Békés Megyei Népújság, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-27 / 228. szám

Gromiko beszéde az ENSZ-ben Az ENSZ-közgyűlés 27. ülés­szaka helyi idő .szerint kedden délelőtt — közép-európai idő szerint 15 óra 40 perckor — folytatta az általános politikai vitát. Ezen az ülésen szólalt fel Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter. Hangsúlyozta, hogy a Szov­jetunió a továbbiakban is Szovjetunió a továbbiakban is hozzájárul majd a bőkeharohoz és ahhoz, hogy a7 ENSZ a béke még hatékonyabb eszközévé váljék. Az utóbbi időben — folytat­ta Gromiko — általánosan el­ismerik és nemzetközi jogilag megerősítik az. Európában kia­lakult területi realitásokat. Az ismert szovjet—nyugatnémet és lengyel—nyugatnémet szerződé­sek hatályba lépése alátámaszt-^ ja az európai határok, közöttük az NDK és az NSZK közötti határ és Lengyelország nyugati határa megváltoztathatatlansá- gát.. A Nyugat-Berlinre vonat­kozó megállapodás megkötése felszámolja az államok közötti régi súrlódások forrását Európa közepén. Küszöbön állnak a tárgyalások a békeszerződés megkötéséről a Szovjetunió és Japán között. A szerződésnek megfelelő szere­pet kell betöltenie a második világháború ázsiai lezárásában, a béke és az együttműködés tartós alapjainak biztosításában ezen a földrészen is. A Szovjet­unió minden erőfeszítést meg­tesz ezeknek a tárgyalásoknak a sikere érdekében. Egészében véve a hidegháború helyett elismerést nyert az az igazság, hogy az atomkorszak­ban a békés egymás mellett élésen kívül nincs más alapja a különböző társadalmi rendszerű államok közötti kapcsolatok­nak. Ami ‘ Ázsiát illeti — mondot­ta a továbbiakban Gtömiko — itt is kezd utat törni magának az összes ázsiai államok érde­Csupán napok kérdése, hogy végleges megoldást nyerjen a j közelmúltban támadt ugandai— tanzániai konfliktus — jelentet­te ki kedden Omar Arteh Gha- lib Szomáliái külügyminiszter. A külügyminiszter, aki közve­títőként működött közre a két afrikai ország vitájában, Kam- palából hazafelé jövet rövid időre megszakította útját a nairobi repülőtéren s tájékoz­tatta az ott egybegyűlt újság­írókat arról, hogy mit sikerült végeznie az ugandai főváros- | ban. Elmondta, hogy Nyerere tan­zániai és Amin ugandai elnök elfogadta a Szomáliái 5 pontos béketervet. Egy-két pontban a felek még nem jutottak teljes egyetértésre, de az Ghalib sze­rint nem fog sokáig váratni keinek egyforma mértékben megfelelő biztonság szavatolá­sának gondolata. A Szovjetunió az ázsiai biztonság kérdését a legfontosabb feladatok közé so­rolja. Aki most ezzel valamely okból nem érez együtt, annak meg kellene értenie, hogy Ázsia országai a Szovjetuniónál nem kevésbé érdekeltek a béke erő­sítésében ebben a térségben. Az agresszorokat terhelő fe­lelősségben osztoznak mind­azok — folytatta —, akik gyá- molítják az agresszorokat, akik­nek támogatása lehetővé teszi, hogy Izrael kihívást intézzen az Egyesült Nemzetek Szervezete, valamint az agresszió kövekez- ményeinek felszámolására és a közel-keleti béke helyreállításá­ra vonatkozó ENSZ-határozatok ellen. Az izraeli vezetőknek tisztában kell lenniük azzal, hogy a kalandorpölltika csupán látszólagos sikereket hozhat, s hogy végül elkerülhetetlenül le­számoláshoz vezet. Tűrhetetle­nek az arab területek bekebe­lezésére irányuló kísérletek, az újabb és újabb agresszív ka­tonai akciók. Az Egyesült Nem­zetek Szervezetének megvan az ahhoz szükséges joga és lehe­tősége, hogy megzabolázza az agresszorokat. A Szovjetunió számára az arab országok törvényes köve­teléseinek, a közel-keleti konf­liktus