Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-02 / 180. szám

Jelentés a növénynemesítők műhelyéből Itt a fagyálló „nekratoid" őszibarack! Szovjet egyetemisták a gazdaságban Mit suttognak a benedeki határban? — Nem tetszik a miniszoknya Alapja mégiscsak lehet a suttogásnak... őszibarack fajtaválasztékunk isimét bővült: magyar és külföl­di alapanyagok felhasználásával minden eddiginél fagyállóbb változatot sikerült előállítani. Az „újszülött” a csonthéjasok népes családját olyan taggal sza­porította, amelyről a szakembe­rek a legnagyobb elismerés hangiján nyilatkoznak. Mint mondják ennyi pozitív tulajdon, ságiot egyesítő és ekkora termés­biztonságot nyújtó fajtajelólt nemesi tőink műhelyéből még nem került ki. Az új hibrid létrejöttének fontosságát csak növeli, hogy je­lenleg telepített fajtaállomá­nyunk az idők során teljesen el­avult. Fokozatosan fel kell újí­tani, mert sem a hazai termelőá- fcgyasztói követelményeknek, sem az egyre növekvő exportel­várásoknak nem tud maradék­talanul megfelelni. A világpia­cokon a sárga húsú változatok kezdik átvenni a „prímhege- dűs” szerepét; a hazai — zömé­ben szürkésfehér húsú — gyü­mölcsök mindinkább háttérbe szorulnak. Ráadásul export- partnereink szöszös héjú ba­rackjainknál jobban kedvelik a síma héjú „nektarin’? típusú árukat. Dr. Tamássy István, a kertó­A díszítőművészeti bázisközpont hírei A mezőkovácsházi járási mű­velődési központ az elmúlt hó­napban jól sikerült előadást és kiállítás-sorozatot rendezett a megyében díszítőművészeti bár zistevékenysége keretéberiL Az előadásokat, melyeket színes diapozitívek vetítésével kötöt. ték egybe, Gyöngyösi László művelődési ház igazgató, és dr. Szabó Imréné tartották. Az elő­adás újszerű módja bevált: a kézről-kézre járó hímzéseket a látogatók alaposain megnézeget­hették, érdeklődhettek a mun­kák öltéstechnikájáról, színe­zéséről. Gyulán 35-en, Gyomán 32-en. Szeghalmon pedig 12-en vettek részt az előadáson és bemutatóm — Bibok Miska meghívott hozzájuk... A szigetre... Van egy húga. Csönd van. Megint hallani a távoli harangkongást. Az öreg szeme elé emeli a csuklóját. — Dél elmúlt, Füle... Elment a kocsi. Most ütni a vasat! míg me­leg! — Nem kell nekem kocsi, fő­hadnagy elvtárs. „ Odarepülök én... Elmosolyodik. — Odarepül? Néz, én még bólogatok. — Kíváncsi volnék, használ­na-e valamit magának, ha nem jutalmat kapna, hanem előle­get! Nagy lélegzetet veszek. Föl­emelt kezével megállítja a sza­vamat : — No, repüljön, aztán hozzon a csőrében egy szabadságos pa­pírt — ÉR-TET-TEM! * („Nem akartam megírni ezt a regényt... Miért írtam meg mégis? Mert az a meggyőződé­sem, hogy a holtaknak is van joguk hallatni szavukat.” Ehren, burg írta ezt annak idején, ő sincs már köztünk, pipája ki­hűlt, öreg arcából elővilágító if­jú szemeit lehunyta, de ezzel a mondattal rányitotta fülünket a halottak makacs, néma intel­mére: tudjátok ti egyáltalán, kik voltunk? Amíg élt, Fülemüle mindig «okak közt volt, s mégse is­szeti egyetem növényörökléstani és nemesítés! tanszékének pro­fesszora és munkatársai másfél évtizedes kísérletező kutató­munka eredményeként oldották meg a problémát. Olyan fajta­jelölt került ki a kezük alól, amely száraz és meglehetősen hideg éghajlati viszonyainkhoz valamennyi eddigi „kreáció” kö­zül a legjobban alkalmazkodik. Maximálisan fagytűrő, vírus-re- zdsztens és a csonthéjasok rette­gett gombaibetegségének, a mo- niliánák és a nemkülönben ve­szedelmes támadónak, a levélte- tűnek is százszázalékosan ellen­áll. (Ezt a készséget különben nemesítőink kínai vad őszdba- rackfajtáknaK a keresztezésbe való bevonásával érték el.) A kísérleti munka legfőbb eredményének Tamássy prciesz- szor azt véli, hogy az eddigi fajták külön-külön meglevő hasznos karakterét sikerült „egybeterelni” és a mosj, előál­lított hibridekben koncentrálni. A sárga húsú gyümölcsbe sike­rült átmenteni, sőt fokozni a fagyálló-készséget, ugyanakkor általában a fehér húsú változa­tokra jellemző magvaválóságot is biztosítani. A szöszmentes, si­ma felületű típus eredményes kialakítása pedig exportpartne­reink vásárlókedvét fokozhatja. Külön előny, hogy legérettebb állapotában is jól bírja a szállí­tást, jó utóérő és a gépi osztá­lyozás követelményeinek is job­ban megfelel. Szakvélemények szerint az új fajta — elsősor­ban fagyállóságánál fogva — olyan nagyfokú termésbiztonsá- got nyújthat, amely a jelenleg egy fára jutó 25—50 kg-os átlag­hozamot jelentősen növelheti. A növénynemesítők másik fi­gyelemre méltó eredményt is elértek, Ugyancsak hosszú évek kísérleti munkájával sikerült radikális rendet teremteniük a szilva „fronton”: kökénnyel történő keresztezéssel viszonylag igénytelen, szárazságtűrő, bőter­mő, vírus-ellenálló fajtát kap­tak. Az új produktum szem­nagyságra lényegesen nagyobb a besztercei szilvánál. ízletessé­ge ellen sem lehet kifogás, hi­szen a kökény közkedvelt, pi­káns, savanykás zamatét tártál- mázzá. . .1 ^0^^, ,t ,4 merték; ha felfedte volna iga- j zi magamagát — ha egyáltalán : képes lett volna erre —, akkor ; se hitték volna egyetlen sza- ■ vát. Állami gondozottként ne- ■ velkedett, mindig „otthonok- : ban” (ne haragudjanak az il- j letékesek, én már csak így idé- j zőjelben beszélek azokról az in- ; tézetekröl, ahol Fülemüle nyo- ; mában járva megfordultam; j talán csak Véneken éreztem! másként, a 10—14 évesek közt, : ahol könyvtár volt. játókszoba, \ s a kerítésnek volt egy darab- j ja, amit mindennap lemeszel- • tek, s arra mindennap lehetett ■ firkálni) s amikor a nVolcadi- jj kát elvégezte, ismét új helyre jj került, kétszázéves, öreg épü- [ letbe, valaha kolostor volt ez, : a falai méfervastagolk, télen- : nyáron fagyos hideget árasztot- \ tak magukból, a gondnok pe- : dig éjszakára az udvarra eresz- j tette a kutyáit. Fülemüle két ■ nap után megszökött onnét, s j hónapokig vándorolt ide-oda, ■ papírok nélkül, minden nélkül, * * * valóságos csoda, — akkor ta- ! nult meg nagyon hazudni, s ■ legnagyobb hazugságának az : látszott, ami igaz volt: hogy ! valahol egy kisvárosban elgá- ! zolta valami A-rendszámú gép- j kocsi, csontja is törött, s hogy ' ne legyen nagy ügy a dologból, • az autó utasa eligazította a kis- • fiú sorsát, munkásszállásra ke- ; rült, szakmája lett, onnan vo- ; nult be katonának. (Folytatjuk) j Hosszú évek óta eredményes [ és hasznos a kapcsolat a gö- I döllői Agrártudományi Egyetem és a Gyulai Állami Tangazda­ság között. A gyulaiak az el­múlt évek során számos, a gya­korlatban jól hasznosítható ta­nácsot kaptak és kapnak az egyetemtől. Tavaly pedig a gö­döllői és a moszkvai mezőgaz­dasági egyetem között létre­jött tanulócserében a Magyar- országra látogató szovjet egye­temisták gyakorlati foglalkozá­sénak színhelyéül a Gyulai Ál­lami Tangazdaságot jelölték ki. Nemrégen dr. Rékássy Endre és dr. Burián Pál, a gödöllői Agrártudományi Egyetem do­censeinek vezetésével megérke­zett Gyulára a szovjet fiatalok 20 főnyi csoportja. Az egyete­misták megérkezésük után azonnal gépre szálltak, hogy se­gítsenek a betakarítási mun­kákban. Az aratás befejezése után néhányan a gépműhely­ben kaptak munkát, a többiek szántanak, szénát gyűjtenek, egyszóval segédkeznek a soron- tévő mezőgazdasági munkákban. A nyitott szín alatt magyar és orosz szavak keverednek, amit gyakran szakít félbe jó­ízű kacagás. Egy magyar sze­relő mutogat kézzel-lábbal a mellette dolgozó két szovjet fiúnak, akik egy vontató pót­kocsiját igyekeznek működőké­pessé tenni. Egy-kettőre előkerül a tol­mács: — Jarcev Vaszilij — nyújt­ja kézfogásra olajos kezét. Vaszilij a Moszkvától 700 kilométernyire levő Loznojeból került az egyetemre. A 10 A Körösvidékj Cipész Szövetkezet békéscsabai telepére felvesz női segédmunkásokat betanított munka vég­zésére. Jelentkezni lehet a szövet­kezet központjában; Békéscsaba, II„ Vécsey u. 14—18. sz. x 5 smjiMís V 1972. AUGUSZTUS 2. osztály elvégzése után két évig dolgozott a helyi kolhozban, ott szerette meg a gépeket. Az is­kola elvégzése után visszamegy, hiszen a kolhozban nagy szük­ség van a jólképzett mezőgaz­dasági mérnökre, mert ott je­lenleg csak technikusok dolgoz­nak. Andrej Baranovszkij moszk­vai fiú. „Nem esett az alma messze a fájától”, hiszen apja is mezőgazdasági mérnök. Ügy tervezi, hogy mihelyt megszer­zi a diplomát, egy-két évre kolhozba, vagy szovhozba megy dolgozni. Utána egy tervező- intézetbe szeretne bekerülni. A gazdaság igazgatójával, Csomós Istvánnal és a párttit­kárral, Hájas Gézával zötyö- günk egy GAZ-zal a dülőúton. Az egyik táblán fekete baráz­dát húznak az ekék. Amikor a traktorok a föld végére ér­nek, megállnak. Egyikből be­kötött hajú lány ugrik le. Az árnyékban álló kannához megy és nagyot húz a vízből. Nem­sokára a másik traktor is fé­kez. Alacsony, mokány fiú száll le a „nyeregből”. Odamegy a lányhoz, beszélgetnek. — Azt mesélik a benedeki határban — hajol közelebb az igazgató —, hogy a fiú sokat settenkedik a lány körül. A lány Díjévá Lida. Szer- puhovból került Moszkvába. Megvallom nagyon imponált, hogy lány létére ilyen maga­biztosan vezeti a masinát. — Régi traktoros „dinasztiá­ból” származom — mosolyog. — Szüleim is traktorosok vol­tak, két bátyám is az és a je­lenleg 9 osztályba járó öcsém is traktoros szeretne lenni. — Hogy tetszik a város, a gazdaság és az-itteni divat? — Csodálatosan szép a régi vár, meg az új fürdő és úgy érzem, itt a gazdaságban is sikerült hamar megbarátkozni a dolgo­zókkal. Csinosan öltözködnek az itten) lányok, de a mini. . .? — Széttárja a kezét — semmi pénzért nem venném fel. Pedig jól állna a csinos és vidám Lidán — állapítom meg, amikor fürgén felkapaszkodik a vezetőülésre. Egészen más a véleménye Magilényecz Mihailnak, az év­folyam legidősebb hallgatójá­nak, már ami a minit illeti. Persze ez érthető is, hiszen ő férfi. Valami alapja mégis csak lehet a suttogásnak, hiszen alighogy megindul a lány trak­torja. Mihail is felkapaszkodik a „nyeregbe” és utána ered. Méltóságteljes lassúsággal gurul a vontató, az utána­akasztott pótkocsin már púpo­sán áll a lucernaszéna. A vezetőülésben Szemjonova Ljuba, Jefremovból került a moszkvai egyetemre. Érdekes módon bátyja, Anatolij is ide jelentkezett. Évfolyamtársak lettek. — Zsurnaliszt? — csapja össze a kezét és olyat kacag, hogy csak úgy visszhangzik a környék. Vidám lány — mond­ják róla — mindenen olyan jó­ízűen nevet, hogy már erre fel­derül a környezete. — Van udvarlója? — Nevet és kivillan a foga, a portól szürke arcából. Szégyenlősen eltakarja a szemét. Erről nem nyilatkozik, ha csak ezt a szé­gyellő» zavart nem lehet annak nevezni. Ugyanezen a táblán dolgozik Vorovjova Natasa. A jó tanu­lók közé tartozik. Tanulmányi átlaga 4,5 volt. Szereti a ke- ringőt, szívesen jár jégkorong- és futballmeccsre és a magyar táncdalénekesék közül Koós Jánost szereti, akivel személye­sen találkozott Moszkvában, a Luzsnyiki stadionban a tavaly megrendezett táncdalfesztivá­lon. A szovjet fiatalokat Andrej Szergejevics Szergejev, a mű­szaki tudományok doktora, a moszkvai egyetem betakarító­gépek tanszékének vezetője és Konsztantij Ivanovics Vorocs- kin docens, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa kísér­te el. Mindketten elismerően beszéltek az egyetemek között kialakult kapcsolatról, amely Zsurnaliszt? és nagyot kacag. mindkét fél számára hasznos. Véleményünk szerint igen elő­nyös lenne a jövőben ezt to­vább szélesíteni. A gazdaság vezetői csak a legjobbakat tudják elmondani a szovjet fiatalok viselkedésé­ről és munkájáról, önként vál­lalták az éjszakai műszakot is. A gazdaság dolgozói szívükbe zárták a mindig kedves, és minden munkát vállaló szovjet fiatalokat. Reméljük, ők is meg­szeretik a gyulaiakat és kelle­mes emlékkel térnek vissza ha­zájukba. Béla Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents