANA —MESZK AL—LSD Á kábítószerek fajtái 0

A kábítószerekről szóló cikk- részletekben olvashatunk hasisról, heroinról, ópiumról, morfiumról, kokainról, marihuánáról, LSD-ről. Melyik miben különbözik a másiktól? A tudományosság minden igénye nélkül, a közérthetőség kedvéért rendszerezzük őket, mégpedig két nagy kategóriába: 1. hallucinogen

(hullucinációt előidéző) kábító, szerek. (Hallucináció = érzéki csalódás, — a látó- vagy szag- lóérzék csalódása, amely az agyműködés hibája következtében áll be, rémlátás, káprázat következménye.) 2. Ópiumból készíthető kábítószerek.

Nálunk is ismert a mintegy két méter magas kenderfajta, amit Cannabis sativanak nevez a növénytan. Ennek egy alacsonyabb növésű változata a Cannabis indica, ami főleg Közép- Ázsiában, India egyes vidékein honos, de termesztik Iránban, Észak-Afrikában és a két — Észak- és Dél-Amerikában. Ez a növény egy gyantás váladékot

bocsát ki magából, ami megszárítva elfogyasztható. E gyantának sok neve van: Indiában sa- rasz, ganzsia, bang, Algériában és Marokkóban kif, Tunéziában takruri, Közép-Afrikéban és Brazíliában zsomba, riamba, li- amba, Törökországban habak, Mexikóban geifa, Szíriában és Libanonban hasis a neve. Ez utóbbi vált közismertté az egész világon. Aki fogyasztja, az egy sajátos részegséget érez, amelyben a homályos öntudat mellett elvész az idő és a tér érzése, csapongóvá válik a fantázia és a hallucinációk végtelenül -gyö- nyörködtetőek. A hasis hatására az ember könnyűnek és boldognál! érzi magát, gyönyörű színeket lát és megejtő hangokat hall. Az ismert francia szimbolista költő, Baudelaire maga is fogyasztója volt a hasisnak, s ezt írta róla: „Zajos és heves őrjöngést robbant ki, elveszi az ember eszét.” Végül megállapít, ja: „A sátán tökéletes eszköze.” Itt csak röviden említjük meg

inkább az érdekesség kedvéért, hogy a múlt század sok szellemi nagysága gyakori vendége volt a hírhedt párizsi Club des Ha- chichinseknek.

A már említett Cannabis saliva fiatal, zsenge leveleiből készítik a marihuánát, vagyis a hasistartalmú marihuana cigarettákat. Sokak szerint a marihuana ártalmatlan, az orvosi vélemény éppen ellenkezőjét állít, ja — ugyanis kizárólag a központi idegrendszerre, nevezetesen az agykéregre hat, s mivel egyensúlyzavarokat is okoz, hatása valószínűleg a kisagyra is kiterjed. Nagy adag fogyasztása esetén dühöngést is kiválthat. Megjegyezzük: a marihuánát

más kábítószerrel vegyítve nem fogyasztják, tehát fogyasztása nem vezet kokainizmushoz, morfinizmushoz, heroinizmushoz. S mivel a tömény szeszes ital a marihuana hatását semlegesíti, a marihuanafogyasztó nem válik alkoholistává sem.

A dél-amerikai és mexikói kaktuszok tartalmazzák az úgynevezett meszkalin nevű alkalo. időt. Ez is hallucinációkat vált ki. Orvosi vélemény szerint csukott szemmel színes képéket lát az ember.

Optikai hallucinációkat idéz elő, majd a személyiség elvesztésére, majd széthasadására vezet az LSD (lizergsav-dietUa- mid) fogyasztása. Ez szintetikus — mesterségesen előállított — kábítószer. És a véletlen műve. Ugyanis 1938-ban Stoll és Hoffman (1943) ideges lett, majd önkívületbe esett és hallucinációi voltak. Másnap rájött, hogy az éppen előállított lizergsav-di- etilamid miUigramnyi kristályai-