Békés Megyei Népújság, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-03 / 208. szám
Megcsináltuk, és kész Beszélni minek róla? Békéscsaba, V. kerület, Kolozsvári u. 32. Látszik, hogy a kis házhoz nemrégen toldották hozzá. Az új falakon friss a vakolás. Zámbori Lajosnét keresem. A szomszéd szólítja elő az udvari kiskonyhából. Alacsony, melegszemű asszonyka. Törli a kezét, úgy nyújtja. — Én vagyok. Tessék parancsolni. Az új előszobán át jutunk a kis szobába. Leülünk. A 14 éves fiú, Lajoska a háttérben az ágyon ül. Nagyon csendes. — Tavaly jtezcüünk neki. Szűkén voltunk itt. A szobából egyből a szabadba léptünk ki. Tízezer forint kölcsönt vettünk fel. A férjem maga építgette. Ügy terveztük, hogy jövőre tán be is fejezzük — mondja az asszony fáradt arccal, ölbéejtett kezekkel, csendesen. Nagyon csendesen. — Vasárnap látogattam meg. Dehát... Meséltem neki, hogy- áll a ház. Csak azt hajtogatta: nem hitte volna. Én sem tudom mit csinálunk, ha nincsenek a többiek. Elhallgat. Lajoska is hallgat. Felette a nővére esküvői képe. Hallgatok én is. Zavar a csend. Dehát mit is lehetne mondani? Az új lakás már majdnem teljesen befejezve várja a gazdát. Csak jönne már ... — Olyan egy hónappal ezelőtt lehetett. Bejön hozzám az anyagbeszerzőnk és mondja, mi van Zámboriékkal. Rögtön elmentem a főkönyvelővel meg az építésvezetővel hozzájuk. Hát a lakás akkor tényleg úgy állt, hogy mondtuk is: — Ezt rendbe kell hozni addigra, amire Lajos bácsi hazajön. Rögtön hozzá is láttunk. A TÖVÄLL adta az anyagot, az emberek meg a munkát. Ennyi az egész. Bagyinka András, a békéscsabai tsz-ek önálló építőipari vállalkozásának igazgatója mondja ezeket a szavakat, az Orosházi úti irodában és csak ennyit tesz hozzá: — Tényleg nem tudok mit hozzátenni még. Én ismerem mind a 120 dolgozónkat. Lajos bácsi végtelenül derék ember. Segíteni kellett rajtuk és kész. Ezenkívül mi mást mondhatnék. Zámbori Lajos segédmunkás kőművesbrigádja Békéscsabán, a IV. kerületi Bocskay utcában lakóházat épít. Ök rakták be az ajtókat meg az ablakokat a két héttel ezelőtti szabadszombatjukon Lajos bácsiéknál. — Már régebben panaszkodott fájdalmakra. Azután egy- szercsak kiderült, hogy komolyabb a dolog. Szegeden operálták. A háza meg csak nem maradhatott úgy — mondja Berki József, a 32 éves brigádvezető. Be is fejezné. Azután még sem állja meg és még hozzáteszi: — Megcsináltuk és kész. Beszélni minek róla? Kovács László 25 éves. De ő is csak annyit mond: — így van. És a többieknek: Bencsilk Jánosnak, Ancsin Istvánnak és a két tanulónak; Dudás Györgynek, illetve Orvos Andrásnak is ugyanez a véleménye: Megcsinálták és kész. Lajos bácsi ugyanezt tette volna a helyünkben. Ilyen embernek ismerik. A TÖVÁLL legtöbb dolgozója a csabai Szabadság Tsz 43 millió forintos sertéstelepét építi. Már a szociális épület befejezésén dolgoznak. Szpisjáík János asztalos a hézagtakaró léceket szegezi az ablakokra. Nem is hagyja abba a munkát, úgy mondja: — Én nem ismerem személyesen, mert csak ebben az évben jött hozzánk. De tudom mit jelent havi 2000-ből építkezni. Ráadásul még ez a betegség is. Mi meg sokan vagyunk, s ha csak egy órát segít mindenki, az is 120 óra. Biztos vagyok benne, hogy ezzel mindannyian úgy vagyunk: nekünk nem nagy dolog az az egy-egy óra, neki talán minden. Uhrin János a villanyt szerelte be. — Jó, hogy elmentem megcsinálni — rántja meg a vállát kérdésemre — eszembe sem jutott, hogy ez társadalmi mun ka. Lajos bácsi nagyon rendes ember. Tudom, hiszen dolgoztunk együtt. — Kire számíthatnánk, ha még egymásra sem? — áll meg melettünk Mitykó András kőműves. — Mi itt mindannyian „egy cipőben járunk” és bár melyikünkkel előfordulhat, hogy holnap, vagy holnapután a többiek segítségére szorul. Eny- nyi az egész. Természetes dolog ez és nem valami szenzációs ügy. Budavári Lajos, a TÖVÁLL anyagbeszerzője sem azért tette szóvá Zámboriók nehéz helyzetét az igazgató előtt, mert szenzációsnak találta. Nem, hanem azért, mert ő vitte kitöltetni hozzájuk a táppénzes papírt és látta, hogy mi van. — Az volt, hogy egy emberen kellett segíteni, méghozzá egy olyan emberen, aki mellett — bár egy éve sincs nálunk — még csak agitálni sem kellett. Jövő hét végén talán már a festők is befejezik munkájukat a házon. Az irodán dolgozó asz- szonyaink pedig kitakarítanak majd. Most már csak Lajos bácsi hiányzik — ígv búcsúzott tőlem kísérőm, Tóth Ferenc építésvezető és mint utunk során többször is, most mégegy- szer megkérdezte: — De miért kell írni erről az egészről? Fái'adtan indultam hazafelé. Arcok kísértek. Meg szemek. Bánatosan tágranyílók, csodálkozva tágranyílók. Szavak. A Zámbori Lajos körül élők szavai. Azoknak a szavai, akik erről az egészről csak így beszélnek: — Megcsináltuk és kész. Beszélni minek róla? Igazuk van. Igazuk van? Kőváry E. Péter A munkásmozgalmi történetírás „kincsesbányája” a Viharsarok A Párttörténeti Intézet és az MSZMP Békés megyei bizottságának archívuma rendkívül értékes adatokat gyűjt a munkásmozgalmi történet- íráshoz. Sorra felkeresik a Szocialista Hazáért Érdemrenddel kitüntetett veteránokat, s magnószalagra veszik a legérdekesebb visszaemlékezéseket. Békéscsabán, Gyulán, Orosházán, Gádoroson és megyénk más helységeiben került már sor magnófelvételre. A Viharsarok valóságos „kincsesbánya” a munkásmozgalmi történetírás számára — amint a Párttörténeti Intézet munkatársai megállapították. — Az öreg harcosok olyan rendkívül fontos történésekről, eseményekről számolnak be apró részletességgel és történelmi hűséggel, amelyekről szűkszavú írásos emlékek maradtak csak fenn. Békéscsabán például többek között Botyánszky Pál, Kulich Gyula egykori harcostársa mondott érdekes részleteket közös munkáikról. Dr. Südi Ernő — aki elsősorban az értelmiség körében a Galilei Körben és az Auróra Körben fejtett ki hasznos tevékenységet annakidején — szintén sok érdekes adattal gazdagította az összegyűjtött anyagot. Elismerésre méltó, hogy sorra kerülnek a koalíciós pártok baloldali blokkjainak vezetői is. A több nemzetiség lakta megyében a visszaemlékezők között csakúgy megtalálni a szlovák, román, német és délszláv anyanyelvűeket, mint a magyarokat. Ez a tény is azt igazolja: a Viharsarokban már akkor is közösen harcoltak a szabadságért, a nagyobb darab kenyérért, az igazságért, amikor hazánkban nem biztosította alkotmány a nemzetiségiek egyenjogúságát. A Párttörténeti Intézet éa az MSZMP megyei bizottságának archívuma igen nagy körültekintéssel végzi munkáját. A magnóra mondott visa- szaemlékezéseket legépelik, a veteránok elolvassák s ha valamit kifeledtek, pótolják. A magnószalagot pedig a veteránok hangjával megőrzik az utókor számára, hogy örökre emlékezzünk azokra, akik életük kockáztatásával küzdöttek az igazságért, a munkások, szegényparasztok és földmunkások jogaiért. A. R. Ősz a szarvasi művelődési központban A megye legfiatalabb városár ban, Szarvason is változatos műsor-programmal, szakkörök, klubok művészeti csoportok és tanfolyamok megindításával kezdik az őszi évadot. Augusztus 20-án az újjászerveződött fővárosi popzenekar, a, Hungária együttes adott koncertet a Vajda Péter Művelődési Központban, 23- án, szombaton a Szegedi Nemzeti Színház vendégjátékát láthatták a szarvasiak, műsoron Fényes Szabolcs: Maya című műve volt. Ruzsicskay György festőművész kiállítását egész hónapban meg lehet tekinteni. A szlovák és magyar színjászó csoport mellett a mozgás művészetét szeretők a balett-, néptánc- és társastánc-csoportokba jelentkezhetnek, ez utóbbiból tanfolyam is indul diák és felnőtt tagozaton. Három nyelvtan- folyam is lesz az ősztől: angolul, szlovákul, kezdő, valamint haladó fokon németül is tanulhatnak a jelentkezők. Ct szakkör kezdi meg munkáját: a képzőművész, rádió- és modellépítő, kertészeti és gyors- és gépíró körök. A szarvasi fiatalok három klubban szórakozhatnak, tanulhatnak majd; az Ifjúság, az Ifjúmunkás és a Nemzetiségi Klub várja új tagjait. ÚTJAVÍTÁS Korszerű géppel újíttatja fel mintegy 1200 méteren a Békéscsaba és Csabaszabadi között megrongálódott útszakaszt a, Közútépítő Vállalat hódmezővásárhelyi kirendeltsége. Fotó; Demény i K ÓPIUM - MORFIUM - CSANDU H I O I K i A ■ ■ 1 I N Mákony — Mámor Gyilkosság R 0 1 N HASIS- M ARIUH AN A -MESZK AL - LSD Bonyolult probléma O • Nincs a világnak olyan napi- { vagy hetilapja, amelyik szinte : naponta ne foglalkozna a kábí- jj tószerekkel kapcsolatos ese- S ményekkel. Minden különösebb ■ rendszerezés nélkül iktatunk ide ! néhányat: j TEMPO: „Az olaszországi kábítószer■ fogyasztásról felvett adatok • megdöbbentőek: a 16—25 éves • fiatalok között Milanóban 35, : Rómában 20, Genovában 15 ; ezer megrögzött kábítószer-fo• gyasztó van. A jelenség aggasz- | tó és ezért az egészségügyi mi- : niszter elhatározta, hogy közel • 20 milliárd lírás kampányt in- S dít a kábítószer-fogyasztás el! len.” ■ } Az AP HÍRÜGYNÖKSÉG: ; „Az amerikai rendőrség Mia- ! miban egy rajtaütés során több ! mint 50 millió dollár értékű ká- í bítószert talált és foglalt le. : Letartóztatott nyolc személyt.” NÉPSZABADSÁG: „Külföldi kábítószer-csempészek ügyében ítélkezett a XVIII—XIX. kerületi bíróság. A 21 éves Gerald Walker vel- lingtoni lakos, újzélandi állampolgár egy idő óta egyetemi hallgatóként az NSZK-ban él. Onnan Beirutba utazott azzal a céllal, hogy hasist vásárol, és Nyugaton értékesíti. Visszatérőben, a Ferihegyi repülőtéren csaknem 6 kiló kábítószert találtak a ruhájába varrva. Kilenc hónapra ítélték. Josef Said Abdul Ahad 20 éves beiruti lakos, libanoni állampolgárnál mintegy 2 és fél kiló hasist találtak. Franciaországban készült eladni. Hét hónapra ítélték.” A TASZSZ JELENTÉSÉBŐL: „A kábítószer-fogyasztók számát tekintve az USA a világon az első helyet foglalja el. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint az egyik legerősebb kábítószer, a heroin élvezőinek száma az Egyesült Államokban 120—180 ezer között van.” PANORAMA: „Joseph William Morris hat- fieldi származású angol fiatalembert 1971. decemberében holtai találták Afganisztán fővárosa, Kabul egyik szállodájában. Kezében még ott volt az injekciós tű, amellyel az utolsó adag morfiumot fecskendezte be magának. Morris nyolc hét leforgása alatt a 9-ik, túlzott kábítószerfogyasztás következtében elhunyt angol állampolgár.” MAGYAR NEMZET: „Nixon a kábítószer-fogyasztást az USA egyes számú közellenségének nevezte. Az USA elnöke 1971. június 17-én üzenetet intézett a kongresszushoz, amelyben újabb 155 millió dollárt kért, hogy a kormány felvehesse a harcot a kábítószer-fogyasztás okozta egyre súlyosabb problémákkal.” PARIS MATCH: „A teraszon üldögélő, kitágult pupillájú 18 éves lány közli velem, hogy unatkozik. Társán háromnapos „utazásra” mentek az LSD segítségével. „Ön miért nem tartott velük?” Féltem. Megmaradok a sz... mellett.” Megtudtam tőle, hogy a sz...’ szón az Indiában termő kender tiszta gyantáját értik. Ha a gyantából egy grammnyit elkevernek közönséges dohánynyal, három adag narkotikum lesz belőle. E keverék barna színű, porhanyós és büdös — innen a neve. Hivatalos adatok
