Békés Megyei Népújság, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-17 / 220. szám
Koszta Rozália kiállítása a budapesti Fényes Új könyvek Á megismerés krónikái először magyarul — Költők és korok A kiállítás megnyitása. Bede Anna költő mutatja be Koszta Rozáliát. (Apátl-Tőth Sándor felvétele) Azt írja B. Supka Magdolna, a Koszta Rozália budapesti kiállítását bemutató katalógusban, hogy: „E kiállítás képeitől ránkköszönt a Nap, a reggel, a vidéki csend, — kaput nyit-nekünk a meghittség hangulata, emberek, tájak, emlékek hívnak, hogy megpihenhessünk, hogy tűnődéshez jussunk itt, a nyugalom kertjében. Gondozott kert ez, rendjének tiszta harmóniája az alkotóra, Koszta Rozáliára vall, az ö léte, lénye, cselekvése, gondolkodása leginkább a kertészéhez hasonlítható, aki a természet rügyfa- kasztó kedve és lombhulla- tása révén benső ismeretségben áll a mindig ismétlődő kezdettel és véggel, nyugalmát ebből, a természeti törvényszerűség mindennapos csodáiból meríti." Lehet, hogy igaza van. Lehet, hogy jól látja a művészt, akiben a Fényes Adolf-teremben bemutatott budapesti kiállítása után — sok mást is felfedeztem. Olyat is, amiről tudtam már régebben, és olyat is, amire csak most hívta fel a figyelmemet. Mi az első? Igen, a nyugalom, a mindeneket tudó, ismerő, bölcs derű, amely nem igaz, hogy csak az öregek — íme, a fiatalabbak — sajátja is. Hogy miből ere- dezik ez a derű? , Ez a nyugalmas-mosolygó- bölcs eniberi sugárzás? A föld erejének az ősökből visszarezgő, művészi látást motiváló hatásából, mely úgy megragad az e vidékről jött agyában, szívében, mint (kéreg a fán; ha erőnek erejével lehán- tanák róla, belepusztulna. Ezt érzi a nagyvárosban élő köszöntő-író Koszta Rozália képein, és a za- jos-rohanó-tülekedőéletű nagyváros lakója csoda-e, hogy áhítattal nézi a Nyugalmat, a Rendet ezeken a képeken, és nosztalgiával küzdve sóhajt: „emberek, tájak, emlékek hívnak, hogy megpihenhessünk...’’ Még egyszer mondom: miért ne lenne igaza? Igaza van! őszinte, gyönyörű sorok egy kiállítás képeihez, volna-e művész, aki szebbet kívánna? Nem hiszem. Talán inkább kicsit többet. Azt, hogy ezeken a (képeken nemcsak a „kevésbeszédű, kenyér és földszagú, tisztaszívű, falusi rokonok” jöttek el a fővárosba, hanem többek annál. Az ember jött el Koszta Rozália képein, senki mással össze nem téveszthető mai ember, éljen bár a Körös mentén, vagy a Duna valamelyik oldalán; legyen rajta falusi gúnya, vagy modern pulóver. Nem botorkálnak ezeík a képek — túlzottan jelképesen szólva — az idegen nagyvárosban félszegen és ámuldozva, otthon élnek ezek itt is, a Rákóczi-úton, csakúgy, mint a gyulai akácfás utcákban. Igaz, nézőpont kérdése kisvárosi klubba, ahol fiatalok beszélgetnek világot megváltó nagyszerűségekről és semmiségekről. Itt vannak bizonyságul a képek. Az „Anya gyermekével” a „Kékruhás asz- szony”, a „Csirkepucoló”, a „Fiú ládán”, a „Várakozók”, a „Laci”, vagy a „Kislány csészével”. Csak néhány a harmincötből, és mind teljes, de legalább is teljességre törő, Koszta Rozália tisztaszívű, kevés- beszédű vallomása az életről, és újra csak arról. Szeretném, ha sokan látnák ezt a pesti kiállítást a szűkebb pátriából is, egy remeik művészember pályájának ezt az eddigi legjelentősebb és legegyénibb megnyilatkozását. Sass Ervin az egész. Ha nemcsak a fővárosból nézzük Koszta Rozália harmincöt olajképét, akikor nem kísértik annyira a szemlélőt a „falusi rokonok”, hanem inkább az emberi üzenetek halkabb-erősetíb, különös módon áttételes és egyszerűen ránkmosolygó szépsége tölti el a tárlat vendégét. Elmondom másképpen is, mire gondolok. Hiszem, hogy Koszta Rozália művészete, megszenvedett, nehéz utakon idáig eljutó művészete nemcsak a kenyér és földszagú, tisztaszívű falu arcát lát- tatja-éli-alakítja új valósággá, hanem sokkal egyetemesebb annak Nem a Gárdonyii kék pillés világa, mert nem is olyan tisztaszívű az a falusi élet, amilyennek a gondok-bajok elől menekülő városi emberek látni vágynak; komor, kemény, nem álló-hét-öröm világ, sosem is volt az. Kegyetlen világ is. Emberi világ. Bölcs gondolatokat termő világ, amint ahogy gondolatokat teremt Koszta Rozália is a képein, és még „vájt fül” sem kell ahhoz, hogy megértsük a művész színekben, formákban, fegyelmezetten lehatárolt foltokban képpé lényegített látomásait. Nem is látomások ezek, persze, hogy nem azok, • de mégis jóval többek annál, amit mi valamennyien meglátunk, ha végigballagunk egy falusi utcán, benézünk egy portára, vagy beülünk egy Eseményszámba megy a Kossuth Könyvkiadó újdonsága, Marx-Engels Művei 46. kötete. A sorozat e legfrissebb darabja ugyanis A politikai gazdaságtan bírálatának alapvonalai-t teszi hozzáférhetővé első ízben magyarul. Az 1857 és 1859 között keletkezett marxi kéziratok e gyűjteménye — amelyet két könyvre bontva bocsátott közre a kiadó — azért rendkívüli jelentőségű, mert itt fogalmazódtak meg azok a gondolatok, amelyek később a Politikai gazdaságtan bírálatához, valamint a Tőke című munkában öltöttek végleges formát. Mellékletként meglelhető Marx eredeti indexe — vázlata — is a „hét füzethez”, azaz a szóbanforgó feljegyzések későbbi feldolgozásához, s ugyancsak megtalálhatók a szükséges jegyzetek és mutatók. A kötetet Lissauer Zoltán fordította. Az elméleti problémák iránt érdeklődőknek szól a kiadó egy másik újdonsága is, a dr. Elek Tibor összeállította tanulmánykötet. A természettudományos megismerés ismeretelméleti kérdései. Az öt dolgozat többi között olyan témákat ölel fel, mint a műszaki és természettudományok művelésének és oktatásának filozófiai problémái, a filozófia és az információelmélet Viszonya, az érzékelés filozófiai alapkérdései és a modern tudományok. Szardínia Olaszország legelmaradottabb része, s ismerve a „Dél” szegénységét, ez nem kicsiség. A sziget azonban túltesz azon is, s bár csak 390 kilométerre fekszik Rómától, az időbeni távolság évtizedekben mérhető. E világ alapos, személyes tapasztalatokra támaszkodó képét tárja elénk Faragó Jenő A keserű méz szigetén című útirajzában. A fényképekkel gazdagon illusztrált kötetben — a felvételek egy részét Reismann János készítette — a szerző magyarázatot keres a nyomorúság okaira, s ugyanakkor kedves, nyíltszívű emberek sokaságával! ismertet meg A Sainte- Marguarite sziget pipacsai Héra Zoltán Ólálkodtok a parton, kémlelitek a tengert, ösvény szegélyén, bokrok közt mutatkoztok. Fut a repkény a romra, peremén lecsorog — tajtékját lesitek. Zárva a kapu, a szurkos szárny halott. Sötét csendjében ott hallgatóztok, űzve zsongó kamillák méheit a néma udvaron ott tolongtok. És mind hevesebben, mind sürgőbben. Valami gyülekezőben, valami riadóban. Valami tikkasztó ősi kínban. KOROST AJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Delel az ég, füstöltök, gyűltök, a rétre kicsaptok. Neki a sövénynek, át a sövényen — hogy nyargaltok.' Ki ellen, mi ellen? Szövődtök lobogóvá. Arany betűket csókol rátok a Nap. O a táncoló tűz-ige — hogy nincsen béke az olajfák alatt, hogy lesz még béke az olajfák alatti bennünket, közöttük olyanokkal is, akik bátran harcolnak a szárdok szebb holnapjáért. Faragó könyve szintén Kossuth újdonság. Vajda János neve hallatán az irodalomszerető ember a költőre gondol, s ezért meglepetés összes mű-^ veinek most megjelent IV. és V. kötete. Kitűnik az Akadémiai Kiadó gondozta két könyvből, hogy termékeny prőzaíró is volt —1 szépprózai írásainak foglalata a két kötet. Az elbeszélések, önéletrajzi jellegű írások tekintélyes része most először kerül nyilvánosságra, de érdeklődésre tarthatnak számot a más természetű dolgozatok is, így a vadászatról, városokról és fürdőkről írtak, vagy a szerelem szótára és kalauza. A megszokottan — lévén kritikai kiadás —* alapos, nagy jegyzetanyaggal kiegészített két könyvet Seres József rendezte sajtó alá. Harminchét esztendő — öt kötet. Kiss Tamás nem tartozik a termékeny költők közé, majd’ négy évtizedes pályafutása — amint ezt most Mérleg hava címmel válogatott verseinek gyűjteménye bizonyítja — mégsem hasonlítható el-elapa- dó patakhoz. Sokkal inkább lassú sodrású folyam ez, mely embert és tájat, érzést és gondolatot ölel át. Szép, tartalmas líra ez, szemérmessége megkapó, humanitása megszívlelendő. A költő legúja«t> verseit is magába foglató művet a Szépirodalmi Könyvkiadó jelentette meg. Szintén a Szépirodalmi újdonságai között találni egy másik verseskötetet is, a témához illő kiállításút. A magyar költészet java hódol itt a jelképpé vált embernek, Dózsa Györgynek. A születése ötszázadik évfordulójára megjelentetett gyűjtemény — összeállítója Tóth Gyula — Tau- rinus István hősi énekével kezdődik; s Kiss Anna Siratóének-évei fejeződik be. A két pont között olyan művek sorakoznak, mint például Kölcsey Ferenc Zsarnoka, Kriza János Űrbére, Petőfi, Ady, Juhász Gyula, József Attila, Illyés Gyula költeményei, s persze, a legújabb nemzedéké is, köztük Juhász Ferencé, Simon Istváné, Gsoóri Sándoré. A Derkovits-metszetekkel illusztrált kötethez Juhász Ferenc írt előszót. A harmadik Szépirodalmi újdonság a Magyarország felfedezése sorozat kötete, Kunszabó Ferenc Sárköz című munkája. Szeren-’ esésen ötvöződik benne a riport, a szociográfia, s a dolgok lényegét megragadó, összegező tanulmány. Sárpilis s a Szekszárdi Állami Gazdaság horizontját úgy tágítja a szerző, hogy megláthassuk a helyhez kötöttben az általánost, az egyedinek tűnőben a jellemzőt. Igényes, a sorozat rangjához méltó könyvet írt Kunszabó. némely gondolata, meglátása hűen fedi a „felfedezése” kifejezést. A hangulatos fotókat Farkas Tamás készítette. Ms O.
