Békés Megyei Népújság, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-03 / 208. szám

Hétfőm Antifasiszta nagygyűlés A nemzetközi antifasiszta nap alkalmából nagygyű­lést rendez szeptember 4-én, hétfőn a Magyar Patizián Szövetség az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottsága, az Orszá­gos Béketanács és a Magyar Jogász Szövetség a Láng Gép­gyár művelődési központjá­ban, Angyalföldön, a Rozsnyai utca 3. szám alatt. A nagy­gyűlésen dr. Korom Mihály igazságügyminiszter mond be­szédet. „Nem felejtünk!” címmel, ugyancsak hétfőn dokumentá­ciós kiállítást nyit meg Úszta Gyula, a Magyar Partizán Szö­vetség főtitkára, a XIII. ke­rületi népfrontbizottság Váci út 50. szám alatti helyiségé­ben. (MTI) _____________ A szovjet mezőgazdaság gépesítése A kilencedik ötéves terv idő­szakában a szovjet mezőgaz- dság 1 millió 700 ezer traktort, 1 millió 100 ezer tehergépko­csit, 543 ezer gabonakombájnt, 87 ezer exkavátort, több száz­ezer egyéb — kukorica-, siló-, burgonya-, zöldség-, répabeta­karító — kombájnt kap. Több mint kétszeresére növekszik az állattenyésztés gépesítését szol­gáló berendezések száma is. Csepel Sárréten Befejeződik a harmadik, kezdődik a negyedik műhelycsarnok építése A Csepeli Autógyár szeghal­mi gyáregységében hamarosan elkészül a harmadik műhely- csarnok, ahol eszterga- és maró­gépeken az eddigiekhez hason­ló gépkocsialkatrészek készül­nek majd. Ez mintegy 80—100 dolgozónak nyújt munka- és kereseti lehetőséget. A gyáregység már tavasszal megkezdte a munkaerő-tobor­zást. A legtöbben a Hajdú me­gyei Csökmőről jönnének, de a felvételüket egyelőre el kellett halasztani, mert a Békés me­gyei Tanácsi Építőipari Válla­lat még nem fejezte be a szo­ciális épület bővítését. Az új dolgozóknak sem öltözködésre, sem fürdésre nincs lehetőségük. Dékány Gábornak, a gyáregy­ség vezetőjének tájékoztatása szerint az építők októberre ígé­rik az új szociális létesítmények átadását. Gondot okoz, hogy a széntü­zelésű kazán olajtüzelésűvé va­ló átalakításának a munkái is késnek. A vállalat nem hiába fejlesz­ti a szeghalmi üzemét. Évről évre több gépkocsit gyárt, több alkatrészre is van szüksége. Ezért megkezdődött a negyedik üzemcsarnok építése, amely két­szerese lesz a mostaninak. Mind több munkáskéz kell tehát. Az üzem ennek megfelelően | folyamatosan képez át gépbe- állítókat. Olyanokat, akik ed­dig más szakmában dolgoztak és eddig vidékre jártak, A csa­Ne száriak ki a paprikát! Egy évvel ezelőtt, amikor a kormány meghirdette a zöldség­termesztési programot, ki mert volna arra gondolni, hogy itt, a megyében ilyen rövid idő alatt paprikából árubőséget teremte­nek a szövetkezetek és a kise­gítő gazdaságok. Az aszályos idő­járás ellenére annyira bőven1 termett ez a növény, hogy az ipar és a kereskedelem csak ne­hezen bírja felvásárolni a telki, nált áru mennyiségét. Sajnos, Kondoroson a szeméttelepre is vittek néhány kocsi zöldpapri­kát, mert nem kellett senkinek. A békéscsabai Május 1 Tsz-nek szintén voltak értékesítési gond­jai. A bőség gondjai lennének ezek? Mindez olyan körülmé­nyek között játszódik le, amikor az ország nyugati felében, de idehaza, Békésben is igen drága a zöldség. A probléma gyökere szerin­tünk az, hogy az ipar és a ke­reskedelem nem készült fel kel. lóén a kormány zöldségtermesz­tési programjának várható ha­tására. Nem remélhették, hogy a mezőgazdaság egy esztendő alatt ilyen fordulatra képes. És mit tesz most az ipar és a kereske­delem? Válogat az áruban, kü­lönféle minőségi követelménye­ket állít fel. Az ezzel kapcsola­tos hangulatra kezd jellemzővé válni egyes tsz-vezetők vélemé­nye. Azt mondják: a tsz-ben ter­melt paprikának lassan egy hi­bája van, történetesen az, hogy paprika alakú. Ha valamilyen más formája lenne, valószínű, kapnának rajta és átvennék. Ez különben a helyzet iróniája. Amikor a Körösök Vidéke -Tsz- ek Szövetségében baráti beszél­getést folytattak az ipar képvi­selőivel, akkor arra kérték a termelőket, hogy csak annyi zöldárut szerződjenek — köztük paprikát is —, amennyit átvesz, nek és feldolgoznak, amennyi a kapacitás jó kihasználásához szükséges. Az üzemekben most úgy érzik, hogy az ipar nyers­anyagból kissé túlbiztosította ön­magát A nyersanyag túlbiztosí­tása, a nagy biztonságra törek­vés oda vezetett, hogy alkalom- adtán a szerződött területről sem vették át a tételeket Vajon milyen jövő esztendő elé nézhetnek ipari és kereskedelmi szerveink, amikor az áru átvéte­lének időszakában nem ápolják kellően a termelőkkel nagynehe- zen kiépített kapcsolataikat? Va­lami megoldást mégis csak kel­lene találni a paprikabőség leve­zetésére. Most az lenne a legfontosabb, hogy az áru valamilyen módon eljusson a fogyasztóhoz. Az or­szág nem áll anyagilag olyan jól, hogy a kormány zöldségtermesz­tési programjában termesztett paprikát helyenként — még ha kis tételekben is — a szemétte­lepre hordják. Ráadásul az or­szág nyugati felében hiányos az ellátás. De a megye helyzetén is lehetne valamit javítani. A bérből és fizetésből élők számára a mostaninál olcsóbb áron lehet­ne hozzáférhetőbbé tenni a zöldt paprikát. Ez a felfogás azonban bizonyos értelemben ellentétben áll a kereskedelemben uralkodó szemlélettel. A kereskedők egy része évek óta azon fáradozik, hogy minél kevesebb árut adjon el a lehető legnagyobb haszon­nal. így nyilvánvaló, hevesebb az üzlet kockázata is. A dolgozók érdekében vajon nem lenne-e he­lyesebb a másik megoldás, vagyis a mostaninál alacsonyabb áron a több zöldség értékesítése? De igen! Ez vezetne a legjobb ered­ményre, mert jól járna a ter­melő, a fogyasztó és a kereskedő is. Azt is érdemes lenne megpró­bálni, hogy a megyében jelent­kező árufelesleget miként lehet­ne elhelyezúi a különböző tést- vérvállalatok segítségével az el­látatlan területeken. Mégis csak kár, nagy kár, hogy a zöldpap­rika a megyében itt-tott a jó ter­més hatására a szeméttelepre ke­rül. Még a kisebb tételekért is szót emelünk! Mindez az ipar és a kereskedelem jó néhány dolgozójának szemléletéből fa­kad. Ezen kellene valamit vál­toztatni, mert különben a mező- gazdaságot jelenleg ért hátrány a jövő évi termelés-szervezésben rossz hatású lehet. Dupsi Károly ládok szempontjából is előnyös. Képeznek az üzemben szak­munkásokat is. Tizenöt fiatal lesz géplakatos. Művezetői tan­folyamon négyen veszned részt, néhány érettségizett szakmun­kás pedig levelező tagozaton szaktechnikumot végez majd. A gyáregység, amely 1971. áprilisában alakult, az idei első félévi tervét — ami a központi gyáréval azonos — 80 százalék­ra teljesítette. Nem is rossz eredmény, ha arra gondolunk, hogy a központi gyárban egy­két évtizede dolgozó műszakiak és. munkások vannak, akik igén nagy gyakorlati tapaszta­lattal rendelkeznek. Itt sok aka­dállyal kellett megbirkózni, a fejlődés azonban egyenletes volt ég a második félévben a termelési tervét várhatóan 90 százalékra teljesíti majd az üzem. Tavaly a termelést még elég­gé hátráltatta, hogy sokan jöt­tek és mentek. A dolgozók 50 százaléka cserélődött. Az újak­kal élőiről kellett kezdeni a gépek ismertetését, a munka betanítását. A szakmunkások többsége maradt. Azok közül, akik elmentek, sokan vissza is jöttek. Főként azért, mert megtudták, hogy a termelés növekedése következ­tében az órabérek átlagosan csaknem egy forinttal emelked­tek. Az igazi munkásélet most kezd kialakulni. Már 6 brigád elhatározta, hogy jövőre célul tűzi a szocialista cím elnyeré­sét. Valamennyi igyekszik pél­dát mutatni a munkájában és a magatartásában is. Nagy eseménynek számított a tavaly ősszel szervezett vér­adónap, amikor 70-en adtak vért. Az idén várhatóan még többen jelentkeznek. A