Békés Megyei Népújság, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-03 / 208. szám
Talpraállítás Varga Imre novellája Barátom Sipaki Domokos sose nézte magát Napóleonnak. Azt se gondolta, amikor Kása Péter tanár elvtárs enyhén racs- csolt szavait lejegyezte, hogy Marxnak ama bizonyos mondása, mi szerint Hegel megjegyzi valahol: minden nagy világtörténelmi tény és személyiség úgyszólván kétszer kerül színre — egyszer mint szomorújáték, másszor mint bohózat, bizony őrá is vonatkozhat egyszer... Eszébe se villant. Csak szorgosan belekörmöncködte nagy füzetébe, amit még hitvese vásárolt odahaza, a Sárrét legnagyobb föld- szöv boltjában. Még föl is írta a bizony értelmetlennek tetsző címet, hogy „Louis Bónaparte brumai- re tizennyolcadiké ja”... De úgy elfeledte az egészet, ahogy az ember az iskolán tanultakat iparkodik mielőbb a háta mögött tudni. Nincs azért olyan iskola ,hogy haza ne engednék a kádereket havonta legalább egyszer. Rendbe tenni ugyebár a háztájat, családi életet élni az asz- szonnyal, megnevelni a gyereket, és így tovább. Miként Sipaki Domokos tanulópárja, egy bizonyos Kiss Mihály nevű, székely származású lakatos brigádvezető megjegyezte: épp olyan ez az iskola, akár egy tüdőszanatórium, onnét is elengedik időnként a könnyebb betegeket a háztájiba, ott is töltik az embert, itt is. Csak ott a tüdejét, itt meg a fejébe gyömöszölnek, de egyaránt az életre készítik elő őket. Hanem Sipaki barátom életre-előkészité- sével igencsak elszámították magukat a tanár elvtársak. Egyik szombaton hazament Sipaki szomszéd, és kedves szelídszavú feleségét, Lőrincz Reginát éppen nagy beszélgetésben lelte a konyhában Csiszár Tiha- mérrál, a langméta moziüzemvezetővel. Csiszár a szemközti lakás egyszemélyi váltásból sajnálatos tett- legesség támadt, annak ellenére, hogy Lőrincz Regina megesküdött: az égvilágon semmi köze nincs Csiszárhoz, a szája szagát sem állhatja. Hiába. Sipaki Domokos elvi következtetést vont le: jobb ha egyszersmindenkorra elveszi az asszony kedvét az iskóTa befejezéséig mind- denféle elhajlástól.,. Jócskán el is vette. Aztán mint aki rendbe hozta a világ fejlődésének dolgát, vasárnap estig szépen kipihente magát a szótlan- kodó asszonyka mellett, megtisztálkodott, jól belakott, és derűs nyugalommal lelkében visszautazott. Csak akkor esett le az álla, amikor a hét végén írott levelét a következő hét keddjén ezzel a címkével hozta vissza a postás: A címzett nem fogadta el... Gyorsan írt egy expressz-ajánlott levelet, csűrötökön az is visz- szaérkezett. Azon is címke. Ismeretlen, lncon- nu.... Alig várta meg a szombatot, úgy hajtott haza. Nem csalatkozott: üres volt a lakás. Egyetlen holmi sem bizonyította az aszony létét. Mint ahonnan elhurcolkodtak, úgy festett az egész. Az asztal közepén a szokásos levél: Széttépted a mi szerelmünket, Domokos! Én teveled egy fedél alatt nem maradok tovább. Csak. a válóperünkön látsz Apámnál vágyók, de ne keress, kérleli. Regina. Oly mérges lett, hogy könny sajtolódott szeme sarkába. Hát ezért emészti ö magát? Ezért tanul, dolgozik? És az ő asszonya meg — csak úgy?! Mert egyszer kezet emelt rá. Hát Makarenko elvtársnak lehetett? ö ráadásul gyereket legyintett pofon ... Lerohant a Fényes nevezetű étterembe, vásárolt egy üveg gin feliratú pálinkát. Hazavitte, vizespoharat fogott, telezúdította. „Pusztítsuk a gaz imperialistákat!” kiáltotta, s hozzáfogott a nyakaláshoz. Másnap harangkonga- táskor ébredt fel. Kereste a kenyeret, legalább szalonnázva verje el éhét. Sehol semmi. Méghozzá vasárnap. Ott szerencsét- lenkedett a lépcsőházban, hová is menjen ebédelni, amikor összekerült ezzel a Csiszárral. — Hallom, szomszéd elvtárs, hallom — kezdte a mozis. — Hát lássa, ilyenek ezek a nők. Mondtam is én kérem, különle1 ges pszichológiájuk van az asszonyoknak. Dehát mit tegyünk? Sose búsuljon, szomszéd elvtárs. Akad még, higgye el, ahányat csak szándékszik. Sipaki Domokos azonban rázta, rázta a fejét: őneki vagy Lőrincz Regina kell, vagy senki. És, hogy ez szent elhatározás benne nem is ebédelt, a legközelebbi vonattal visszament. Nemcsak a szerelem szokott elpárologni, vége szakad egyszer az iskolának