Békés Megyei Népújság, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-03 / 208. szám

így látta a hetet hírmagyarázónk, Pálfy József. Vietnami napolt Nagyhatalmak alkuja B lökés világ a két leggaz­gadabb országának vezetői talál­koztak a héten Honoluluban. A vendéglátó gazdag voltát bizo­nyíthatta, hogy otthonától több­ezer kilométerer is a csillagos­sávos amerikai lobogó alatt fo. gadhatta vendégét: Hawai-i szi­gete az Egyesült Államok 50. ál­lama a Csendes-óceán közepén. Székhelye, Honolulu városa szin­te félúton van Amerika és Ja­pán között. A japán miniszterlenök, Tana­ka kormányfői minőségében most találkozott először az amerikai elnökkel. Két hónappal ezelőtt dőlt el Tanaka javára a japán hatalmi harc. Az új miniszterel­nök első nagy nemzetközi erő­próbája a Nixonnal történt talál­kozó, de küszbön áll már Ta­naka pekingi látogatása is. Az­után pedig a japán diplomácia előtt még egy nagyjelentőségű feladat áll majd: a békeszerző­dés megkötése a Szovjetunióval. Éppen aznap, amikor a japán kormányfő megérkezett Honolu­luba, nagylétszámú japán kor­mánybizottság ment Pekingbe, hogy előkészítse a kínai—japán csúcstalálkozót Érthető, hogy Amerika ve.zető köreiben nyug­talanság érezhető Tokió és Pe­king közeledése láttán, hiszen a két ország közti „olvadás” gyorsabb ütemű, mint ahogyan Washingtonban gondolták. Ta­naka persze Honoluluban bizto­sítja vendéglátóját: a japán kül­politika alapjának tekinti ezután is a biztonsági szerződésüket, a Kínához történő közeledést pe­dig egybehangolja az Egyesült Államokhoz fűződő szoros kap­csolatok megőrzésével. Hawaii az amerikaiak Csendes-óceáni flottájának, a 7. flottának egyik támaszpontja. A honolului tárgyalások napi­rendjén ott volt az is, hogy a japán kormány biztosítson állan­dó bázist Jokoszuka kikötőjében az amerikai flotta számára. A japán közvélemény többségében e'lenzi az ilyen amerikai köve­telés teljesítését, s tiltakozását csak indokoltabbá teszi, hogy a héten a 7. flotta hadihajói a VDK területe ellen közvetlen tá­madást is intéztek. (A VDK te­rülete ellen és a dél-vietnami hadszínterek fölé az amerikai harci repülőgépek igen sokszor a 7. flotta repülőgépanyahajóiról felszántva indulnak bevetésre). Japán és Amerika között a legnagyobb ellentét gazdasági téren jelentkezik. Óriási export­felesleget mutat a külkereskede, lem mérlege: 3 milliárd dollárral nagyobb értékű az Amerikába szállított japán árumennyiség a Japánba exportált amerikai cik­kek tömegénél. A honolului meg­állapodás értelmében Japán több mint 2 milliárd dollárral járul hozzá a japán—amerikai keres­kedelem amerikai deficitjének csökkentéséhez. B japán politika kínai for­dulata érzékenyen érinti Tajvant is .ahová pedig tavaly még a japán exportőrök 923 millió dol­lár értékű portékát szállították, ugyanakkor csak 286 millió dol­lár értékben vásároltak japán importőrök a szigeten. A nagyhatalmak alkuja után essék szó egy parányi ország merész lépéséről és az ezt követő huzavonáról: Izland a parti ten­gerének határait 50 mérföldre terjesztete ki. Egyoldalú döntése elsősorban Nagy-Britanniát érinti érzénkenyen, de az NSZK számára is kedvezőtlen: Az an­gol és nyugatnémet halászhajók nem halászhatnak Izland halban gazdag parti tengerében. Érdemes megjegyezni, hogy NATO-országok kerültek egy­mással szembe ebben az ügy­ben ... Egy kis nemzetközi jogi magyarázat szükséges itt talán: A parti tenger része a parti ál­lam területének. Kiterjedését a nemzetközi jog nem szabályoz­za, illetve a jogászok és politi­kusok más-más mértéket tarta­nak méltányosnak. Valaha — a 17. század elején Grotius hol­land jogtudós nyomán — azt mondották, hogy a parti tenter addig terjed, míg a parti állam j fegyveres hatalma, vagyis — egy ágyúlövésnyire. S mivel ak­koriban egy ágyú kb. három mérföldre hordott, ez a mérték maradt meg mindmáig számos állam esetében. Jegyezzük meg, hogy a Szovjetunió a 12 mérföl- des parti tengert fogadta el a maga gyakorlatában. A súlyos nemzetközi problé­mák megoldására megindult tárgyalások a héten egy újabb tárgyalássorozattal bővültek: a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság és a szöuli rendszer vöröskereszt-társaságainak kül­döttei Phenjanhan megkezdték tárgyalásaikat az úgynevezett családegyesítésről. Tudnivaló, hogy a Távol-Kelet egyik leg­súlyosabb problémája a koreai kérdés. Két évtizede az impe­rialisták háborút kényszerítet­tek a koreai népre. A háború az ország átmeneti kettészakításá- val végződött. Természetesen családok százezrei is kettésza­kadtak, nagy tömegek rekedtek Dél-Koreában. Egyes becslések szerint körülbelül 10 millió em­bert érint a most megkezdődő családegyesítés. Ennek részletei­ről tárgyaltak a vöröskeresztes küldöttségek Phenjanban. A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság fővárosában. A dél­koreai küldöttség létszáma meg­haladja az 50 főt, köztük sok volt az újságíró, a szöuli rend­szer sajtója e tudósítók tollá­ból először számolt be a KNDK életéről. A tárgyalásoknak és a sajtó-visszhangnak egyaránt az az alaphangja, hogy a családi, emberi problémák megoldása az egész koreai nép. egyesítésének ügyét szolgálja majd. B két német állam közti — államtitkári szinten folytatott — hosszú tágryalássorozat most egy Bonnban megrendezett kétnapos ülést hozott. Szeptember köze­pén újra Berlinben, az NDK fő­városában találkozik a két ál­lamtitkár, Kohl és Bahr. A fo­lyamatot a jelek szerint a nyu­gatnémet választási harc meg­indulása nem befolyásolja dön­tően. Egyes diplomáciai megfi­gyelők azt várják, hogy a bon­ni kormánykoalíció pártjai szí­vesen vennék, ha a két német állam közti tárgyalások újabb eredményére hivatkozhatnának a választási propagandájukban. Helyreállt a rend Santiagóban Santiagóban pénteken több mint nyolc órán keresztül foly­tak az összecsapások jobboldali diákcsoportok és az Allende- kormány mellett tüntetők kö­zött. A házikészítésű gyújtó­bombákkal, botokkal, kövekkel felfegyverkezett csoportokat a rendőrség oszlatta szét. Több mint ötvenen megsebesültek, 154 személyt őrizetbe vettek. Szombat reggelre a rendőrség-1 nek sikerült helyreállítania a rendet. Daniel Vergara belügyminisz­terhelyettes péntek este rádió- és televíziós beszédet mondott, amelyben közölte, hogy a kor­mány ura a helyzetnek. Vergara ; rámutatott arra, hogy a véres j incidensek szításában, jelentős szerepet játszanak az ellenzék i ellenőrzése alatt álló rádióadók. (MTI) 1 Szomszédunk, Jane Fonda Leonyid Brezsnyev körútja Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára keleti országjáró kőrútjának ötödik állomásán, Omszkban tartózkodik. Ezt megelőzően egy hét alatt járt a kazahsztáni Kokcsetavban, az al táj-vidéki Barnaulban, a szibériai Krasz- nojarszkban és Novoszibirszk- ben. Egy hét alatt tárgyalt négy köztársaság és terület párt- és állami vezetőivel, négy nagy be­szédet mondott és tucatnyi szű- kebbkörű találkozót, üzem- és kolhoz-látogatást bonyolított le. Az aktívaértekezletről eddig közzétett jelentésekből kitűnik, hogy a tanácskozásokon komp­lex módon vitatják meg a köz­társaság, vagy terület gazdaság- fejlesztésének időszerű problé­máit,- sőt az életszínvonal eme­lésével, a közellátás javításával, a közlekedés és a szolgáltatá­sok fejlesztésével kapcsolatos időszerű