község életében is jelentős szerepet tölt be a KlSZ-alap- szervezet, amely többek között az egyik külterületi iskolát patronálja. Az új ifjúsági mű­velődési teremben pedig klub­délutánokat rendez az új-telepi fiatalokkal együtt, ősszel a me­zőgazdaságban dolgozó ifjúság­gal rendez találkozót. Közel az üzemhez van egy régi kis fűszeres bolt, ahol pa­lackozott italt is árusítanak. Az idén ettől nem messze ital­boltot hozott létre az ÁFÉSZ. A kettő között van egy terme­lőszövetkezeti borkóstoló is, munkakezdés előtt nyit. Az üzembe Igyekvők közül egyesek nem tudnak ellenállni a csábí­tásnak és betérnek valamelyik­be. Megisszák a féldecit, ami kettős következményekkel jár­hat. Ha észreveszik, hogy vala­ki szeszes italt fogyasztott, ha- zaküldik, ami keresetkieséssel és 10 százalék nyereségrészese­dés-elvonással jár, az üzemnek pedig munkakiesést jelent. Ha nem veszik észre, a dolgozót a gépnél súlyos baleset érheti. Nem vitás, hogy ott érdemes boltot nyitni, ahol vevő is van. De egyéni vagy csoportérdeke­kért „rátelepülni” egy gyárra mégsem megengedhető. Ha pe­dig már ott van a két kocsma, legalább a munkakezdés előtt és műszakváltás idején tartson zárva. A községi tanácsnak módja van arra. hogy ezt elő­írja. Azzal viszont segíthetne az ÁFÉSZ, ha fűszerboltot jobban megtelítené élelmiszerrel, hogy a dolgozók munkából hazame­net bevásárolhassanak. Az üzemben most 330-an dol­goznak. Fele-fele arányban nők és férfiak. A létszámot évről évre növelik. Fejlődik Sárrét legnagyobb ipari létesítménye. S ha a kereset egyelőre még elmarad a központi gyárban dolgozókétól, a különbség be­gyakorlottsággal és a teljesít­mény növelésével egy-két éven belül megszűnik. Természetesen elsősorban azok járnak majd jól, akik becsülettel kitartanak a munkahelyük mellett és a Csepeli Autógyár törzsgárda- tagjaivá válnak. Pásztor Béla Á susogó fal Védősávnak nevezik azokat. az' erdőterületeket, amelyek ] a talajt és a vetést védik a szá- | ráz szél forró leheletétől és a téli hóvihartól; A kiszáradt szürke fold és a kiégett fű sivárságának terjedé­sét „susogó-fal” akadályozza a Szovjetunióban a Volga és a Don folyók között. Tölgyek és J nyárfák erdősávja ez, amely va- | lójában elóg lyukacsos fai: há- | rom sor fából áll. A 250 kilo-1 méteres hosszú erdősáv 1 kilo-1 méter szeles; belsejét kis erdő- j csíkok hálózzák keresztüL-kasul. i A sáv úgy kanyarog a szemha- I tárig, mint valami kígyó; pan- [ tosan követi a Volga és a Don| vízgyűjtő területének választó- vonalát, tehát a legmagasabb pontok felett húzódik Nemcsak a száraz szelek el­len nyújt védelmet .hanem meg­köti a nedvességet is a sztyep­pén. Felszívja a vizet a föld mélyéről, s bár igaz, hogy a fák maguk is sok vizet fogyasz­tanak az erdősávban, de viszon­zásul porhanyósabbá teszik a ■talajt .amely így a várva-várt eső minden cseppjét beissza. Az eredmény: a fák több vizet tar­talékolnak, mint amennyit elfo­gyasztanak. A havat azelőtt mindig a mé­lyedésekbe sodorta a vihar, a 3 lÉmmtim 1972. SZEPTEMBER 3. mezők, a termőföldek betaka- ratlanok maradtak. Márpedig, ha a homorulatokba gyűlik a hó, az olvadás nemhogy megáztaitná a vetést .hanem a hömpölygő .zuhatagok vagy elmossák, vagy egyszerűen elkerülik Sokan azt hangoztatják, hogy a hóvihar ellen bármilyen épí­tett, szilárd fal is védelmet nyújt Ez igaz, de ugyanakkor forgószelet, légörvényt kavar, amely a havat egyenetlenül halmozza fel, vagy Irtózatos erővel szótsöpri. A fák ruganyos ágai között a szél megállapodik, mintha hálóba került volna. A sáv tehát fokozatosan lefékezi a vihar erejét, amely megszelí­dülve egyenletesen teríti szét a havat. Az erdősáv mögött —» különös természeti jelenség­ként — harmincszor olyan szé­les széüámyék-övezet kéletíkezik mint a fák magassága. Ilyen védősáv ültetése nem tartozik a nehéz