Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-02 / 180. szám
Jelentés a növénynemesítők műhelyéből Itt a fagyálló „nekratoid" őszibarack! Szovjet egyetemisták a gazdaságban Mit suttognak a benedeki határban? — Nem tetszik a miniszoknya Alapja mégiscsak lehet a suttogásnak... őszibarack fajtaválasztékunk isimét bővült: magyar és külföldi alapanyagok felhasználásával minden eddiginél fagyállóbb változatot sikerült előállítani. Az „újszülött” a csonthéjasok népes családját olyan taggal szaporította, amelyről a szakemberek a legnagyobb elismerés hangiján nyilatkoznak. Mint mondják ennyi pozitív tulajdon, ságiot egyesítő és ekkora termésbiztonságot nyújtó fajtajelólt nemesi tőink műhelyéből még nem került ki. Az új hibrid létrejöttének fontosságát csak növeli, hogy jelenleg telepített fajtaállományunk az idők során teljesen elavult. Fokozatosan fel kell újítani, mert sem a hazai termelőá- fcgyasztói követelményeknek, sem az egyre növekvő exportelvárásoknak nem tud maradéktalanul megfelelni. A világpiacokon a sárga húsú változatok kezdik átvenni a „prímhege- dűs” szerepét; a hazai — zömében szürkésfehér húsú — gyümölcsök mindinkább háttérbe szorulnak. Ráadásul export- partnereink szöszös héjú barackjainknál jobban kedvelik a síma héjú „nektarin’? típusú árukat. Dr. Tamássy István, a kertóA díszítőművészeti bázisközpont hírei A mezőkovácsházi járási művelődési központ az elmúlt hónapban jól sikerült előadást és kiállítás-sorozatot rendezett a megyében díszítőművészeti bár zistevékenysége keretéberiL Az előadásokat, melyeket színes diapozitívek vetítésével kötöt. ték egybe, Gyöngyösi László művelődési ház igazgató, és dr. Szabó Imréné tartották. Az előadás újszerű módja bevált: a kézről-kézre járó hímzéseket a látogatók alaposain megnézegethették, érdeklődhettek a munkák öltéstechnikájáról, színezéséről. Gyulán 35-en, Gyomán 32-en. Szeghalmon pedig 12-en vettek részt az előadáson és bemutatóm — Bibok Miska meghívott hozzájuk... A szigetre... Van egy húga. Csönd van. Megint hallani a távoli harangkongást. Az öreg szeme elé emeli a csuklóját. — Dél elmúlt, Füle... Elment a kocsi. Most ütni a vasat! míg meleg! — Nem kell nekem kocsi, főhadnagy elvtárs. „ Odarepülök én... Elmosolyodik. — Odarepül? Néz, én még bólogatok. — Kíváncsi volnék, használna-e valamit magának, ha nem jutalmat kapna, hanem előleget! Nagy lélegzetet veszek. Fölemelt kezével megállítja a szavamat : — No, repüljön, aztán hozzon a csőrében egy szabadságos papírt — ÉR-TET-TEM! * („Nem akartam megírni ezt a regényt... Miért írtam meg mégis? Mert az a meggyőződésem, hogy a holtaknak is van joguk hallatni szavukat.” Ehren, burg írta ezt annak idején, ő sincs már köztünk, pipája kihűlt, öreg arcából elővilágító ifjú szemeit lehunyta, de ezzel a mondattal rányitotta fülünket a halottak makacs, néma intelmére: tudjátok ti egyáltalán, kik voltunk? Amíg élt, Fülemüle mindig «okak közt volt, s mégse isszeti egyetem növényörökléstani és nemesítés! tanszékének professzora és munkatársai másfél évtizedes kísérletező kutatómunka eredményeként oldották meg a problémát. Olyan fajtajelölt került ki a kezük alól, amely száraz és meglehetősen hideg éghajlati viszonyainkhoz valamennyi eddigi „kreáció” közül a legjobban alkalmazkodik. Maximálisan fagytűrő, vírus-re- zdsztens és a csonthéjasok rettegett gombaibetegségének, a mo- niliánák és a nemkülönben veszedelmes támadónak, a levélte- tűnek is százszázalékosan ellenáll. (Ezt a készséget különben nemesítőink kínai vad őszdba- rackfajtáknaK a keresztezésbe való bevonásával érték el.) A kísérleti munka legfőbb eredményének Tamássy prciesz- szor azt véli, hogy az eddigi fajták külön-külön meglevő hasznos karakterét sikerült „egybeterelni” és a mosj, előállított hibridekben koncentrálni. A sárga húsú gyümölcsbe sikerült átmenteni, sőt fokozni a