Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-09 / 186. szám

Alkotmányfejlődésünk és a szocialista demokratizmus A szocialista alkotmányok mint a szocialista társadalmi fejlődés egy-egy szakaszára jellemző okmányok :,A szocialista alkotmány he­lye a jogrendszerben.” című elő­adásban (Szeged, 1964. Állam- jogi konferencia) Szabó Imre hangoztatta: a szocialista alkot­mányok a szocialista társadalmi fejlődés egy-egy nagyobb szaka­szára jellemző okmányok; az épülő, a felépült szocializmus, vagy a kommunizmus építésé­nek, illetőleg kibontakozó építé­sének okmányai. Érvényessé­gükben — fejtegette tovább — a társadalmi fejlődés objektíve meghatározott időszakait fogják át; a szocialista alkotmányfejlő­dés mentes a politikai hatalom gyakorlásának módjában esetle­gesen bekövetkező, és a társa­dalmi fejlődés fő iránya szem­pontjából véletlenszerű alkot­mányos változásoktól. E törté­nelmi időszakok és az új alkot­mányok érvényességének tarta­ma alatt lezajlott társadalmi változásokat a szocialista alkot­mányok igyekeznek többé-ke- vésbé előrelátni, s utat nyitni ahhoz, hogy a folyó törvényho­zás egyrészről mindinkább kife­jezésre juttassa az alkotmányok elvi tételeit, másrészről pedig a törvényhozás esedékes feladatai megoldásának alkotmányos ren­delkezések ne legyenek akadá­lyai. i Az előadó példákkal is ált: a népi demokratikus országok első alkotmányainak érvényesülési ideje alatt a magántulajdon al­kotmányosan megengedett for­mái elsorvadtak, vagy eltűntek s az olyan alkotmányos tételnek, amely a magántulajdont és a magánkezdeményezést megen­gedte, ma már nem az a jelen­tősége, mint ami az alkotmá­nyok kibocsátásakor volt. A példák sorában az állampolgári jogok alakulására is lehet hi­vatkozni: az első alkotmányok­ban sokhelyütt még bizonyos korlátozásokkal leszögezett poli­tikai jogok (a dolgozók jogai) egyre inkább az egész lakosság jogaivá váltak, az állampolgá­rok jogosítványai jelentősen ki­szélesedtek és ezek ki is feje­ződtek a későbbi alkotmányok­ban. Mindezekkel összefüggésben az alkotmányfejlődésben, illetve annak gyakorlati szerkesztésé­ben három, egymással összefüg­gő problémakört kell figyelembe venni. Először: az alkotmány tételeit — a szabályok érvényesíthető­sége miatt — lehetőleg pontosan és határozottan kell megfogal­mazni; másodszor: a rendelkezések, nek olyan mér tőkben kell álta­lánosaknak is lenniük, hogy a fejlődést magukban foglalják, azt ösztönözzék; harmadszor: tudni kell, hogy az adott alkotmány életéinek is különböző szakaszai vannak; olyanok, amelyekben az alkot­mánynak inkább a jövő felé mutató elemei lépnek előtérbe, majd ismét olyanok, amelyek­ben az egyes tételek fokozatos meghaladottsága tűnik elő. Mi­kor készüljön el az új alkot­mány? — ez természetesen nem jogi és nem jogszabály-szerkesz­tési, hanem politikai kérdés és számos társadalmi tényezőtől is függ Az alkotmány és a jogrendszer közötti viszony A szocialista alkotmány és a jogrendszer többi része közötti viszony vizsgálatát elvileg kell vizsgáim. A szocialista alkotmányok lé­nyeges tartalma hármas: egyrészt: az alkotmányos sza­bályozás szükségszerű tárgyát a társadalmi és politikai rendszer alapjai képezik; másrészt: az állami szervek rendszerének és működésüknek fő szabályozóit állapítják meg; harmadrészt: rögzítik az ál­lampolgárok jogait és kötelessé­geit. E hármas tartalmi kört — az alkotmány és a jogrendszer mozgásbeli összefüggésében —• lehet megjelölni az alkotmányos szabályozás szükségszerű tarta­maként. Szabó Imre azonban ugyanott megállapítja: mindhá­rom szükségszerű tartalmi elem • „...jelentősége a jogrendszer : számára nyilvánvaló és mindhá- i rom terület alapvető vonásai i jogszabályi alakban kerülnek j megfogalmazásra — befolyásuk 1 azonban a jogrendszerre a köz- j vétlenség, illetőleg a közvetett- ! ség szempontjából nem egy for- I Az alkotmány — jog. „Ha a szocialista jog fogalmában álta­lános ismérvnek tekintjük azt, hogy a jog bizonyos, meghatá­rozott módon alkotott magatar­tási szabály, amely az állampol gároknak, illetőleg az állami es társadalmi szerveknek szól, ak­kor jogi mivoltuk megítélésé­nél ebből a szempontból kell mérlegre tennünk az alkotmá­nyostételeket” — hangsúlyozta Szabó Imre, s felteszi a kér­dést: az alkotmány minden egyes tétele egyben magatartási szabályt jelent-e? „E kérdésre a válasz a maga összességében csak igenlő lehet, még akkor is, ha az alkotmányos tételek meg­fogalmazásának megvannak a maga objektíve meghatározott vagy hagyományosan őrzött sa játosságai.” Ezek a sajátosságok abból következnek, hogy az al kotmónyok leszögeznek bizonyos vívmányokat. megállapítanak bizonyos bekövetkezett hatalmi, gazdasági és politikai változá­sokat; ennek megfelelően: ren­delkezéseik szövege a szokásos „kell” forma helyett — leg­alábbis részben — kijelentő ala­kot ölt magára. Az ilyen tételek kettős jelentőségűek, mert a vív­mányok leszögezése egyben ma­gatartási szabályt, megtartásuk­ra való kötelezettséget is jelent. Ilyen módon tehát az alkotmány maga is része a jogrendszernek, vagyis: szabályai jogokat és kö­telességeket állapítanak meg, rendelkezései ebben a vetület- ben hatnak ki a jogrendszer többi részére. Mindezekből az következik, tehát, hogy az alkotmány nem csupán politikai okmány — tör­vény, normatív aktus is, ugyan­akkor mint alaptörvénynek az a jellemző sajátossága, hogy az egész törvényhozás alapját ké­pezi, jogi bázisát alkotja az adott ország jogrendszerének. Dr. Dér Ferenc (Folytatjuk) Miről ír a Magyar Ifjúság? Előzetes a lap 1972. augusztus 11-i, XEl. 32. számából Ismét kétoldalas tábori össze-1 állítást talál a lapban az olvasó a következő héten, s mellette a 2. oldalon egy összefoglaló in­terjút az építőtáborozás első félidejéről. Az összeállítás egyébként igen változatos. A kiskunh alas-ta jói állami gaz­daságban létesített koedukált táborról szóló képes riport mel­lett (ebben a Petrik Lajos és Kállai Éva szakközépiskolák ott dolgozó fiataljai a főszereplők) színes képriport mutatja be a nemzetközi diáktábort Verőcén, s a szolnoki magyar—szovjet barátsági tábort Építő ifikről szól egy levél: a tokaji Tokaji Ferenc gimnázium KISZ-titkára írta meg, hogy a törökbálinti táborban ismét elnyerték a győzteseknek járó zászlót, s egy képes hír: Balatonedericsen a vasúti építőtáborozás tizedik évfordulóján emléktáblát avat­tak. Békés megyéből két anyag is jelenik meg e számban. 