Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-08 / 185. szám

Volán-gépkocsik is segítenek a Dunántúlon

így ia ran hapacitá*-kihaaunálatlan»ág

A VOLÁN- Tröszt vállalatai részt kaptak és részt vállaltak az idei rendkívüli nyári feladatokból. Az elmúlt hetekben a dél-dunántúli árvíznél 300 kocsival dolgoztak, most pedig a 22-es számú Volán nehézgép- szállító járművei „költöztetnek” az Alföldről a Dunántúlra 200 kombájnt. A Volán szükség esetén vállalkozik a szárításra váró gabona gyors elfuvarozásá- ra is

A legnagyobb hagyományos nyári feladat: a zöldség- és gyümölcsszállítás nem okozott eddig gondot. A szerződések értelmében októberig naponta 600 kocsi áll rendelkezésre erre a

célra. Ezenkívül az igények szerint adnak teherautót a konzervgyáraknak. A magánosoknak sem kell várakozniuk a Volánkocsikra, a Tröszt vállalatid naponta mintegy 1200 lakossági fuvart is lebonyolítanak.

Mostanában inkább a rendelkezésre álló kapacitás kihasználása okoz problémát. Az autóközlekedésben ugyanis igencsak érezhető a beruházások visszafogása. Csökkentette a Volán tennivalóit az is, hogy a termelőszövetkezetek, a közületek kocsiállománya gyarapodott. A forgalom fellendítésére, s egyben a szomszédos szocialista országok szorosabb közlekedési

együttműködése érdekében vállaltak csehszlovák megbízást,

3—4 millió tonna áru — kő, kavics, útépítési anyag — fuvarozása. Száz nagy teljesítményű Volán-kocsi dolgozik már Csehszlovákiában, hét állomáshelyen. Brno, Prága és Osztra- va környékén. Tárgyalnak arról is — hogy a kőszállításhoz hasonlóan — közvetlenül közúton hoz a Volán mintegy hárommillió téglát a Szovjetunióból.

A napi munka mellett már az őszi feladatokra, elsősorban a cukorrépaszállításra készülnek az érintett Volán-vállalatok.

Túlterheltség, műszaki képzetlenség nehezíti a munkát

Termelőszövetkezetek munkavédelmi helyzetét vizsgálta az ügyészség

A Megyei Főügyészség, a já-| rási és városi ügyészségek aj mezőgazdasági termelőszövetkezetek munkavédelmi helyzetét vizsgálták a közelmúltban. A törvényesség őrei arra voltak kíváncsiak: milyen a fejlődés az 1967-ben végzett vizsgálat óta, a mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben a műszakitechnológiai színvonal gyorsütemű fejlődésével a kívánt mértékben javul-e a munkavédelem? Betartják-e az új gépek üzemeltetésénél a biztonságos munkavégzés szabályait? Az üzemek baleseteinél a nyilvántartást hogyan vezetik a kártalanításra vonatkozó jogszabályokat ismerik-e? Megteszik-e a szükséges intézkedéseket a törvénysértők felelősségrev onására?

Javult a helyzet

Megyénk mezőgazdasági termelőszövetkezeteiben ugyanis több tízezren foglalkoznak gépekkel kezelik a technológiai perendezéseket. Az újabbnál

aplementében. Magyarországon i betartotta a hindu szokáso- at Csak akkor indult el kísértével a szénsavas fürdőbe, nikor a Nap már alábukott a thatáron. Tagore kapta a 16-os ámú nagy szalont Ez külön- ges volt A rendes fürdőszobáit csak kis szalon néven emle- ttük akkoriban.

.Kétségtelen, hogy Tagore na- pn megszerette Füredet és myékét. Kijárt a közeli falsba, s kereste, kutatta a ma- ir népviseletet. Csaknem ínyekig meghatódott amikor teszthelyi gimnázium diákjai szteletére rendezett ühnepsé- magyar nótákat énekeltek csárdást táncoltak. Minden kelte, ami a patinás fürdőmúltjával összefüggött... yveket kért, s többször visz- irt a magyarok ázsiai erede- s az így fellelhető, ősi U és magyar kapcsolatok- — írja könyvében Lipták r.

;ore szerint: a legigazibb szét az ének. Tiszta, sal- tantes. Maga is sok dalt itt...

könyv Rabindranath Tail, egy gondolat, mely em- idézi egy emlékplakett és -lassan fellebbenthetjük a sázados fátylat a szuny- emlékekről. i

z emlékplakettet nagyon Akkor kaptuk, amikor születésének századik ' ilóját ünnepelték, Kálin. Onnan küldték a ;t hármunknak, akik Taújabb gépek, gépsorok, berendezések növelik a baleseti veszélyt, az emberek testi épségének, egészségének megóvása igen nagy felelősséget ró a vezetőkre.

Általános megállapítás: 1967 óta megyeszerte sokat javult a helyzet. Kiépült a munkavédelmi szervezet,. gondosabb az ellenőrzés, hatékonyabbak az intézkedések. Azelőtt számos termelőszövetkezet egyáltalán nem készített éyes munkavédelmi intézkedési tervet, vagy formálisak voltak, azok részletes feladatmeghatározás nélküliek. Ma már gondosabban készítik az intézkedési terveket s a szak. igazgatási szervek ellenőrzése szintén sokat javult.

Az óvórendszabályokat alkalmazzák, oktatják’ Munkavédelmi célokra — védőfelszerelésekre, gyógyszerekre, mentőládák feltöltésére — a békéscsabai Május 1. a kaszaperi Lenin, a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz és más kollektív gazdaság évente előre meghatározott összeget költ

A biztonsági megbízottak kögore körül éltünk azokban a: napokban. Dr. Marcellné, akit: akkor csak Teréz nővérnek szó- j lítottak, ápolója volt a hindu j költőnek. Holczhauser Béláné > szervírozta az étkezést, én pe- S dig fürdőmester voltam és (ott j találkoztam vele. Ügy látszik ] nem feledkeztek meg rólunk, • pedig mór jó pár esztendő el- j múlt akkor a látogatás óta, —

■

Tóth Mária ott volt az em- ■ lékfa ültetésénél is. Tagore a ; sétány szélén, közel a hajókikö- • tő mólójához ültette el a fát. : Hosszú, hindu köntösben volt,: melynek bő ujja szelíden om- ! lőtt finom mozdulatú kezére. A S fején sötét, magas föveget vi- ■ seit, mely alól tiszteletet párán- ■ csolóain ugrott elő markáns, szi- ■ kárnak tűnő arca. :

— Azt, beszéltük egymás kö- j zött, hogy a hindu legenda sze- j rint, akinek az elültetett fája ! gyökeret ereszt, megered, az ■ megéri majd a fa kilombosodá- ■ sát is. i :

I

Tagorén beteljesedett a legen. ; da. Még 14 esztendeig élt és ! dolgozott. Balatonfiireden nyerte vissza egészségét, munkabírását

— Arra is emlékezem, amikor Tagore elutazott azt kívánta, : hogy mindenki olyan jól érezze • magát nálunk, mint ő! — mond- i ta Tóth Mária búcsúzásunkkor. ;

Akik közelebbről megismer, j ték, elutazása után könnyet ej- ■ tettek. Olyan ember utazott a ! messzi Indiába, akit a szívükbe • zárták rövid idő alatt

Gáldonyi Béla I

zött egyre több műszaki szakembert, egyetemet főiskolát technikumot végzett egyént találni.

II jóindulat egymaga nem elég

A munkavédelem terén bekö. vetkezett javulás ellenére egyes termelőszövetkezetekben igen sok még a tennivaló. A biztonságtechnikai megbízottaknak csak egy kisebb része oldja meg a feladatát főállásban. Mások technikusi és egyéb megbízatás mellett tevékenykednek. Túlterheltek, nem tudják figyelem, mel kísérni a munkavédelmi oktatásokat. A műszaki hozzá nem értés ennél is több problémát okoz.

Az ügyészségi vizsgálat számos helyen feltárta a törvény- sértő, jogszabály-ellenes munkavédelmi tevékenységet. A gyulai Munkácsy Tsz-ben például késedelmes a balesetek kivizsgálása, legtöbbször azért, mert nem jelentik be a tagok azonnal. A békéscsabai Május 1 Tsz-ben — ahol egyébként a biztonságtechnikai szemléket szabályosan megtartják, a felelősséget megállapítják, s a mulasztókat felelősségre vonják igen helyesen — a baleseti jegyzőkönyveket nem szabályosan vezetik. Nem derül ki a baleset oka s az sem, hogy hasonló balesetek megelőzésére milyen intézkedést tettek.

83 baleseti jegyzökijnyv

Még olyan kiválóan gazdálkodó kollektív gazdaságban is, mint a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz — találtak jogszabály-ellenes tevékenységet. 1971 január elsejétől az ügyészi vizsgálat napjáig nem tartottak pél. dául biztonsági szemlét. Az általános munkavédelmi helyzetről nem a közgyűlésen, hanem brigádértekezleteken tájékoztatják a tagságot. Ennek fő oka: a biztonságtechnikai megbízott kapcsolt munkakörben látja el ezt a feladatát a fő állásában erősen Äoglalt, s kevés idő jut a munkavédelmi tevékenységre. A vizsgált időszakban 83 baleseti jegyzőkönyvet vettek fel s negyvenet jóval az előírt határidőn túl, a tagokat viszont nem világosították fel arról, hogy üzemi balesetnél kárigénnyel élhetnek.

Az ügyészségi szervekkel párhuzamosan a megyei-, városi- és járási szakigazgatási szervek is vizsgálták e témát. A közeljövőben együttes értekezleten vitatják meg a tapasztalatokat a törvénysértések megelőzése érdekében.

A törvényesség megszilárdítását szolgálja a megyei főügyész azon utasítása, amely szerint a járási, városi ügyszsé. gek kezdeményezzenek eljárást a törvénysértő elnökökkel, biztonságtechnikai megbízottakkal és más érintett vezetőkkel szem. ben.

— A —

II mezőgazdaság beruházási gondjai

N

incs béke a mezőgazdasági nagyberuházások körül. Pedig a sodró lendület már megtört, sőt elenyészett. Az idén az államkasszában a dotációra szánt pénzek százmillió forintjai maradnak vissza, igények hiányában. A kivitelező vállalatok jövőre már nem kapacitás-hiánnyal, hanem rendeléshiánnyal küzködnek majd.

De kísért a múlt. Ebben a pillanatban százötven termelőszövetkezetünk tántorog a „bukás” felé, modernizálási törekvései miatt. Százötven a jók, sőt helyenként a legjobbak közül. Ha valami nem történik, a merész, de nem önösérdekű vállalkozások kudarcai hosszú időre megölik a kezdeményező bátorságot a mezőgazdasági tsz- ekben.

A gazdasági reform korábban ózondús levegőjében kereken 600 termelőszövetkezet — az összesnek egynegyed része — vágta fejszéjét nagy fába: 200 korszerű sertéstelepet, 350 szar- vasmarhat-telepet kezdett építeni, ezenkívül növényházat és egyéb mezőgazdasági — ipari létesítményeket. Az új iránti fogékonyságra jellemző, hogy tavaly 826 ezer sertésférőhely építése volt folyamatban, de ezek közül csupán 76 ezer — kevesebb, mint az egytized rész — hagyományos; a többi mind szakosított, vagy zártrendszerű, azaz modern.

n hatvanas éveik végén azonban a hazai konjunktúra túlhevült. A beruházási kedv már önmaga fékezőjévé vált. A munka döcögve haladt, a beruházások elhúzódtak. Tavaly például a sertésférőhelyeknek csak alig több mint egynegyede, a szarvasmarha-férőhelyeknek csak egyharmada készült el, a többi áthúzódott.

A fordulatot ez az esztendő hozza meg. Az idén az elhatározott és elkezdett beruházások túlnyomó része készen lesz. És ha nem is ez hozza, de ez sokszorozza meg a gondokat. Egy beruházás ugyanis akkor lesz népgazdasági érték, ha már termel: ha a kövérdisznók ezreit, a tej tízezer litereit zúdítja a piacra. Addig meddő a befektetett munka, parlagon hever a pénz. az emberi akarat és szakértelem. Ehhez azonban úgynevezett forgóeszközre van szükség. Az istállókat be kell népesíteni, kocákat, teheneket kell vásárolni, biztosítani kell a takarmányt és még ezernyi más feltételt.

Nem is gondolná az ember, hogy ez milyen sokba kerül. Egy modern szarvasmarha-férőhely beruházási költsége például ötvenezer forint körül van. Ugyanehhez a férőhelyhez azonban a forgóeszköz-igény elérheti a nyolcvanezer forintot is. Egy korszerű sertésférőhely költsége tízezer forint, de a működtetését^ ez esetben is több pénz kell.

A tsz-eknek pedig nincs ehhez tartalék-pénzük, nincs igénybe vehető forgóeszközük. Ennek több oka van, a fontosabbak közül is legalább négy. Az első, hogy a tsz-ek, ha gondoltak is erre az igényre, a beruházási költségtúllépés miatt pénz nélkül maradtak. Az elmúlt esztendőkben ugyanis mind a gépek, mind az építőanyagok ára emelkedett, a telep többe kerül, mint tervezték és a különbözetet leginkább a saját kasszából kell kiizadni. A bank annak idején keményen versenyeztette a tsz- eket a hitelért. Ennek is megjön most a böjtje. Sok olyan beruhzás van, amelyik még kész sincs, de a hitelek törlesztése mer megkezdődött. Ha maradt pénz, akkor abból azért sem tudnak kocát venni, mert már fizetni kell a banknak.

A forgóeszközök gyorsabban térülnek meg, mint a beruházási költségek. De bizonyos áldozatot mindenképpen kívánnak. Azelőtt például a nyáron

termett árpát, ősszel betakarított kukoricát eladták, vagy gyorsan feletették, tehát a földek hasznát a zárszámadás alkalmával már ki lehetett osztani. Most a takarmányt először félre kell tenni, azután, ha a telep megindul, akkor lehet feletetni. A haszon a zárszámadásban csak egy évvel később mutatkozik. Ennek a kiesésnek az áthidalásához is anyagi erő szükséges.

V

alami egészen új történt most a magyar mezőgazdaságban. Elkezdtük a mező- gazdaság „ipari forradalmát”, mégpedig a forradalmárok bátorságával és lendületével, gyorsan; átmenet nélkül. A szakemberek Hollandiába, Dániába, meg Amerikába utaztak, hogy kinézzenek korszerű megoldásokat és ezeket hazahozták, vagy idehaza kezdték el gyártani. A tervrajzot, a receptet, a technológiát el lehet hozni egy fejlett, gazdag országból. A hátteret, a tőkebőséget azonban már nem.

Nálunk ez a háttér nem volt meg; sem a szellemi, sem az anyagi. Mindent elölről kellett kezdeni, mindent itthon kellett kipróbálni és menet közben megtanulni. Emlékezzünk csak vissza arra, mennyi rosszindulatú hír terjengett, mennyi ideges újságcikk jelent meg, mekkora népgazdasági áldozatot hoztunk amíg a dunaújvárosi vasműből a mai, rentábilis és zavartalanul dolgozó korszerű kohászati kombinát lett.

Az iparban sem könnyű forradalmat csinálni, még nehezebb a mezőgazdaságban végrehajtani az ipari forradalmat. A tandíjat meg kell fizetni. Ez azonban nem hatszáz. vagy százötven termelőszövetkezet egyéni fájdalma, nem a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium magánügye, hanem olyan kérdés, aminek majdan a hasznában, de most a költségében az egész ország érdekelt kell hogy legyen. Nem hagyhatjuk magukra a bukás felé tántorgókat, mert ha néhány vezetőséget leváltanak, vagy más szankciókat alkalmaznak velük szemben, azzal nem oldunk meg semmit. Ezek a telepek megvannak, vagy rövidesen meglesznek. Ezek a telepek képesek arra, hogy termeljenek és termékeiket várják a boltok, a feldolgozó üzemek, a külkereskedelmi vállalatok. Amennyit a termék késik, any- nyit veszít az egész ország.

Élénk „diplomáciai” tevékenység folyik ezekben a hetekben az érdekelt körökben. Minisztériumi és érdekképviseleti előadók látogatják egymást, szakemberek munkálkodnak tervezeteken és szerepel a téma a Minisztertanács programjában is.

B szövetkezeti vezetők körében kemény mondás kering: „Egy kutyaólat se!” Valóban, az idén alig indul beruházás, jövőre szóló tervek sem nagyon születnek. Kemény az elhatározás, hogy tartózkodni fognak a beruházásoktól, mert az nagyon veszélyes. Én magam remélem, hogy ezt az elhatározást az érdekeltek nem fogják betartani. A gazdaság’ saját logikáját követi és ebből a logikából az következik, hogy a már nekilendült hatszáz tsz, ha akarja se tud megállni a fejlődés útján. A többi ezernyolcszáz pedig még meg se mozdult. Ha továbbra sem mozdul, behozhatatlan hátrányba kerül és ez feloldhatatlan belső gazdasági és társadalmi feszültséget okoz. Meg fognak tehát mozdulni ők is. Kikerülünk a hullámvölgyből, de ehhez előbb és gyorsan meg kell oldani ezt a mostani; nem helyi, hanem országos problémát, a benépesítés gondját.

JfSt-*—