Békés Megyei Népújság, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-22 / 224. szám
Megsúgom Magának Nem minden úgy igaz, ahogy’ történik, meséli ismerősöm. Egyik este a kislánya barátnőjével mamást játszottak. Mint azt nagyon sokszor teszik. A játékhoz tartozik, hogy a mama boltba jár, mármint az előszobába, ahol egy hokedlin vannak az „árucikkek”. Van azok közt papírkába csavart kenyérhéja, napraforgómag, sárgaborsószem, kockacukor, almaszelet, rágógumi, mikor mit kíván legjobban a „pici”, mert mondania sem kell, hogy egyikőjük ilyenkor a „gyerek”. Ezen az estén ismerősöm kislánya volt a mama és az anyukája magassarkú cipőjét vette fel, mármint ismerősöm feleségéét. S amint a boltba járt, mármint az előszobába, majd onnan haza. mármint a konyhába, a magas sarok kopogott a padlón. Nemsokára be is csengetett hozzájuk az alattuk lakó szomszéd, ugyanis ismerősöm bérházban lakik, nem magánvillában és amikor kinyitotta az ajtót, a szomszéd fennhangon szólt, hogy a pincében vágják a fát és ne a lakásban. Mondja az ismerősöm, hogy nem vágnak ök fát de a szomszédja már ment is, oda sem figyelt. Lévén az ismerősömnek főnöke, másnap elpanaszolta annak, hogy miként járt előző este. Az felháborodott és felkereste ismerősöm szomszédját a hivatalában, lévén az - is tisztségviselő. Miután a főnöke visszatért onnan, különösen nézett rá és elmarasztalóan mondta neki, hogy máskor azért jobban ügyeljen a szocialista együttélési szabályokra. Ismerősöm mondta volna, hogy hát a cipősarok kopogása csak nem a ... de a főnöke ingerülten rászólt, talán csak jobban tudja a szomszédja, hogy mi történt előző este, hiszen az tanult ember. Annak doktorátusa van, mint neki magának, és nem csak érettségije, mint az ismerősömnek. Ezzel ismerősöm főnöke lezárta az ügyet és elment tisztviselni... —ei A tií&JMSSSl 1912. SZEPTEMBER 22. A Csehszlovák Kultúra Hete ■■ ■ ' ——————■—■ Ili «■■■■■ ■ t Vendégeink a Kne Nyomdában és Dévaványán amíg a hatékony gépkihasználás álltai nem térül vissza a beruházás összege. A csehszlovák delegáció tagjai a7 üzemlátogatás befejezésekor méltatták a korszerű technológiát, a szociális létesítményeket. Ezt követően a városi népfront- titkár kíséretében megtekintették a szlovák tájházat Békéscsabán, a Garai utcában. * * * „Vitámé priatelov z CSSR” — ezzel az üdvözlő felirattal köszöntötte Dévaványa lakossága délután a csehszlovák vendégeket. közöttük Rudolf Fadra-t, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetségének első titkárát. A vendégeket a járás és a község párt- állami vezetői fogadták, majd Gellai Béla, a Hazafias Népfront községi bizottságának elnöke adott tájékoztatót Dévaványa történetéről, gazdasági és kulturális fejlődéséről, az új beruházásokról és a község közművelődési terveiről. Csehszlovák vendégeink szerdán Tótkomlóson meglátogatták a vegyesipari ktsz-t. Képünk a szövetkezet cipész üzemrészében készült. Balról jobbra: Ónodi István, a szövetkezet elnöke, dr. Rabay Zoltán, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetének helyettese. Oldrich Tesarik. a Csehszlovák Kultúra Igazgatója és Gregorovicz Anikó, a Csehszlovák Kultúra munkatársa. Fél hatkor' a könyvtárban Jan Gothe nyitotta meg a Csehszlovákia életét reprezentáló fotókiállítást. Csehszlovák vendégeink este a művelődési