fagyálló-készséget, ugyanakkor általában a fehér húsú változatokra jellemző magvaválóságot is biztosítani. A szöszmentes, sima felületű típus eredményes kialakítása pedig exportpartnereink vásárlókedvét fokozhatja. Külön előny, hogy legérettebb állapotában is jól bírja a szállítást, jó utóérő és a gépi osztályozás követelményeinek is jobban megfelel. Szakvélemények szerint az új fajta — elsősorban fagyállóságánál fogva — olyan nagyfokú termésbiztonsá- got nyújthat, amely a jelenleg egy fára jutó 25—50 kg-os átlaghozamot jelentősen növelheti. A növénynemesítők másik figyelemre méltó eredményt is elértek, Ugyancsak hosszú évek kísérleti munkájával sikerült radikális rendet teremteniük a szilva „fronton”: kökénnyel történő keresztezéssel viszonylag igénytelen, szárazságtűrő, bőtermő, vírus-ellenálló fajtát kaptak. Az új produktum szemnagyságra lényegesen nagyobb a besztercei szilvánál. ízletessége ellen sem lehet kifogás, hiszen a kökény közkedvelt, pikáns, savanykás zamatét tártál- mázzá. . .1 ^0^^, ,t ,4 merték; ha felfedte volna iga- j zi magamagát — ha egyáltalán : képes lett volna erre —, akkor ; se hitték volna egyetlen sza- ■ vát. Állami gondozottként ne- ■ velkedett, mindig „otthonok- : ban” (ne haragudjanak az il- j letékesek, én már csak így idé- j zőjelben beszélek azokról az in- ; tézetekröl, ahol Fülemüle nyo- ; mában járva megfordultam; j talán csak Véneken éreztem! másként, a 10—14 évesek közt, : ahol könyvtár volt. játókszoba, \ s a kerítésnek volt egy darab- j ja, amit mindennap lemeszel- • tek, s arra mindennap lehetett ■ firkálni) s amikor a nVolcadi- jj kát elvégezte, ismét új helyre jj került, kétszázéves, öreg épü- [ letbe, valaha kolostor volt ez, : a falai méfervastagolk, télen- : nyáron fagyos hideget árasztot- \ tak magukból, a gondnok pe- : dig éjszakára az udvarra eresz- j tette a kutyáit. Fülemüle két ■ nap után megszökött onnét, s j hónapokig vándorolt ide-oda, ■ papírok nélkül, minden nélkül, * * * valóságos csoda, — akkor ta- ! nult meg nagyon hazudni, s ■ legnagyobb hazugságának az : látszott, ami igaz volt: hogy ! valahol egy kisvárosban elgá- ! zolta valami A-rendszámú gép- j kocsi, csontja is törött, s hogy ' ne legyen nagy ügy a dologból, • az autó utasa eligazította a kis- • fiú sorsát, munkásszállásra ke- ; rült, szakmája lett, onnan vo- ; nult be katonának. (Folytatjuk) j Hosszú évek óta eredményes [ és hasznos a kapcsolat a gö- I döllői Agrártudományi Egyetem és a Gyulai Állami Tangazdaság között. A gyulaiak az elmúlt évek során számos, a gyakorlatban jól hasznosítható tanácsot kaptak és kapnak az egyetemtől. Tavaly pedig a gödöllői és a moszkvai mezőgazdasági egyetem között létrejött tanulócserében a Magyar- országra látogató szovjet egyetemisták gyakorlati foglalkozásénak színhelyéül a Gyulai Állami Tangazdaságot jelölték ki. Nemrégen dr. Rékássy Endre és dr. Burián Pál, a gödöllői Agrártudományi Egyetem docenseinek vezetésével megérkezett Gyulára a szovjet fiatalok 20 főnyi csoportja. Az egyetemisták megérkezésük után azonnal gépre szálltak, hogy segítsenek a betakarítási munkákban. Az aratás befejezése után néhányan a gépműhelyben kaptak munkát, a többiek szántanak, szénát gyűjtenek, egyszóval segédkeznek a soron- tévő mezőgazdasági munkákban. A nyitott szín alatt magyar és orosz szavak keverednek, amit gyakran szakít félbe jóízű kacagás. Egy magyar szerelő mutogat kézzel-lábbal a mellette dolgozó két szovjet fiúnak, akik egy vontató pótkocsiját igyekeznek működőképessé tenni. Egy-kettőre előkerül a tolmács: — Jarcev Vaszilij — nyújtja kézfogásra olajos kezét. Vaszilij a Moszkvától 700 kilométernyire levő Loznojeból került az egyetemre. A 10 A Körösvidékj Cipész Szövetkezet békéscsabai telepére felvesz női segédmunkásokat betanított munka végzésére. Jelentkezni lehet a szövetkezet központjában; Békéscsaba, II„ Vécsey u. 