Békés Megyei Népújság, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-05 / 209. szám

Téglából 7, cserépből 3 millióval több készült mint tavaly hasonló időszakban Tanácskoztak a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat szocialista brigádjainak vezetői A Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat szocialista brigádjainál? vezetői szeptem­ber 3-án tanácskozást tartottak. Bevezetőben Krizsán András gazdasági igazgatóhelyettes tá­jékoztatta a megjelenteket a vállalat idei első hét hépiapi eredményéről. Elmondta, hogy a tavalyi hasonló időszakhoz ké­pest téglából 7, cserépből 3 mil­lióval, középblokkból pedig 1OOO köbméterrel több készült. A termelés értékben — 2 szá­zalékkal kevesebb létszám mel­lett — 12 százalékkal emelke­dett, amit elsősorban a műszaki fejlesztés segített elő. A válla­lat többek között gépesítette a cserép vagonbarakását, fejlesz­tette a gépgyártó üzemét és szá­mos korszerűsítést, újítást veze­tett be a téglagyárakban. Mind­ezek alapján csökkent a termé­kek önköltsége és jelentősen emelkedett a vállalat nyeresé­ge. A gazdasági eredmény lehe­tővé tette 'a munkabéreknek a tervezettnél nagyobb arányú nö­velését. A munka- és üzemszervezés­ben fontos szerepük van a szo­cialista brigádoknak, amelyek sok hasznos kezdeményezéssel, javaslattal és számos újítással segítik elő a termelés ésszerű­sítését. Az év hátralevő időszakának fontos célkitűzése, hogy minél több nyerstégla készüljön a gyá­rakban. Mivel pedig főként kisméretű téglára van a lakos­ságnak igénye, most ebből kell többet gyártani. A békéscsabai új cserépgyárat a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat jó ütemben építi. Fontos, hogy az üzemcsarnok mielőbb tető alá kerüljön, hogy a gépek, beren­dezések szerelése megkezdőd­jék. Krizsán András tájékoztatója után Gercsi Imréné számolt be a szocialista brigádvezetők IV, országos tanácskozásának ta­pasztalatairól, majd Bargel Ti- borné szb-titkár ismertette a szocialista munkaversenyről szóló kormányhatározatot és an­nak végrehajtását a vállalatnál. Elsőként Szkaliczki Károlyné országgyűlési képviselő, a bé­késcsabai Il-es számú téglagyár nyerscserép-gyártó brigádjának vezetője szólalt fel, aki a selejt csökkentését elsőrendű fela­datként jelölte meg. Javasolta, hogy a tanácskozás résztvevői küldjenek tiltakozó táviratot az amerikai agresszorok vietnami nép elleni kegyetlen pusztító háborúja miatt. Hovorka Sándor, a békéscsa­bai Il-es számú téglagyár ége- tője örömmel vette tudomásul, hogy a vállalat az első hét hó­napban jó eredményeket ért el. Elismeréssel szólt a műszaki fejlesztésről, amellyel a válla­lat a téglagyártás idényjellegé­nek a megszünetésére törekszik. Elmondta még, hogy Zahorán Tibor, a gyár igazgatója meg­beszéli a feladatokat a szocialis­ta brigádokkal és igényli azok segítségét. Békekölcsön-sorsolás Az Országos Takarékpénztár három hét múlva, szeptember 25—26-án rendezi meg az I, V, és VI. Békekölcsön 1972. máso­dik félévi sorsolását Budapes­ten. A kétnapos húzáson I mil­lió 349 ezer kötvényt húznak ki ,több mint 187 millió forint értékű nyereménnyel és törlesz­Szigeti Lajos, az szb elnöke ismertette az Élüzem cím eléré­sének feltételeit. A gyáraknak javítaniuk kell a minőségen, növelniük kell az elsőosztályú termékek arányát. Egyes gyá­rakban nagyobb gondot kell fordítani * balesetek megelőzé­sére is. Barta Ferencné, a békési gyár I lerakónője a kollektívát dicsérte, amely jó eredmények elérésére törekszik. Kifogásolta, hogy ke- { vés a fedett szárítószín, ami megnehezíti a munka szervezé­sét, Perei János, a mezőberényi Il-es számú téglagyár karban­tartó lakatosa javasolta, hogy becsüljék meg jobban a törzs­gárdát a vállalatnál. Elmondta hogy a karbantartó részleg fő­ként gépeket gyárt, a munka-1 szervezésen' azonban javítani kell. Végül kérte, hogy a válla­lat segítse elő a szakmunkások továbbképzését. Buka Jánosné, a békéscsabai j Il-es téglagyár brigádvezatője J elismeréssel emlékezett“ meg ar- j ról. hogy a vállalat milyen so­kat tesz ajaők helyzetének javí-[ tására, de szükségesnek tartja] még a*z öltöző bővítését. Fran-, kő Mihály, aki ugyancsak a bé- I késcsabai Il-es számú téglagyár brigádvezetője, a brigádokon belüli kritikát hiányolta. Bí­ráljuk el egymás munkáját, magatartását — javasolta. Kérte építsenek járdát a gyárban az öltözőig, mert nagy sárban le­het csak oda jutni. Várai Mihály, az MSZMP Bé­késcsabai Városi Bizottságának osztályvezetője elismeréssel nyi latkozott a vállalat fejlesztésé­ről, korszerűsítéséről, az évről évre elért jó eredményekről. A felszólalásokra Berki Lász­ló, a vállalat igazgatója vála­szolt, majd a II. félévi _ felada­tok eredményes teljesítésére hívta fel a figyelmet. Kérte a szocialista brigádok továbbra is segítsék bírálatukkal, javasla­taikkal a gazdasági vezetőket. Befejezésül Dénes Ferenc, a vállalat pártbizottságának titká­ra felolvasta a vietnami néppel szembeni amerikai agresszió ellen tiltakozó távirat szövegét, amelyet az értekezlet résztvevői jóváhagytak. Dénes Ferenc vé­gül további sikeres munkát kí­vánt a szocialista brigádoknak. Pásztor Béla Gyártmányújdonságaink a Brnói Vásáron Nemcsak a gyárért A G—116 típusú dömper képviseli Brnóban a magyar jármű­ipa rt. Magyarország immár ha­gyományos vendégnek számít a Brnói Nemzetközi Vásáron. Eb­ben az évben összesen 1688 négyzetmétert foglalnak el ki­állítóink. A külföldi érdeklő­dők nyolc szakkiállításon (hat szakcsarnok és két szabadterü­let) tekinthetik meg a magyar gyártmány-újdonságokat. A szeptember 8—17 között nyitva- tartó Brnói Vásáron 17 vállala­tunk jelentkezik. A magyar szerszámgépipar bemutatásra kerülő gyártmá­nyai sorából az ERI—250 típu­sú pályavezérlésű rövideszter­gát emelnénk ki. A gép meg­felelő NC vezérléssel csatolva alkalmas derékszögű munkafo­lyamatokéul túlmenően kúp, profil esztergálásra és menet­vágásra is. A szocialista országok közül Magyarország az egyetlen, ahol 100 MHz-s oszcilloszkó­pokból szériagyártás folyik. A TR—4653 típusú nagyfrekven­ciás műszerrel, amely 0—100 MHz frekvencia határig műkö­dik az idén először jelenünk meg a nemzetközi piacon. A készülék teljesen tranzisztoros kivitelben készül és a felhasz­nálási területe szinte korlát lan. Az építőipari remekműnek is beillő Z-pavilonban állítják ki a magyar vegyipari berendezé­seket. Ezek között különös ér­deklődés elé tekint a granulá­ló gép, amely különböző szer­ves és szervetlen anyagok da­rabolására, fellazítására alkal­mas. A berendezés elsősorban gyógyszerek, sók, kristályos­anyagok, hidroszkópikus, pasz­taszerű és plasztikus anyagok, valamint nedves porok granu- lálására használható. A magyar járműipart ezúttal a G—116-os típusú dumper reprezentálja majd. A konstruk­ció nagyméretű, azonos nagy­ságú kerekei és az azonos ten­gelynyomást biztosító súlypont- elhelyezés, a 8+2 sebességű hajtómű a vonóerő leghatéko­nyabb kihasználását biztosítja mindenféle terepen. Hidrauli­kus szervokormány, pneumati­kus fék teszi biztonságossá és könnyűvé a 20 tonna összsúlyú gépet. A magyar külkereskedelem a kiállításon jól felkészült infor­mációs gárdával áll majd to­vábbi részletes tájékoztatással az érdeklődők rendelkezésére. A tervvel összhangban A vállalásoknak ezért össz­hangban kell lenniük az egész műhely, üzemrész vagy gyár­egység feladataival, a gyári tervvel. Ehhez már a pártcso­portokon kívül a pártszerveze­tek vezetőségeinek is segítséget kell adniuk. Hiszen ők tartják a közvetlen kapcsolatot a gaz­dasági vezetőkkel, tehát első­sorban ők látják az összefüg­géseket is. A pártszervezeteknek ugyan­akkor fel kell figyelniük arra a nemegyszer bírált negatív jelenségre, hogy a vállalá­sok olykor a gazdasági veze­tők mulasztásának pótlására szolgálnak. Némely üzemben a gazdasági vezetők többek kö­zött ezért pártoljuk oly nagyon aj Az egyik nagyüzem bronzko­szorús szocialista brigádja érte­kezletet tartott, amely ezúttal eltért a szokásos megbeszélé­sektől. A kollektíva vezetője kijelentette: ebben az évben ismét harcba szállnak a szo­cialista címért, hogy megsze­rezzék az ezüstkoszorús jel­vényt is. A brigádvezető ez­után részletesen kifejtette, mi­lyen feladatokat kell ennek ér­dekében megoldaniuk. A pártcsoport • útmutatása A feladatok felsorolása köz­ben a brigádban levő négy párttag egyre többször összené­zett, majd halkan néhány szót, is váltott. Szemmel láthatóan nem tetszett nekik valami. Amikor azán a brigádvezető befejezte mondanivalóját, egyi­kük szót kért és kijelentette, hogy nem egészen ért egyet az elhangzottakkal. Kissé váratlan ellenvetését azzal támasztotta alá, hogy ezek a vállalások — legalábbis a tartalmat illetően — lényegében megegyeznének az előző évben végzettekkel. Találóan hozzáfűzte, hogy az ezüstkoszorús jelvény egy foko­zattal jobb a bronzikoszorúsnál, s ebben az esetben „egy fokozat­tal” nekik is többet, jobban kell dolgozniuk. Miért említettük ezt az ese­tet? Mert a kommunisták fel­adata tulajdonképpen itt kez­dődik a szocialista brigádok­ban: a lehetőségekhez mérten egyre színvonalasabb teljesít­ményekre ösztönözni. Azt ter­mészetesen, hogy milyen fel­adatok elvégzésére van szükség, a helyi körülmények döntik el. Ezért játszanak itt oly nagy szerepet a pártcsoportok. E kollektívák tagjai otthon van­nak az adott munkahelyen, az ott dolgozó emberek között, a szocialista brigádokban, egyszó­val „a termelés sűrűjében”, ök szereznek tudomást először a munkavégzés során felvetődő problémákról, s a vitás kérdé­sekre azonnal reagálnak, ellát­hatják tanácsaikkal dolgozótár­saikat. A napi tevékenység végzése közben mostanában gyakran felmerülő (kérdés a vállalások mennyisége. Hogyan lehet eb­ben állást foglalni? Nem sok a vállalás akkor, ha a reális le­hetőségek határain belül mozog, azaz emberközelben marad. Sok viszont, ha az erőket, le­hetőségeket meghaladó, irreális célokat tűznek maguk elé. Ez csak arra jó, hogy ha bárki beletekint a brigádnaplóba, elé­gedetten csettintsen, hogy „ez igen!”. Hogy azután mi valósul meg belőle, az más kérdés. A versenymozgalom azonban nem valamiféle dekoráció, hanem olyan tevékenység, ami a mun­kaköri feladatot meghaladja és magas színvonalon segíti a vál­lalati érdekek megvalósítását. különböző kommunista műsza- kokatv mondván: végre itt az alkalom a lemaradások behozá­sára. Csak azt hallgatják el, hogy a lemaradások éppen az ő szervezési hibájukból szár­maznak. Politikai jelentőségű kérdés, hogy gátat vessünk az ilyen tendenciáknak. S a kommunis­tákban kell lennie elegendő bá­torságnak, hogy személyre való tekintet nélkül szót emeljenek ellene. A szocialista brigádvezetők idei országos tanácskozása óta egyre gyakrabban hangzik el, hogy e mozgalom igen jó táp­talaja a pártmunkának. Ez így igaz. Ebben azonban a szemé­lyes példamutatás is elenged­hetetlen. A kommunisták ugyanis nemcsak agitátorai, ha­nem motorjai is a mozgalom­nak. Történt egyszer, hogy egy brigádból egyik napról a má­sikra kiléoett egy dolgozó. Mi­vel az illető gépe így kihasz­nálatlanul maradt, veszélyez­tetve volt a brigád terve. A tőlük nem messze levő másik szocialista brigád kommunista vezetője — aki a műhely leg­jobb szakmunkásának hírében állt —, ekkor napokon keresz­tül erejét megfeszítve a saját­ján kívül a másik gépen is el­látta a munkát, mindaddig, amíg nem találtak másik szak­munkást. S mivel a kisegített brigád vezetőjének kézszorítá­sán kívül semmilyen más elis­merést nem kaoott, néhányan megkérdezték tőle: „Ezért haj­tottál ennyit?” „Ezért!” — hangzott a rövid, de nagyon határozott válasz. Ebből a példából azonban egy negatív tanulságot is le­vonhatunk. Igaz, hogy a kom­munisták élenjárói a mozga­lomnak, tevékenységük azonban mégsem szűkíthető le annyira, hogy bármit is tesznek, köteles­ségük. Ez az ember egyetlen vezetőtől nem kapott sem anyagi, sem erkölcsi elismerést, pedig tette nemcsak a kiseeí+»tt brigád, hanem az egész válla­lat érdekét is szolgálta. A kö­vetkeztetés kézenfekvő: a párt- szervezetednek mindenkor őr­ködniük kell azon, hogy az ösztönző elismerés ne maradjon el. Sok vagy kevés? A kommunisták személyes példamutatása nagyban hozzá­járul a mozgalom számszerű növekedéséhez. Ma már mint­egy százezer szocialista brigád­ban egymillió-kétszázezer em­ber dolgozik. Vannak, akik veszélyt látnak ebben. Azt fej­tegetik, hogy vagy kevés brigád legyen, de azokra aztán büsz­kék lehessenek, vagy pedig ám alakulianak brigádok, de akkor ne várjanak jó eredményeket. A politikai felvilágosító mun­kában vitába kall szállni ezzel a felfogással. Megmagyarázva, hogy nincs szükségünk „kira- kat”-brigádokra, másrészt a gyarapodás egyáltalán nem zár­ja ki a minőségi fejlődést. Min­dig az a kérdés, hogy meg­érett-e az emberekben az együvé tartozás gondolata és az a tudat, hogy együtt több­re. jobbra kénesek Ha nem. akkor egyetlen brigád is túl ■ sok lehet. Ha viszont igen. ak­kor szükségtelen őket számol­gatni. Mert ez esetben eredmé­nyeiket nemcsak a gyár, ha­nem az egész ország élvezi. G. L. miUEsmm 3 1972. SZEPTEMBER 5.

Next

/
Thumbnails
Contents