házban rendezett nagygyűlésen találkoztak Dévaványa lakosságával. A megyénkben tartózkodó csehszlovák delegáció tegnap délelőtt a békéscsabai Kner Nyomdában tett látogatást. Az üzemlátogatásra Oldrioh Tesa- rikot és Jan Gothet elkísérte Mázán Mátyás, a Hazafias Népfront békéscsabai bizottságának titkára. * A nyomda tanácstermében Bo- tyánsaki Pál igazgató szlovák nyelven köszöntötte a vendégeket, majd közvetlen hangulatú, baráti beszélgetésen elmondta, hogy mint nyomdász 30 évvel ezelőtt Csehszlovákiában dolgozott. A két nép közötti történelmi kapcsolatokról szólva említette, hogy a 250 évvel ezelőtt újjá telepi tett Békéscsabára elsőként a Tranaszciusz című szlovák nyelvű könyv került. A vendégek köszönetét mondtak az anyanyelvükön elhangzottakért, majd a nyomda történetéről. érdeklődtek, mire az igazgató többek között elmondta, hogy a Kner embléma a mai nyomda vándor őseinek emlékét idézi, hiszen „egy drótos-tót, egy ablakos-tót és egy könyvkötő- mester" ereszkedett le hajdan a zempléni hegyekből, hogy Gyomán nyomdát alapítson. Az azóta világhírűvé vált üzem névadójáról, Kner Imréről is megemlékezett, aki aT 1919-es Tanácsköztársaság idején művelődési biztos volt, majd 1945-ben halt mártírhalált. A baráti beszélgetést üzemlátogatás követte. A Csehszlovák Kultúra igazgatója és helyettese a nyomda 1971-ben befejezett rekonstrukciójával, a nagyértékű gépsorokkal, a korszerű technológiával ismerkedett. Elismeréssel szóltak a mintegy 50 millió forint beruházással felszerelt nagyteljesítményű, öt színnel dolgozó, svájci gyártmányú mélynyomó gépsorról. Érdeklődéssel figyelték az üzem csaknem kétezer féle reprezentatív termékének gyártási folyamatait. Megtekintették a grafikai és a mélynyo- mó-henger készítő termet is. Ez utóbbiban kedves fogadtatásban részesültek a vendégek. Az ott dolgozó szakember szlovák nyelven adott tájékoztatót a munka- műveletekről. Oldrich Tesarik érdeklődésére a, igazgató beszélt az eredményekről és *a problémákról is. Elmondta, hogy az üzem féléves nyeresége 33 millió forint volt, de gondot is jelentenek a korszerű mélynyomó gépek, hiszen egyelőre ezekné] négy műszakban kell dolgozni mindaddig, „Közös harccal a szabadságért” címmel dokumentumkiállítást nyitottak Tótkomlóson a tanácsháza nagytermében. ígf kell csinálni „Hát igen! Így kell csinálni”. Ez a lakonikus gondolat fogalmazódott meg bennem lapunk 1972. szeptember 19-i, keddi számában megjelent az „Ösztöndíjat kapott Nagy Ilona” című hírre. Hogy miért? Azért mert a lap 1972. szeptember 17-i, vasárnapi számában közölt „Interpelláció egy 16 tagú család ügyében” című tudósításra való reagálás volt ez. Mégpedig a megyei tanács művelődésügyi osztálya közölte a tudósítás megjelenése után való nap, hétfőn: ők azzal könnyítik a nagy család helyzetét, hogy Ilonának főiskolai tanulmányai idejére ösztöndíjat adnak. Beszédes bizonyítéka ez annak: ahol a lényegre figyelnek, ott nemcsak tudomásul veszik az emberek, az állampolgárok gondjait, hanem arra fordítják az energiát, hogy segítségül siessenek, tettekkel válaszolnak arra, hogy ők a nép szolgálatában vannak és nem másért. Nem köntörfalaz- nak, hanem megkeresik annak a lehetőségét, hogyan lehetne könnyíteni ott, ahol arra nagy szükség van. Éspedig azért, mert a közemberben nem egy számot