Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-05 / 183. szám

Válaszolnak az illetékesek Ha nincs kuka marad a szemét? Egy hónappal ezelőtt Békés­csabán, az Árpád soron meg­jelent a kertészeti és köztisz­tasági vállalat lovasfogata és minden házhoz, azokhoz is, ahol nem tartózkodtak otthon, letett egy szemétgyűjtő kukát. Azok­ban a házakban, ahol otthon találtak valakit, a vállalat dol­gozói azonnal inkasszáltak is. Egy kukáért 465 forintot. „Nem tudom kik voltak azok, akik így rendelkeztek, s azt várták, hogy bárki, független attól, hogy mennyi a jövedel­me benyúl a zsebébe és kapás­ból kifizet 465 forintot” — írja szerkesztőségünkhöz küldött le­velében Barát Ferencné. — „Ta­lán úgy gondolják az illetéke­sek, hogy olyan kis pénz a közel 500 forint?” Azután azt panaszolja levélírónk, hogy mi­után a szemétgyűjtő kukákat lerakták, az udvarokról össze­gyűlt szemetet az utcán hagyják díszelegni, mivel az Árpád so­ron lakók közül sokan nem tudták kifizetni a kukák árát. Kétségtelen, hogy a törekvés a gyorsabb és higiénikusabb szemétszállításra jó dolog, ab­ban viszont levélírónknak van igaza, hogy a szeméttároló edé­nyek megváltoztatását jobban elő kellett volna készíteni. Leg­alább annyit megtehetett volna a vállalat, hogy az Árpád sor lakóit előre értesíti szándékáról és kéri, készítsék elő a kukák ellenértékét, vagy pedik lehető­séget kellett volna biztosítani arra, hogy a lakók részletre vásárolhassák meg a szeméttá­roló edényeket. A vállalatnak azzal az intéz­kedésével, hogy a kukák lera­kása óta azokból a szeméttáro­lókból nem viszik el a hulladé­kot, amelyek nem felelnek meg a szabványnak, úgy gondoljuk senki nem érthet egyet. Levél­A Szerkesszen velünk rovatot összeállította: Botyánszki János Vésztői út.,. ha végig megyek rajtad én... Végig ám, ha tudok. Mert. .ess nem olyan egyszerű kérem. Mi mezcberényiek tudjuk mit je­lent ez. Mikor a 47-es útvonal­ról rátérünk a vésztői útra, val­lásos, nem vallásos a polgár, ke­resztet vet. Az első rálátásra olyan ez a út, mint a többi. Két oldalán kilométerkövek határolják meg az árok. De ami e között van, az már rendhagyó. Mert ugye a határolók között kellene lenni az útnak. Nos, nálunk az utat a gödrök helyettesítik. KülönlxL ző nagyságúak, de arra mind­még végrendelkeztek is. És ez az a pont, ahol komolyra fordíthat­juk a szót. Végrendelkezni talán nem kell, de hogy a baleseti veszély nagy, sőt óriási, ahhoz nem fér kétség. A legutóbbi Hazafias Nép­front-bizottsági gyűlésen a fel­szólalók ezt a témát is felvetet­ték. A válaszadó arra hivatko­zott, hogy nem tanácsi út, ha­nem a KPM kezelésében van. Ezt tudomásul vettük, de az út nem lett jobb. Ezúton is kérjük a KPM Igazgatóságot — ha ille­tékes —, hogy gondosabban „ke. zelje” az említett utat. Ehhez egyik alkalmas, hogy a lazán vezetőnek kitépjék a kormányt a kezéből. Az egyik olyan', hogy belefér egy malac, a fejletteb­ben már egy süldő is nyugod­tan szunyókálhat. A vésztői úton végigmenni csak erős szívű, bátor emberek vállalkozzanak. De nem rossz, ha követik a középkori kereske­dők szokásait, akik egy veszé­lyesebb út előtt elbúcsúztak szeretteiktől, sőt az óvatosabbak 6 smjm NÍPÚJSUk 1973 AUGUSZTUS 5. viszont az kell, hogy sűrűbben ellenőrizzék az út állapotát. De ne „Volgával”, mert azzal még j egyelőre kevesebben járnak. Ja­vaslom, hogy kétkerekű kismo- i torral, vagy kerékpárral, de — ha még be lehet szerezni — leg­jobb volna egy régebbi fajta vasráfas parasztszekéren. Csodá­latos élményben lenne része a helyszínelőnek. Lassan az ősz közeleg, a beta­karítás ideje. Szívesen venné a község lakossága, ha az őszi be­takarításhoz a KPM is hozzájá­rulna azzal, hogy rendbe hozná a vésztői utat. (Várhalmi) írónknak adunk igazat, hogy a felgyülemlett szemét betegséget terjeszt akár van kuka, akár nincs. Az Országos Takarékpénztár Igazgatósági Főosztályától kap­tunk választ a június 24-én Rés a falon címmel megjelent cik­künkre. Az igazgatósági főosz­tály arról tájékoztat, hogy a cikkben kifogásoltakat kivizs­gálták, s azóta a régi lebontott ház helyén a Békés megyei Ál­lami Építőipari Vállalat már megépítette a kerítést. Dr. Hódi István, a Szegedi Postaigazgatóság igazgatóhelyet­tese Szerkesszen velünk rova­tunk július 8-i számában „Mi­ért nincs telefon” című cik­künkre, amelyben a békéscsa­bai OFOTÉRT-szaküzlet távbe­szélő-állomás felszerelésével kapcsolatban írtunk, arról tájé­koztat, hogy az OFOTÉRT 1971. szeptember 15-én kért távbeszélő-állomás felszerelésé­re azért nem került sor, mivel az ugyanabban az épületben működő DÉGÁZ és az Univer- zál Kiskereskedelmi Vállalat csak ez év március 10-én kér­te telefonállomás beszerelését. A két vállalat csak július 1-én utalta át a postaigazgatóságnak a szerelési díjakat, így három üzlet telefonnal való ellátására csak eben a negyedévben ke­rülhet sor. Bírál az eladó - nincs légyfagá Örménykútról, a 17-es számú ÁFÉSZ vegyesbolt dolgozójától kapott szerkesztőségünk levelet, amelyben Janecskó Magda töb­bek között arról ír, hogy „nem harcolhat” az alkoholizmus el­len, mivel a bolt nem kap ele­gendő jaffát és colát. A heten­kénti egyszeri szállítás alkal­mával ha kap is ebből az üdítő ital fajtából, nem annyit, amennyit rendel. A másik dolog, amit jogosan észrevételez az, hogy a televí­zióban hirdetett Bio Strip légy- irtót vagy ehhez hasonló rovar­irtót július végén, amikor a nagy melegben légyrajok szeny- nyezik a környék lakóinak élel­miszereit, lakását, nem tud a vevőknek adni. Nem azért, mi­vel nem rendelt, hanem azért, mert nem kap.(?) Levelében a Hajdú-Bihar megyei Tejipari Vállalattól ka­pott tejtermékek minőségét is kifogásolja. Pontosabban a tú­Veszélyes akna... Pontosabban szólva nem is az; akna veszélyes, hanem az a csorba fedő, amelyiknek takar­nia kellene azt a bizonyos aknát, amelyik Békéscsabán a Kulich Gyula lakótelep 5/6-os épület G bejárata előtt van. Pora Miklós nyugalmazott postakezelő arról értesítette rovatunkat, hogy an­nak a bizonyos aknafedőnek az ügyében, amelyik miatt a télen levélírónk már bokaficamot szenvedett, egy tanácstagi gyű­lésen bejelentést is tett. Hiába szólt, az aknafedőt azóta sem javították meg. Ugyanebben a levélben arról tájékoztat ben­nünket az idős férfi, hogy 1972. július 15-ón egyik munkatársa Békéscsabán a Hunyadi téri buszállomáson Dobozra akart utazni és a jegyet a pénztárnál kívánta megváltani. Mivel csak 20 és 50 filléresek voltak nála, a pénztárosnő nem fogadta el, azzal a kifogással, hogy az utaz­ni kívánó férfi csomagolja be az aprópénzt, vagy fizessen na­gyobb címletekben. Levélírónk csodálkozik azon, hogy a Volán igazgatósága olyan pénztárosnőt alkalmaz, aki egy idős emberrel ilyen hangnemben beszél. Nem­csak ő csodálkozik. Miért nem változtatnak rajta ? Idős Gyenge Gábortól hozott levelet a postás július 19-én. A 78 éves nyugdíjas tsz-tag azt írja, hogy feleségével együtt 582 forint járulékát kap ha­vonta. Évek óta kedvezményes adót fizet, évi 140 forint ősz- szegben. Ennek felét még ja­nuár 18-án befizette. És most szó szerint idézzük levelének egy részét. „Június hó végén kaptam meg az ezévi adóívemet és csodálkozva láttam, hogy adóm bizony alaposan megnöveke­dett 717 forint' Hogy miért, azt nem tudom, Hiszen sem ingó-, sem ingatlan vagyonom- ban különös változás nem tör­tént. Sőt, még egerekből sem sejtek többet a ház körül, mint a sokévi átlag. Fiatalabb sem lettem egy nappal sem. Mentem reklamálni a vb-tit- kárhoz, Azt válaszolta, hogy ha már így írták ki az össze­get, akkor csak fizessek, mivel a bejegyzésen már nem változ­tathatnak és csak kamatozik (mármint az adó), ha kések a befizetéssel.” Hogy a gerlai községi ta­nács illetékese valóban nem akar változtatni a szerintünk is rosszul kiírt adón, azt bizo­nyítja, hogy a 78 éves nyug­díjas tsz-tag július 13-án fel­szólítást kapott, hogy 20 forint késedelmi kamatot is fizessen be az adóba. Levélírónk és mi is azt kérdez­zük: .Togos-e a gerlai tanács adómegállapítása? Eltörölte-e valamilyen rendelet a nyugdí­jasok adókedvezményét? Kifi­zesse-e a szerintünk jogtalanul magasan megállapított adót le­vélírónk, vagy se? S ha a ger­lai tanács erre nem tud vála­szolni, minden bizonnyal van illetékes, aki igen. ró savanyúságát, keserűségét és a palackos tejfel összetételét bírálja. A tejfel — a panaszos tapasztalata szerint — nagyon sok savót tartalmaz. Levelét azzal zárja, hogy az ilyen apró­ságok nemcsak a vásárlót, ha­nem a bolti eladót is bosszant­ják. Levélírónknalk kétségtelenül igaza van és a kereskedelem illetékesei, a kereskedelmi fel­ügyelőség vagy a Népi Ellenőr­zés figyelmébe ajánljuk az ál­tala észrevételezetteket. Szemétgyűjtő-ládák mellé „Örvendetes tény, hogy Bé­késcsabán, az utcákon felsze­relték a szemétgyűjtő-ládákat.” Ezzel a mondattal kezdi levelét Bánszky János Békéscsaba, Just Gyula utca 2. szám alatti olva­sónk. Utána azonban megálla­pítja, hogy a város lakosságá­nak csak egy része használja ezeket. Kétségtelen igaza van levélírónknak, ha bosszankodik: A város tisztasága, rendezett­sége és lakóinak rendszeretete abból is lemérhető, hogy a sze­métgyűjtő-ládák környékén mi­lyen halom hulladék seperhető össze egy-egy napon. Relativitás Nyugdíjas bácsikák ülnek a törzshelynek számító utcai kis- padon. Téma mindig akad bő­ven. Nem tudni miért, az el­lesett beszélgetés témája ezút­tal kedvenc nemzeti italunk — a feketekávé. Egyben minden­ki véleménye azonos — mert Buga doktor is azt mondta: 1— 2 kávét még a szívbeteg ember is megihat, ez segíti az emész­tést, javítja a vérkeringést. — Hát attól függ, hol issza meg azt az 1—2 kávét! — szól 'csendes bölcsességgel az egyik bácsika. — Miért? — kíváncsiskodik a mellette ülő. — Hát csak azért, mert a múltkor voltam a menyemnél, ott ittam egy duplát, de az olyan volt, mint a jó vörösbor. Megfogta a pohár szélét! Nem is tudtam aludni, még éjfélkor is kalimpált a motor. — Nekem nincs ilyen prob­lémám — szólt a másik. Én rendszeresen a presszóban fo­gyasztom a feketém, ihatok naponta aikár hármat is, ku­tyabajom ! — Hát igen! Ahány ház, any- nyi szokás — hangzik a kollek­tív bölcsesség szülte megállapí­tás, s a kis társasság újabb téma körvonalait bogozza. Sz. A

Next

/
Thumbnails
Contents