feladatok kö­zé. Egyetlen 80 lóefős traktor, amely megfelelő gépeket vontat, 15 méter szélességben lazítja fel a talajt, és a földbe helye­zi a csemetéket. Nem minde­nütt ilyen könnyű a csemete­ültetés; a volgográdl sztyeppén teljes öt éven át ápolták a fia­tal fákat ,hogy a sivatagos vi­déken minél mélyebb gyökret ereszthessenek. A kísérlet sike­rült, ma már összeér a fák ko­ronája. A felnőtt erdősáv már nem szorul ápolásira; önmagá­ról gondoskodik, Kiáltó lelkiismeret A szarvasmarha-tenyész­tési program kerekén 600 ezer forint ter­ven felüli bevételt biztosítana a kaszaperi Lenin Tsz-nek, amennyiben a márci­usban kiselejtezett teheneket december 31-ig tartja és leel­leti azt a7 üszőállományt, mely- lyet erre az esztendőre a tehe­nek pótlására tervezett. A ka­szaperi Lenin Tsz-ben most ezzel harminccal kénytelenek több tehenet tartani, mert tő­lük senki sem veszi át ebben az esztendőben. Ezért a tsz-elnök lelkiismerete kiált, lázong. A selejt-szarvasmarhákat úgy sze­retnék átadni a kereskedelem­nek, ahogyan azt a szarvasmar­ha-tenyésztési kormányprogram megjelenése előtt még 1971. nyarán tervezték, a sokévi ha­gyománynak megfelelően. Eb­ben a közös gazdaságban évente általában 25—30 tehenet selej­teztek. Pótlásukról saját te­nyésztésből, Icilváló üsző-agye- dekkej gondoskodtak. Így évek óta rendszeresen 250 tehenet tartottak, gondoztak. A statisztikai jelentések sze­rint jelenleg 280 a tsz tehén-ál­lománya. A kormányrendelet alapján a MÉM a nőivarú egye- dek értékesítésére stoppot ren­delt el. így a kaszaperi Lenin Tsz-ből megszépített statisztikai jelentést küldhetnek a tehén- állomány alakulásáról, mert 250 helyett 280-at tartanak. Ezzel a szépítéssel sehogyan sem ért egyet Varga József tsz- elnök. Azt mondja, hogy a szö­vetkezet istállóiban 250 tehén­nél többet nem tudnak elhe­lyezni. Nincsen többre férőhe­lyük. Évek óta ennyi az állo­mányuk. A 30 selejt-tehenet március óta szín alatt tartják, melyet karámmal is körülvet­tek. Ezek az egyedek sem tejet, sem borját nem adnak. Egyi- kük-másikuk már 600 kilón fe­lüli. Ha a termelőszövetkezet ebben az esztendőben azokat nem értékesítheti, a december 31-i tehénlétszám után, mely Kaszaperen 30-cal lesz több a márciusinál, melyet jelentettek a statisztikai hivatalnak, akkor a tehénlétszám növelésért, az üszők elletéséért 150 ezer fo­rint helyett 750 ezer forintot írnak a Lenin Tsz javára. Va­jon ér-e ennyit ma az a 30 se- lejt-tehén, melyet elkülönítve, szállításra előkészítve kényte­lenek tartani? Aligha. Ezzel maga Varga József is egyetért Ezért kiált a lelkiismerete, lá­zong, szűknek érzi nyomban az irodát, mihelyt ez a téma kerül szóba. A kaszaperi Lenin Tsz elnöke tehát érdemtelennek tartja a felkínált összeget, nem ért vele egyet, pedig igencsak győzködik; fogadja el, használja ki, mint ahogyan mások élnek is ezzel a lehetőséggel. Ö azonban tovább­ra is nemet mond. A tehén ki­vágási stop miatt neheztel, mert úgy érzi, hogy zavarja a terme­lés kialakult helyi folyamatát, még akkor is, ha az háromne­gyedmillió forintot ígér. Ez a példa is mutatja, hogy egy általános értékesítési vesz­tegzár elrendelése nem lehet helyes. Következményei milliós vagy többszáz milliós nagyság- rendű felesleges kiadáshoz ve­zethetnek. A kaszaperi Lenin Tsz ugyanis csak egy a sok kö­zül, ahol azonos vagy hasonló gondokkal küszködnek. Lehet- ne-e egy-egy intézkedést kis­sé nagyobb differenciálással megvalósítani? Igen, lehetne. És érdemes is lenne, mert ezzel olyan anyagiak szabadulnának fel, mint amilyenről a kaszape­ri példa is tanúskodik. Az így felszabadult összeget ténylege­sen az ágazat javára lehetne fordítani. így a helyenkénti névleges eredmények helyett igen érté­kes és tényleges létszámtartást, illetve fejlesztést tudnának elér­ni. D. K.

Next

/
Thumbnails
Contents