Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-09 / 186. szám
I Vendégeink: Ljufaa ÓS Aliatolíj «unnumiiniiiiuiuinHHiniMH«) " A gazdasági vezetők politikai felelőssége * Városnézés közben. Balról Bokor Gabriella, a KISZ megyei végrehajtó bizottságának tagja, Anatolij, Ljuba, Mihalik György és a tolmács, ■ •» (Fotó: Demény Gyula) i,Nagy várakozással készültünk útiunkra, korábban Magyarországon járt barátainktól tudtuk, hogy úgy jöhetünk ide, mintha szülőföldünkre jönr nénk. A szolnoki magyar—szovjet barátsági táborban töltött egy hét, s a Békés megyében eltelt eddigi két nap megerősítette ezt a hitünket” — így kezdte köszöntőjét hétfőn este a békéscsabai Sebes György KISZ-tábor lakói előtt Ljubov Dmitrijevna Inyahina, a Komszomol 'Térkövei járási bizottságának első titkára, a hazánkba érkezett pen- zai küldöttség vezetője. Akit számunkra ismeretlen hangzású teljes neve helyett inkább neveznénk a magyar fülnek is behízelgő hangzású Ljubának. Jobban is illik talán ez a mi szemünkben a magas, bronzszín- hajú, sötétszemű, lei egy vérzőén szerény vendéghez. Csakúgy, mint az Anatolij a delegáció másik tagjához Anatolij Alek- szandrovics Kilivnyikhoz, ar- bekovi sertéstenyésztő kombinát halkszavú, de harsány nevelésű energetikai mérnökéhez. Amikor Ljuba a köszöntőjét mondta, már harmadszor találkoztunk velülk azon a napon. Először a KISZ Békés megyei Bizottságán, ahol Mihalik György első titkár tájékoztatta a vendégleket megyénk fiatalságának életéről, munkájáról, elkövetkező terveiről. Akik utána a fiatalok szabad idejének felhasz. Hálásáról, az iskolások nyári foglalatosságairól, a KISZ és az úttörőmozgalom kapcsolatáról, a KISZ-nek a fizetésemelésekben, kitüntetésekben, lakáselosztásban, az óvodai férőhelyek elosztásában betöltött szerepéről kérdezték a vendéglátókat. Majd feleltek a magyar KISZ-vezetők kérdéseire.; és pihenőtái- borokat szervezünk nyáron a középiskolásoknak és az egyetemistáknak. Körülbelül egy évtizede van már így Penza megyében. A legtöbb tábor falun dolgozik, mert minél nagyobb erőt akarunk fordítani a mezőgiazdaság fejlesztésére. Néhány nap munka után néhány nap pihenés várja itt a fiatalokat, akik — éppen úgy, mint Magyarországon — munkájukért bért kapnak, amit vagy maguk használnak fel, vagy közös kirándulást rendeznek belőle iskolájukban.” — „Az egyetemisták az elmúlt évben ötmillió rubel értékű munkát végeztek különböző iskola- és óvodaépítkezéseken” — „Nálunk fe j gond, hogy a fiatalok közül so- j kan elvágyódnak a faluból. A megoldás egyik fő lehetőségét abban látjuk, hogy falvainteban minél több művelődési, szórakozási alkalmat teremtünk nekik. Központi erőforrásokból és helyi erőből. A legtöbb művelődési házat, klubot komszomolista szakemberek vezetik, vagy ha a vezető az idősebb korosztályhoz tartozik, közvetlen segítői között feltétlenül van egy vagy több fiatal” „A Komszomol nagy gondot fordít a fiatalok továbbképzésére. Szakkörökben a különböző munkaterületek szakmai tanfolyamain — ez utóbbiakat elvégezve emelkedik a fizetés —, munkagépvezetői oktatáson Azt szeretnénk, ha ebben az ötéves tervben minél többen fejeznék be középiskolai tanulmányaikat a kihelyezett esti tagozatokon” „Hogy Magyarországon gyakran cserélődnek a vezetőségi tagok? Bíz bizonyos mértékig természetes, nálunk is így van A fiúk katonának mennek, a lányok házasságot kötnek s ilyenkor általában új vezetőt kell keresnünk. A mi sertéstenyésztő telepünkön nemrég ment, férjhez az eddigi Komszomol-titkár. Lemondott s az utóda egy olyan fiú lett,aki a következő napokban szerelt le a katonaságtól.” — „Az ifjúsági lapok, folyóiratok nálunk is népszerűek s azokat nemcsak a fiatalok olvassák, hanem sokan a tíz-húsz évvel ezelőtti komszomolisták közül is, visszaemlékezve a maguk ifjúságára.” — „Szóval: sokszor közös gondok, tervek foglalkoztatják a két ifjúsági szervezet vezetőit, tagságát” találkozásunk rövidebb volt. A vendégek a megyeszékhellyel ismerkedtek, miután fogadta őket dr. Szabó Sándor, az MSZMP Békés megyei Bizottságának titkára és mielőtt ellátogattak volna az ifjúsági és úttörőházba. Ezen a találkozásom készült fényképünk. Délután a konzervgyárat tekintette meg a küldöttség, este pedig a KISZ- tábor fiataljaival beszélgettek, nevettek, táncoltak Ljuba és Anatolij. Itt már kevesebb volt az úgynevezett nagy téma, volt idő a személyesebb jellegű élmények felelevenítésére, a fárasztó nap utáni kikapcsolódásra. Talán a beszéd ment csak a korábbinál nehezebben... mert a zenekar j hangerejét nem volt könnyű 1 tiúlkiabáilni. Anatolijjai inkább Munka Második kézmozdulatokkal, arcjátékkal egyeztünk meg abban, hogy „túlsók a decibel” — ami egyébként oroszul is decibel. Azért sikerült megtudni, hogy otthon ezen az estén fiatal munkatársai közül is sokan valószínűleg táncolnak, énekelnek, moziban vannak, a futbailról beszélnek. Ez utóbbi majdnem teljesen biztos, hiszen jó csapata van a kombinátnak. Ö a maga részéről szereti az olvasást, a többi szovjet fiatalhoz hasonlóan legfőképpen a háborúról szóló könyveket, Solohovét, Szimono- vét és a szakmájához közel álló tudományos kiadványokat. Elmondta még, hogy sokat mesél majd magyarországi útjáról feleségének és kisfiának, a négyéves Vagyimnak. S itt abbamaradt beszélgetésünk, Anatolijt táncba hívta egy magyar lány... Ljuba közben jelvényt ad fitt egy másik magyar lánynak, akinek éppen hétfőn volt a tizennyolcadik születésnapja. Azonnal szóba került a „Tizennyolc éves vagyok” című dal, az egyik legnépszerűbb sláger a Szovjetunióban, szövegét és zenéjét penzaiak alkották. És szóba került az orosz népdal, amit Ljuba is nagyon szeret. Hagyományosan nagy kultusza van a zenének szülőföldjén, s akik már jártak arra, tanúsíthatják: az orosz emberrel nem könnyű versenyre kelni, amikor dalra, táncra, zenére kerül a sor. p telt az idő, mint uyorsan mindig, amikor kellemes a hangulat. A zenekar az utolsó számot játszotta, a tábor szökőkútja körül utolsókat ütötték a tollaslabdázók s talán utoljára találkoztak itt táborban levő magyar fiatalok Lju- bával és Anatolijjai. Bár a résztvevők közül ezt senki sem szerette volna. Elmondták a vendéglátók és elmondták a vendégek, hogy viszontlátásra, de ezt inkább úgy értették: újra találkozunk, mi, szovjet és magyar fiatalok. Mert — hiszen messze van Penza, másfél millióan élnek ott — arra kevés remény van, hogy még egyszer táncoljon hétfő esti partnerével Ljuba, a szőke, hosszúhajú lánnyal Anatolij. Arra sokkal több, hogy egy másik szovjet komszomolistüt felkérjen Ljuba mostani táncosa s hogy egy másik magyar KISZ- es táncba hívja Ljubát. Egészen biztosan, hiszen e jövendő találkozásokra mondtak utolsó köszöntőt szovjetek és magyarok. E köszöntők kívánságai pedig kell, hogy teljesüljenek... Danisa Győző „Egyes allami, gazdasági vezetők lebecsülik a politikai munka fontosságát, a helyi pártszervezetek szerepét”. A Központi Bizottság kongresszusi beszámolójában hangzottak el ezek a szavak. Nem kiemelten, aláhúzottan; csupán megjegyzésként, a gazdasági reformmal kapcsolatban. Akiket érint, talán fel sem figyeltek rá, észre sem vették. Ezért is érdemes rájuk visszatérni és egy kicsit kibontani, kielemezni a tartalmukat. Az állami, gazdasági vezetők önállósága az utóbbi időben jelentősen növekedett. Ezzel együtt azonban egyes vezetőkön úrrá lett valamiféle egyoldalú, mindentől független gazdasági szemlélet, és ahogy népiesen mondják: „elfelejtik, hol lakik az isten”. Elfelejtik, hogy a párt állította őket arra a posztra, amelyen dolgoznak, és a párt előtt nemcsak a hivatal, az üzem vagy gazdaság irányításáért felelősek, hanem azért a politikai munkáért is, amely az irányításuk alatt működő intézménynél folyik. Pártunk szervezeti szabályzata „párttörvénybe” rögzíti, hogy minden kommunista felelős a saját munkaterületén a párt politikájának maradéktalan végrehajtásáért. A vezető beosztású emberek felelőssége a beosztásukkal együtt nő, fokozódik. Ez alól nem kivételek a pártonkívüli vezetők sem. Ök is a párt és a munkásosztály megbízásábói kerültek vezető funkcióba. És aki elfogadja a párt megbízását, annak a felelősséget is vállalnia kell a munkásosztály politikájának végrehajtásáért. A konkrét megbízatást természetesen mindenkinek konkrét személyek adják. A kinevezést, a megbízólevelet a felettes szerv, vagy a „főnök” nyújtja át. Lehet, hogy ez némelyeket megtéveszt. Talán azt hiszik, nem tartoznak senki másnak felelősséggel, csak a „főnöknek”. Ügy gondolják: ha jól látják el hivatali, gazdasági feladatukat, ha teljesítik a tervet, amit a „felsőbbség” előírt vagy jóváhagyott, akkor minden rendben van. eleget tettek a kötelességüknek. Elfelejtik, hogy a „főnököt” sem la szentlélek, hanem a párt, a munkásosztály állította oda, ahol van, és ő is felelős a párt előtt a politikai munkáért. Elfelejtik, hogy a hatalom nálunk a munkásosztály, a dolgozó tömegek kezében van, akik a vezetőikben csak addig bíznak, amíg helyesen képviselik a munkásosztály politikáját. Ezért a vezető — legyen az bármilyen poszton, állami, gazdasági vagy politikai beosztásban — sohasem feledkezhet meg politikai felelősségéről. Tévedés ne essék, a politikai munkát nem azért kérjük számon az állami, gazdasági vezetőktől, hogy ezzel több gondot rakjunk a nyakukba, hanem azért, mert a jó politikai munka elengedhetetlen előfeltétele a jó hivatali, vállalati életnek és a tartós gazdasági eredményeknek. Ahol az igazgató, a szövetkezeti elnök vagy a hivatalvezető szorosán együttműködik a pártszervezettel, ott köny- nyebben tudják leküzdeni a nehézségeket. Ahol a kommunisták támogatják a vezetőt a tervek végrehajtásában, ott a párt- szervezet segítségével mozgósítani lehet az egész kollektívát. Ahol viszont a vezető lebecsüli a politikai munkát, nem igényli a pártszervezet támogatását, nem igyekszik a kommunisták segítségével meggyőzni, mozgósítani a dolgozókat, ott a legjobb tervek, legszebb elképzelések is csak határozatok maradnak, és elvesznek a papírhalmazban. Éppen ezért az az állami, gazdasági vezető cselekszik helyesen, aki nem fölösleges rossznak, nem nyűgnek, tehernek tartja a politikai munkát, hanem érti annak lényegét, jelentőségét, és ezért vállalja az elsőszámú propagandista, az elsőszámú agitátor szerepét. Miért az elsőszámúét? Azért, mert mindenki tudja, hogy nálunk — különösen a kis kollektívákban — sok múlik az első embereken. Ha az igazgató, a műhelyfőnök. a brigádvezető érzi a politikai felelősséget, igyekszik nevelni, tanítani beosztottait, megbeszéli velük a feladatokat és meggyőzi őket azok helyességéről, akkor támogatják, segítik elképzeléseit; jobb lesz az emberek hangulata, jobb kedvvel végzik a munkát és nagyobbak lesznek az eredmények. Ezzel szemben az az állami, vagy gazdasági vezető, aki csak elvileg ismeri el a politika fontosságát, a gyakorlatban nem vállalja a politikai munkás szerepét, bármilyen jó szakember legyen is, előbb-utóbb kudarcot fog vallani. Utasítgatással, parancsolgtí- tással csak kényszeríteni lehet az embereket. Akik pedig kényszerből dolgoznak, . azokból hiányzik a lelkesedés, a felelősség. Enélkül viszont nincs jó munka! A lelkesedés és a felelősségérzet kulcsa pedig a politikai meggyőzésben, az emberekkel való törődésben, munkájuk rendszeres értékelésében rejlik. Ezt nem teszi feleslegessé az anyagi ösztönzés sem, sőt még a szakmai tekintély és a felettes szervek kitüntető elismerése sem. Az a gazdasági vezető, aki vállalja a politikai munkát, aki vállalja a propagandista és az agitátor szerepét, nem áldozatot vállal, hanem saját munkáját könnyíti meg, s kötelességét teljesíti. A párt bízta meg, a pártnak tartozik felelősséggel, és csak a párttal együtt, a párt- szervezet segítségével, támogatásával végezheti eredményesen a munkáját. Szabó Sándor Mikrobuszok a pályaválasztási tanácsadás szolgálatában Rózsa József,“ a Munkaügyi Minisztérium főosztályvezetője kedden 15 megye megbízottai- nak átadta azoknak a mikro- buszoknak az okmányait, amelyeket az új iskolaév kezdetétől a pályaválasztási tanácsadás szolgálatába állítanak. A műszerekkel felszerelt buszok alkalmasak arra, hogy segítségükkel szakemberek a megyék távoli településein vizsgálják a gyermek képességeit, s tanácsokat adhassanak arra, hogy mely pályán keressék boldogulásukat. Egyelőre 9 mikro- buszt bocsátottak a 15 megye rendelkezésére, Hajdú, Zala és Szabolcs kapott egy-egy önálló buszt, a további kocsikat keikét megye közösen használja. Később azonban újabb mikrobuszokat szereznek be az NDK- ból ,hogy egy idő múlva az ország valamennyi megyéjének önálló pályaválasztási tanácsadó-busz jusson. (MTI) \