látnak, hanem egyéniséget. S ez arra vall, hogy az ilyen helyen a dolgozókhoz kötődnek érzelmileg és értelmileg és nem valami máshoz a tisztségviselők. Az ilyen helyen nem formálisan beszélnek a dolgozók érdekeiről, hanem az érdemi intézés lehetőségeiről. És a mi társadalmunkban ez a természetes, ez jellemzi a szocialista tisztség- viselők munkastílusát. (Fotó: Mihalik József) Termelés,. hasson nélkül? A Minisztertanács az év elején határozatot fogadott el, amelyel kötelezte a minisztériu, mókát, hogy területükön mérjék fel a gazdaságtalan termelést folytató vállalatok helyzetét, a veszteséges termékek körét. A hatvanas években — lassan ugyan — megkezdődött az ipar szerkezetének változása. Ez szükséges, kedvező folyamat. Következetes végigvitele azonban — a gazdasági reform idevágó elveinek valóraváltásaként — nehéz dilemmákkal is jár. így a többi között azzal, hogy mi legyen a sorsa a haszon nélkül termelő üzemeknek? Hazánk iparának egyharmada csak visz a „konyháról” ; éppen pénzénél van vagy támogatásra szorul. Zárják be ezeket az üzemeket? A válasz az igen lenne? Jó, de mi történjék az ott dolgozó tízezrekkel, s mi pótolja az ott készült- de még szükséges, vagy éppen nélkülözhetetlen terméket? Azaz vagy- vagy alapon a dilemma megoldhatatlan. , Például a ... öt év alatt 23 forinttal — 249 forintra — csökkent egy tonna szén kitermelésének költsége. Ez helyes. Bezárták a drágán, azaz nagy ráfizetéssel dolgozó bányákat. Ez is helyes. Ám a rossz igényfelmérések, a kellő súlyozások mel'őzése miatt egyszeriben szénhiány teremtődött. Ami aligha helyes. Sőt, hiba. A szén_ bányászat esete mind pozitív, mind negatív értelemben sok fontos tanulsággal szolgált. A legfőbb: a döntéseket rendkívül alapos, minden részletre kiterjedő elemzéseknek kell megelőzniük, s elsősorban az arányok — a fejlesztési eszközök szétosztásánál — hassanak oda, hogy bővítés és visszaszorítás összhangban legyen az össztársadalmi érdekekkel. Bő a példatár. Tíz év alatt ötven százalékkal csökkent a fajlagos ener^aköltség a vasútnál a gőzvontatás mérséklésével. A gépiparban haszon nélkül, sőt, támogatással termelnek tehergépkocsi- és traktortípusokat, villamos gépeket és készülékeket. Bűvös körben? Szülessék gyors határozat az utóbbiak előállításának abbahagyására? Ez a megoldás? Avagy inkább az, hogy változtassanak a termékösszetételen, mint teszik ezt a p^mut-, és gyapjúiparban. Járható a ma veszteséges termék gazdaságossá tételének útja is. Nem hagyható figyelmen kívül az esetleges exportálás — államközi kötelezettségeket nem rúghat fel például sem a gép-, sem a ruházati ipar, s ezért 1975- ig gazdaságtalanul előállított termékeket is szállítania kell —, a deviza-szerzés lehetősége. Bűvös kör lenne? Szó sincs erről. Az elsoroltak arra figyelmeztetnek, hogy nem vizsgálható önmagában, egy termelési szakaszon belül a jövedelmezőség. Ami az alapanyag feldolgozójának jó nyereséget biztosít- az az alapanyag terme, lőjének veszteséges lehet. A vállalati nyereség tehát nem olyan mérce, amelyre figyelve teljesen biztonságos az ítélkezés. A visz- szaszoritásnak felételei vannak, ahogy a fejlesztésnek szintén. Ezekre alapozódik az ún. szelektív iparpolitika. Nehéz örökség Gondjaink nem újkeletűek. Csupán az eddig rejtett, takart vonások bukkantak felszínre. A
