Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-02 / 180. szám

Egy édesapa halálát okozta Tíz évre ítélték az elvetemült alkoholistát Otelló - bolognaiakkal Desdemona: Maria Chiara A húszéves fiatalember kö-t zonyösen hallgatta a tanúval- ‘ tamásokat. Pedig súlyos váddal illették. Hogy az italozáshoz pénzt szerezzen lopott, csalt rabolt, sikkasztott, s egy em­ber halálát okozta. Csak a vád­beszéd döbbentette rá szörnyű tettére. S könnyek buggyantak ki szeméből. Újra ütött Nagy József bűnügyét a bé­késcsabai bíróság tárgyalta. A fiatalember két éve költözött Zsadányból Békéscsabára, s itt albérlőként lakott a Vasvári Pál utcában. 1971-től a Pamut­textilművek Békéscsabai Gyá­rában segédmunkásként dolgo­zott. Már állt a bíróság előtt, ittas állapotban elkövetett könnyű testi sértés miatt. Ez év március 10-én, amikor felvette a havi fizetését, szo­kás szerint italozni kezdett. Az Ezerjó vendéglőből éjfél után indult haza. A Szent László utcában észrevette, hogy egy férfi követi. Megvárta, és szó­ba elegyedett vele. Majd köl­csönösen bemutatkoztak egy­másnak. A férfit Űjszigeti Im­rének hívták, ö javasolta, hogy menjenek a Mokrd utcai biszt­róba. A vádlott arra hivatko­zott, hogy kevés a pénze, mert ki kell fizetnie a lakbért. Űj­szigeti erre csak legyintett, és megmutatta a pénztárcáját, s a benne lévő 720 forintot. A vád­lott elhatározta, hogy megszer­zi a pénzt. Nem mentek a bisztróba, hanem Űjszigeti Im­re József utcai lakása falé tar­tottak. A kapu előtt Nagy a mit sem sejtő Űjszigetire tá­madt. Néhány jól irányzott ütés után a férfi az útszéli árokba esett. Nagy mellé térdelt, s ki­vette a pénztárcáját. Közben Űjszigeti Imre magához tért. A vádlott attól tartott, hogy segít­ségért fog kiáltani, Űjra az ar­cába sújtott. Űjszigeti Imréné reggel hét óra tájban talált rá férjére. A négygyermekes édesapa ekkor már halott volt. Egy óvatlan pillanatban Mi sem jellemzi jobban a primitív lelkületű fiatalember cinizmusát, hogy ezután is újabb bűncselekményeket kö­vetett el. A 720 forintot ugyan­is hamar elköltötte. Egyetlen egy cél éltette: pénzt szerezni, hogy az italozást tovább foly­tathassa. A módszerekben sem válogatott. Nem egyszer úgy ült be a Fehér Galamb étte­rembe, hogy egy vasa sem volt. E, természetesen csak akkor derült ki, amikor a tetemes számlát rendeznie tellett. Március 18-án ÍVJ. Józseffel, a 7. számú italboltban ismer­kedett meg. Mikor meggyőző­dött, hogy a sértettnél pénz van, rávette, látogassanak el a mezőmegyeri presszóba. A kis­sé ittas M. József esőkabátjá­ból azonban útközben kilopott 500 forintot. Március 25-én pe­dig a házigazdáját károsította meg. Éppen odahaza volt, ami­kor a postás a házigazda nyug­díjával csöngetett be. Mivel az nem volt odahaza, így hát Nagy József vette át a 478 forintot. Mit sem törődve a következmé­nyekkel, a pénzt még aznap el­itta. Március 27-én meglátogat­ta P. Józsefnét. Beszélgetés köz­ben észrevette a konyha aszta­lán az asszony pénztárcáját. Egy óvatlan pillanatban a zse­bébe csúsztatta. Majd sietve elköszönt. A pénztárcában 1 297 forint volt. A pénz egy részét a Kéményseprő vendéglő vécé­jében rejtette el. Itt találta meg a rendőrség. Éjszakai párviadal S mint aki jól végezte dol­gát, este a Halászcsárdába ment egy nőismerősével. Majd hazakisérte. Később betért a Csaba Étterembe. Itt találko­zott munkatársával, Sz. Lajos­sal. Hamarosan megtudta, hogy pénz van nála. Így hát amikor éjfél után Sz. Lajos ha­zafelé indult, ő is veletartott. Egy sötét utcában úgy tett, mintha megbotlott volna. Ne­kiesett Sz. Lajosnak, s ügyes mozdulattal kicsente zsebéből a pénztárcát. Sz. Lajos észre­vette a lopást, s dulakodni kezdtek. Nagy tagadott, rágal­mazónak nevezte ismerősét. Közben beleestek az árokba. Sz. Lajos kerekedett felül. Zsebé­ből előhúzott egy pálinkásüve­get. Megfenyegette a vádlot­tat: adja vissza a pénzét, mert az üveggel beveri a fejét. Nagy egyezkedni próbált. Megígérte, ha elengedi, visszaadja a péz- zét. Sz. Lajos hitt a szavában. Nagy pedig élt az alkalommal és elszaladt. A kórház közelé­ben azonban Sz. Lajos utolérte. — Dobd el az üvegei, s visz- szakapod a pénzt, — mondta Nagy. Sz. Lajos nem tamilt az előb­bi leckéből, s eldobta az üve­get. A vádlott hirtelen neki- ugrott, s olyan erővel ütött ök­lével az arcába, hogy összeesett. A nyomozati anyag szerint a vádlott alkoholista. Bár havi keresete 1850 forint volt, a pénzt néhány nap alatt mindig elitta. Hogy alkoholos szenve­délyét kielégítse, mások életét, testi épségét sem kímélte. Sze­mélyisége súlyosan veszélyes a társadalomra. Erre való tekin­tettel a Békéscsabai Városi Bí­róság Nagy Józsefet halált okozó , súlyos testi sértés, rablás, lop>ás bűntette, valamint csalás és sikkasztás vétsége miatt halmazati büntetésként tí7 év szabadságvesztésre Ítélte. Mel­lékbüntetésként ugyancsak tíz évre eltiltotta a közügyek gya­korlásától. Ezenkívül alkohol­elvonó kezelésire Ss kötelezte. A büntetést fegyházban keli letöltenie. A vádlott és védője enyhítésért fellebbezett. (Serédi) A hét közepén érkezett Sze­gedre a bolognai Teatro Com- munale 250 tagú együttese, s gyors helyszíni előkészületek után péntek este már be is mu­tatta Verdi Otellóját. A sze­gedi játékok történetében elő­ször vendégszerepeit teljes olasz operatársulat, jóllehet a bel can­to hazájának kitűnő énekesei közül már sokat megismert a szegedi szabadtéri közönsége. A bolognai opera egy hónap­ja „talpon van”, a várnai feszti­válról Budapestre ,a Margitszi­getre utaztak, s ininem a turné utolsó állomására, Szegedre. Szokás szerint a törzsgárda (ze­nekar, kórus) mellé szerződte­tett szólistákkal, neves előadó- művészekkel vitték színre az Otellót is: Ino Savini dirigálásá­val, Enrico Frigerio rendezésé­ben, Fregni-Koki díszleteivel, kettős szereposztásban. A pre­mieren Tito del Bianco volt a címszereplő, Desdemona: Maria Chiara, Jago: Gianluigi Col- magro. A bemutató előtt rövid nyilatkozatokat kértünk. Sign or Savini elmondta, legutóbb a stockholmi opera zeneigazgató­ja volt, sokat utazik a világban, a közelmúltban jelent meg le­meze a prágai szimfonikusok* kai, s nagyon szereti a magyar szerzőket, Bartókot, Kodályt, a kedvence pedig Liszt Ferenc. A rendező Enrico Frigerio legfon­tosabb feladatának tartotta, hogy az előadás visszaadja Ver­di oprájának monumentalitását, s nem győzte dicsérni a szabad­téri színpad építészeti adottsá- gaiból fakadó ideális lehetőség»* két. A díszletező is a legnagyobb elismerés hangján szólt elkép­zeléseinek technikai kivitelezé­séről. Az ó-arany tónusú, felvo­násonként más-más színekkel megvilágított díszletek valóban remekül illeszkedtek a Dóm vo­nalaiba, sajátos atmoszférájába, s az Otelló nem utolsósorban ez­zel a pazar színpadi látvánnyal nyert csatát Szegeden. Nikolényt István Kép: Enyedi Zoltán A III. osztályú . tetőcserép augusztusban olcsóbb! 70 %-os hornyolt (szalag) cserép 610 forintért. 70 %-os kétfülű (szalag 253-as) cserép 660 forintért Kapható a TÜZÉP- és ÁFÉSZ-telepeken és a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat gyáraiban Békéscsabán. Árleszállítás csak 1 hónapig* 413757 «■■■•■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■a■•■■■■■■■■■■■■■■■«•■■■•*» t ; 2, I — Hanyagoljatok el! — s fél- ; oldalasán, hogy a csizmám a ; pokróchoz ne érjen (csupa sár, ■ Miska leförcskölt, de nem érde- ! kel), rádőlök az ágyamra. ■ Valaki egy cigit kínál, lein- ! tem, most az se esne jól. Nye­• lem a nyálam, s lehunyom a ■ szemem. ; — Álmodik a nyomor — ■ mondja valaki. Röhögnek, az- ! tán abbahagyják. Végre, egy kis : csönd... • Támasztom a fejem. Nagyon : rosszul esett, hogy megbeszéltük j Miskával ezt a közös szabadsá­■ got s akkor engem nem enged- : tek el. Még jó hogy eszembe ju- ; tott, csináltatok fényképet, lega­• lább lesz a lánynak valami fo- ! galma rólam... ■ ...valaki megráz. j — Kopj le! — s félrerántom • a váltam. i Egy kibuffanó röhögés. A kéz • nem enged. Oda kell néznem — — az öreg. Parázs főhadnagy, ; a századpéká. : — Az ágyon felöltözve! Füle! ! Ugrok vigyázzba: ! —- Jelentem... — Nem kell — s elfordul, megy kifele. Marha rossz napom ez a mai, most hetekig keresztül fog nézni rajtam, jól betettem magamnak az ajtót. A srácok mind vigyázzban, ki az ágya előtt, ki az ablaknál, vagy az ajtónál, s én is meg­érzem a csöndet, az öreg meg lelassít. Meg is fordul. Megpróbálom kihúzni magam. Mindig azzal szekál, hogy úgy lóg rajtam az egyenruha, mint­ha ázna lefele. — Beteg, Füle? — Jelentem, nem vagyok be­teg. Egy kicsit dacosra sikerült, rögtön kapcsol: — Aha. Nem engedtem el sza­badságra. |— Igenis nem főhadnagy elv. társ. Néz. Teljesen visszajön. — Mivel indokolta szabadság­kérelmét, Füle? — s mert én hallgatok, ő válaszol; — Semmi, vei, mert nem volt semmi. A lövészet? Gyengus. Az akadály- pályán a drót alatt még csak mozgott valahogy,,' utána — nul­la. A politikai foglalkozáson hétszám nem hallani a hangját. Ha magát eleresztem, el kell eresztenem a fél századot... — Isten őrizz, úgyis mindig velem vannak — vetem oda dü­hösen, mit tanítóskodik ez itt most? Érdekes, felfigyel: — Ezt hogy érti? Ha már benne vagyok, elmon­dom: — Nekem mindig menni kel! a többiekkel, főhadnagy elvtárs. Akárhová kémek tíz önként je­lentkezőt, vagy egy szakaszt, ne­kem mindig ott kell lennem, en. gém mindig követelnek a srá... az elvtársak, néha még össze is vesznek rajtam. Mert én va­gyok a század bohóca. — Annak csak örülhet Füle — mondja az öreg. — Abból az de. rül ki, hogy magát mindenki szereti. . Eszembejut a kockás füzetem, amibe a jó mondásokat kiírtam Véneken. < — Mindenki: az senki, főhad­nagy elvtárs. Csönd van. Távoli harangkon- gást hallani. — No jöjjön csak ki velem Füle! Kimegyünk a folyosóra. — Hogy mondta? Hogy min­denki: az senki? Érdeklődve néz rám. Bólintok, s megakad a szemem a nyakán. Most is frissen borotvált, de lá­tom a nyakán, hogy nem nagyon állja a bőre, csupa pirosság, ahol hozzáér a gallár. — Most azért kért szabadsá­got. mert lett volna... valaki? Van érzéke a belső dolgokhos. Állati rendes ember.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents