Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-27 / 202. szám
KÖRÖS TÁJ ________KULTURÁLIS ME L L É K L E T T ovább lépünk a helytudat ügyében ^ ^ rök téma volt " ' és marad a szülőföld- és MS IK uajszeretet Ten- «I jm gernyi példát hozhatnánk iro- dalmunlkat sízé- pítő adalékaiból. Egy a közelmúltban átélt epizódra gondolunk: Részt vettünk Kónya Lajos temetésén a Farkasréti temetőben, a búcsúztató szónokok méltatták a költő tájhoz kötődő érzését. Közben szó esett Békéscsabáról, ahol Kónya az idei könyvnap alkalmából járt. (Sók vonatkozása ismert már Kónya békési kapcsolatainak, de dr. Varga Géza a megmondató ja: még korántsem megírt a téma.) A temetés másnapján olvashattuk az Élet és Irodalomban a költő néhány nappal halála előtt írt utolsó „Hűség” című nagy testámen- tumát; benne a költői kérdést: „mi hiányzott Mikita Pistának, mitől volt oly boldogtalan, hogy hazajött Kanadából, nyolc év után, zokszó nélkül?”. — Igen, hazajönnek a diaszpórába szóródott Mikita Istvánok, ha nem személyesen, akkor szívüket tépi a honért a nosztalgia. A múlt .század derekán, a polgári nemzetállam születéséért folyó küzdelem közepeit alakultak ki azok a feltételek, amelyek a heljüudat intézményes vagy szervezeti ápolását tették lehetővé. A haza fogalma a Habsburg Birodalomtól szándékolt függetlenülés időszakában fényesen csengett, ösztönzően hatott a hon feltérkepezésére, meg- ismérésére. A tudós Erdé- Iyi János, Fényes Elek, Kriza János, Römer Flóris, Ráth Károly, Karácsony János, Hornyik János, stb. néphagyomány-gyűjtő, statisztikus és helytörténész egész életműve forrt össze a függetlenségi erőfeszítések korával. Ebben a korban még inkább az ösz- tönösség vezérelte azt a közeget, amely ezeket a tudós férfiakat körül állta. A hon felé fordulás hagyományából egy tömeges méretű tevékenység bontakozott ki századunk 50-es éveiben. Természetesen ekkorra más történelmi és társadalmi viszonyok alakultak ki nálunk, mások lettek a tudati feltételek is. Ez az alapja annak a felismerésnek, hogy a helytudat művelésének van egy tudományos és egy mozgalmi területe. Ennek a felismerésnek következménye a tevékenység országos koordinálására létrejött szervezet kettősége. Előbb létrejött az Országos Népművelési Tanács kezdeményezte Országos Helytörténeti Bizottság, majd a Hazafias Népfront szerve, az Országos Honismereti Bizottság. Az Országos Helytörténeti Bizottság alapító célkitűzéseinek nagy pozitívuma, hogy először végezte el a helytudathoz kapcsolódó tevékenységi területek számbavételét, így a tudományos történetírásét, az ismeretterjesztését és a hagyományápoló mozgalmi feladatokét. Az ennek az országos szervnek megyei szerveként létrejött Békés megyei Helytörténeti Bizottság 1967. június 27-én a megyei tanács épületében rendezett „Helytörténet, oktatás és nevelés” témájú ankétja kitűnően érzékeltette, miiként egyesíthető az oktató és közművelő intézmények a helyi kutatók és a mozgalmárok munkája a helytudat segítségével, meg annak ügyében is. Emlékeztetnünk kell az ankét programjára: „Helytörténeti-honismereti szakköri munka helyzete Békés megyében” (dr. Tábori György), „A helytörténeti érettségi tétel kialakításának kérdése” (dr. Virágh Ferenc), „Az Erkel Diákünnepek és az ifjúság helytörténeti-honismereti tevékenysége” . (Kiss Anikó), ,.A helytörténeti kutatás és az ismeretterjesztés” (dr. Krupa András), „A hely- történeti kutatás helyzete és gondjai Békés megyében” (dr. Szabó Ferenc). Ennek a helyi és az országos sajtótól is figyelemmel kísért ankétnak megvolt a fogalmi tisztázottsága. Helytörténeten helyi (megyei) eseményeket, történetet értett és honismereten mind azt, ami nem helyi (megyei), hanem a gyobb terület, a tájegység, az egész ország története. Elvitathatatlan érdeme az Országos Helytörténeti Bizottságnak az is, hogy ráirányította a figyelmet a helyi történei kutatás ügyére, segítette jobb feltételeinek kialakítását és a művek színvonalának emelését. Békés megyében is jelentős művek születtek az utóbbi évtizedekben, mint a Magyar Tanácsköztársaság 50. évfordulójára megjelent megyei tanulmánykötet és Békéscsaba újratelepítésének jubileuma alkalmából készült gyűjtemény. Ebben az időben •kezdett kitekinteni a megyei kutatás a nemzetiségi témára. (Lásd pl. a verzá- tus dr. Krupa András munkáját.) A helytörténeti