Békés Megyei Népújság, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-27 / 228. szám
Gromiko beszéde az ENSZ-ben Az ENSZ-közgyűlés 27. ülésszaka helyi idő .szerint kedden délelőtt — közép-európai idő szerint 15 óra 40 perckor — folytatta az általános politikai vitát. Ezen az ülésen szólalt fel Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió a továbbiakban is Szovjetunió a továbbiakban is hozzájárul majd a bőkeharohoz és ahhoz, hogy a7 ENSZ a béke még hatékonyabb eszközévé váljék. Az utóbbi időben — folytatta Gromiko — általánosan elismerik és nemzetközi jogilag megerősítik az. Európában kialakult területi realitásokat. Az ismert szovjet—nyugatnémet és lengyel—nyugatnémet szerződések hatályba lépése alátámaszt-^ ja az európai határok, közöttük az NDK és az NSZK közötti határ és Lengyelország nyugati határa megváltoztathatatlansá- gát.. A Nyugat-Berlinre vonatkozó megállapodás megkötése felszámolja az államok közötti régi súrlódások forrását Európa közepén. Küszöbön állnak a tárgyalások a békeszerződés megkötéséről a Szovjetunió és Japán között. A szerződésnek megfelelő szerepet kell betöltenie a második világháború ázsiai lezárásában, a béke és az együttműködés tartós alapjainak biztosításában ezen a földrészen is. A Szovjetunió minden erőfeszítést megtesz ezeknek a tárgyalásoknak a sikere érdekében. Egészében véve a hidegháború helyett elismerést nyert az az igazság, hogy az atomkorszakban a békés egymás mellett élésen kívül nincs más alapja a különböző társadalmi rendszerű államok közötti kapcsolatoknak. Ami ‘ Ázsiát illeti — mondotta a továbbiakban Gtömiko — itt is kezd utat törni magának az összes ázsiai államok érdeCsupán napok kérdése, hogy végleges megoldást nyerjen a j közelmúltban támadt ugandai— tanzániai konfliktus — jelentette ki kedden Omar Arteh Gha- lib Szomáliái külügyminiszter. A külügyminiszter, aki közvetítőként működött közre a két afrikai ország vitájában, Kam- palából hazafelé jövet rövid időre megszakította útját a nairobi repülőtéren s tájékoztatta az ott egybegyűlt újságírókat arról, hogy mit sikerült végeznie az ugandai főváros- | ban. Elmondta, hogy Nyerere tanzániai és Amin ugandai elnök elfogadta a Szomáliái 5 pontos béketervet. Egy-két pontban a felek még nem jutottak teljes egyetértésre, de az Ghalib szerint nem fog sokáig váratni keinek egyforma mértékben megfelelő biztonság szavatolásának gondolata. A Szovjetunió az ázsiai biztonság kérdését a legfontosabb feladatok közé sorolja. Aki most ezzel valamely okból nem érez együtt, annak meg kellene értenie, hogy Ázsia országai a Szovjetuniónál nem kevésbé érdekeltek a béke erősítésében ebben a térségben. Az agresszorokat terhelő felelősségben osztoznak mindazok — folytatta —, akik gyá- molítják az agresszorokat, akiknek támogatása lehetővé teszi, hogy Izrael kihívást intézzen az Egyesült Nemzetek Szervezete, valamint az agresszió kövekez- ményeinek felszámolására és a közel-keleti béke helyreállítására vonatkozó ENSZ-határozatok ellen. Az izraeli vezetőknek tisztában kell lenniük azzal, hogy a kalandorpölltika csupán látszólagos sikereket hozhat, s hogy végül elkerülhetetlenül leszámoláshoz vezet. Tűrhetetlenek az arab területek bekebelezésére irányuló kísérletek, az újabb és újabb agresszív katonai akciók. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének megvan az ahhoz szükséges joga és lehetősége, hogy megzabolázza az agresszorokat. A Szovjetunió számára az arab országok törvényes követeléseinek, a közel-keleti konfliktus politikai rendezéséről szóló ENSZ-határozatoknak és Jarring nagykövet küldetésének támogatása elvi politika. Ezt a politikát követjük és a jövőben is változatlanul követni fogjuk. A Szovjetunió — mondotta a továbbiakban a szovjet külügyminiszter — támogatja a Palesztina! arab nép igazságos harcát, az ENSZ által elismert elidegeníthetetlen jogainakI helyreállításáért. De természetesen nem helyeselhetjük a palesztin mozgalom résztvevői körében fellelhető egyes elemek terrorcselekményeit, amelyek egyebek között előidézték a nemrég Münchenben lezajlott tragikus eseményeket. Bűnös magára, s a Szomália által javasolt megoldás még ezen a héten érvénybe lép. A külügyminiszter elmondta ■ még, hogy bár az Obote vissza- S téréséért harcoló gerillák több-: ségét az ugandai erők megsem- j misítették, illetve elfogták • néhányan még az országban j tartózkodnak. A két ország : közötti határon azonban meg- : szűntek a fegyveres harcok, a : gyakorlatban tűzszünet van. Diplomáciai körök értesülései • szerint a Szomáliái béketerv ja- : vasolja, hogy mindkét ország ; vonja vissza katonai erőit a ha- ; tárokról. Tanzánia tegyen igére- • tét arra, hogy nem nyújt me- j nedéket az Obotét támogató ge- : rilláknak és Líbia hívja vissza ; azt a 400 főnyi csapategységet, • amelyet Uganda támogatására ! küldött. (AP) 5 akcióik a palesztinok nemzeti érdekeire és törekvéseire is csapást mérnek, s az izraeli agresszorok ezeket az akciókat az arab népek ellen irányuló saját kalózpali ti ká j uk álcázására használják fel. Beszédét így fejezte be: — A népek békéjéért és biztonságáért vívott harc politikája a Szovjetunió, általános nemzetközi irányvonala. Ilyen politikát fogadtak el fél évszázadai ezelőtt a Szovjetunióban egyesült szocialista köztársaságok és ez változatlan napjainkban is. Kissinger találkozott Le DucTho-val Henry Kissinger, Nixon amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója kedden Párizsban újabb megbeszélést tartott Le j Due Tho-val, a párizsi Vietnam- ! értekezleten résztvevő VDK j küldöttség különleges tanács- j adójával és Xuan Thuyval, a küldöttség vezetőjével. Sorrendben ez volt a 18. bizalmas megbeszélés, amelyet a VDK és az Egyesült Államok prominens képviselői a vietnami probléma rendezéséről Párizs- ban folytattak. Kissinger legutóbb szeptember 15-én találkozott a francia fővárosban Le Dúc Tho-val és Xuan Thuyval. Washingtonban Rónáid Ziegler, a Fehér Ház szóvivője jelentette be az újabb bizalmas megbeszélés hírét. Hozzáfűzte azonban, hogy a felek megállapodása értelmében semmiféle tájékoztatást sem ad a keddi találkozóról. A VDK Párizsban tárgyaló küldöttségének szóvivőd sem kommentálták az eseményt. (AFP.) Két Havanna A cikksorozat szerzője az MTI kubai tudósítója, egy észtén- de je él a Karib-tengeri sziget- országban. A mikor tíz évvel ezelőtt az Egyesült Államok teljes gazdasági blokádot rendelt el a világ legfiatalabb szocialista országa, Kuba ellen, az amerikai lapok jövőt-jósióan ilyen címekkel tálalták az Intézkedést: „A kubai paradicsom nincs többé! Az Antillák gyönge elvesztette fényét..Az egyik olajmágnás, amikor leállították a Kubába irányuló olajszállítmányokat, kérkedően jegyezte meg: ez az ország nem éri rneg a jövő esztendőt. Most, a blokád tizedik évfordulóján nagyon csendes volt az amerikai sajtó. Valahogy elfelejtette korábbi kijelentéseit. Hiszen a Karib-tenger másik partján, az USA-ban is be kellett látni: az amerikai blokád kudarcot vallott, a szocialista Kuba térdrekónyszerítése nem sikerült. Sőt, a szigetország növekvő gazdaságii és politikai ereje egyre nagyobb vonzerő, elsősorban a latin-amerikai népek számára. S mindennek az alapja az 1959 óta, a forradalom győzelme óta eltelt 13 esztendő, az a történelmi ív, amely átölel egy egész korszakot. A 13 esztendő, amikor újtípusú állam született Amerika földjén. Nemrégiben Kubában járt Gus Hall az Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtitkára. Havanna új városrészének. Ala- mámak építőivel való beszeigeCsou En-laj kínai kormányfő és Tanaka japán miniszterelnök hétfőn este a Pekingi Országos Népi Gyűlés nagytermében elhangzott pohárköszöntőkkel fá- tyolt borított a két ország közötti véres háborús és politikai konfrontációk évtizedeire és kölcsönösen Ígéretet tett arra, hogy „közös alapot kéresve a nagy kérdésekben és félretéve a kisebb nézeteltéréseket” a barátság és együttműködés új fejezetének megnyitásán fog dolgozni. Tanaka „mély megbánását” fejezte ki azokért a „nagy szenvedésekért”, amelyeket országa az elmúlt évtizedekben a „kínai állampolgároknak” okozott, míg Csou En-laj arról beszélt hogy „az el nem felejtett múlt” leckéjén a jövőben mindig szem előtt kell tartani. Csou En-laj szavai után a japán himnusz hangzott fel, amely a kínai nép számára évtizedeken át a legkegyetlenebb ellenség szimbóluma volt; — míg Tanaka óvatosan fogalmazott sajnálkozása után a kínai himnuszt játszották el. A japán miniszterelnök nem beszélt japán militaristákról, agresszióról, s a „megbánás” kifejezésére olyan ritkán használt,' ködös szót választott, amelynek fordításán (miután csak kínai és japán szövegeket osztottak szét) perceken át vitatkoztak az ösz- szes nem-japán külföldi tudósítók és a kínai házigazdák. A kínai—japán háborúk kínai veszteséglistáját sohasem közölték, a japán agresszió következtében közvetve vagy közvetlenül — becslések szerint —1 több millió ember vesztette életét. Tanaka szavai azonban enyhe formájukban is nyilvánvalóan kielégítik a kínai vezetést, amely az új japán miniszterelnök hatalomrakerülése óta egycsapásra véget vetett az „újjászületett japán militariz- mus” elleni támadásnak és mindent megtesz a megbékélésért. Csou En-laj most kifejezetten azt hangsúlyozta, hogy a kínai nép szigorúan különbségét tesz „a nagyon kévés mités során így jellemezte Kubát: aki meg alkarja nézni Latin- Amerika jövőjét, annak ide kell jönnie. S aki idejön, mát lát ma Kubából? E zt az országot nem lehet csak Havanna alapján megítélni — mondogatták nemegyszer kubai ismerőseim. Hiszen régen, indokolatlanul sokat „szippantott” el az ország többi részétől. Például az import 78 százalékát kapta, a kórházi ágyak több mint felével rendelkezett — pedig lakossága az ossz népesség 20 százaléka. Floridából naponta 12 repülőjárat hozta-vitte, a szórakozni vágyó, vastag pénztárcájú amerikaiakat. S akik jöttek, valóban minden megkaptak. Több mint 120 szálloda. 266 bordély- ház, 150 bár és éjjeli mulató, 127 étterem, a szubtrópusi környezet minden szépsége várta vendégeit. Akinek kevés ideje volt, s megfizette, azt helikopter hozta a repülőtértől a város szívébe. Az amerikai látogatókat természetesen nem zavarta, hogy a szállodák és szórakozóhelyek többségébe színesbörű nem léDhetett. Számukra az is természetes volt, hogy Öhavan- na parkjaiban elkülönítve sétálhatott a színesbőrű és a fehér. S azon a beidegződött félelmen sem mosolygott senki, hogy a spanyol származású lény vagy asszony különös gonddal védte arcát a naptól. Nehogy lebarnuljon, mert még azt gondolják ... litarista” és a japán nép szélfes tömegei között. Csou En-laj beszédében nem ejtette ki Tajvan nevét — mint ismeretes a normalizálás legkényesebb kérdése az, hogy milyen viszonyt tart majd fenn Japán a Peking és Tokió közötti diplomáciai kapcsolatok felvétele után a Csang-Kaj-sek-is- tákkal — de hangsúlyozottan utalt arra, hogy Tanaka „teljes megértését fejezete ki Kína három elvével kapcsolatban. Ezek előírják a tajvani rezsimmel való kapcsolatok megszakítását és annak elismerését, hogy Tajvan Kína része. Tanaka ezúttal nem említette a három elvet, de akárcsak Csou En-laj kifejezte reményét, hogy a tárgyalások sikerrel végződnek majd és lehetővé teszik a két ország viszonyának normalizálását, a baráti, jószomszédi kapcsolatok létrehozását. Mindkét szónok hangsúlyozta, hogy a társadalmi rendszer különbözőségének nem szabad akadályoznia a kapcsolatok kiépítését és az együttműködést. Azt fejtegették, hogy a normalizálás elősegíti az ázsiai és a világbéke ügyét. A japán kormányfő arra is célzott, hogy mindkét országnak tiszteletben kell tartania a másik kapcsolatait „baráti országokkal”. A megfigyelők szerint ezzel a japán—amerikai kapcsolatokra és a biztonsági szerződésre utalt. A diplomáciai kapcsolatok felvételét „abszolút szükségesnek” nevezte. , * Csou En-laj kínai és Tanaka japán miniszterelnök kedden Pekingben, helyi idő szerint a késő délutáni órákban megtartotta második megbeszélését. Egy japán kormányszóvivő szerint Tanaka és Csou En-laj őszinte hangú eszmecserét folytatott konkrét problémákról. Részleteket a Reuter által idézett szóvivő nem mondott. A két kormányfő találkozója után Csi Peng-fej kínai és Ohira japán külügyminiszter ismét tanácskozni ült össze. (Reuter), Mindez a történelmi valóság, nagyon is közel van még. S mélyen él az emberükben. Erről akkor is meggyőződtem, amikor nemrég megtekintettem Havannában azt a kiállítást, amely a kubai nép százéves harcát mutatta be. A7 egyik helyiségben dokumentumfilmeket vetítettek. Batistát mutatták a filmkockák, a diktátort, akinek húszezer kivégzett hazafi vére tapad a kezéhez. Amikor az alacsony termetű (a hiúságból mindig magas cipőt hordó) diktátor jelent meg a vásznon, az idősebb emberek pfujolni kezdtek. Arcukon a kubai emberre oly jellemző vidámság, azonnal komorsággá változott. — Ahhoz, hogy megértsd — magyarázza Rolando Casama- yor, a Magyarországon végzett fiatal mérnök, aki társamul szegődött — ismerned kell népünk lelkivilágát, s azt, hogy mérhetetlenül nagy volt a különbség a spanyol, az amerikai Havanna lakói, valamint az ország más részén lakók élete között. Nézd azt az egyenruhás rendező kislányt. Ha tőle megkérded, mi az a malanga, nemigen ismeri. Pedig régen, ez a trópusokon termő gumó, az éh hal ált Aj mentette meg az emberek tízezreit. J® gy statisztika még többet mond ennél. A forradalom előtt a paraszti emberek 75 százaléka vályogkunyhókban élt. villany nélkül, a legalapvetőbb higiénia nélkül. 650 ezer munkanélküli volt ebben az ór- szágban, amikor a forradalom győzött. A katolikus diákszövetség 1956-os felmérése szerint a vidéki emberek 96 százakká nem evett rendszeresen húst. tojást csak 2 százalékuk foAZ OROSHÁZI VÁROSI TANÁCS V. B. PÉZÜGYI, TERV- ÉS MUNKAÜGYI OSZTÁLYA (elvételt hirdet munkaügyi főelőadói munkakör betöltésére Feltétel: jo&i egyetemi végzettség. j Fizetés: a 108/1967. Mü.M sz. ut. szerint. Jelentkezés: az osztályvezetőnél, tanácsháza, fsz. 9. 256719 : Jelentés Uganda és Tanzánia konfliktusáról i Kuba közelről Pekingi bankett