'Azj egyik: .Uvegváros címmel az! Orosházi Üveggyárról, a fiatal' lakótelepről, s a KlSZ-védnök- ségről szól, míg a másik sok képpel mutatja be a nagyszerű­en sikerült békéscsabai honvé­delmi nap repülő- és ejtőernyős bemutatóját. Budapesten az óbudai hegyek tövében épül a Könnyűipari Műszaki Főiskola új épülete. A most főiskolai rangra emelt in­tézmény létrehozásáról, építé­séről szól a 3. oldal anyaga. S egy másik iskolai anyag: Tápió- szelén saját nevelésű fiatalok kerülnek a gyárba, ennek a ta­pasztalatnak is helyet ad a !ap. „A fekte bárány” című írás Balatonfűzfőre vezet el, ahol sok gondot okoz egy család s egy gyermeke. Hogyan lehetne elrendezni sorsát — erre keres választ az újságíró. ■. A kulturális rovat vezető anyaga Szegedre vezet, el, ahol a Rómeó és Júlia előadásán két fiatal főiskolás alakítja a cím­szerepeket. E héten kezdődik az új bűn­ügyi sorozat, amelynek címe: „És mellékesen csempészei* ” Augusztusi kisíilmek Mind a gyerekeknek, mind a felnőtteknek tanulságot nyújt­hat Az ökör és a borjú című szí­nes román rajzfilm, amely a „felkapaszkodottak” és az „alant­maradottak” érdekes viszonyáról szól. A fantasztikumot kedvelő közönség bizonyosan örülni fog Foky Ottó új filmjének, az Ezüstmajom-nak. A távoli jövő­ből érkezett vendégre A ma em­bere rákényszeríti hétköznap­jaink minden kellemetlen, nyű­gös szokását. A film egyben ko­runk „népbetegségét”, a bürök-j rácáát is pellengérre állítja. A természetfilmeket szeretők-! hoz sízól a Világmagazin 87. szá-1 ma, mely a Vezúvval és a nap-j fogyatkozással, a mexikói hús­evő növényeknek és az oroszlán- fókák életének titkaival ismer­teti meg a nézőt. A tenger életé­ről szól a színes jugoszláv film, címe is már magáért beszél: „Ezt érdemes megnézni!”. A 86. Világmagazin földünk legcsodásabb és legkülönlege­sebb tájaira kalauzol a Lvov című film Ukrajna legidősebb városába, a „Lenin nevét viseli’’ című, szintén szovjet kisfilm, pedig a volt Pétervár életébe, történetébe nyújt betekintést A művészet rajongóihoz szól a „Sumér és akkád művészet” és „Babilónia és Asszíria művé­szete” című két György István film, valamint az igen érdekes­nek ígérkező kultúrtörténeti mű, a „Századok és bútorok” című magyar alkotás. Hazánk kisfilmgyártásából nyújt Ízelítőt Szabó István mű­ve, az „Álom a házról’! és a „Molnár Anna”, amelyet Richly Zsolt forgatott N. t. • ........■........■■■■■•■■■■■■■■....................... *•■■•«■■*■§■••«•1 P árbeszédek nyaraláskor PÉNZTÁRI HUMANIZMUS Utas: Gyorsvonat! jegyet ké­rek Kanizsa felé az első meg­állóig. Pénztáros: Nem érdemes gyors-jegyet venni. Tíz perccel később jön a személy, az sokkal olcsóbb. És azt az öt kilométert a gyors se teszi meg sokkal hamarabb... BALATONI VENDÉGLÁTÁS Vendég: Mit ajánlana enni­:nni° Pincér: Nagyon bőséges vá­lasztékunk van. Vendég: Akkor azt mondja meg, mijük nincs? Pincér: Halételekkel és bala­toni borokkal, sajnos, nem szol­gálhatunk... JÖBÖL IS MEGÁRT Vásárló: Kérem, adja ide a panaszkönyvet. Dicséretet aka­rok bele írni, mert az egyik el­adójuk igazán rendkívül udva­riasan segített a vásárlásban. Üzletvezető: Nagyon köszön­jük. az elismerést, de ha lehet, ne kérje a panaszkönyvet. Mert minden beírásra — dicséretre is, meg elmarasztalásra is — vála- • szólnom kell. És ki szeret leve- j leznd ebben a dög melegben?... j TEJIVÖBAN, j SORBANÄLLÄSKOR Az egyik: Eddig tartott az én [ viccem. Most te következel! A másik: Jó. Tizenkét nagy- • fröccs után a söntéspult mellé ■ csúszik a részeg. A földön ülve j morfondíroz magában: „Na f most. ha fel tudok állni, kérek j még egy fröccsöt. Ha nem tudok : felállni, elmegyek haza”...y * MODERN LUCIFER Kalauz: Balatonkhmkhmkhm-: alsó megálló! Egy állomási érdeklődő: Le- ■ gyen szíves megmondani, ez a 5 vonat megy Miskolcra? Kalauz: Nem, ez csak mente- j sítő. Majd a következő. Az érdeklődő: Köszönöm, ak- : kor megvárom azt. s Kalauz: (miután elindult a j vonat) Az viszont nem áll meg; itt. De csak várjon tovább, ha s az idejéből futja... ; (d-ő) ■ 8. Ettől csak erősíti a morgást. Még jó, hogy nem ugrik nekem, fölzabái nyomtalanul, még a vé­remet is fölnyalja. — Kutyavári — mondom. Hü­lye vagyok, a nevét se kérdez­tem. Margitnak kéne szólni, hogy parancsolja el. Nem szólhatok. Eléggé leéget­tem már magam háromszor- négyszer, más se hiányzik. Fütyülök egyet a kutyának. Próbából. Megbillenti nagy füleit. S mintha enyhülne. Fülyülök. Hol így próbálom, hol úgy. Figyelem, melyikre reagál. Hat. Akármi legyek, ha nem hat. Már nem morog, még a fejét is hátrahajtja. Mint aki figyel. Csak ne lenne ilyen átkozott hideg! Zsebrevágom a kezem... ..rögtön morog. A fogát muto­gatja. Trillázok, erre megeny­hül. Ésszel kell eljárni. Fütyülök, s közben megkerülöm őkéimét, belépek a tornácra, onnan meg be. Nekiugorhat az ajtónak. Vagy a faromnak. Azaz annak nem. Előkeresek egyet a produkció­im közül, s megpróbálok olda- lozni. Ez nem smakkol neki. Elzárja a szöget, morog. Fütyülnöm kell hát, s kigon­dolom, mi legyen. Előbb-utóbb a lánynak is ki kell jönnie, úgy adom majd elő a dolgot, mint valami jó viccet. Hogy — még ilyet! — meg — ejnye-ejnye! Csak adidg megvesz az isten hidege. Itt fagyok meg az udva­ron, a pofám füttyre állva. De mozdulni nem lehet, rögtön tá­madná akar a kutya. Muszáj fütyülnöm. Berámázni az ilyet, mint én! teljesen meg vagyok zavarodva Miskán látszik, hogy kiröhög, én meg baktatok mindenütt a nyo­mában, a kutya miatt. Mire megjöttek, keményre fagytam, ő mentett meg. Örákig tartott, mi­re kiengedtem. S akkor jött a meglepetés. Nahát, ez a lány!... Nem akarta fölfogni az agyam, hogy tizenöt kilométert akar lo­vagolni. az apja meg a bátyja pedig hagyja, csak ülnek, azt hittem, hülyéskedik. Akkor ug­rottam csak ki, amikor a lány már a nagykendőt babrálta a mellén — nem jó azt énnekem nézni. Épp akkor vezette ki Miska a lovat, már föl is nyer­gei te, mondtam neki: — Elengeditek egyedül? — Nem egyedül engedjük el, hanem hárman... Erre csak nyeltem egyet, mert az anyját, nyugodjék, csak-csak nem emlegetem. Néz­tem, aho'gy följebb veszi azt a szíjonlógót, lábvasat, vagy mi­fenét, csóváltam a fejem. Köz­ben csapódott az ajtó, jött Mar­git nevetve, se szó, se beszéd, föllépett a Miska térdére, csak néztem, félkézzel elkapta a ló nyakát, félkézzel meg a nyerget, a szoknyái megkavarodtak, a térde fölött megvillant a combja fehérje, s már fönn is ült a lo­von. Elkaptam a szememet, ő meg hetykén leszólt nekem va­lami kis süketséget, aztán úgy elvitte a ló, mint a mesében, s ' én ettől kezdve olyan tiszta hü­lye vágyók, a Patyolat-reklám­nak öt hattyúnál jobb lennék. • Ez az én barátom meg hozzá­fog ganézni! Kicsit megszédültem én azok­tól a comboktól. Az istálló hatalmas, van ben­ne két szélesfarú ló — tisztára a laboros, így hátulról, mindket­tő, erről jut eszembe, a fényké­pem Miskánál maradt —, aztán a hátas üres helye, aztán meg három fejőstehén, mozog a po­fájuk, tán rágógumit zabáinak. A lábuk közt ide-oda járkálnak a a tyúkok, a gombszemük en­gem fürkész, ahelyett, hogy a trágyát szemelnék. Kedvem vol­na. lehúzni és közébük vágni a csizmámat. — Vigyázz a gyufával — mondja Miska, ahogy rágyúj­tok. Megkínálom őt is és örü­lök, hogy észreveszem: előbb kiles az istállóablakon. Félhet az

Next

/
Thumbnails
Contents