is. Domokos barátom elég jól végzett, s valahogy kitudódott: volt ~ő valaha kéményseprő is. Sürgősen megtették az egyik megye kéményseprő vállalatánál igazgatónak. Szívesen ment el Szegvárról, ott úgyis minden Reginára emlékeztette. Aztán belévetette magát a kéményeprö szakma megyei megváltásába. Meg is lett a láttatja iskolázottságának. A főkönyvelőt például egykettőre nyakon csípte valami túlkönyvelé- sen. Oly versenyszellemet ültetett el ,hogy öt hónap alatt teljesítették a féléves tervet. Megnőtt a Tüzelj ésszel! mozgalom keretében tartott, ismeretterjesztő előadások száma, hallgatósága. Szóval ment minden simán... Fél év múltán hol volt már az iskola, a brumaire tizennyolcadikája, hol volt már Lőrincz Regina emlékének a sajgása is?! Egyik se jutott a kéményseprők megyei kapitányának emlékezetébe. Annál gyakrabban gondolt viszont Gém Teklára, aki a vizesfási ki- rendeltségen volt lelkes adminisztrátor és szak- szervezeti bizalmi. Alacsony, tűzről pattant, barna asszonyka, aki mellett sisteregni kezd a felelőse, s éppen a vízcsapot reparálta nagy buzgalommal és még hangosabb beszégetéssél. Regina asz- szony fellobbanó örömmel fogadta urát, hiszen éppen négy hete járt odahaza. Ez a lelkesedés, éppen ez ültette a gyanút Sipaki tudatalattijába. Ravasz tervet állított össze: három hetet ígért újabb hazajövetele időpontjául, de már a második szombat este elkérte magát az is- kolavezetőségtől. Lám, igaza lett... Megint ott lelte Csiszár Tihamér szomszédot. Most ugyan nem javított éppen semmit csak a konyhaajtóban állva beszélgettek. Csiszár elvált ember volt, Szegváron mindenki ismerte elsőszámú alapelvét: ■ addig Elküldesz Szomráky Sándor Elküldesz hát? Még nem tudod milyen a világ nélkülem, milyen az utad, otthonod, ha a bútoraid közt nincs helyem. Elküldesz hát? Nem ismered a hangod, ha én nem felelek. A pillantásod is megtagad, ha nem látod rajtam magadat, gazdátlan jószág lesz ruhád, ha nem érzi kezem áhítatát: Hát küldj el. de majd megtudod — csak ott vagy, ahol én vagyok. nem kíván etetni-ruházni más ember leányát, amíg nem kötelezi erre valamiféle hatósági végzés... A házaspárnál hamarosan szóváltás kerekedett, melynek leírása valóban beleesne a naturalizmus és népiesség bűnébe. A szófSrJinép, akár egy vizesfenekű lábas a tüzes plat- nin. S az okos, leleményes menyecske mindig elkottyantotta: kedves férje, Ecsedi Gábor, aki a kisker vállalatnál a góré elvtársat szokta személykocsin viszeget- ni, mikor tart ökölvívó tréninget a vizesfási fiatalokkal. Így azok a termelési érdekek mindig épp akkor vezérelték Sipaki Domokost Vizesfásra, a kéménykotrók előrehaladását vizsgálandó, amikor Ecsedi mestert a vizesfási nagyvérű fiatalok box- kesztyűvel püfölgették ... Csakhát ismeretesek a jónyelvek ... Együttérzéssel megsúgták Ecsedinek: kedden meg pénteken, amikor ő bunyózik, az alatt nejét is tanítgatják hm, kesztyűbe dudálni... No, pénteken reggel is bezengte hát Ecsedi mester: eaész délután és este öklözik. mert versenyre készülnek, hanem mikor úgy gyanította .hogy már belefoghattak a termelési kérdések elemzésébe, hazaállított. A tornácról felvett egy reggel odakészített ákácfa karót, és be a szobába. Valóban, igazmondók Voltak a jólelkek. Oly meleg volt odabent, hogy teljesen nekivetkezve tanácskoztak épven a termelési dolgokról. Túlzott egyoldalúságnál indult a verekedés. Ám Sipaki a második csapás után talpra ugrott, és visszabeszélt Ecsedinek: — Mit képzel maga, huligán? Teklácska szeret engem ... Én is őt! ..'. Hogy merészel ilyen ócska, középkori módszerekkel élni? Verekedés! Fúj, hát nem szégyelli magát?! Ecsedi viszont gunyorosan elmosolyodott: — Te beszélsz, híres? Hiszen éppen te verted el hazulról a feleséged! Azt hiszed, nem tudjuk? Sipaki belesápadt, ösz- szeroppant. Titka köztudott ... Az ökölvívó aztán nem tétlenkedett. Ügy orrba vágta a husánggal, hogy azóta sem egyenesítették helyre az orvosok. Ezzel be is érte. Többet nem ütött. Csak karóheggyel kiszurkapiszkálta a főnököt, úgy ahogy volt az autójához. Persze, megyényi volt a kacagás. De Sipaki elégtételt akart minden áron. Mi jogon meri öt egy férj elverni? Ment az ipari osztály vezetőjéhez. Elő- szobázni akart az első titkárnál is. De lebeszélték. Inkább nyomatékosan tanácsolták neki, utazzék egy másik megyeszékhelyre. Kifürkészhetetlenek a sors útjai. Vagy tálán nem is? A másik tanácsnál ismerték problémáját, elküldték egy textilgyárba. Utolsó termelő foglalkozása gépszerelő volt. Beosztották hát téemkásnak egy olyan nagyterembe, ahol egy zászlóaljnyi nő dolgozik. És milyenek! Amikor váltáskor látta őket, úgy érezte Sipaki Domokos: nyomban megcsapja a guta. Atyaúristen, gondolta, mi lesz itt énve- lem? Zavarában csak simogatta ferdére vert orrát. Még fájt, fájdogált, de szeme már felderítésre vállalkozott. Hogy mi lesz a barátomból? Tán még Hegel.se tudná kikövetkeztetni. Vagy azért tették éppen ide, hogy ennyi nő közepette talán csak mégis bekövetkezik Sipaki Domokos „talpraállítása” is? ... ÚJ KŐ Dl V VEK A démon, húsz év múltán — Jövőkutatás — Örökség, értő kezekben Ä hidegháború jellegzetes „terméke” volt Joseph McCarthy. Egy név, de hallatán korszak idéződik fel az emlékezetben : tudósok, művészek meghurcolása, koholt vádak, előre meghozott ítéletek. Az ötvenes évék elejének Amerikája. A démon évei címmel Gregorz Ja_ szunski lengyel publicista — széles körű tájékozódásra és személyes élményekre alapozva — pontról pontra nyomon követi a Rosenberg- házaspár perét, Oppenheimer kálváriáját, s más, ke. vésbé hírhedt ügyeket, így rajzolva fel a hisztériakeltés ördögi mechanizmusát. Történelmi érdekességén túl éppen ez utóbbi adja a mű jelentőségét, hiszen — s ezt a szerző jól érzékelteti — e mechanizmus föltámasztása bizonyos körök kedvére lenne... A könyvet a Kossuth jelentette meg. Ugyancsak a Kossuth Könyvkiadó újdonságai közé tartozik egy igényes monográfia, dr. Farkas László munkája, Egzisztencializ. mus,5 strukturalizmus, mar- xizálás címmel. A szerző nagy alapossággal vizsgálja a francia marxi- záló irányzatok, igy Jean- Paul Sartre és Claude Lévi- Strauss gondolatrendszerének történeti és logikai kibontakozását. Elemzése nyomán az olvasó áttekintést kap — a szerző jól megválasztott, szembesítő módszere segítségével — a marxi- záló filozófiakoncepciók el. lentmondásos összetevőiről, s ennek kapcsán a téma körül zajló hazai és külföldi viták leglényegesebb jellemzőiről. „A tudományos és computer-korszak szükségszerű, leg szocialista” — irta Bernal professzor néhány esztendeje. Igazát az is jól bizonyítja, hogy világszerte megnőtt a marxista gondol, ködök érdeklődése a jövőkutatás iránt, s ez művek bővülő sorát eredményezi. Közülük most a Kossuth Léon Lavallée munkáját — A marxista prognosztikáért — tette hozzáférhetővé. A három részre oszló könyv rendkívül érdekes gondolatokat sorakoztat fel a kutatás és fejlesztés lehetséges irányairól, a tervezés és az előrejelzés összefüggéseiről, a kommunista társadalom termelőerőiről, a 2000. évig végbemehető gazdasági növekedésről. Bizonyos értelem, ben jövőkutató a kiadó egy másik, szintén gazdasági té. májú újdonsága is. Dr. Havas Gábor tanulmánya, a Beruházás és hitelezés. A szerző a gazdasági reform eddigi tapasztalatai alapján elemzi a vállalati beruházások finanszírozásának s vele kapcsolatban a hitele, zésnek jövőbeni lehetséges módozatait, s néhány megfontolásra, de alapos vitára mindenképpen érdemes javaslatot tesz. Száz esztendős a magyar műemlékvédelem. E jubileumot méltóan köszönti az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent, Magyar műemlékvédelem 1969— 1970 című kötet. Hatodik da. rabja ez egy áldozatos hivatás eredményeit összefoglaló könysomak, s az előzőekhez hasonlóan, igényes vállalkozás. Dercsényi De. zső tanulmánya tekinti át a száz esztendőt, s benne olyan híres feltárások, helyreállítások menetét, mint a visegrádi Mátyás-palota, a pécsi, az esztergomi, a soproni műemlék-mag megóvá. sa. Emellett szakszerű be. számolókat olvashatunk a többi között a nagytétényi kastélymúzeumról, a sárospataki ásatásokról, az esztergomi királyi kápolna falképeinek helyreállításáróL A könyv második része az 1969—1970-ben végzett legfőbb műemlékvédelmi munkák összefoglalását, valamint a műemlékvédelem 1966—1969 közötti bibliográfiáját tartalmazza. M. O. Hajnóczy Vilmos Portré