14—18. sz. x 5 smjiMís V 1972. AUGUSZTUS 2. osztály elvégzése után két évig dolgozott a helyi kolhozban, ott szerette meg a gépeket. Az iskola elvégzése után visszamegy, hiszen a kolhozban nagy szükség van a jólképzett mezőgazdasági mérnökre, mert ott jelenleg csak technikusok dolgoznak. Andrej Baranovszkij moszkvai fiú. „Nem esett az alma messze a fájától”, hiszen apja is mezőgazdasági mérnök. Ügy tervezi, hogy mihelyt megszerzi a diplomát, egy-két évre kolhozba, vagy szovhozba megy dolgozni. Utána egy tervező- intézetbe szeretne bekerülni. A gazdaság igazgatójával, Csomós Istvánnal és a párttitkárral, Hájas Gézával zötyö- günk egy GAZ-zal a dülőúton. Az egyik táblán fekete barázdát húznak az ekék. Amikor a traktorok a föld végére érnek, megállnak. Egyikből bekötött hajú lány ugrik le. Az árnyékban álló kannához megy és nagyot húz a vízből. Nemsokára a másik traktor is fékez. Alacsony, mokány fiú száll le a „nyeregből”. Odamegy a lányhoz, beszélgetnek. — Azt mesélik a benedeki határban — hajol közelebb az igazgató —, hogy a fiú sokat settenkedik a lány körül. A lány Díjévá Lida. Szer- puhovból került Moszkvába. Megvallom nagyon imponált, hogy lány létére ilyen magabiztosan vezeti a masinát. — Régi traktoros „dinasztiából” származom — mosolyog. — Szüleim is traktorosok voltak, két bátyám is az és a jelenleg 9 osztályba járó öcsém is traktoros szeretne lenni. — Hogy tetszik a város, a gazdaság és az-itteni divat? — Csodálatosan szép a régi vár, meg az új fürdő és úgy érzem, itt a gazdaságban is sikerült hamar megbarátkozni a dolgozókkal. Csinosan öltözködnek az itten) lányok, de a mini. . .? — Széttárja a kezét — semmi pénzért nem venném fel. Pedig jól állna a csinos és vidám Lidán — állapítom meg, amikor fürgén felkapaszkodik a vezetőülésre. Egészen más a véleménye Magilényecz Mihailnak, az évfolyam legidősebb hallgatójának, már ami a minit illeti. Persze ez érthető is, hiszen ő férfi. Valami alapja mégis csak lehet a suttogásnak, hiszen alighogy megindul a lány traktorja. Mihail is felkapaszkodik a „nyeregbe” és utána ered. Méltóságteljes lassúsággal gurul a vontató, az utánaakasztott pótkocsin már púposán áll a lucernaszéna. A vezetőülésben Szemjonova Ljuba, Jefremovból került a moszkvai egyetemre. Érdekes módon bátyja, Anatolij is ide jelentkezett. Évfolyamtársak lettek. — Zsurnaliszt? — csapja össze a kezét és olyat kacag, hogy csak úgy visszhangzik a környék. Vidám lány — mondják róla — mindenen olyan jóízűen nevet, hogy már erre felderül a környezete. — Van udvarlója? — Nevet és kivillan a foga, a portól szürke arcából. Szégyenlősen eltakarja a szemét. Erről nem nyilatkozik, ha csak ezt a szégyellő» zavart nem lehet annak nevezni. Ugyanezen a táblán dolgozik Vorovjova Natasa. A jó tanulók közé tartozik. Tanulmányi átlaga 4,5 volt. Szereti a ke- ringőt, szívesen jár jégkorong- és futballmeccsre és a magyar táncdalénekesék közül Koós Jánost szereti, akivel személyesen találkozott Moszkvában, a Luzsnyiki stadionban a tavaly megrendezett táncdalfesztiválon. A szovjet fiatalokat Andrej Szergejevics Szergejev, a műszaki tudományok doktora, a moszkvai egyetem betakarítógépek tanszékének vezetője és Konsztantij Ivanovics Vorocs- kin docens, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa kísérte el. Mindketten elismerően beszéltek az egyetemek között kialakult kapcsolatról, amely Zsurnaliszt? és nagyot kacag. mindkét fél számára hasznos. Véleményünk szerint igen előnyös lenne a jövőben ezt tovább szélesíteni. A gazdaság vezetői csak a legjobbakat tudják elmondani a szovjet fiatalok viselkedéséről és munkájáról, önként vállalták az éjszakai műszakot is. A gazdaság dolgozói szívükbe zárták a mindig kedves, és minden munkát vállaló szovjet fiatalokat. Reméljük, ők is megszeretik a gyulaiakat és kellemes emlékkel térnek vissza hazájukba. Béla Ottó