bizottság elgondolásait vette alapul a Budapesti Helytörténeti Konferencia is. A nagyszabású rendezvény előkészületeként született meg a „Budapest helytörténeti kézikönyve”, mint módszertani alapvetés. Az Országos Honismereti Bizottság mozgalmi tevékenységre koneertrált. Jelentős érdeme a KISZ által rendezett iskolás ifjúsági honismereti konferenciák és nyári táborok kezdeményezése, továbbá a honismereti mozgalom felvirágoztatása. A mozgalom sokszínűségét reprezentálta az 1970. őszén megrendezett Országos Honismereti Konferencia. s az alkalomra kiírt pályázat nagy visszhangja. E bizottság terminológu- sai — a mozgalmi megközelítésből kiindulva — a honismeretet gyűjtőfogalomnak tekintették, amelybe beleértették differenciálatlanul a helyi történetet és annak mozgalmár, azaz amatőr szintű feldolgozását is. A községeket és városokat különültségükben is az országgal azonosító felfogás az évek múlásával egyre mesterkéltebbnék • tűnt. Másrészt érzelmi feszültséget okozott, ha helyi (községi, városi) monográfiák számára szánalmat kellett kérni szakmai körökben, sok esetben nem is magáért a konkrét műért, hanem, mert a honismereti terminológia az amatőr ködés, mozgalmánkodás kategóriájába degradálta. — Ebben az összefüggésben is egyre inkább tehertételnek bizonyult a honismeret ilyen fogalmi értelmezése. Nem is szólva — mint másik következményről — a honismereti továbbképző rendezvények fogalmi zavaráról. Szerencsére a két országos koordináló bizottság egyidejű tevékenységéből adódó terminológiai probléma akkor mutatta meg magát, amikor társadalmunk műveltségszintje ugrásszerűen emelkedett (az érettségizettek és szakmunkás végzettségűek tömege által is), megnövekedett a vidéki értelmiség számára, s megerősödtek a vidéki orgánumok és centrumok: a sajtó, a múzeum, az iskola, a művelődési ház. a levéltár. Ilyenképpen nemcsak szükségessé, de lehetővé is vált a helytudatra épülő tevékenység helyzetének tudományosabb áttekintése, a tevékenység területeinek differenciálása, fogalmainak tisztázása a korszerűbb módszerek kialakítása s nem utolsósorban a közművelés hatékonyabbá tétele érdekében. Míveltebb lehet — meg vannak a feltételek — a szülőföldszeretethez kötődő fáradság; azzá is kell válnia, ez a kor igénye. Az igényekhez mérten — viták közben — a fejlődés irányába történik mozgás. Elsősorban terminológia tekintetében lépünk előbbre országosan, a tudomány, az oktatás és közművelődés szempontjait együttesen érvényesítve. E szempontok öltenek testet az általánossá váló gyakorlatban, amely öt tevékenységi területet alakít ki a helytudatra támaszkodó fáradság számára, éspedig: 1., helytörténetírás (ide értve az amatőr szintű anyaggyűjtést — mint mozgalmi akciót — és az ezt is hasznosító tudományos szintű helyi szintézist); 2., a hely- történeti kutatás közvetlen indoklását is jelentő hely- ismeretterjesztést (helytörténeti ismeretterjesztés, kiállítás, film); 3., a helyi hagyományok ápolását célzó és a jelen fejlődését közvetlenül segítő mozgalom; 4., az országos történetírásban részvállalás (országos vagy tájtörténetírás); 5., honismereti tevékenység: az országos vagy tájtörténet ismeretterjesztése, kiállítás, tanulmány- utaik, együttműködés regionális akciókban. Természetesen a tevékenységi mezők ilyen áttekintése mellett nagy előrelépés történthet a tevékenységi módszer korszerűsítése ügyében, jobban szemmel tartható a múltba tekintő és a jelen felé forduló mozzanatok aránya, meg az aktuális feladat, illetve az egyenetlenség is az egyes területek művelése, akciógazdasága tekintetében. A tevékenység szakszerűbb felépítése mellett ésszerűbb lehet az anyagi ráfordítás és hatékonyabb a továbbképzés. A fejlődés irányába mutató másik mozzanat, hogy folyamatban van az Országos Helytörténeti és az Országos Honismereti Bizottság eggyéolvadása, azaz a tudományos és a mozgalmi az erők egyesítésével hathat a jövőben az országos helytörténeti-honisme- rei bizottságban. Hogyne kívánnánk hosz- szú életet a helytörténetihonismereti tudományos, oktató és közművelő fáradságnak; ezért figyelünk sorsára, ezért' korszerűsítjük! Dr. Virágh Ferenc Koszra Rozália Portré-vázlat Akarjunk többé lenni ennek a tájnak örömére* KEDVES művészetbarátok : Amikor belépünk egy kiállításra, és körülfognak bennünket a képek, szobrok. rézdomborftások, valljuk csak be: különös érzés kerít hatalmába mindenkit. Mintha más világba lépnénk, mintha minden felfokozódna ebben a világban, mintha sokszor megfejthetett ennek tűnő üzeneteket kapnánk valahonnan, valakitől, valamiről. Pedig sokkal egyszerűbbek a dolgok, mint gondolnánk. Műalkotások közé léptünk, és ezek a műalkotások valóban nem közvetlenül azonosak azzal a világgal-válósággal, mely körülvesz bennünket szüle- tésünktől-halálunkig, — a művész új világot, új valóságot alkot műveivel, a maga sajátos formanyelvén, eszközeivel. Az ember, ha megnyitó szavakat mond. sokkal szívesebben tenné azt érze- lemgazdagábbain, lelkesí- tőbben, patetifeusaibban; mert minden új tárlat, műalkotások új és újabb bemutatása öröm, gazdagító gyönyörűség. Mégis nagyon kérem kedves mdndannyi- ukat. véssük jól azagyunk- ba-szívünkbe azt, amiről az előbb hallottunk; azt, hogy a művészi kép nem a valóság egyszerű, szimpla tükre, hanem önálló, az alkotó személyiségének prizmáin átszűrt új valóság. A művészi kép sajátos törvények szerint szerveződik, a valóság jelenségeinek átrendezéséből születik, és az átrendezés — a komponálás — mindig a tartalmi mondanivaló, az élmény, az életérzés kifejezéísét szolgálja. * Elhangzott a Fegyveres Erők békéscsabai klubjában, a képzőművészeti stúdió gyűjteményes kiállításának augusztus 20-1 megnyitóját!; A művészi kép. A jó kép, a jó, a tehetséges műalkotás. Nem mondom — és nem is állíthatom — hogy az itt látható képek egytől-egyig kibírják a meghatározást: műalkotás, de azt állítom és kérem, tekintsenek kőiül és igazoljanak engem, hogy nincs egy sem olyan, amely a tehetség valamiféle jegyét ne hordozná, ne csillantana fel Ígéretet arra, hogy alkotójának: érdemes a művészettel foglalkoznia, hogy idő után már sokkal igazabb, hitelesebb művészi valóságot teremt majd számunkra, művészetbarátok számára. A Fegyveres Erők Klubjának békéscsabai képzőművészeti stúdiója több mint fel évtizede gyűjti magába a képzőművészet amatőr művelőit, barátait, és az elmúlt évek szép sikerei bizonyítják, hogy nem érdemtelenül. Másfél évtizede már, hogy ennek a megyének újból újságíró-krónikása lehettem, és, hogy éppen számomra is a legkedvesebb, a legtöbb a_ kultúra, a művészetek világa, a? sem véletlen, hogy már az alapítókat is jól ismertem. Petrovszki Pált, Párzsa Jánost, Varga Jánost és a többieket, akik azóta jöttek ide, hogy nemes szenvedélyüknek hódoljanak. Ismerem pályájukat, sokan közülük már — szerénytelenség nélkül mondhatom — a Népújság- kamaratárlatofc rangos sorozatában is önálló faiáliívek több mint egyharmada kerül majd a budapesti országos kiállítás zsűrije elé. KEDVES MŰVÉSZETBARÁTOK! Egyszer, nem is olyan régen, egy szarvasi kiállítás megnyitásakor azt mondta az ünnepi szónok s „Nem könnyű ezen a tájon művésszé válni, művésszé érni. Mert ez a táj bőven termi ugyan a tehetségeket, de könnyű szívvel is ereszti szélnek azokat.” Sok igaza volt, és sok igaza van. Mégis hiszem, — és tanúim ezek a művek itt körülöttünk, ez a különös- szép-emberi üzeneteket sugalló világ itt körülöttünk, — hogy érdemes küzdeni, érdemes odavetni magunkat teljes szíwel-elszánás- sal, hogy végre itt akarjunk többé, nagyobbá lenni, ennek a tájnak, és az itt élő embereknek tudott vagy talán még meg sem sejtett örömére. KEDVES MŰVÉSZETBARÁTOK! Ha azt várták tőlem, hogy sorban, egymás után bemutatom a kiállítókat, műveiket, akkor csalódást okoztam. A falakon képek, szobrok. A Szépség felvonulásának vagyunk szemlélői és kinek-kinek közülünk annyira nyilatkoznak meg ezek a művek, ameny- nyire értelmünkkel és érzelmünkkel közel engedjük azokat magunkhoz, és megértjük őket. Tudom, hogy az alkotók, a művészet szenvedélyes tással szerepeltek, és más, még jelentősebb kiállításokon mutatkoztak be egykét alkotással, visszhangot keltő, jó képekkel. Itt, ebben a teremben 1966 óta rendezik meg évente gyűjteményes kiállításaikat, melyeik legjobb darabjai később a fegyveres erők országos tárlatain is falat kaptak. Így lesz ez most is, az itt látható műművelői és az akarat mellett több-kevesebb tehetséggel megáldott megszállottjai is ezt: szeretnék. Mert ha így van, célúkat most elérték. Megoszthatják önökkel azt a boldogító, nagyszerű emberi érzést, amelyet ők éltek át, amikor a világot egy másik világgá, művészi valósággá formálták. Sass Ervin