politikai rendezéséről szóló ENSZ-határozatoknak és Jarring nagykövet küldetésének támogatása elvi politika. Ezt a politikát követjük és a jövőben is változatlanul követni fogjuk. A Szovjetunió — mondotta a továbbiakban a szovjet kül­ügyminiszter — támogatja a Palesztina! arab nép igazságos harcát, az ENSZ által elismert elidegeníthetetlen jogainakI helyreállításáért. De természe­tesen nem helyeselhetjük a pa­lesztin mozgalom résztvevői kö­rében fellelhető egyes elemek terrorcselekményeit, amelyek egyebek között előidézték a nemrég Münchenben lezajlott tragikus eseményeket. Bűnös magára, s a Szomália által ja­vasolt megoldás még ezen a hé­ten érvénybe lép. ­A külügyminiszter elmondta ■ még, hogy bár az Obote vissza- S téréséért harcoló gerillák több-: ségét az ugandai erők megsem- j misítették, illetve elfogták • néhányan még az országban j tartózkodnak. A két ország : közötti határon azonban meg- : szűntek a fegyveres harcok, a : gyakorlatban tűzszünet van. Diplomáciai körök értesülései • szerint a Szomáliái béketerv ja- : vasolja, hogy mindkét ország ; vonja vissza katonai erőit a ha- ; tárokról. Tanzánia tegyen igére- • tét arra, hogy nem nyújt me- j nedéket az Obotét támogató ge- : rilláknak és Líbia hívja vissza ; azt a 400 főnyi csapategységet, • amelyet Uganda támogatására ! küldött. (AP) 5 akcióik a palesztinok nemzeti érdekeire és törekvéseire is csapást mérnek, s az izraeli agresszorok ezeket az akciókat az arab népek ellen irányuló saját kalózpali ti ká j uk álcázásá­ra használják fel. Beszédét így fejezte be: — A népek békéjéért és biz­tonságáért vívott harc politiká­ja a Szovjetunió, általános nem­zetközi irányvonala. Ilyen po­litikát fogadtak el fél évszáza­dai ezelőtt a Szovjetunióban egyesült szocialista köztársasá­gok és ez változatlan napjaink­ban is. Kissinger találkozott Le DucTho-val Henry Kissinger, Nixon ame­rikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója kedden Párizsban újabb megbeszélést tartott Le j Due Tho-val, a párizsi Vietnam- ! értekezleten résztvevő VDK j küldöttség különleges tanács- j adójával és Xuan Thuyval, a küldöttség vezetőjével. Sorrendben ez volt a 18. bi­zalmas megbeszélés, amelyet a VDK és az Egyesült Államok prominens képviselői a vietnami probléma rendezéséről Párizs- ban folytattak. Kissinger leg­utóbb szeptember 15-én talál­kozott a francia fővárosban Le Dúc Tho-val és Xuan Thuy­val. Washingtonban Rónáid Zieg­ler, a Fehér Ház szóvivője je­lentette be az újabb bizalmas megbeszélés hírét. Hozzáfűzte azonban, hogy a felek megál­lapodása értelmében semmiféle tájékoztatást sem ad a keddi találkozóról. A VDK Párizsban tárgyaló küldöttségének szóvivőd sem kommentálták az eseményt. (AFP.) Két Havanna A cikksorozat szerzője az MTI kubai tudósítója, egy észtén- de je él a Karib-tengeri sziget- országban. A mikor tíz évvel ezelőtt az Egyesült Államok teljes gazdasági blokádot rendelt el a világ legfiatalabb szocialista országa, Kuba ellen, az ameri­kai lapok jövőt-jósióan ilyen címekkel tálalták az Intézke­dést: „A kubai paradicsom nincs többé! Az Antillák gyönge el­vesztette fényét..Az egyik olajmágnás, amikor leállították a Kubába irányuló olajszállít­mányokat, kérkedően jegyezte meg: ez az ország nem éri rneg a jövő esztendőt. Most, a blokád tizedik évfor­dulóján nagyon csendes volt az amerikai sajtó. Valahogy elfe­lejtette korábbi kijelentéseit. Hiszen a Karib-tenger másik partján, az USA-ban is be kel­lett látni: az amerikai blokád kudarcot vallott, a szocialista Kuba térdrekónyszerítése nem sikerült. Sőt, a szigetország nö­vekvő gazdaságii és politikai ereje egyre nagyobb vonzerő, elsősorban a latin-amerikai né­pek számára. S mindennek az alapja az 1959 óta, a forrada­lom győzelme óta eltelt 13 esz­tendő, az a történelmi ív, amely átölel egy egész korszakot. A 13 esztendő, amikor újtípusú állam született Amerika földjén. Nem­régiben Kubában járt Gus Hall az Egyesült Államok Kommu­nista Pártjának főtitkára. Ha­vanna új városrészének. Ala- mámak építőivel való beszeige­Csou En-laj kínai kormányfő és Tanaka japán miniszterelnök hétfőn este a Pekingi Országos Népi Gyűlés nagytermében el­hangzott pohárköszöntőkkel fá- tyolt borított a két ország kö­zötti véres háborús és politikai konfrontációk évtizedeire és kölcsönösen Ígéretet tett arra, hogy „közös alapot kéresve a nagy kérdésekben és félretéve a kisebb nézeteltéréseket” a ba­rátság és együttműködés új fejezetének megnyitásán fog dolgozni. Tanaka „mély megbánását” fejezte ki azokért a „nagy szenvedésekért”, amelyeket or­szága az elmúlt évtizedekben a „kínai állampolgároknak” oko­zott, míg Csou En-laj arról be­szélt hogy „az el nem felejtett múlt” leckéjén a jövőben min­dig szem előtt kell tartani. Csou En-laj szavai után a japán himnusz hangzott fel, amely a kínai nép számára évtizedeken át a legkegyetlenebb ellenség szimbóluma volt; — míg Ta­naka óvatosan fogalmazott saj­nálkozása után a kínai him­nuszt játszották el. A japán mi­niszterelnök nem beszélt japán militaristákról, agresszióról, s a „megbánás” kifejezésére olyan ritkán használt,' ködös szót választott, amelynek fordí­tásán (miután csak kínai és japán szövegeket osztottak szét) perceken át vitatkoztak az ösz- szes nem-japán külföldi tu­dósítók és a kínai házigazdák. A kínai—japán háborúk kínai veszteséglistáját sohasem közölték, a japán agresszió kö­vetkeztében közvetve vagy köz­vetlenül — becslések szerint —1 több millió ember vesztette éle­tét. Tanaka szavai azonban enyhe formájukban is nyilván­valóan kielégítik a kínai veze­tést, amely az új japán mi­niszterelnök hatalomrakerülése óta egycsapásra véget vetett az „újjászületett japán militariz- mus” elleni támadásnak és mindent megtesz a megbéké­lésért. Csou En-laj most kifeje­zetten azt hangsúlyozta, hogy a kínai nép szigorúan különbsé­gét tesz „a nagyon kévés mi­tés során így jellemezte Kubát: aki meg alkarja nézni Latin- Amerika jövőjét, annak ide kell jönnie. S aki idejön, mát lát ma Ku­bából? E zt az országot nem lehet csak Havanna alapján megítélni — mondogatták nem­egyszer kubai ismerőseim. Hi­szen régen, indokolatlanul so­kat „szippantott” el az ország többi részétől. Például az im­port 78 százalékát kapta, a kór­házi ágyak több mint felével rendelkezett — pedig lakossága az ossz népesség 20 százaléka. Floridából naponta 12 repülő­járat hozta-vitte, a szórakozni vágyó, vastag pénztárcájú ame­rikaiakat. S akik jöttek, való­ban minden megkaptak. Több mint 120 szálloda. 266 bordély- ház, 150 bár és éjjeli mulató, 127 étterem, a szubtrópusi kör­nyezet minden szépsége várta vendégeit. Akinek kevés ideje volt, s megfizette, azt helikop­ter hozta a repülőtértől a város szívébe. Az amerikai látogató­kat természetesen nem zavarta, hogy a szállodák és szórakozó­helyek többségébe színesbörű nem léDhetett. Számukra az is természetes volt, hogy Öhavan- na parkjaiban elkülönítve sétál­hatott a színesbőrű és a fehér. S azon a beidegződött félelmen sem mosolygott senki, hogy a spanyol származású lény vagy asszony különös gonddal védte arcát a naptól. Nehogy lebar­nuljon, mert még azt gondol­ják ... litarista” és a japán nép szélfes tömegei között. Csou En-laj beszédében nem ejtette ki Tajvan nevét — mint ismeretes a normalizálás leg­kényesebb kérdése az, hogy mi­lyen viszonyt tart majd fenn Ja­pán a Peking és Tokió közötti diplomáciai kapcsolatok felvé­tele után a Csang-Kaj-sek-is- tákkal — de hangsúlyozottan utalt arra, hogy Tanaka „tel­jes megértését fejezete ki Kína három elvével kapcsolatban. Ezek előírják a tajvani re­zsimmel való kapcsolatok meg­szakítását és annak elismeré­sét, hogy Tajvan Kína része. Tanaka ezúttal nem említette a három elvet, de akárcsak Csou En-laj kifejezte reményét, hogy a tárgyalások sikerrel végződ­nek majd és lehetővé teszik a két ország viszonyának norma­lizálását, a baráti, jószomszédi kapcsolatok létrehozását. Mindkét szónok hangsúlyozta, hogy a társadalmi rendszer kü­lönbözőségének nem szabad akadályoznia a kapcsolatok ki­építését és az együttműködést. Azt fejtegették, hogy a norma­lizálás elősegíti az ázsiai és a világbéke ügyét. A japán kor­mányfő arra is célzott, hogy mindkét országnak tiszteletben kell tartania a másik kapcso­latait „baráti országokkal”. A megfigyelők szerint ezzel a ja­pán—amerikai kapcsolatokra és a biztonsági szerződésre utalt. A diplomáciai kapcsolatok felvételét „abszolút szükséges­nek” nevezte. , * Csou En-laj kínai és Tanaka japán miniszterelnök kedden Pekingben, helyi idő szerint a késő délutáni órákban megtar­totta második megbeszélését. Egy japán kormányszóvivő sze­rint Tanaka és Csou En-laj őszinte hangú eszmecserét foly­tatott konkrét problémákról. Részleteket a Reuter által idé­zett szóvivő nem mondott. A két kormányfő találkozója után Csi Peng-fej kínai és Ohira japán külügyminiszter ismét tanácskozni ült össze. (Reuter), Mindez a történelmi valóság, nagyon is közel van még. S mé­lyen él az emberükben. Erről akkor is meggyőződtem, amikor nemrég megtekintettem Havan­nában azt a kiállítást, amely a kubai nép százéves harcát mu­tatta be. A7 egyik helyiségben dokumentumfilmeket vetítettek. Batistát mutatták a filmkockák, a diktátort, akinek húszezer ki­végzett hazafi vére tapad a ke­zéhez. Amikor az alacsony ter­metű (a hiúságból mindig ma­gas cipőt hordó) diktátor jelent meg a vásznon, az idősebb em­berek pfujolni kezdtek. Arcukon a kubai emberre oly jellemző vidámság, azonnal komorsággá változott. — Ahhoz, hogy megértsd — magyarázza Rolando Casama- yor, a Magyarországon végzett fiatal mérnök, aki társamul sze­gődött — ismerned kell népünk lelkivilágát, s azt, hogy mérhe­tetlenül nagy volt a különbség a spanyol, az amerikai Havanna lakói, valamint az ország más részén lakók élete között. Nézd azt az egyenruhás rendező kis­lányt. Ha tőle megkérded, mi az a malanga, nemigen ismeri. Pedig régen, ez a trópusokon termő gumó, az éh hal ált Aj men­tette meg az emberek tízezreit. J® gy statisztika még többet mond ennél. A forrada­lom előtt a paraszti emberek 75 százaléka vályogkunyhókban élt. villany nélkül, a legalapve­tőbb higiénia nélkül. 650 ezer munkanélküli volt ebben az ór- szágban, amikor a forradalom győzött. A katolikus diákszövet­ség 1956-os felmérése szerint a vidéki emberek 96 százakká nem evett rendszeresen húst. tojást csak 2 százalékuk fo­AZ OROSHÁZI VÁROSI TANÁCS V. B. PÉZÜGYI, TERV- ÉS MUNKAÜGYI OSZTÁLYA (elvételt hirdet munkaügyi főelőadói munkakör betöltésére Feltétel: jo&i egyetemi végzettség. j Fizetés: a 108/1967. Mü.M sz. ut. szerint. Jelentkezés: az osztályvezetőnél, tanácsháza, fsz. 9. 256719 : Jelentés Uganda és Tanzánia konfliktusáról i Kuba közelről Pekingi bankett

Next

/
Thumbnails
Contents