kérdéseket is. „Úttörő jellegű" tárgyalások A dél-koreai Vöröskereszt 34 tagú küldöttsége, amely 4 napos hivatalos látogatást tett Phen­janban, a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság fővárosában és a kíséretében lévő 20 újság­író szombaton útban Szöulban, Panmidzson határállomásra ér­kezett. Itt Kim The Hi, a KNDK vöröskereszt-küldöttségének ve­zetője, a delegáció más tagjai búcsúztatták a népes dél-koreai csoportot. Li Bőm Szók, a dél-koreai vöröskereszt-küldöttség vezető­je a fegyverszüneti vonal men­tén fekvő Panmidzsonban „út­törő” jellegűnek nevezte a két * ország vöröskereszt-szervezete megbizottainak Phenjanban tar­tott tárgyalásait. Kijelentette, meggyőződése szerint hamaro­san eljön az az idő, amikor Ko­reában szabaddá válik az utas- forgalom. Szöulban nyilatkozott Pák Csöng Hi, dél-koreai elnök is a most végétért tárgyalások je­lentőségéről. Észak- és Dél-Ko- rea vöröskereszt-küldötteinek tárgyalásai — hangsúlyozta — a szétszakított családok szenve­déseinek enyhítésén túlmenően azt a reményt is keltik, hogy a haza újraegyesítésére vezetnek. Kormánya továbbra is minden tőle telhetőt meg fog tenni az ország békés újraegyesítése ér­dekében. (MTI) Seremetyevo II. modern, kör­alakú iivegcsarnokában vártuk a hanoá járatot, s azt hittem a szemem káprázik. Az üvegaj­tónál egy utazótáskán ismerős arcú fiatal nő ült. Épp az előtte való héten láttam egy magazin­ban egy különleges beállítással készült fotót Jane Fondáról: álla előreugrott, hosszú, lát­szatra csapzott haja befedte a nyakát. ö lenne? Csakhogy ilyen véletlenek ritkán fordulnak elő. Ráadásul egyéb furcsasá­gok is zavartak: a fiatal nő farmerben volt, de mellette két mankó állt nekitámasztva a cso­magjának, s az egyik lábán jókora járógipszet viselt. Ilyen lábbal utazna valaki a világ má­sik felére, ráadásul, ahol há­ború is van? Egy fiatal, de már őszülő hajú férfival beszélget­tek — franciául. A repülőgépen már semmi kétség sem férhetett hozzá, hogy Jane Fondával utazunk. Először a mankókkal volt baj. A szép és fiatal stewardess hallani sem akart róla, hogy az ülés közelében ott legyenek a mankók — még valami bajt okozhatnak, ha makrancoskod- ni kezd az egyébként biztonsá­gos IXj—18-as. Aztán a begipszelt láb elhe­lyezése okozott gondot. Végülis Jane a szemközti padkára he­lyezte el fájó lábát. A több mint tízezer km-es úton az út­megszakítások alatt, míg feltöl- tötték az üzemanyagtartályokat, s nekünk a tranzitváróterem­ben ételt — italt szoleáltak fel, Jane sohasem szállt ki a gép­ből. Túlságosan nehéz lett vol­na minden alkalommal le- és felbicegnie a gép lépcsőjén. Az úton egy franciára fordított könyvet tanulmányozott — Gi­an tábornoknak, a VDK hon­védelmi miniszterének könyvét a népi háborúról. Hanoiban a kellemes megle­petések folytatódtak. Ugvanab- ban a szállodában, a Thang- That-ban kaptunk szállást, s ha nem éppen az országot jártuk, az egymás melletti asztalnál szoktunk étkezni. Mint kide­rült, a francia férfi operatőr — ő készítette a filmet, amelyet időközben a világ számos orszá­gában bemutattak Jane Fonda vietnami útjáról. Jane Fonda nem kímélte ma­gát: éppúgy elment a gátbom­bázások színhelyére vagy az állandóan támadott Nam Dinh- be, akárcsak a harcedzett, hosz- szabb ideje kint tartózkodó külföldi tudósítók. Eközben nemegyszer bombatámadásokat is át kellett élnie. Honfitársai elől kellett bújnia. Akárcsak a szálloda mély óvóhelyén, ahol éjszakai riadók idején összefu­tottunk. A szálloda alkalmazot­tai közül többen kisgyerekeik­kel együtt jöttek el. Addigra Jane is „Vietnamizálódott”: bő, sötétszínű nadrágot viselt, akár­csak a vietnami lányok és asz- szonyok, s kívül hordott, vilá­gos blúzt. Jane átvette az asz- szonyoktól a gyereküket, a tér­dén hintaztatta őket és énekelt. Legtöbbször a nálunk is ismert amerikai szabadságharcos dalt. Egyáltalán nem lehet azt mon­dani, hogy megnyugtató volt a kép — inkább különleges: fent az amerikai bombázók süvölté- se hallatszott, időközben a bombázás robaja, a légvédelmi ágyúk ugató hangja, s itt pedig egy világsztár énekel. Itt mond­ta az együk asszonynak, hogy neki is ötéves gyereke van. Ha feltűnt a szállodában, a külföldiek között az volt a nagy kérdés: vajon mennyi az őszin­te politikai segíteniakarás és mennyi a „publicityl ebben a kockázatos útban. Az nyilván­való volt, hogy az idei Oscar- díjas színésznő más, kevésbé kockázatos módot is találhatna a népszerűsége emelésére. Jane Fonda inkább a saját népszerű­ségét állította egy nemes ügy szolgálatába, s nem a közfigyel­met keltő világpolitikai ügyet használta fel saját reklámozásá­ra. Egyszer, egy vacsora közbeni beszélgetés során derült ki, hogy a vietnami jiáborúk okoz­ta borzalmakról szinte véletle­nül értesült. Akkor még boldog családanyaként, Roger Vadim feleségeként Párizsban élt, s a rádióban hallott egy olyan hírt Vietnamról, amely arra in­dította, jobban meg kell ismer­nie ezt az országot. Ott. a Thong Ntiat-ban, va­csora közben azt mondta: ma­napság az amerikai nő számára egyetlen út lehetséges, a csa­ládanya szerepe, aki jól főz, s otthon marad a gyerekekkel. O ebbőj ia ki akart tömi, egy tel­jesebb élet felé, amikor politi­kai cselekvésre vállalkozott. Hanoiból való elutazása előtt sajtótájékoztatón találkozott az újságírókkal. Itt mondotta: „Ügy gondolom, a tragédia nem a vi­etnami népé, amely vissza fog­ja nyerni a szabadságát és függetlenségét, sokkal inkább az amerikai népé, mert sok, nagyon sok idő kell, hogy le­mossa azokat a bűnöket, ame­lyeket Nixon az ő nevében el­követett.” Marafkó László (Következik: Gépesített em­bertelenség). A vietnami háború augusztusi összefoglalója Tóth Pál, az MTI tudósítói a Jelenti: Pénteken összefoglaló ha­dijelentést tettek közzé Ha­noiban a Vietnam mindkét részében folyó háború au­gusztusi eseményeiről. A je­lentés megállapítja, hogy mi­közben a nixoni adminiszt­ráció és saigoni bábrendsze­re embertelen hadjáratot folytat a szabadságra törek­vő dél-vietnami nép ellen, s folyamatosan bombázzák Észíak sűrűnlakott területeit, a dél-vietnami felszabadító 9 békés mmaa 1972. SZEPTEMBER 3. erők augusztusban is újabb sikereket értek el az április eleje óta tartó offenzívában, Észak népe pedig lankadat­lanul folytatja önvédelmi har­cát az amerikai kalózok ellen. A dél-vietnami frontokon augusztus hónap folyamán a felszabadító erők az ellenség harmincezer katonáját és tisztjét tették harcképtelen­né. Lelőttek kétszáz amerikai repülőgépet és helikoptert, megsemmisítették az ellenség 400 katonai gépjárművét és 100 lövegét, felgyújtottak 20 hadihajót és 20 raktárt) kör­zetet A harcok eredménye­ként augusztusban a felsza­badító erők ellenőrzése Dél­Vietnam újabb körzeteire ter­jedt ki. A hónap folyamán tovább folytatódott a Nixon-rendszer hadüzenetnélküli légiháborúja Észak ellen. A kalózgépek so­rozatosan támadtak sűrűn­lakott területeket, köztük a VDK fővárosát. Hanoit is. Üjabb pusztító támadáso­kat intéztek a gátak és ár- vízvédelmi berendezések el­len. A VDK légelhárítása augusztusban 71 amerikai repülőgépet lőtt le és sok ka­lózpilótát ejtett fogságba. A bombázások Nixon által tör­tént korlátlan felújítása óta a VDK fölött 420 amerikai repülőgépet lőttek le. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents